2013-06-23

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. június 23-án, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 66 (Kovács Sándor 1869-1942 - Kapi Gyula 1850-1923) - Liturgia: 7

1. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba: Bízom tebenned szün­telen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom. - 2. Ó, légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözd Munkámat, édes Istenem! Hoz­zád sóhajt, aki erőtlen, Segélyül hívja szent neved. Hű gyámolom nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! - 3. Eddig is te voltál vezérem, Te biztatál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te Lelked szerelme véd! Neved fénylett, miként a csillag, Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. - 4. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd; Ó, halld meg, csüggedők reménye Midőn lelkem sóhajt feléd! Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom: Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy a te irgalmad, Uram,

és minden parancsolatod szilárd! Zsolt 119,156a.151b

Uram, esdeklő imám hozzád száll:

igéd tanítson bölcsességre!

Jusson színed elé könyörgésem,

ments meg, amint ígérted!

Szabadításodra vágyódom, Uram,

lelkem törvényedben gyönyörködik.

Nyújtsd ki kezedet segítségemre,

óvd meg életemet, hogy dicsőítselek! Zsolt 119,169.170.174.173a.175

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vigyük színe elé a bűnünket és kérjük az Ő ir­galmát:

Uram, amíg hallgattam, kiszáradtak csontjaim. Egész nap jajgatnom kellett, hiszen rám nehezedett kezed, nyelvem eltikkadt, mint a nyári hőségben. Ezért megvallom Neked vétkemet, bűnömet nem takargatom. Hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt: Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól és körülveszel a sza­badulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és aki önmagát adta áldozatul értünk. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Kegyelmes Istenünk, aki Jézus Krisztusban békességet hirdettél minden embernek, add, hogy irgalmadból élve ma­gunk is irgalmasok legyünk. Köszönjük, hogy jóságod hírvivő eszközei lehetünk ebben a kegyetlen világban. Áldott légy mindenható és irgalmas Isten. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most. A mai vasárnap levélbeli Igéje Pál apostol Ró­mai levelének a 8. fejezetéből a 18. verstől így szól hozzánk:

Azt tartom, - írja Pál apostol - hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,  hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgálatából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 

Így szól hozzánk az evangélium Igéje. Jézus Urunk szavában Lukács evangéliuma 6. fejezetéből a 36. verstől kezd­ve

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” 

"Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is meg­bocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mér­tékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Példázatot is mondott nekik: „A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondha­tod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.” 

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 444 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német)

1. Jöjjetek, testvérek, Közeleg az este. Veszteglés, megállás A vándorok veszte. Hogy örök hazánkban Célunkat elér­jük, Induljunk el bátran! - 2. Keskeny, rögös ösvény Kedvünket ne szegje! Az Úr hívott minket, Megsegít kegyelme. Senki meg ne álljon! Van vezérünk, győzünk Minden akadályon. - 3. Rögös vándorúton Bízó szívvel járjunk! A múlandók terhe Ne roskassza vállunk! Jó Atyánk velünk van. Megsegít ő mindig Nehéz próbáinkban. - 4. Menjünk kéz a kézben, Mint édes test­vérek! Legyen köztünk béke, Egy szív és egy lélek! Nem árva senki sem. Hazafelé tartunk Egy úton, egy hitben. - 5. Egyi­künk ha roskad, Emelje a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik! Más terhét véve fel, Az erős a gyengét Szolgálja kész­séggel! - 6. Hamar hazaérünk. Csak előre bátran! Örök öröm vár ránk Az atyai házban. Megváltó vezérünk Jár előttünk, Jé­zus. Szüntelen rá nézzünk!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Gyülekezet! Jézus azt mondja nekünk is: „Legyetek irgalmasok.” Ezt Ő maga is hozzákapcsolja az Úristen irgalmasságához, amit irántunk tanúsít. Ez a módja, esélye mindenfajta irgalomnak, az a bizalom, amiről azt mondja Pál apos­tol, hogy egyszerűen nem hasonlítható össze az, amit az Isten tervez, véghezvisz azzal, amit most látunk és átélünk. Ez csak akkor hidalható át, ez a szakadék ez az össze sem hasonlíthatóságnak ez a szakadéka, ha valamiféle ismeret van bennünk. Nem hittanismeret, hanem hitbeli ismeret, szívbeli ismeret arról, akiben bízunk: az Úristenben.

