2013-06-30

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. június 30-án, Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata) - Liturgia: 7

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt ke­ressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egy­be szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok.

Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem! Zsolt 27,7

Ne rejtsd el orcádat előlem,

ne utasíts el haragodban!

Uram, taníts meg utadra,

és vezess az igazság ösvényén!

Te vagy az én segítségem,

ne hagyj el engem, üdvözítő Istenem!

Ne szolgáltass ki ellenségeimnek,

ne vess prédául a bosszúállók elé! Zsolt 27,9a.11.9b.12

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra és vigyük elé a bűnünket kérve irgalmát:

Uram! A bűneim összecsapnak a fejem fölött, rám nehezednek súlyos teherként. Minden kívánságom Előtted van, nincs rejtve Előtted sóhajom. Bizony megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Uram, ne hagyj el engem! Istenem ne légy távol tőlem! Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és ön­magát adta áldozatul értünk. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót mívelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! Add mindnyájunknak az igazság és a béketűrés Lelkét, hogy életet hozó evangéliumod világosságát

fel ne tartóztassuk, hanem szóval és bizonyságtevő élettel hirdessük a mi Urunk, Jézus Krisztus nevének dicsőségére, aki Ve­led és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most. A mai vasárnapnak a levélbeli Igéje Péter apos­tol 1. levelének a 3. fejezetéből szól. A 8. verstől kezdve olvasom:

Így ír az apostol nekünk:

Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. 

Mert aki szeretne örülni az életnek,

és jó napokat látni,

óvja nyelvét a gonosztól,

és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot;  

forduljon el a gonosztól,

és cselekedjék jót,

keresse és kövesse a békességet; 

mert az Úr szeme az igazakon van,

és füle az ő könyörgésükre figyel,

az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. 

De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is bol­dogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szent­nek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.

Így szól erről az evangélium mai Igéje. Lukács evangéliuma 5. fejezetéből szól hozzánk az első 11 versben:

Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokasá­got. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így fe­lelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem el­süllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Ze­bedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!” Erre ki­vonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 11. liturgia

1. Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek! Azért kértem, hogy ezt az énekverset énekeljük most - nem azért, hogy most lesz Úrvacsora, ha­nem azért, mert a másik két részét is fogjuk majd énekelni -, mert ez az első rész arról szól, amiről a mai vasárnapunk ószövetségi Igéje. Szó szerint azt meséli el ez az énekvers, amelyről mindjárt Ézsaiás könyvéből fogok olvasni, és azt a légkört is teremti meg.

Az ÚRisten szólt. És az egyetlen áldott ebben a világegyetemben az, aki az, aki az Ő nevében jön, vagyis a Krisztus. Ennek ellenére - mondom ennek ellenére - a mai vasárnapnak az lenne a témája, hogy az Isten hív bennünket: gyermekeit, megváltottjait, tanítványait bizonyságtételre. Tehát a bizonyságtételre való hívás, Isten hívása arra, hogy tegyünk Róla bizonyságot. Ez mai vasárnap témája. - Tulajdonképpen erről ír Péter apostol is, amikor azt mondja, hogy: legyetek készen mindenhol számot adni a bennetek élő reménységről.

A múltkor beszélgettünk a bibliakörön a hitnek a dicsőség és a kereszt szemléletéről. A dicsőség és a kereszt közpon­tú szemléletről. Ehhez kapcsolódva figyeljük most a mai Igénket. Most tehát hív minket az Isten arra, hogy tegyünk Róla bi­zonyságot. Most mit mondjunk? Szívesen beszélünk arról - hasonlóan talán a klasszikus reklámformulákhoz -, hogy: „Én azelőtt hit nélkül éltem, és milyen rossz volt az életem. Rossz ember voltam. Mert aki hit nélkül él, annak milyen nehéz, rossz és zsákutcába futó az élete. De mióta felfedeztem az Úr Jézus Krisztust, a megváltást, azóta minden nagyszerű, tiszta, érthető, vi­lágos, egyértelmű, és semmi problémám nincsen.” - „Minden könnyen megy” - így mondja ezt egy ének. Azóta minden könnyen megy. - Szóval ez lenne a mi prédikációnk, bizonyságtételünk: jó lenne. Van egy régi vicc: Felmegy a pap a szószékre és bejelenti: ma nem lesz prédikáció, mert ma mondani akarok valamit. - Ma prédikáljunk vagy inkább mondjunk is valamit? - ez kérdés.

