2012-11-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. november 4.-én, Szentháromság ünnepe után 22. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész és a gyülekezet gitáros énekcsoportja szolgálatával.*

Kezdő ének - (gitáros énekcsoport szolgálata):

Oly messzire mennék tőled Istenem, ha nem hívnál szüntelen.
Itt annyi minden kér: "Szolgálj énnekem!", hogy hozzád hűtlen legyek.

Ott látom fenn a Golgotán, Ott látom keresztedet.
Így hívtál szerető Atyám, hozzád megyek!

Oly messzire mennék tőled Istenem, ha nem hívnál szüntelen.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

A mélységből kiáltok hozzád, Uram,

Uram, halld meg hangomat! Zsolt 130,1.2

Ha a bűnöket számon tartod, Uram,

Uram, ki állhat meg előtted?

De nálad van a megbocsátás,

hogy féljenek téged.

Várom az Urat, várja az én lelkem,

és reménykedem ígéretében.

Mert az Úrnál van a kegyelem,

gazdag ő, meg tud váltani. Zsolt 130,3-5.7

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

A mélységből kiáltok hozzád, Uram, Uram, halld meg hangomat!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg magunkat. Hallgassuk meg az Ő parancsolatait. Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, akkor hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt megtisztítva minket gonoszságunktól.

Ezért kérem most, Testvéreimet, hogy feleljenek szívük szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, kérve az Ő irgalmát:

Istenem, Te jól tudod, milyen balga vagyok, a vétkeim nincsenek elrejtve Előtted. Kérlek, ne szégyenkezzenek miattam azok, akik Benned reménykednek. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik Hozzád folyamodnak, hanem hallgass meg engem jóságos szeretettel. Nagy irgalmaddal fordulj hozzám. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől, hanem siess és hallgass meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki azért jött el a világba, hogy a bűnösöket megmentse. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Hűséges Istenünk! Te nem viseled el, hogy egy is elvesszen az emberek közül. Utánunk jössz akkor is, ha eltávolodtunk Tőled. Te sokkal inkább keresel bennünket, mint mi Téged. Szeretetedre bízzuk magunkat, Tiéd a dicsőség örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most. A mai vasárnapnak a levélbeli Igéje Pál apostol Filippi leveléből szól hozzánk, az 1. fejezet 3. versétől a 11. versig:

Ezt írja az apostol a gyülekezetnek:

Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével, és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.

Így szól hozzánk az evangélium mai Igéje Máté evangéliuma 18. fejezetéből, a 21. verstől kezdve:

Péter odament Jézushoz, és azt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondnom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt az ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülni szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéjét olvasom. Mózes 1. könyve 50. fejezetéből szól a 15. verstől kezdve:

Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk megbocsátani. Ez előfordul. Néha ezt próbáljuk leplezni, átnevezni a dolgokat magunkban, és azt mondjuk ilyenkor nagyjából, hogy: megbocsátok, de nem felejtek. Ezzel olyan képtelenséget mondunk, mintha azt mondanánk: felkelek, aztán ágyban maradok, vagy eszem, de ételt nem veszek magamhoz.

Arról van szó, hogy amit nem tudunk megbocsátani, az itt van bennünk. Ezt nem érdemes átnevezni, takargatni, vagy azt gondolni, hogy nincs - amikor van. Van olyan, hogy megbántottak, igazságtalanul, van olyan, kisemmiztek. Józseffel a testvérei olyan módon bántak el, amiért a legkomolyabb és legmegrázóbb romantikus regényeknek a témáját is túlszárnyalja. Úgy bántak el vele, hogy azt igazán nem nehéz azt gondolni, bizony ő nem tud megbocsátani. - Van ilyen.

Ez a mai nap, egy olyan ünnep - például - Magyarországon, amelyik a hazaárulásnak az emléknapja. A hazaárulást meg lehet bocsátani? Lehet azt mondani, hogy fátylat rá? Vagy mondhatja egy hazaáruló, hogy „bocsika”? - Nem, nem így működik a dolog. Sok-sok embernek a szívében ott van valami seb, amit nem lehet csak úgy semmivé tenni, nem lehet elfelejteni, és ezért úgy gondolom, hogy az a bizonyos példázatbeli szolga, aki - elmenve urától, aki elengedte neki a mérhetetlen adósságát -, fojtogatni kezdi a szolgatársát, ez a szolga nem olyan elvetemült, gonosz ember. Hanem azt mutatja meg Jézus ebben a példázatban, milyenek vagyunk. - És ez világos dolog, hogy ilyenek vagyunk.