József története, amelynek egy pici darabkája, egyik fejezete áll előttünk ma ószövetségi Igeként ennek az össze sem hasonlítható szakadéknak az ékes példája a Bibliában. Egy fantasztikus történet az Ószövetségben Krisztus előtt arról, hogy mit készít az Isten Krisztus révén: a keresztet. A történet József, Jákob fia József életének egy állomásánál vagyunk most. Van­nak ennek előzményei és folytatása, érdemes azokra visszagondolni, az emlékezetünkbe idézni.

Igeolvasás:

Most a Mózes 1. könyve 39. fejezetének az első öt versét olvasom. Ennek alapjául, annak József történetének, amely elénk kerül:

Amikor Józsefet Egyiptomba vitték, megvásárolta őt az izmáeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt. Látta az ura, hogy vele van az ÚR, és mindazt eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog. Megnyerte József a jóindula­tát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Attól fogva, hogy házának és egész va­gyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért, és az ÚR áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt.

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ez egy epizód egy regényes, kalandos életútból, amit viszonylag részletesen elmesél nekünk Mózes 1. könyve jóné­hány fejezeten keresztül. Itt most azt olvassuk Józsefről, hogy valamilyen tekintetben az életben részt vett megfontoltan, mert háziszolga és számadó főtisztviselő lett urának a házánál.

Ha valaki belesik egy kútba, és megbeszélik a feje fölött, vigyorogva a többiek, hogy most jól itt hagyjuk, legfeljebb a farkasok találnak rá, más biztos nem. Aztán mégis rátalálnak és hál'Istennek nem a farkasok, hanem a pusztai vademberek, akik megkötözik és magukkal viszik egy ismeretlen földre, ahol más nyelvet beszélnek más fajta emberek, máshogy áll a sze­mük és más történelmük van. Arról tudósít az Ige, hogy ehhez képest, ezen körülmények között szerencsésnek mondható az útja, mert nem olyan szolgálatra került, ahol néhány heti robotolás után végkimerülésben elpusztul, hanem szerencsés lett, mert ha egészsége engedi még sokáig élhet ott rabszolgaként.

Vannak előzmények és van folytatás. Teljesen magára maradt ez az ember, József. Teljesen magára maradt a kútban és a rabszolga-kereskedők kezében. Ezt halljuk-olvassuk róla. Teljesen magára maradt. Apja kedvence volt. Dicsőséges álmo­kat álmodott. Aztán beledobták a kútba, jöttek a rabszolga hajcsárok, a piac, egy idegen ország és egy idegen ház. - És aztán ez az epizód, hogy urának házvezetője lett, - ez is folytatódik tovább. Folytatódik egy hamis váddal, börtön­nel, a börtönnek a magányával, kilátástalanságával, és még amikor valami reménye csillanna föl Józsefnek, hogy talán lesz valaki, ami mellette áll, egy ember, aki mellette áll, kettő lett volna, az egyiket kivégezték, - úgyhogy egy maradt, az is elfeled­kezik róla. Úgyhogy ott van, ottfeledve a börtönben. Szó szerint ottfeledve. - A hullámhegyek és hullámvölgyek - úgy tűnik - nem érnek vége. És fölösleges örülni annak, ha József fönt van, mert úgyis lesz lenn. És fölösleges belekeseredni, ha lenn van, mert mindig lesz jobb is.

Csak ennyiről lenne szó? - Úgy gondolom, hogy valami történt Józseffel. És most kérem a Testvérek figyelmét, hogy próbáljuk meg Józsefnek a történetét egy kicsit egybenézni. Hosszú lenne hozzáolvasni most a kettővel ezelőtti fejezetet is, meg ezt a fejezetet végig, - Lássuk egyben.