Igeolvasás:

Figyeljünk oda Péter, Simon halász esetét követően, Ézsaiás próféta esetére. Arról szól - Simon halászhoz eléggé hasonlóan - a mai ószövetségi Ige. Ézsaiás próféta könyve 6. fejezetéből így szól hozzánk:

Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet! 

A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam:

Jaj nekem! Elvesztem,

mert tisztátalan ajkú vagyok,

és tisztátalan ajkú nép között lakom.

Hiszen a Királyt, a Seregek URát

látták szemeim! 

És hozzám repült az egyik szeráf,

kezében parázs volt,

amelyet fogóval vett le az oltárról. 

Számhoz érintette, és ezt mondta:

Íme, ez megérintette ajkadat,

bűnöd el van véve,

vétked meg van bocsátva. 

Majd az Úr szavát hallottam,

aki ezt mondta:

Kit küldjek el,

ki megy el követségünkben?

Én ezt mondtam:

Itt vagyok, engem küldj! 

Ő válaszolt: Menj,

és mondd meg e népnek:

Hallván halljatok, de ne értsetek,

látván lássatok, de ne ismerjetek! 

Tedd kövérré e nép szívét,

tedd süketté a fülét,

és kösd be a szemét,

hogy szemével ne lásson,

fülével ne halljon,

szívével ne értsen,

és megtérve meg ne gyógyuljon.

Megkérdeztem:

Meddig tart ez, Uram?

Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak,

és lakatlanok nem lesznek a városok,

a házakban nem lesz ember,

a föld pedig pusztává nem válik. 

Eltávolítja az ÚR az embert,

és nagyon elhagyott lesz az ország. 

Ha megmarad belőle egy tized,

azt is újból pusztulás éri.

De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek

kivágás után is megmarad a gyökere.

Ez a gyökér lesz a szent mag!

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Sok ember van a Bibliában, akinek a történetéről olvashatunk. Olvashatjuk, megtudhatjuk, hogyan kezdődött a küldetésük az Úristen szolgálatában. Ézsaiás az egyik. - Elég sok mindenben hasonlítanak egymásra ezek az esetek. A lényegi dolgokra tekintve azonban hasonlóak.

Az Úristennel való találkozást nem ők hozzák létre, hanem az Úristen. Ő az, aki megszólítja őket, váratlanul, és másképp mint ahogy ők addig az Úristennel kapcsolatban voltak. Azután szembesülnek saját alkalmatlanságukkal. Ez vagy tiltakozást vált ki, vagy megtisztulást - mint Ézsaiásnál. Aztán küldi őket az Úristen. A küldetésük olyan, amit ezelőtt maguktól nem szívesen vállaltak volna, mert nem jó. A hagyományos emberi értelemben - hogy úgy mondjam Pál apostol szavaival - test szerint nézve nem jó. - Persze Péter apostol nem test szerint nézve azt mondja rá, hogy mégis boldogok vagytok. - Itt áll előttünk most jelen esetben Simon halászék, meg Ézsaiás próféta esete.

Simonék, mint minden rendes ember, szívesen tesznek egy kis szívességet az Istennek, amikor Ő megkéri rá őket. Beszállnak a hajójukba, és végül is hát nem nagy dolog, egy órácskáról van szó legfeljebb. Szívesen ott hagyják, addig várhatnak a hálók a mosással. Beviszik a Mestert a vízre, hogy onnan prédikálhasson. - Nem nagy dolog ez, szívesen megteszik, mert rendes emberek.

