2012-04-29

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap (Jubilate) istentiszteletén, 2012. április 29.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 47 (92. zsoltár. Sztáray Mihály †1575 - Históriás ének XVI. sz.) - Liturgia: 5.

1. Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni. - 2. Korán reggel irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem, És eltölti szívemet szent félelem. - 3. Nagy hatalmad amikor meggondolom, Bölcsességed elmémmel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok, csodálom. - 4. Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Nem örülsz te a bűnösnek elvesztén, De örvendesz inkább a megtérésén És örökkévaló boldog életén. - 5. Azért benned vetem reménységemet, Csak tetőled várom segítségemet, Mert te látod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. - 6. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben, Végre nálad örvendhessünk mennyekben!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ujjongj Istennek, egész föld! Zengjétek dicső nevét! Magasztaljátok nagy dicsőségét! Az Úr életben tartott bennünket, és nem engedte, hogy meginogjunk. Istenünk, te megpróbáltál minket, megtisztítottál, mint tűz az ezüstöt. Csapdába ejtettél, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. Áldjátok, népek, a mi Istenünket, fennen hirdessétek dicsőségét!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Ujjongj Istennek, egész föld! Zengjétek dicső nevét! Magasztaljátok nagy dicsőségét!

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé a bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Urunk! Miért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, emeljük föl Hozzád a szívünket, és lássuk meg: mi voltunk vétkesek és engedetlenek, és ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a Benned reménykedőhöz, ahhoz, aki Hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítsz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Testvéreim! Isten irgalmából szeret bennünket, és megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenség Teremtője! Ahogyan a természetet felébreszted, bennünket is meg akarsz újítani. Új eget és új földet teremtesz, amelyben igazság lakik. Eleveníts meg bennünket, ébressz fel fásultságunkból, reménytelenségünkből, hogy hitre bátorodjunk, feltámadjunk a Veled való életre. Jézus Krisztus Urunk által kérünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak, Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnapnak az ószövetségbeli Igéje Ézsaiás próféta könyvéből, a 63. fejezet 7., 8. és 9. versében így szól hozzánk:

Az ÚR hűségét magasztalom,

az ÚR tetteit dicsérem:

mindazt, amit az ÚR tett értünk,

sok jótéteményét Izráel háza iránt,

mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen.

Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez,

fiaim, nem tudnak meghazudtolni.

Ezért szabadította ki őket

minden nyomorúságukból.

Nem követ vagy angyal,

hanem ő maga szabadította meg őket:

szeretetével és könyörületével

ő váltotta meg őket.

Felkarolta és hordozta őket

ősidőktől fogva.

Így szól erről Jézus Urunk a tanítványainak halála előtt, János evangéliuma 16. fejezetéből a 16. verstől:

„Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: „Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?” Így szóltak tehát: „Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: „Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.

Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 364 (Lindemann János (?) 1549-1613, német - Gastoldi G. G. 1556?-1622)

1. Öröm van nálad, még ha búbánat Ér is minket, Jézusunk. Benned és véled miénk az élet, Nagy Megváltónk, hű Urunk. Te széjjeltéped a köteléket. Ki benned bízik, sziklára épít, Örökké élhet, halleluja! Kegyelmet leltünk, átölel lelkünk, Átfogunk hittel, és nem szakít el Semmi tetőled, halleluja! - 2. Ha Lelked áthat, többé nem árthat Nékünk sátán, bűn, halál. Legyőzted régen, s te tartod kézben, Bár még támad, ellenáll. Dicsérő ének zeng, Jézus, néked. Áldjuk mindnyájan neved vidáman, Hirdetjük fennen: halleluja! Ujjong a lelkünk, győzelmet nyertünk. Nevedben járunk, szeretünk, áldunk Itt és a mennyben. Halleluja!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Mielőtt a mai vasárnapnak a levélbeli Igéjét elolvasom Péter apostoltól, egy képet szeretnék elmondani, ami úgy, valamiért eszembe jutott. Képzeljük magunkat Amerikába, angolszász környezetbe. Ülünk a hálaadásnapi vacsoránál. Család az asztal körül, pulyka az asztal közepén. Fej vakargatva, a finomságra kacsintgatva, az egész körítést - a pulyka kivételével - csudába kívánva, az asztal körül ülő család mondva csinált dolgokat keresgél, kutat az emlékezetében, melyekért - úgy mond - hálát lehet adni. Merthogy azért van hálaadásnapja. És hát mielőtt neki eshetünk a pulykának, sajnos muszáj valamit mondani.