Amikor Egyiptomba került József, akkor valami kellett, hogy történjen vele. Igazából majdnem minden ugyanúgy van Egyiptomban a Potifár főember házánál, mint otthon, Kánaán földjén apjával és testvéreivel. Azzal az egy különbséggel látszólag, hogy most egy idegen országban, teljesen magányosan rabszolgaként él. És nem otthon apja kedvenc fiaként él sza­badságban. Ezenkívül rengeteg hasonlóságot mutat a helyzet otthon, Kánaánban a családja körében és itt, Egyiptomban, a rab­szolgaságban.

Ugyanúgy ellenséges környezetben van. Otthon is ellenséges környezetben volt, mert testvérei utálták. - Valami csak kellett legyen bennük, hogyha képesek voltak otthagyni a kútban. - Hasonlóan magányos volt ott is, a testvérei között is, meg itt is. - Ugyanúgy kivételeztek vele, mint otthon. Otthon az apja dédelgette testvérei ellenséges közegében, itt a magány és a rabság ellenséges közegében kivételeznek vele, mert fölemelik. Főszolgává teszik. - Mikor a börtönbe kerül, ugyanez folytatódik, ott főrabbá teszik. Mindig kivételeznek vele. - Ugyanúgy hazugságok kísérik, ahogy a testvérei bemutatják az ál­latvérével megfestett ruháját öreg édesapjuknak, - lám, megették őt a vadállatok. - Józsefet ugyanúgy vádolja meg itt, ebben a jónak tűnő helyzetben urának a felesége, hogy erőszakoskodni akart vele. Így került börtönbe.

Ezek az útját kísérő - úgy gondolom - alapvetően fontos körülmények egészen hasonlóak. Mégis valahogy gyökere­sen más hangon szól Isten Igéje József útjáról. Valamiért itt szóba kerül Isten.

Furcsa, - nem? - a Bibliában. - Azt mondja: „az ÚR Józseffel volt”. Ezt ismételgeti itt is, a börtönben is: „az ÚR Józseffel volt”. Otthon nem mondja ezt, Kánaánban egy szó nincs az ÚRistenről. Ott gyűlölködő testvérek vannak, fennhéjázó József, kivételezgető Jákob. Az ÚRisten nem szereti Józsefet, nem volt ott vele. De itt vele volt. És akkor az egész itt valahogy sokkal világosabbá, derűsebbé válik. Az egészben itt már nem az emberek szoros mélységeiről van szó, hanem Isten útjának a tervszerűségéről. Nem véletlenül mondja, hogy az ÚRisten vele volt. Nem azért mondja, mert másképp alakultak a dolgok, mint odahaza, vagy mint bármelyik - ott jellemző - útján. Hanem egyszerűen azért, mert kezdi a Szentírás világossá tenni, hogy az ÚRisten kezében van. És az ÚRisten valamit itt csinál.

Tehát nem arról szól a történet, hogy József hol lakik, mi a munkaköre és hogy bánik vele, hanem a történet arról szól, hogy mit csinál az ÚRisten Józseffel, a testvéreivel, édesapjával, leendő utódaival, népével, bátyjának: Judának a leszár­mazottjával, a leendő Dávid királlyal és Jézus Krisztussal. Hogyan intézi az ÚRisten ezeknek a sorsát, útját? És miért?

A mai vasárnapnak a témája - amely szerint az Igéket válogatta Egyházunk az istentiszteletre - az a földi hivatásunk, a munkánk. Hát ezért - gondolom -, ezért választották József történetének ezt a darabkáját, hogy hűséggel végzi a munkáját, és látjuk, az ÚRisten vele van.

