2013-06-23

1. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba: Bízom tebenned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom. - 2. Ó, légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözd Munkámat, édes Istenem! Hozzád sóhajt, aki erőtlen, Segélyül hívja szent neved. Hű gyámolom nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! - 3. Eddig is te voltál vezérem, Te biztatál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te Lelked szerelme véd! Neved fénylett, miként a csillag, Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. - 4. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd; Ó, halld meg, csüggedők reménye Midőn lelkem sóhajt feléd! Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom: Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon! 0x08 graphic

Uram, amíg hallgattam, kiszáradtak csontjaim. Egész nap jajgatnom kellett, hiszen rám nehezedett kezed, nyelvem eltikkadt, mint a nyári hőségben. Ezért megvallom Neked vétkemet, bűnömet nem takargatom. Hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt: Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól és körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és aki önmagát adta áldozatul értünk. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Kegyelmes Istenünk, aki Jézus Krisztusban békességet hirdettél minden embernek, add, hogy irgalmadból élve magunk is irgalmasok legyünk. Köszönjük, hogy jóságod hírvivő eszközei lehetünk ebben a kegyetlen világban. Áldott légy mindenható és irgalmas Isten. Ámen.

Azt tartom, - írja Pál apostol - hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgálatából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.

"Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Példázatot is mondott nekik: „A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.”

1. Jöjjetek, testvérek, Közeleg az este. Veszteglés, megállás A vándorok veszte. Hogy örök hazánkban Célunkat elérjük, Induljunk el bátran! - 2. Keskeny, rögös ösvény Kedvünket ne szegje! Az Úr hívott minket, Megsegít kegyelme. Senki meg ne álljon! Van vezérünk, győzünk Minden akadályon. - 3. Rögös vándorúton Bízó szívvel járjunk! A múlandók terhe Ne roskassza vállunk! Jó Atyánk velünk van. Megsegít ő mindig Nehéz próbáinkban. - 4. Menjünk kéz a kézben, Mint édes testvérek! Legyen köztünk béke, Egy szív és egy lélek! Nem árva senki sem. Hazafelé tartunk Egy úton, egy hitben. - 5. Egyikünk ha roskad, Emelje a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik! Más terhét véve fel, Az erős a gyengét Szolgálja készséggel! - 6. Hamar hazaérünk. Csak előre bátran! Örök öröm vár ránk Az atyai házban. Megváltó vezérünk Jár előttünk, Jézus. Szüntelen rá nézzünk!

Kedves Gyülekezet! Jézus azt mondja nekünk is: „Legyetek irgalmasok.” Ezt Ő maga is hozzákapcsolja az Úristen irgalmasságához, amit irántunk tanúsít. Ez a módja, esélye mindenfajta irgalomnak, az a bizalom, amiről azt mondja Pál apostol, hogy egyszerűen nem hasonlítható össze az, amit az Isten tervez, véghezvisz azzal, amit most látunk és átélünk. Ez csak akkor hidalható át, ez a szakadék ez az össze sem hasonlíthatóságnak ez a szakadéka, ha valamiféle ismeret van bennünk. Nem hittanismeret, hanem hitbeli ismeret, szívbeli ismeret arról, akiben bízunk: az Úristenben.

József története, amelynek egy pici darabkája, egyik fejezete áll előttünk ma ószövetségi Igeként ennek az össze sem hasonlítható szakadéknak az ékes példája a Bibliában. Egy fantasztikus történet az Ószövetségben Krisztus előtt arról, hogy mit készít az Isten Krisztus révén: a keresztet. A történet József, Jákob fia József életének egy állomásánál vagyunk most. Vannak ennek előzményei és folytatása, érdemes azokra visszagondolni, az emlékezetünkbe idézni.

Amikor Józsefet Egyiptomba vitték, megvásárolta őt az izmáeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt. Látta az ura, hogy vele van az ÚR, és mindazt eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog. Megnyerte József a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért, és az ÚR áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt.

Ez egy epizód egy regényes, kalandos életútból, amit viszonylag részletesen elmesél nekünk Mózes 1. könyve jónéhány fejezeten keresztül. Itt most azt olvassuk Józsefről, hogy valamilyen tekintetben az életben részt vett megfontoltan, mert háziszolga és számadó főtisztviselő lett urának a házánál.