Könnyebb lenne és sokkal felszabadultabb lenne, és sokkal jobban menne az, hogyha elmondhatnák azt, hogy mit szeretnének kapni érte? Elmondhatnák azt, hogy mi akadályozza őket a boldogságban? És elmondhatnák, milyen hibái vannak azoknak, akik most nincsenek itt? - De most az a szokás, hogy mindenkinek olyat kell mondania, amit megköszönhet. Ennyit megér az ürügy, hogy pulykát ehetünk.

Erre is gondolhatnánk a mai vasárnapon, amikor azt mondja a Zsoltár, hogy: „Ujjongj, Isten népe! Örvendezzél!” Erre is gondolhatnánk fej vakargatva, hogy megpróbáljuk összeszedni a morzsákat, amiknek örülhetünk. Péter apostol mégsem keresi ezt. És nem kerestet velünk sem örülni való apróságokat a levelének a mai vasárnapra rendelt részében, - meg az egész levelében sem. Bár nyilvánvaló, hogy örömmorzsák mindig és mindenkinek vannak, de nagyon jól tudja, hogy nem ez a lényeg. Helyette az öröm ellentmondásos természetére hívja fel a figyelmet. Erre tessenek figyelni! Azzal hívja fel erre a figyelmet, hogy a legalapvetőbb, számunkra elkészített és előkészített örömforrásra szorítkozik.

Péter apostol 1. levelének az 1. fejezetéből, a 3. verstől kezdve szól a mai Ige:

Így ír az apostol:

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

Urunk, szentelj meg Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az egyetlen és összefüggő hálaadás, magasztalás, amelyet az apostol ír levele elején, bevezetésképpen az egész leveléhez, amely teljes egészében a címzettek, az olvasók, a gyülekezetek bátorítását, biztatását tartalmazza, az egész egységes magasztalás, tulajdonképpen a Krisztusban való öröm ellentmondásos természetéről tanít - ha mindenképpen tanítást szeretnénk keresni ebben a dicsőítésben.

Vegyünk három forrást, amelyben örül az apostol, és örömre biztatja az olvasókat:

öröm az Isten népén, a gyülekezeten, Isten kiválasztott egyházán,

öröm a megpróbáltatásokban, kísértésekben,

és öröm a jövő láttán.

Ezek olyan dolgok, - amelyekben könnyű egymásnak ellentmondó szempontokat találni, - amelyeknek örülhetünk.

Öröm az Isten népén. A világ és az abban tájékozódó ember, mi magunk is annak örülünk, ha Isten népe gyarapszik. Annak örülünk, ha a közösségünk elismert állami egyházi-státuszt kap, és nagyobb állami támogatást. Annak örülünk, hogyha az Adóhivatal nem hátráltatja a munkánkat, és akadályoztatás nélkül kifizeti az 1%-ot nekünk. Annak örülünk, hogyha a Bíróság, az Illetékhivatal és minden egyéb hivatalos szerv megkülönböztetett tisztelettel viseltetik irántunk, és semmiképpen sem akadékoskodik, hanem sokkal inkább támogatja a munkánkat. Aztán annak örülünk, hogyha sok keresztelő meg esküvő van a templomban. Annak örülünk, hogyha eljövünk ide minél többen, és érezhetjük a sokaságnak az erősítő és lélekemelő erejét. - Ezek a dolgok néha így vannak, máskor meg nem.