Nem tudom, hogy a hűséges munkának általában mi a következménye. Nyilván van olyan, hogy tisztességes munkára tisztességes előremenetel, meggazdagodás és békés élet következik. Nyilván van olyan is, hogy a tisztességes munkára kitelepítés, vagyonelkobzás, halál következik. Tehát valahogy egyszerűen ez az egész követhetetlen. Mindaddig, amíg azt nézzük, hogy mit csinálunk és mit kapunk érte, addig lehetetlen valami rendszert találni az életben. Csak úgy lehet követni, hogyha azt figyeljük meg, hogy vele volt az ÚR és mit csinált?

Vele volt az ÚR és nem kímélte Józsefet. Se Krisztust. És még mennyi mindent! És ugyanakkor megtartotta Józsefet, övéit, népét, a Benne hívőket. Krisztusért. És efelől nézve rendeződnek csak a dolgok. Még valamit: ezt így nekünk kívülről, utólag a Bibliából olvasva, Krisztus-hitben és a többi, még érthetőt, - ez így követhető. Felülről néz­zük a dolgokat, Józsefre is, az ő sorsára is felülről nézünk, mert megmondja nekünk Isten Igéje, hogy vele volt az ÚR, mert­hogy hova vezetett mindez a sok nyomorúság, megpróbáltatás, meg különös szerencse. - Hát így tudjuk.

Lehet-e ezt Józsefnek tudni? Onnan belülről, lentről, az események közepéből, lehet-e ezt sejteni egy Józsefnek, tehát annak, aki benne van mindben? - Azt gondolom, hogy lehet. Nemcsak az ő története, - meg a többieké, akik még egész ha­sonlóan benne vannak a Bibliában -, tanúskodik erről, hanem igazából az egész evangélium azt mondja: aki ismeri az Isten ke­zét, az azt tudja előre is a szeretetét. Előre is, nemcsak utólag.

Többször kaptam injekciókat kiskoromban. Ha nem láttam volna az injekciókat, csak a fájdalmat éreztem volna, akkor semmi más emlékem nem lenne erről a dologról, mint a fájdalom. Bömböltem kiskoromban az injekcióktól, illetve nemcsak az injekciók­tól, hanem ha Irénke néni bejött a szobába, kinyitotta kerek táskáját, elkezdett pakolászni, megláttam a kezében a fecskendőt - akkor elkezdtem a bömbölést. Azonban a fecskendőben csak a fájdalmat láttam. Arra emlékszem. De arra is emlékszem, hogy mégis minden igyekezetemmel küzdöttem a gyógyulásért. Tehát a fájdalom, ami nemcsak maga a szuri volt, hanem a fecs­kendő látványa már előre, az bömbölést hozott magával. De az eszemmel tudtam, hogy nincs gond. Ezért volt lehetőség arra, hogy viszonylag korán abba hagytam a bömbö­lést. És ez annak köszönhető, hogy nem a fecskendőt láttam csak, mint a fájdalom forrását, hanem Irénke néni kezét is, ami fogta a fecskendőt. És ez nagy dolog volt. Abban a kézben pedig szeretetet és bizalmat láttam. És ez segített. Ez egy egysze­rű és nem sokat jelentő dolog az életemben, de mégis annak a szempontjából, hogy megértsük: az Istenben való bizalom forrá­sát, azért fontos lehet. - Hogy Irénke néni kezében szeretetet és bizalmat lehet felfedezni, erre mások is rájöttek. Aztán ő lett a Ke­resztyén Orvos Társaságnak az elnöke, úgy hogy biztos volt benne valami, amikor ezt láttam.

Az Istent ismerve csak úgy működik a dolog, hogy vannak dolgok az Isten kezében, amiknek sem az értelmét nem tudjuk, sem semmi jó nincs bennük. Mindaz, aki ezeket a dolgokat, tárgyakat látja, annak az élet fájdalom és kilátástalan szen­vedés, aminek nincs vége csak az elmúlással. Mert egyszerűen ebből nincs más kiút.

