2012-10-21

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. október 21.-én, Szentháromság ünnepe után 20. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 95 (János evang. 15. Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 9

1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meghalt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthatok kárhozat tüzére.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Legyetek szentek, mert én szent vagyok! - így szól az Úr.

Térjetek meg hozzám teljes szívvel! 3Móz 11,44

Boldogok, akiknek útja tökéletes,

akik az Úr törvénye szerint élnek!

Vezess parancsolataid útján,

mert azokban gyönyörködöm.

Eleveníts meg igazságoddal,

ne némítsd el ajkamon az igazság igéjét!

Akkor királyoknak is elmondom intelmeidet,

és nem vallok szégyent előttük. Zsolt 119,1.40.43.46

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Legyetek szentek, mert én szent vagyok! - így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel!

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, és kérjük irgalmát:

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem! Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem. Ellened vétettem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek, moss meg, és hófehér leszek. Töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki azért jött el a világba, hogy a bűnösöket megmentse. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! A bűntől szenvedő világban is gondoskodsz arról, hogy nevedet megszenteld, és megdicsőülj. Tartsd meg egyházadat, hogy a kísértések között hű maradjon Hozzád Jézus Krisztus Urunk által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten Igéjét olvasom most. A mai vasárnapnak a levélbeli Igéje Pál apostol Efezusi levelének az 5. fejezetéből, a 15. verstől kezdve így szól hozzánk:

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.

Ne részegeskedjetek meg, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.

Így szól az evangélium Igéje Máté evangéliuma 22.. fejezetének az elején:

Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: jöjjetek a menyegzőre. De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve. Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta a szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 318 (Luther Márton 1483-1546 - Nürnberg 1523)

1. Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk, ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban! Ki atyai szeretetből Megváltott veszedelmünkből - Dicsérjük háladással! - 2. Az ördögnek foglya voltam, Halálban elveszetten, Így kínozott minduntalan A bűn, melyben születtem; És mind mélyebbre süllyedtem, Jó nem volt az életemben, A bűn vont hatalmába. - 3. A jócselekedet, erény Nem segített énrajtam, Nem enyhített lelkem sebén, A jót bárhogy akartam. A kétségek terhe alatt Nékem csak a halál maradt És a pokol borzalma. - 4. De végre nagy gyötrelmemet Az örök Úr megszánta, Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván, Ki néki legdrágább volt. - 5. És ő engedelmeskedett: Eljött a földre értem, Szép, tiszta szűztől született - Ember lett és testvérem. Nagy hatalmát elrejtette, Én földi formám fölvette, Hogy a gonoszt legyőzze. - 6. Úgy tégy és csak úgy taníts hát, Mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet - Ezt bízza rád Megváltód.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek! Az az ének, amit az istentisztelet elején énekeltünk Jézusról, a szőlőtőről, az első hallásra nagyon szépen illeszkedne a mai ószövetségi Igénkhez, csak azért nem most énekeltünk, inkább ezt a lutheri éneket, mert pont ellentétéről szól.

Jézus, János evangéliumában, arról beszél, hogy az marad meg, aki Őbenne marad. És ezt helyezi a szívünkre, mint legfontosabb dolgot. Mellékesen megjegyzi, hogy ezenkívül előfordulhat, hogy az Atya megtisztítja azt, aki nem igazán jó gyümölcsöt terem, de csak másodsorban, azokon belül, akik megmaradnak Jézus Krisztusban, mint a szőlőtövön.

A szőlőtős-ének azonban egy kicsit átteszi a hangsúlyt - úgy érzem - a metszegetésre, túlzottan. Pedig a lényeg: „aki Énbennem marad, - mondja Jézus -, az terem”. És ez fontos, hogy úgy megértsük és meghalljuk, hogy Jézus nekünk mondja. Szemtől-szembe, mint ránk vonatkozó, személyesen ránk vonatkozó, létfontosságú dolgot. Ez nem mindig sikerül, ezt így megérteni az Ő szavát, általában az Isten szava elsiklik a fülünk mellett, vagy úgy fogjuk föl, mint elvi kérdést, mint bölcsességeket, mint ismeretanyagot, ami úgy, többé-kevésbé fejünkben marad, de ritka alkalom az, amikor szíven talál és átformál.