Az egyházi esztendőnek ez a mostani vasárnapja: az „Örüljetek!”-vasárnap azonban pech, de kivétel nélkül mindig Húsvét után három héttel van. Függetlenül attól, hogy ezek a dolgok éppen így alakulnak vagy sem. Jézus Krisztus tanítványa pedig a fentiekkel szemben, inkább annak örül - ahogy Jézus mondja a tanítványainak -, hogy „nevetek fel van írva a mennyben”. - Azaz Isten irgalmasan újjászült bennünket, újjá teremt bennünket. Jézus Krisztus tanítványa inkább annak örül, hogy Krisztus halála és feltámadása révén él és megmarad. Jobban, mint a templomaink, közösségeink, vagy az államaink. - És erre méltán biztat bennünket akár éppen ezen a mai vasárnapon is.

Azután örömről szól az apostol a megpróbáltatásokban. Mert lehet, hogy mi könnyen irigykedünk a régiekre, akik közül sokan még saját szemükkel látták Jézust, akiknek biztosan sokkal könnyebb volt hinni, akik még sokkal tisztelettudóbbak, udvariasabbak, előzékenyebbek és általában véve jobbak voltak, - de tudjuk jól, hogy Péter apostol levele a tanítványok, az olvasók élet-halál küzdelme közepette, és nagy birodalmi-szintű, intézményes üldözésük közvetlen előzmény-idejében, közvetlenül a kezdete előtt született és küldetett el ezekhez az olvasókhoz. Amikor nem az volt a kérdés, hogy több vagy kevesebb támogatást ad a gyülekezetnek a Római Birodalom, hanem az oroszlán vagy a tigrisek eszik meg őket a cirkuszban.

A megpróbáltatásokban való öröm tehát nagyon-nagyon ellentmondásos dolog. A világ és az abban tájékozódó ember ugyanis annak örül, ha béke van. Ha a problémák megoldódnak, a viszályok elcsendesülnek, ha a lelkészt és a presbitereket főhajtással üdvözlik az utcán, és külön nevesítve köszöntik a rendezvényeken. - Ez néha így van, máskor nem.

Az örömre pedig pont ezen a vasárnapon és egész életünkre szólóan biztat az apostol. Mert Jézus Krisztus tanítványa a fentiekkel szemben inkább annak örül, hogy követheti Urát. Urát, Jézus Krisztust, akit kicsúfoltak, megvertek, keresztre feszítettek. Persze nem ez az öröm forrása, hanem az, hogy mindez azért történt, mert a mi Urunk, Jézus Krisztus az Istentől való és az Isten szerint való emberként járta végig az útját. És ez okozta mindazt, amit Vele tettek, hogy minket megtartson és megdicsőüljön. - Ezért az Isten szerinti életre, erre szól az az öröm, amire biztat az apostol.

A harmadik a jövő-láttán való öröm. Ez is meglehetősen ellentmondásos kérdés, mert a közeljövő, az még csak hagyján, hosszú távon - úgy mond - a világ globális jövőjét tekintve, a világ távlati sorsát, menetelét tekintve, az ember, a világ gondolatain tájékozódó ember ritkán lát jó kilátásokat. Mert a világ és az abban tájékozódó ember annak örül, ha a kilátások javulnak, ha fejlődés ígérete mutatkozik. Ha erősödik a gazdaság, és élénkül a kultúra, és ha megmaradhatunk sokáig. És a hosszú távú kilátásokban pont ez a probléma, hogy kevés a reménységünk arra, hogy mi sokáig megmaradunk. - Ezért ezek a kilátások rendkívül ingatagok.