Ézsaiás, a templomi ember, is szívesen megy az Isten házába. Valószínűleg az egész addigi élete is ennek a jegyében telt. Szóval szívesen megy a templomba. Ott megvan az istentisztelet mindig rendesen, tudja fejből az egészet. Megvan min­den: mit hogyan kell csinálni, mikor mit kell mondani. Nyilvánvaló, hogy ezért kár lenne egy újabb vaskos könyvet írnia a Bibliában Ézsaiásnak. - Már pedig írt.

Ugyanis mind Simon halászék, mind Ézsaiás ezt a megszokott dolgot - ami emberileg megszokott, ez is az Istennel való egyfajta kapcsolat, de magától értetődőn könnyű - szívesen teszik. Jó, ennek a gyakorlása közben találkoznak az Úristen­nel, mint olyannal. És ez megrendíti, megrettenti őket. Mindannyian jajgatnak amikor - úgy mond - látják az Urat.

Két fontos tanulság: Isten mindig szól, van Igéje, de az Tőle van. Tőle származik, Ő adja. És az Igéjével minket is formál, újjáteremt valahányszor megszólít.

Ézsaiásnak szólt az ÚRisten, elindította a küldetésében, és végül egy meglehetősen gyászos küldetést vett nyakába. - Nem szép, nem örömteli és nem dicsőséges szolgálat elmondani a gyülekezetnek, a népnek, az embervilágnak, kultúránknak, a mieinknek, szeretteinknek, hogy: Kedves Testvérek csak magatok maradtok. - Simon halász sem a saját örömteli tapasztala­taival ment megörvendeztetni a városokat és a falvakat. Hanem ahogy Jézus megmondta neki jó előre: kinyújtotta a kezét, más övezte fel és odavitte, ahová nem akart menni.

És valószínű, hogy ez a tapasztalat íratta Simon Péterrel, az apostollal, hogy mi Krisztus tanítványai, az Isten gyer­mekei, mind, alázattal, békével, előfeltételek és elvárások nélkül járjunk ebben a világban. Nem úgy, mint otthon, magabiztosan, tudva, hogy hol van, mit hol találunk és mit hogyan érünk el. Hanem úgy, mint egy ismeretlen, kiszámíthatatlan és veszedelmekkel teli házban. Készen állva minden pillanatban arra, hogy az egyetlen biztos pontba: Jézus Krisztus ke­resztjébe kapaszkodjunk.

Igazából mind egy hajóban evezünk. Simon halászékkel, Ézsaiással, Luther Mártonnal, igehirdetőkkel, reformáto­rokkal, a püspökökkel, presbiterekkel, valamennyi gyülekezeti taggal, egyháztaggal a nagy világban, akik Krisztus testének a tagjai. Egy hajóban evezünk. Előfordulhat, hogy itt a templomba lépve - szó szerint és képletesen szólva is - nem a megszo­kott kerékvágást kapjuk. Hanem előfordulhat az is, hogy az Úr van itt - ahogy Ő azt megmondta.

De egyedül Ő, az Úr, adja és teljesíti bennünk a küldetést. Egyedül Ő adja és teljesíti bennünk, hogy terjed az evan­gélium és eljut az Isten Igéje minden emberhez.

Most azért, miután elénekeltük, hogy az Úristen szent, és még az angyalok szárnycsapása is romba dönti azt, amit mi föl tudunk építeni, - most énekeljük el a 2. részét a 11. számú liturgia-éneknek, - hogy Őbelé kapaszkodhatunk erősen.