Nem régiben volt ugye az Ószövetségből istentiszteleti Ige, Náthán próféta példázata Dávid királynak a szegény ember bárányáról, mert a gazdag ember azt elvette. Ennek az volt a csattanója, ennek a történetnek, hogy az elviekben szép és a király számára tanulságos eset, végül az őellene szóló, személyes ítéletét tárta fel. Tehát erről van szó, ezt meglátni Isten Igéjében: rólam van szó!

Egy dal szól most hozzánk, a mai ószövetségi Igében. A dal azért dal, mert valahonnan, mélyről fakad. Ezért kap szövegében irodalmi értéket, költői tartalmat. Ezek mind a szívből jövő mélységről hivatottak hozni, tartalmazni ilyeneket.

A Holt Költők Társasága című film egy szép jelenetében, a jó nevű amerikai középiskolában angol irodalomóra van. Tankönyvi verselemzést olvas az osztály a tanár vezetésével, amelyben a nemes irodalmár, akitől szól a lecke, az anyag, elemzi a verset nagyon szépen, briliáns irodalomtörténetként. Elemzi a verset, a formai igényét, elemzi a közönség, az olvasó közönség felől való elvárások és azok teljesítésének az igényét, és mindezt statisztikai illetve grafikon-ábrázolás segítségével, szenzációsan, személetesen és tudományos igénnyel elemzi a versnek az értékét. A tanár, mikor valameddig eljutnak az elemzés feldolgozásában, mégis így szól az osztályhoz: „Most fogja mindenki ezeket a lapokat a könyvből és tépje ki! Egyiket a másik után. Mindenkinek tessék kitépni és kidobni, mert a vers nem ez. A vers a léleknek a kiáltása, és a vers megértése nem ebből áll, hanem a költő szívének a megértéséből, megjegyzéséről.”

Egy népdal is akkor szép, ha szívből szól. Nyilvánvalóan a gyerekeink megtanulják énekből a magyar népdalok régi és új stílusainak a hangkészletét, terjedelmét, dallamívét, tempóját és más efféle fontos jellemzőket. Nyilvánvaló, hogy azok az eleink, akik ezeket a népdalokat kitalálták és elénekelték, egy percig sem foglalkoztak ezekkel a jellemzőkkel. Nem elemezték és építették föl a gondoltaikat ilyen zenei tudományos jellemzőkre, hanem egyszerűen az, ami örömük és fájdalmuk volt, az úgy magától megjelent az ajkukon.

Egy filmet is akkor szeretek nézni, ha nem a színészek alakítására kell figyelni, az operatőr vagy a rendező bravúrjaira, esetleg arra, hogy hány Oscar-díjat kapott, és ezt mennyire érdemelte meg, - hanem tudok, és megengedi a film azt, hogy a szerző által megálmodott mondanivalóira, történetre figyeljek, - ha van.

Igeolvasás:

Azt kérem, hogy a dalt, ami most előttünk áll, így hallgassuk Ézsaiás prófétától. Tehát a szerző, az Úristen, mert Ő a szerzője a dalnak, próbáljunk meg belelátni az Ő szívébe a dalon keresztül. Ézsaiás próféta könyvének az 5. fejezetéből az első 7 vers így szól hozzánk:

Dalt éneklek kedvesemről,

szerelmesem szőlőjéről!

Szőlője volt kedvesemnek

kövér hegyoldalon.

Fölásta és megtisztította a kövektől,

beültette nemes vesszővel.

Középere tornyot épített.

sajtót is vágatott benne.

Várta, hogy jó szőlőt teremjen,

de vadszőlőt termett!

Most azért, Jeruzsálem lakói

és Júda férfiai,

tegyetek igazságot

köztem és szőlőm közt!

Mit kellett volna még tennem

szőlőmmel, amit meg nem tettem?

Vártam, hogy jó szőlőt teremjen,

miért termett vadszőlőt?

Most én megmondom nektek,

mit teszek szőlőmmel:

lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék,

kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják!