Ezt jobb tudomásul venni, és arra figyelni, hogy vajon ez a József a testvéreivel miért bánik másképpen? Mi az, amiért az ő számára lehetővé teszi azt, hogy szívhez szólóan beszéljen a testvéreivel? Akiknek, - azt hiszem, ha pénzre váltjuk, a Jézus példázat szerinti pénznemekre -, lehet, hogy a tízezer talentumhoz közelebb áll a testvéreinek az adóssága, mint a száz dénárhoz.

Aztán vannak olyan dolgok is, amikért nem tudunk bocsánatot kérni, vagy úgy érezzük, hogy nem kapunk bocsánatot. Mert senki sem gondolja magáról - persze így ép ésszel -, senki nem gondolja magáról, hogy tiszta és bűntelen, hogy soha senki ellen nem vétett. De előfordulhat olyan is, hogy nekünk van valami olyanunk, amire úgy érezzük, hogy nem jár, vagy nem kaptunk még bocsánatot. Van olyan is, hogy azt gondoltuk, ezért úgy sincs bocsánat. - Lehet, hogy Júdás ilyen volt a maga tettével. Nem tudom. - De előfordul az is, hogy azt gondoljuk: azért nem kérünk bocsánatot, amiért azt gondoljuk: ez nem is olyan nagy dolog. Igazából nem tettünk semmi rosszat, ez egy semmiség. És akkor talán az esetleg elhangzott bocsánatkérésünk sem őszinte, hanem olyan „zárjuk le gyorsan a dolgot” jellegű. - De van olyan is, hogy már nincs kitől bocsánatot kérni, mert hogy elment, aki ellen vétettünk. Ez is egy nehéz helyzet, mert ilyenkor is valahogy úgy érezzük, akkor most már helyre hozhatatlanná vált ez a dolog.

Szóval - úgy gondolom, hogy - József testvérei sem olyan elvetemült emberek, amikor azt gondolják, hogy József bizonyára bosszút forral ellenük. Ők sem nagyon buták ezzel vagy gonoszak, logikusan gondolkodnak. Így érezhetik: hiába írta már nekik József korábban, hogy nem baj, megbocsát, semmi baj, és nem haragszik, - gondolhatják azt, hogy biztos csak apjuk iránti tiszteletből tette. Most, hogy az apjuk meghalt, majd jól visszafizet. - Nem olyan rossz emberek azok a testvérek sem, akik ezt gondolják.

Azt kell inkább megnézni: mi tette lehetővé, hogy ebben a családban helyre álljon a rend? Testvérek, mi lehetett az az ok? Azt hiszem így foglalja össze Mózes könyve röviden és találóan: szívhez szólóan beszélt velük. Ez a legtöbb, amit - úgy gondolom - mi, emberek egymással megtehetünk. Szívhez szólóan beszélünk egymással.

Mit jelent ez? Bizonyos értelemben mindenki tud szívhez szólóan beszélni, sőt mindenki, aki szívből beszél, a saját szívéből beszél, az jó eséllyel ezt teszi. Kérdés, mi van a saját szívében? A példázatbeli szolga is „szívhez szólóan” beszél a szolgatársával, hiszen megragadja a nyakánál fogva, hát a szívverése is megáll annak a szegény szolgatársnak, tehát szívhez szólóan beszél vele.

Szívhez szólóan beszél ugyanakkor József is a testvéreivel, mert a szívüket, a szívük gondolatait, félelmeit, a bennük kitörölhetetlenül ott lakó sebet képes meggyógyítani. Micsoda különbség! Mert „amivel csordultig van a szív” - mondja ezt Jézus -, „azt szólja a száj.” Amivel csordultig van a szolga szíve a szolgatársa iránt, azzal az indulattal beszél hozzá „szívhez szólóan”. Amivel csordultig van József szíve a testvéreivel kapcsolatban, azzal az indulattal beszél velük szívhez szólóan. Azt önti ki a másikra.

Ebben a családban, Józsefék családjában, Jákób fiai között, nem valami, erkölcsileg példaértékű viszony uralkodott. Soha. Sem egymással kapcsolatban, sem egyénileg, külön-külön, a maguk egyéni életében. Semmi olyan nincs. Az ő történetüket jó hosszan írja le. Mózes 1. könyvének az egész második fele az ő családjukról szól, rengeteg történet, kis epizódok, amiknek látszólag semmi folytatása nincs. Csak úgy elmondja, véletlenszerűen, hogy egyik-másikban mi történik? Egyik se valami példaértékű erkölcsileg. Nagyon-nagyon egyszerű emberek voltak. Semmi tartás, semmi összetartás, semmi lelkiismereti gerincesség, ilyesmi nem volt velük. Élték a maguk életét, ahogyan az emberek szokták. Nem is jött volna helyre közülük senki.