Ének: 11. liturgia

2. Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Imádkozzunk:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Köszönjük Neked, hogy Te odahajolsz hozzánk és szeretetedben megteszed azt, ami iga­zából lehetetlennek tűnik, hogy eltörlöd, megbocsátod bűnünket, tisztátalanságunkat, és ránk bízod szereteted Igéit. Ránk bí­zod, hogy járjunk, és mindenkinek, aki hozzánk tartozik és akit elérhetünk, elmondjuk szóval és élettel, hogy bizony ebből a világból nem marad meg semmi, csak az, ami-aki Hozzád kötődik, aki Benned gyökerezik. Őrizz minket, hogy meg ne rémül­jünk és el ne szaladjunk Előled. Hogy meg ne futamodjunk és végül valami bálna hasában ne végezzük. Hogy meg ne ijedjünk Tőled és meg ne törjön bennünket semmiféle józannak, logikusnak vagy erősebbnek tűnő emberi akarat, mint Áront a pusztában. Urunk, tarts meg bennünket Igéd mellett és vigyél bennünket szereteted örömére, ahogyan megígérted a tanítványaidnak. Ámen.

Most a megkezdett 11. liturgia 3. versét énekeljük az Isten szeretetéért hálaadásban:

3. Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Vigyük most Isten elé imádságban dolgainkat és életünket. Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk, jó Istenünk! Hálaadással köszönjük Neked ezt a gyülekezetet, templomukat, ahol összegyülekezhe­tünk és ahol a Teveled való találkozásnak a helye van számukra mindenkor. Köszönjük Neked azt, hogy Te szeretsz bennün­ket, és ha elhomályosítod dicsőségünket, érdemeinket nagyságoddal, ha megrettentesz bennünket a valósággal, ami sokkal több, mint a mi való világunk, akkor azt tudjuk, nem megrettentésünkre és kárunkra teszed, hanem azért, hogy megszabadíts és megments bennünket, megtartsál minket eljövendő országod számára, amely a Te teljességedet hozza. Hálaadással köszön­jük Neked a testvéri közösséget, amelyben részesülünk és azt, hogy egymás számára testvérek lehetünk, akik figyelhetünk egymásra, és akiktől szeretetet kapunk: családtagok, barátok, ismerősök, hittestvérek. Köszönjük Neked azt, hogy néha-néha megmutatod nekünk, hogy nem kevesen vagyunk gyermekeid ebben a világban. Köszönjük azokat az alkalmakat, a csatorná­kat, amelyeken keresztül megnyugvást nyújtasz nekünk. Köszönjük, hogy mindenhol a világban szólsz minden emberhez, és hogy valamilyen módon, akiket erre rendelsz, azok megnyílnak Igéd előtt. Hálaadással köszönjük Neked azt, amikor mi is ré­szesei, szemtanúi lehetünk egy-egy ilyen eseménynek.

Kérünk, járj velünk, hogy ne bizakodjunk el, amikor örömeink, sikereink vannak, és ne essünk kétségbe, amikor nem látjuk életünk módját, célját, értelmét. Ne engedd kivetni Igédet szívünkből, hogy küldetésünk irányát, célját, forrását, eredményét és buktatóit soha ne tévesszük szem elől. Áldásodat kérjük szeretteinkre, azokra, akik bajban vannak, azokra, akik örömben vigadnak. Áldásodat kérjük azokra, akik gyászolnak, akik a halállal küszködnek, akik elkészülnek ebből a világból. Szeretetedbe ajánljuk a Táborszky családot, a gyermekeket, akik gondolnak szüleikre, és a gyülekezeteket, ahol a Táborszky házaspár szolgálatot végzett az elmúlt évtizedekben. Tudjuk, hogy az ő életüknek Te értelmet adtál. Tudjuk, hogy Te gyümölcsöt érlelsz sok-sok ember szívében, akik rajtuk keresztül, valami módon a részvételükkel, hallják meg szavadat. Urunk! Légy kegyelmes, és ne nézd fogyatkozásainkat, alkalmatlanságunkat, hanem áldd meg mindazt, amint a Veled való közösségben, Hozzád szóló imádságunkban van.

Jézusban bízunk, az Ő szeretetében, és az Ő keresztjéért, szeretetéért szólunk Hozzád. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, mi­képpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztu­som, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet A bűnbocsánatot.- 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szí­vemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6