Hagyom, hogy elvaduljon:

nem metszik, nem kapálják,

fölveri a tövis és a gaz.

Megparancsolom a felhőknek is,

hogy ne adjanak rá esőt!

A Seregek Urának szőlője:

Izráelnek háza,

és gyönyörű ültetvénye:

Júda férfiai.

Törvényességre várt,

de lett önkényesség,

igazságra várt,

és lett kiáltó gazság!

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A dalban, mint mondtam, nincs szó metszegetésről, tisztogatásról és javítgatásról. Arról van szó, hogy az áldások sokasága, teljessége - ellenére mégsem. Tudjuk, ha a szőlősgazda megtesz mindent, amit megtehet, a szőlő, mint a legtöbb kultúrnövény azért mégis csak a körülményektől is függ. Tudjuk, hogyha a szőlősgazda fölássa, megtrágyázza, ha szépen megmetszi, ha jó szívvel gondozza és mindent megtesz, - tudjuk, a termés akkor sem biztosabb, mert kell, nélkülözhetetlen, elengedhetetlen hozzá Isten áldása. Hogy süssön rá a nap, hogy ne támadja meg sokféle betegség, hogy elég eső és jó föld legyen, hogy ne legyen túl sok eső, nehogy elrohadjon. Hogy ne fagyjon el, hogy ne egyék le a seregélyek, és a többi, és a többi. És a gazda, miután tél végétől ősz elejéig megállás nélkül dolgozik a szőlőben, azután még mindig csak vár, hogy jó szőlőt teremjen. - Így van ez a szőlősgazdákkal.

A bökkenő az, hogy itt most ebben a dalban az Úristen szól, és ezért, pont ezért teljesen jogos és helyénvaló a költői természetű kérdése: mit kellett volna még tennem? Tudniillik, ha az Isten munkájáról van szó, akkor kinek az áldásáról várunk még? Mi lehet még, amitől függhetne a termés? Mi emberek vagyunk, a mi munkánkhoz kell még Isten áldása, Isten munkájához mi kellhetne még? Ő adott meg mindent. Ott volt ennek a dalbeli szőlőnek a sorsában nemcsak a szőlősgazda munkája, hanem az Isten áldása is, merthogy a kettő egy és ugyanaz. - Mit kellett volna még tennem?

A jó szőlő azonban rohadt szőlőt termett! A kérdés pont ezért teljesen költői: Mit kellett volna még tennem? Hiszen az esetből nyilvánvaló: semmit. Ez van. Erkölcsi érzékünk várná a folytatást, a megoldást, a választ, hogy mi lehet az oka?; - ki hibázott? - ki a felelős?; - hol romlott el valami?

De nincs válasz, ahogyan a királyfi lakodalmán sincs válasz, hogy miért nem volt menyegzői ruhája annak az embernek, akit kipenderítettek a külső sötétsége? És honnan lett volna?

Az egész, ami az Isten Igéjében, ebben a nagy vastag könyvben, pusztulásról, ítéletről, bűnről szól, az az egész, mindegyik csak azt hívatott megmutatni, hogy nem az okokat kell keresnünk, mert nincsenek. Nincs oka a bűnnek, nincs oka a terméketlenségünknek, nincs ezért útja, módja sem az ítélet elkerülésének. Nincs. Az élet rendje az, hogy az Isten hagyja elvadulni a szőlőt.

A válasz, amit erkölcsi érzékünk hiába vár, nem ilyen jellegű válasz, hogyan lehetett volna ezt elkerülni? Mi lett volna a megoldás? Mit kellett volna még tenni? - A válasz más jellegű, és igaz, arról máshol van megírva. - Pont abban rejlik a válasz, hogy itt nincs a dal végkimenetele - mert véget ér a dal, vége dalnak a 7. verssel -, az a végkimenetele, hogy egy kikerülhetetlen, megelőzhetetlen, kibújhatatlan zsákutcában megyünk!