Ha valaki belesik egy kútba, és megbeszélik a feje fölött, vigyorogva a többiek, hogy most jól itt hagyjuk, legfeljebb a farkasok találnak rá, más biztos nem. Aztán mégis rátalálnak és hál'Istennek nem a farkasok, hanem a pusztai vademberek, akik megkötözik és magukkal viszik egy ismeretlen földre, ahol más nyelvet beszélnek más fajta emberek, máshogy áll a szemük és más történelmük van. Arról tudósít az Ige, hogy ehhez képest, ezen körülmények között szerencsésnek mondható az útja, mert nem olyan szolgálatra került, ahol néhány heti robotolás után végkimerülésben elpusztul, hanem szerencsés lett, mert ha egészsége engedi még sokáig élhet ott rabszolgaként.

Vannak előzmények és van folytatás. Teljesen magára maradt ez az ember, József. Teljesen magára maradt a kútban és a rabszolga-kereskedők kezében. Ezt halljuk-olvassuk róla. Teljesen magára maradt. Apja kedvence volt. Dicsőséges álmokat álmodott. Aztán beledobták a kútba, jöttek a rabszolga hajcsárok, a piac, egy idegen ország és egy idegen ház. - És aztán ez az epizód, hogy urának házvezetője lett, - ez is folytatódik tovább. Folytatódik egy hamis váddal, börtönnel, a börtönnek a magányával, kilátástalanságával, és még amikor valami reménye csillanna föl Józsefnek, hogy talán lesz valaki, ami mellette áll, egy ember, aki mellette áll, kettő lett volna, az egyiket kivégezték, - úgyhogy egy maradt, az is elfeledkezik róla. Úgyhogy ott van, ottfeledve a börtönben. Szó szerint ottfeledve. - A hullámhegyek és hullámvölgyek - úgy tűnik - nem érnek vége. És fölösleges örülni annak, ha József fönt van, mert úgyis lesz lenn. És fölösleges belekeseredni, ha lenn van, mert mindig lesz jobb is.

Csak ennyiről lenne szó? - Úgy gondolom, hogy valami történt Józseffel. És most kérem a Testvérek figyelmét, hogy próbáljuk meg Józsefnek a történetét egy kicsit egybenézni. Hosszú lenne hozzáolvasni most a kettővel ezelőtti fejezetet is, meg ezt a fejezetet végig, - Lássuk egyben.

Amikor Egyiptomba került József, akkor valami kellett, hogy történjen vele. Igazából majdnem minden ugyanúgy van Egyiptomban a Potifár főember házánál, mint otthon, Kánaán földjén apjával és testvéreivel. Azzal az egy különbséggel látszólag, hogy most egy idegen országban, teljesen magányosan rabszolgaként él. És nem otthon apja kedvenc fiaként él szabadságban. Ezenkívül rengeteg hasonlóságot mutat a helyzet otthon, Kánaánban a családja körében és itt, Egyiptomban, a rabszolgaságban.

Ugyanúgy ellenséges környezetben van. Otthon is ellenséges környezetben volt, mert testvérei utálták. - Valami csak kellett legyen bennük, hogyha képesek voltak otthagyni a kútban. - Hasonlóan magányos volt ott is, a testvérei között is, meg itt is. - Ugyanúgy kivételeztek vele, mint otthon. Otthon az apja dédelgette testvérei ellenséges közegében, itt a magány és a rabság ellenséges közegében kivételeznek vele, mert fölemelik. Főszolgává teszik. - Mikor a börtönbe kerül, ugyanez folytatódik, ott főrabbá teszik. Mindig kivételeznek vele. - Ugyanúgy hazugságok kísérik, ahogy a testvérei bemutatják az állatvérével megfestett ruháját öreg édesapjuknak, - lám, megették őt a vadállatok. - Józsefet ugyanúgy vádolja meg itt, ebben a jónak tűnő helyzetben urának a felesége, hogy erőszakoskodni akart vele. Így került börtönbe.

Furcsa, - nem? - a Bibliában. - Azt mondja: „az ÚR Józseffel volt”. Ezt ismételgeti itt is, a börtönben is: „az ÚR Józseffel volt”. Otthon nem mondja ezt, Kánaánban egy szó nincs az ÚRistenről. Ott gyűlölködő testvérek vannak, fennhéjázó József, kivételezgető Jákob. Az ÚRisten nem szereti Józsefet, nem volt ott vele. De itt vele volt. És akkor az egész itt valahogy sokkal világosabbá, derűsebbé válik. Az egészben itt már nem az emberek szoros mélységeiről van szó, hanem Isten útjának a tervszerűségéről. Nem véletlenül mondja, hogy az ÚRisten vele volt. Nem azért mondja, mert másképp alakultak a dolgok, mint odahaza, vagy mint bármelyik - ott jellemző - útján. Hanem egyszerűen azért, mert kezdi a Szentírás világossá tenni, hogy az ÚRisten kezében van. És az ÚRisten valamit itt csinál.