És mindaz, aki látja a Kezet, amely fogja ezeket a dolgokat, az ismeri, tudja, hogy ebben a kézben szeretet és biza­lom van. Az ha gondol is, de küzd ez ellen a rossz felismerés ellen. Mert valahol ott, a Kézben szeretet és bizalom van.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk, tudjuk, hogy Te véghez viszed, amit eltervezel. Tudjuk, hogy minden, ami megtörténhet általunk, raj­tunk, közöttünk, az a Te kezedben legfeljebb eszköz, egy tárgy, de az fog történni, amit Te gondoltál. Urunk, a szeretetedben élni nagyszerű. Ha megnyitod a szívünket, hogy meglássuk kegyelmedet Krisztusban, meglássuk azt, ahogy hozzánk érkeztél, ahogy fölemelsz és megtartasz minket, ha megengeded mindet, ami szegélyezi az utunkat, csupa virág egyszerűen azért, mert a Teveled való közösségben élünk. Erre segíts bennünket kegyelmesen. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé a dolgainkat, életünket. Csendesedjünk el, imádkozzunk:

Édes Atyánk! Jó Istenünk! Hálaadással köszönjük Neked a földet, amelyet teremtettél és nekünk adtál, amelyen nagy gondossággal és szeretettel helyezted el az embert, hogy művelje és őrizze. Hálát adunk Neked minden kincsért, amit terem­tettél, anyagi kincsekért, amelyek itt a földön körülvesznek minket, amelyeket megtalálhatunk, amelyek megújulnak, körül­vesznek, növekednek, születnek körülöttünk, vagy amelyeket a föld mélye rejt. Köszönjük Neked a kincseket, amelyeket egy­máson keresztül adsz nekünk. Igédet, a szeretet kincseit, az emberi közösségnek számtalan kincsét. Köszönjük Urunk, hogy nem viszel minket mélyebbre sosem. Köszönjük, hogy nem kísértesz bennünket erőnkön felül. Köszönjük, hogy Igéddel biztosítasz bennünket szeretetedről, és nem hagyod, hogy bizalmunkat Benned, ígéretedben és üdvösség szerző tervedben, munkádban elfeledjük.

Kérünk Téged, hogy erősíts meg minket a hitben napról-napra. Add elénk Igédet, add elénk Krisztusunk szeretetét, keresztjét, hogy erőt, Benned való bizalmat merítsünk belőle. Légy velünk örömeinkben, hogy ne bizakodjunk el tőlük, és ne gondoljuk azt, hogy soha nem lesz másként. Légy velünk bánatunkban, hogy ne csüggedjünk el tőlük, és ne gondoljuk azt, hogy soha nem lesz másként, és ne veszítsük el reménységünket. Légy velünk tehetetlenségünkben, amikor nem tudjuk, mit tehetnénk, hogyan oldhatnánk meg valamit vagy hogyan segíthetnénk valakin. És adj szeretetet, hogy a Te jelenlétedet tudjuk átélni és továbbadni egymás felé is.

Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a men­nyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a föl­dön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísér­tésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mind­örökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 439 (Praetorius Benjamin 1636-1674. Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Légy hű, állj meg szent hitedben, Istenedet ne feledd! Ő kötött keresztségedben Szövetséget teveled. Tőle nyersz üdvöt, erőt, Térj meg, s ne bocsásd el őt! Ki kezdettől így vezetett, Istennek szenteld szívedet! - 2. Légy hű hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett! Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet! Nézd Jézusod példáját, Kínzóinak megbocsát. Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress! - 3. Légy hű élő reménységben, Ne szabj Istennek rendet! El ne csüggedj az ínségben, Vess reá minden terhet! Bánatodra fény derül, Rajtad ő megkönyörül. Aki bízik az Istenben, Sohasem marad szé­gyenben. - 4. Mindhalálig bízom, hiszek, Szeretek és remélek. Terhet is könnyebben viszek: Jézus velem, nem félek. Őrá bí­zom életem, Míg a célt elérhetem. Én Jézusom, adj hű szívet, Hogy legyek mindvégig híved!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5