Ezt szeretné az Isten egyre-másra tudatosítani bennünk. Nem tudjuk elkerülni a bűnt, és nem tudjuk elkerülni az Isten ítéletét. Az Isten hagyja lerombolni a szőlőt, hagyja, hogy elvaduljon. A válasz, amit hiába várnánk, mert másképp van megírva Jézus Urunk evangéliumában szól hozzánk, abban a hírben, hogy az Isten kegyelmes szeretetére vagyunk utalva. Másképp nincs termés, nincs élet. Ezért beszél az evangélium arról, hogy nem a tetteink őriznek meg minket. Nem a jóságunk, a termés-színvonalunk, a megmetszettségünk tart meg. Ezért hangsúlyozza tanítványainak Jézus azt az egy fontos pontot: Aki énbennem van, az marad meg.

Az Isten kegyelmes szeretetére vagyunk utalva, mely Jézus Krisztusban adatott meg. Elkerülő út nincs. - Számomra, számunkra erről szól a dal.

Imádkozzunk:

Urunk! Kegyelmeddel engedd meg, hogy Igéd megszólítson, megérintsen, összetörjön és fölemeljen bennünket. Áldd meg szavadat, közösségünket, igeolvasásunkat és igehallgatásunkat, hogy a Te szeretetedből megelevenedjen számukra szavad, és a mi irántunk tanúsított jóságod és megtartó kegyelmed ragyogjon föl belőle a számunkra. Jézusért kérünk Téged. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé életünket, dolgaikat, imádkozzunk:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Hálát adunk Neked áldásaidért, a napért, esőért, a minket körülvevő szeretetedért, annak számtalan jeléért, amellyel életünket megtartod, fenntartod, táplálod. Hálát adunk szeretetedért, amellyel elültettél bennünket gyönyörű teremtett világodban. Hálát adunk minden szépségéért, amelyet alkottál. Hálát adunk kenyérért, levegőért, vízért, szeretetért, közösségeinkért. Hálát adunk azért, hogy messze-messze, a szükségeinken felül látsz el bennünket. Hogy sokkal többet bír el a Földünk, mint amennyit mi rontunk rajta. Hálát adunk azért, hogy mindig, újra és újra kegyelmesen tekintesz ránk, és megőrzöl bennünket a bűn megnyomorító hatása ellenére, kísértéseink ellenére is. Hálát adunk Neked azért, hogy Igéddel hívsz bennünket türelmesen, vég nélkül. Hálát adunk azokért a testvéreinkért, 80 vagy 90 éve járják már földi útjukat közöttünk, itt a gyülekezetben és a Te kegyelmedben. Hálát adunk azokért az évekért, amelyeket adsz nekünk tele áldásaiddal, és tele bennünket szólító, hívó, intő, megtartó Igéddel. Hálát adunk az időért, amelynek bár Te Ura vagy, mégis velünk találkoztál, mellénk értél, belebújtál ennek a világnak a belsejébe, hogy nekünk váltságot szerezzél. Hálát adunk, hogy Te a Veled való szívbeli közösséget keresed mindnyájunknak. Hálát adunk kegyelmedért, hogy nem kell megrettennünk bűneink súlyától, nem kell megrettennünk hiányosságainktól, nyomorúságainktól, időnk rövidségétől vagy hitünk ingadozásától. Hálát adunk azért, hogy a Te bűn fölötti ítéleted vezet kegyelmed teljességéig, hogy látva elveszettségünket találjuk meg egyedül a Te szereteted áldó közelségét.

Urunk, kegyelmedbe ajánljuk szeretteinket. Kegyelmedbe ajánljuk minden igyekezetünket, amellyel megpróbálunk gondot viselni a ránk bízottakon. Kegyelmedbe ajánljuk szeretteinket ezen túl is. Te őrizz, vezess, tarts meg mindannyiunkat még akkor is, ha mi képtelenek vagyunk erre magunk vagy egymás vonatkozásában. Szeretetedbe ajánljuk gyülekezetünket, népedet ezen a világon. Szólíts meg Igéddel napról-napra, és bölcsességed, jó akaratod szerint tartsd meg minden Igéddel való szembesülés, találkozás mélységét.

Jézus Krisztusra, a mi élő Urunkra bízzuk magunkat. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744)

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megöletettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

3