Jézus Krisztus tanítványa viszont azért és annak örül, hogy elérte hite célját: az üdvösséget; hogy az Isten nem világvégét ígér nekünk, hanem új világot; hogy az Isten nem fenyeget bennünket a Föld pusztulásával vagy az emberiség öngyilkosságával, hanem biztat bennünket azzal, hogy sok megpróbáltatáson keresztül az Ő ígéretei teljesülnek, maradéktalanul, melyek arról szólnak, hogy a mi tapasztalatainkat, várakozásainkat, elvárásainkat és képzeletünket messze felülmúló örömet készít az övéinek. - Ebben a reménységben és ezzel az öröm-tudással csendesedjünk el most imádságra:

Imádkozzunk:

Jó Atyánk, Te mindent megteszel, hogy boldogok legyünk. Megadod mindennapi kenyerünket, megbocsátod bűneinket. Erőt adsz, hogy munkánkkal szebbé tegyük életünket. Hitet adsz, hogy reménységgel tekintsünk az örök élet felé. Add nekünk azt a forrást, amelyet csak Te adhatsz: életed italát. Hogy a szereteted ne legyen megszokottá a számunkra, és ne veszítsük szem elől a Te országodat, amelybe tartozunk, amelybe viszel bennünket. Ámen

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé imádságban az életünk dolgait. Csendesedjünk el:

Szerető Istenünk! Eléd visszük minden dolgunkat, örömeinket, bánatainkat, terveinket, kétségeinket, amelyekkel van tennivalónk, tervünk, elképzelésünk, és amelyekkel nem tudunk mit kezdeni, mert meghaladják a lehetőségeinket. Teeléd visszük dolgainkat, mert tudjuk, hogy Te szeretsz és javunkat munkálod. Azzal a reménységgel és kéréssel bízzuk Rád az életünk dolgait, hogy Te taníts ezekben minket, taníts arra, hogy mi szolgál javunkra, miképpen, mik azok, amelyeket vársz tőlünk, amelyeket meg szeretnél mutatni a biztatásunkra, mik azok, amelyeket megtettél velük, és mi az, amitől óvsz minket. Taníts bennünket dolgaink között eligazodni, azokat Rád bízni, belőlük tanulni.

Eléd visszük szeretteinket, gyülekezetünket, családtagjainkat, embervilágunkat. Tekints irgalmasan betegeinkre, gyászolóinkra, halállal vívódó testvéreinkre, azokra, akik aggódnak övéikért, azokra, akik terheikkel, magányukkal, csalódásaikkal vagy betegségeikkel megterhelten botorkálnak. Rád bízzuk a Hegedüs családot, Te őrizd meg őket a hitben. Könyörgünk Hozzád, hogy erősítsd meg őket abban a formálódó, kereső hitben, amelyben élnek, és amelyben megpróbálnak sorsukkal és szavaikkal Rólad tanúskodni.

Hálát adunk mindazokért, akik most itt vannak. Azért, hogy el tudtak jönni, azért hogy itt együtt tudjunk lenni, azért, hogy reménységgel várjuk Igédet, útmutatásodat, biztatásodat. Teremtő Igéddel emelj föl és vezess minket útjainkon. Rád bízzuk tennivalóinkat, terveinket, álmainkat, problémáinkat. Te taníts meg minket keresni a Te utadat, a Te megoldásodat, a Tebenned való bizalmat.

Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 66 (Kovács Sándor 1869-1942 - Kapi Gyula 1850-1923)

1. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba: Bízom tebenned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom. - 2. Ó, légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözd Munkámat, édes Istenem! Hozzád sóhajt, aki erőtlen, Segélyül hívja szent neved. Hű gyámolom nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! - 3. Eddig is te voltál vezérem, Te biztatál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te Lelked szerelme véd! Neved fénylett, miként a csillag, Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. - 4. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd; Ó, halld meg, csüggedők reménye Midőn lelkem sóhajt feléd! Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom: Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon!

Isten őrizzen és tartson meg minket mindenben. Erős vár a mi Istenünk!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5