Tehát nem arról szól a történet, hogy József hol lakik, mi a munkaköre és hogy bánik vele, hanem a történet arról szól, hogy mit csinál az ÚRisten Józseffel, a testvéreivel, édesapjával, leendő utódaival, népével, bátyjának: Judának a leszármazottjával, a leendő Dávid királlyal és Jézus Krisztussal. Hogyan intézi az ÚRisten ezeknek a sorsát, útját? És miért?

A mai vasárnapnak a témája - amely szerint az Igéket válogatta Egyházunk az istentiszteletre - az a földi hivatásunk, a munkánk. Hát ezért - gondolom -, ezért választották József történetének ezt a darabkáját, hogy hűséggel végzi a munkáját, és látjuk, az ÚRisten vele van.

Nem tudom, hogy a hűséges munkának általában mi a következménye. Nyilván van olyan, hogy tisztességes munkára tisztességes előremenetel, meggazdagodás és békés élet következik. Nyilván van olyan is, hogy a tisztességes munkára kitelepítés, vagyonelkobzás, halál következik. Tehát valahogy egyszerűen ez az egész követhetetlen. Mindaddig, amíg azt nézzük, hogy mit csinálunk és mit kapunk érte, addig lehetetlen valami rendszert találni az életben. Csak úgy lehet követni, hogyha azt figyeljük meg, hogy vele volt az ÚR és mit csinált?

Vele volt az ÚR és nem kímélte Józsefet. Se Krisztust. És még mennyi mindent! És ugyanakkor megtartotta Józsefet, övéit, népét, a Benne hívőket. Krisztusért. És efelől nézve rendeződnek csak a dolgok. Még valamit: ezt így nekünk kívülről, utólag a Bibliából olvasva, Krisztus-hitben és a többi, még érthetőt, - ez így követhető. Felülről nézzük a dolgokat, Józsefre is, az ő sorsára is felülről nézünk, mert megmondja nekünk Isten Igéje, hogy vele volt az ÚR, merthogy hova vezetett mindez a sok nyomorúság, megpróbáltatás, meg különös szerencse. - Hát így tudjuk.

Lehet-e ezt Józsefnek tudni? Onnan belülről, lentről, az események közepéből, lehet-e ezt sejteni egy Józsefnek, tehát annak, aki benne van mindben? - Azt gondolom, hogy lehet. Nemcsak az ő története, - meg a többieké, akik még egész hasonlóan benne vannak a Bibliában -, tanúskodik erről, hanem igazából az egész evangélium azt mondja: aki ismeri az Isten kezét, az azt tudja előre is a szeretetét. Előre is, nemcsak utólag.

Többször kaptam injekciókat kiskoromban. Ha nem láttam volna az injekciókat, csak a fájdalmat éreztem volna, akkor semmi más emlékem nem lenne erről a dologról, mint a fájdalom. Bömböltem kiskoromban az injekcióktól, illetve nemcsak az injekcióktól, hanem ha Irénke néni bejött a szobába, kinyitotta kerek táskáját, elkezdett pakolászni, megláttam a kezében a fecskendőt - akkor elkezdtem a bömbölést. Azonban a fecskendőben csak a fájdalmat láttam. Arra emlékszem. De arra is emlékszem, hogy mégis minden igyekezetemmel küzdöttem a gyógyulásért. Tehát a fájdalom, ami nemcsak maga a szuri volt, hanem a fecskendő látványa már előre, az bömbölést hozott magával. De az eszemmel tudtam, hogy nincs gond. Ezért volt lehetőség arra, hogy viszonylag korán abba hagytam a bömbölést. És ez annak köszönhető, hogy nem a fecskendőt láttam csak, mint a fájdalom forrását, hanem Irénke néni kezét is, ami fogta a fecskendőt. És ez nagy dolog volt. Abban a kézben pedig szeretetet és bizalmat láttam. És ez segített. Ez egy egyszerű és nem sokat jelentő dolog az életemben, de mégis annak a szempontjából, hogy megértsük: az Istenben való bizalom forrását, azért fontos lehet. - Hogy Irénke néni kezében szeretetet és bizalmat lehet felfedezni, erre mások is rájöttek. Aztán ő lett a Keresztyén Orvos Társaságnak az elnöke, úgy hogy biztos volt benne valami, amikor ezt láttam.