Mégis helyre jött, és ez nem József érdeme. József is beleillett ebbe a képbe, ő is ugyanolyan volt mint a testvérei. Valamit azonban közben, az élete során fölismert. Egyre-másra ezt ismételgeti József története: különböző élethelyzeteiben vele volt az ÚR. Ezt az egyet tudjuk róla biztosan. És ez nem jelent mást, minthogy Isten uralkodik, tervez és tervét véghez viszi. Ez az Ő folyamatos jelenléte köztünk. Ez az egész munka, amit Ő végez, ez egy gigantikus irgalmasságokkal teli. Az a lényege, amit József a testvéreinek abban az egyszerű tényben fogalmaz meg: jóra fordítja a bűnt. Isten munkája, irgalmassága, hogy jóra fordítja a bűnt.

Isten Igéje szerint a bűn kétféleképpen szűnhet meg. Egyrészt a keresztséggel. A bűnös önmagunkat eltemetjük Krisztus halálával a keresztségben. Másrészt a temetésünkkel. Aki meghalt, az megszabadult a bűntől - mondja Pál. Kedves Gyülekezet! Talán nem ünneprontás a temetők ünnepe után azt kérni: a bűnt, sajátunkat és a másokét nem temetőbe akarjuk vinni. A keresztségünkben, Krisztus bűnbocsátó irgalmasságában keressük először. A sajátunkat és a másokét.

Ez volt a titka József áldásának. Meglátta ez az ember Isten irgalmasságát, azt, hogy ez hogyan fogja össze az egészet. - Nem arról van szó, hogy nagyon jól bejött az a bolondság, amit csináltak a testvérek, mert lám, mindenkinek azért van gabonája; így került József oda, Egyiptomba, és így oldotta meg a nagy éhínség gondját a sok-sok környező ország áldására. Hanem arról van szó, hogy Isten megmutatta magát, hogy Ő kicsoda? Hogyan hordozza az egész környezetet az irgalmasságával?

Szóval ezt ismerte fel József. És ezért a mi egyéni életünknek, családjainknak, gyülekezetünknek, népünknek a jövője is abban áll, hogy a mi saját bűnünket és a mások bűnét tudjuk-e Isten irgalmasságában? És hol? - Nem a temetőben, hanem a keresztségben. Jézus Krisztus irgalmas szeretetére tessék hivatkozni. Elsősorban az elszenvedett sérelmekre azzal, hogy Ő, Jézus meghalt azért, aki engem vádolt.

Így érthetővé válik és magától értetődővé József bölcsessége. És utána saját bűneinkben is. Keresztségemben eltemettem minden múlt- és jövőbeli bűneimet. Eltemettem. Így vált érthetővé és elfogadhatóvá a bocsánat. A saját bűnünk, amit az emberek megbocsátanak nekünk, vagy amit nem bocsátanak meg nekünk.

Mi Isten kegyelmében hiszünk, nem emberi jóvátételben. Ezt kiáltotta ki, szögezte ki Luther Márton, a temetőjárás küszöbén az emberek elé a tételekben. És a mások bűnét, amit elszenvedtünk és elszenvedünk, azt is az Isten irgalmassága temeti el. Nem a mi nagylelkűségünk. Ő fordítja jóra.

Imádkozzunk:

Urunk, tudjuk, hogy Te jó vagy, sokkal jobb, mint bármelyikünk - ha lehet összehasonlítani egyáltalán. Mégis kérünk, szólj a szívünkhöz, nyisd meg a szívünket, hogy néha-néha megadassék nekünk az az áldás, hogy átéljük irgalmasságod nagyságát önmagunkban és a körülöttünk levőkben. Mert ez az ismeret, amely a Te evangéliumodból fakad, ez mindennél erősebb. Erősebb a szeretetünknél, a hitünknél, a nagylelkűségünknél. Erősebb mindennél, ami nekünk megadathat. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 466 (Gerhardt Pál 1607-1676, német) - Liturgia: 11