Az Istent ismerve csak úgy működik a dolog, hogy vannak dolgok az Isten kezében, amiknek sem az értelmét nem tudjuk, sem semmi jó nincs bennük. Mindaz, aki ezeket a dolgokat, tárgyakat látja, annak az élet fájdalom és kilátástalan szenvedés, aminek nincs vége csak az elmúlással. Mert egyszerűen ebből nincs más kiút.

Édes Atyánk, tudjuk, hogy Te véghez viszed, amit eltervezel. Tudjuk, hogy minden, ami megtörténhet általunk, rajtunk, közöttünk, az a Te kezedben legfeljebb eszköz, egy tárgy, de az fog történni, amit Te gondoltál. Urunk, a szeretetedben élni nagyszerű. Ha megnyitod a szívünket, hogy meglássuk kegyelmedet Krisztusban, meglássuk azt, ahogy hozzánk érkeztél, ahogy fölemelsz és megtartasz minket, ha megengeded mindet, ami szegélyezi az utunkat, csupa virág egyszerűen azért, mert a Teveled való közösségben élünk. Erre segíts bennünket kegyelmesen. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Édes Atyánk! Jó Istenünk! Hálaadással köszönjük Neked a földet, amelyet teremtettél és nekünk adtál, amelyen nagy gondossággal és szeretettel helyezted el az embert, hogy művelje és őrizze. Hálát adunk Neked minden kincsért, amit teremtettél, anyagi kincsekért, amelyek itt a földön körülvesznek minket, amelyeket megtalálhatunk, amelyek megújulnak, körülvesznek, növekednek, születnek körülöttünk, vagy amelyeket a föld mélye rejt. Köszönjük Neked a kincseket, amelyeket egymáson keresztül adsz nekünk. Igédet, a szeretet kincseit, az emberi közösségnek számtalan kincsét. Köszönjük Urunk, hogy nem viszel minket mélyebbre sosem. Köszönjük, hogy nem kísértesz bennünket erőnkön felül. Köszönjük, hogy Igéddel biztosítasz bennünket szeretetedről, és nem hagyod, hogy bizalmunkat Benned, ígéretedben és üdvösség szerző tervedben, munkádban elfeledjük.

Kérünk Téged, hogy erősíts meg minket a hitben napról-napra. Add elénk Igédet, add elénk Krisztusunk szeretetét, keresztjét, hogy erőt, Benned való bizalmat merítsünk belőle. Légy velünk örömeinkben, hogy ne bizakodjunk el tőlük, és ne gondoljuk azt, hogy soha nem lesz másként. Légy velünk bánatunkban, hogy ne csüggedjünk el tőlük, és ne gondoljuk azt, hogy soha nem lesz másként, és ne veszítsük el reménységünket. Légy velünk tehetetlenségünkben, amikor nem tudjuk, mit tehetnénk, hogyan oldhatnánk meg valamit vagy hogyan segíthetnénk valakin. És adj szeretetet, hogy a Te jelenlétedet tudjuk átélni és továbbadni egymás felé is.

Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Légy hű, állj meg szent hitedben, Istenedet ne feledd! Ő kötött keresztségedben Szövetséget teveled. Tőle nyersz üdvöt, erőt, Térj meg, s ne bocsásd el őt! Ki kezdettől így vezetett, Istennek szenteld szívedet! - 2. Légy hű hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett! Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet! Nézd Jézusod példáját, Kínzóinak megbocsát. Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress! - 3. Légy hű élő reménységben, Ne szabj Istennek rendet! El ne csüggedj az ínségben, Vess reá minden terhet! Bánatodra fény derül, Rajtad ő megkönyörül. Aki bízik az Istenben, Sohasem marad szégyenben. - 4. Mindhalálig bízom, hiszek, Szeretek és remélek. Terhet is könnyebben viszek: Jézus velem, nem félek. Őrá bízom életem, Míg a célt elérhetem. Én Jézusom, adj hű szívet, Hogy legyek mindvégig híved!