1. Szentlélek égi lángja, Békesség Lelke vagy, Ki nem örül, ha látja, Hogy forr viszály, harag. Ó, add szent Szeretet, Bárhol háború dúlna, Békéljenek meg újra A harcoló felek! - 2. Ébressz józan belátást, Hol indulat vakít, Pusztítás helyett áldás Hadd áradjon s a hit! Add hát kegyelmedet, Világszerte a békét, S a jóság kötelékét A széthúzás helyett! - 3. A sok keserűsségnek Földünkön szabj határt, Örömnek és jólétnek Napját derítsd reánk! Gyötrött országokon Ragyogtass égi áldást, És újra adj virágzást Az üszkös romokon. - 4. Irányíts, míg itt élünk, Szent szándékod szerint, Míg el nem eljő a végünk, S halál órája int! Segíts kegyelmesen Békével halni tudni, S hozzád mennybe jutni A hitben győztesen!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben bűnbocsátó szereteted testet öltött a világban. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál és összegyűjtöttél. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg a szentek közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. És minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Énekek - (gitáros énekcsoport szolgálata):

1. Az Úr van itt! A te Istened! Ő vár rád! Ő vár rád! Hogy elmondja, mennyire szeret! A legdrágábbat adta érted: az Ő Fiát, aki most is él, uralkodik mindörökké!

2. Most nem sietek, most nem rohanok,
most  nem  tervezek, most  nem  akarok.
Refrén (2×):
Most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most elnyugszom, most elpihenek,
békén és szabadon, mint gyenge gyerek.
Refrén: És nem teszek semmit sem ...

S míg ölel a fény és ölel a csend,
és árad belém, és újjáteremt.
Refrén: Még nem teszek semmit sem …

Új gyümölcs terem, másoknak terem,
érik csendesen erő és győzelem.
Refrén: Ha nem teszek semmit sem ...
(Túrmezei Erzsébet)

3. A mélységből halld meg Uram, kiáltok hozzád, Halld meg, Uram, hangomat! (2×)
Sötétségből vágyódom a világosságra, Halld meg, Uram, hangomat! (2×)
Sivárságban élő vizet keres a lelkem, Halld meg, Uram, hangomat! (2×)
Ajándékul új éneket írj a szívembe, Halld meg, Uram, hangomat! (2×)

4. Kenyered és borod táplál engem, te gyógyítod szívem, hogyha fáj.
Refrén (2×):
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tiéd leszek, néked élek már.

Amíg veled járok én az úton, minden gondom messze-messze száll.
Refr.

Hétköznapok terhe, ami fáraszt, adj erőt, ha nem bírom tovább!
Refr.

A te tested éltessen bennünket, s adjon nekünk lelki kenyeret!
Refr.

A te véred által menekült meg Földünk népe minden bűn alól.
Refr.

308 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Készítsd magad, kedves lélek, Hit legyen szent ékességed. Rakd le bűnöd súlyos terhét, Imádd Megváltód kegyelmét! Nézd, ma üdvözítő Urad Szent asztalához hívogat. Irgalmasan hozzád száll ma, Ki az ég és föld Királya. - 2. Mint jegyese, égő vággyal, Siess hozzá buzgósággal! Amit soha ész nem ér fel, Megkínál nagy kegyelmével; Zörget, és karját kitárja, Felelj hálával szavára: Édes Jézus, térj be hozzám, Bűnöm bocsánatát hozván! - 3. Ó, Istennek nagy csodája! Lelkem álmélkodva áldja Kegyelmednek magasságát, Mérhetetlen gazdagságát: Hogy a Krisztus teste, vére Annyi népnek lett üdvére. Titokzatos szent eledel, Mely a lelket üdíti fel. - 4. Jézus, napja életemnek, Jézus, fénye örömömnek, Jézus, szívem orvossága, Lelkem éltető világa! Ím asztalodhoz járulok, Színed előtt leborulok Lelkemnek üdvösségére, Nevednek dicsőségére. - 5. Te, ki minket úgy szerettél, Hogy a mennyből földre jöttél, Kész voltál meghalni értünk, Hogy megváltva újra éljünk: Kínos keresztre jutottál, Bűnösökért vért ontottál, Segíts erről emlékeznünk, Az ó-embert levetkeznünk. - 6. Jézus, életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere, Táplálj, üdíts vacsoráddal, Vegyem méltó háladással! Érezzem ez eledelben, Hogy kegyelmed véghetetlen! Mennyben is majd áldva téged, Lehessek a te vendéged!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek. Imádkozzunk:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek irgalmasságát, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7