2012-02-12

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Hatvanad vasárnap istentiszteletén, 2012. február 12.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 279 (1-3.v.: (Görlitz 1648. 4.v.: Gotha 1651(német) - Gochsheimi korálkönyv 1628) - Liturgia: 3

1. Úr Jézusunk, fordulj hozzánk, És Szentlelkedet áraszd ránk, Hogy hitünkben erősítsen, Az igaz útra segítsen. - 2. Nyisd meg ajkunk háladásra, Szívünket igéd számára! Értelmünk, hitünk neveljed, Éltünket jóra szenteljed! - 3. Míg mennyben lehet zengenünk, Szent, szent, szent a mi Istenünk! Hol színről színre láthatunk, S örömödben vigadhatunk! - 4. Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre! Miért rejted el orcádat, miért feledkeztél meg nyomorúságunkról és ínségünkről? Szóbeszéd tárgyává lettünk a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Urunk, siess segítségünkre, válts meg minket irgalmadból!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre! Miért rejted el orcádat, miért feledkeztél meg nyomorúságunkról és ínségünkről?

Liturgia: Dicsőség az Úristennek, Fiúnak és Szentléleknek, A teljes Szentháromságnak, Egyetlen hatalmasságnak.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, és vigyük elé bűnünket, kérve az Ő irgalmát:

Uram! Hozzád emelkedem lélekben. Utaidat ismertesd meg velem, és ösvényeidre taníts meg. Vezess hűségesen, mert Te vagy szabadító Istenem. Mindig Benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Ifjú korom vétkeire és bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert Te jóságos vagy, Uram. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Kérlek téged, Istenemet, Bocsásd meg minden vétkemet, Teremts bennem tiszta szívet, Hálás szívet, hozzád hívet!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicséret, dicsőség A menny és föld Istenének, Örökkön örökké zengjen néki hálaének; Ki egyedül Úr a világon, Felül van minden változáson, Fejünkre áldás tőle szálljon!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Örökkévaló Isten! Emelj ki a sors és az átok sivatagából. Tégy éberré, türelmessé és hűségessé. Taníts meg arra, hogy megértselek Téged. Vezess vissza Igéd oázisába, hogy Veled legyek, és áldjalak Téged mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjére figyeljünk most nyitott szívvel. A mai vasárnap, Hatvanad vasárnapjának az Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvéből az 55. fejezet 6. versétől kezdve így szól:

Keressétek az URat, amíg megtalálható!

Hívjátok segítségül, amíg közel van!

Hagyja el útját a bűnös,

és gondolatait az álnok ember!

Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki,

Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim,

és a ti utaitok nem az én utaim

Mert amennyivel magasabb az ég a földnél,

annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál,

és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.

Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből,

és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet,

termővé és gyümölcsözővé teszi,

magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,

ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön:

nem tér vissza hozzám üresen,

hanem véghezviszi, amit akarok,

eléri célját, amiért küldtem.

És így szól hozzánk a mai vasárnap levélbeli igéje Pál apostol 2. Korinthusi levelének a 12. fejezetében, az első 9 versben:

Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el az tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német)

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A csütörtöki biblia-órákon az utóbbi időben asszony-testvéreink történeteit olvassuk a Biblia különböző részeiből, nem csak asszony-testvérek számára. Most két asszony-testvérünk áll előttünk a mai Igében. A pszichológusok azt mondják, hogy az álmaink minden szereplője mi magunk vagyunk. A Bibliában is nagyjában hasonlóként áll a dolog azzal a megkötéssel, hogy szereplők alatt a Bibliában azokat értjük, akikhez valamilyen módon Isten szava szól, vagy akik valamilyen módon találkoznak, kapcsolatba kerülnek Jézussal. Most ez alapján figyeljünk a két nővér történetére, akik többször és egészen különböző módon vannak benne az evangéliumi tudósításokban Jézus mellett.

Ez a mostani eset a mai evangéliumi Igében Lukács evangéliumából a 10. fejezet végén szól hozzánk:

Amikor Jézus és követői továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédeit. Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen.” Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, - pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Urunk, szentelj meg Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Amikor továbbhaladt Jézus a kereszt-halál felé vezető útján, betért a városukba, és Márta befogadta. Szerintem ez ismerős kifejezés: befogadta Jézust.

Ezt úgy szoktuk mondani. Sokszor kérdezzük meg önmagunktól vagy egymástól ezt. Úgy tesszük fel ezt a kérdést, mint fontos és a hit dolgában perdöntő kérdést: „Befogadtad Jézust?” Biztos vagyok benne, hogy az itt ülők többsége befogadta Jézust a szívébe, de ezzel a történet még nem ért a céljához. Ez még a felolvasott esetből csak az első mondat.

A történetnek a kiinduló pontja mármint, hogy befogadta Jézust. A folytatás pedig egy testvérek közötti konfliktus. Ennek a konfliktusnak az az alapja, abból adódik ebben a történetben a faluban, hogy mi, akik Jézust befogadtuk, egyfelől szolgáljuk. Megpróbálunk különböző területeken, az élet és az istentisztelet különböző területein tenni valamit. Eredményeket elérni. Valamire eljutni. Valamit kitűzünk célul, és szeretnénk megvalósítani. Megnézzük, hogy hol vagyunk, és szeretnénk valami jobbra jutni. Akár az istentisztelet dolgában, akár a létszámunk tekintetében, akár idősek és ifjak közötti szolgálatban, akár a szeretetszolgálat területén szeretnénk, megpróbálunk eredményeket elérni, felmutatni, számolni, összehasonlítani.

Ez a munka a vélhetőnek vélt vagy vélni próbált életbizonyíték lista, amit állítunk, ez a konfliktusban, ami ott, abban a faluban történt, a vádlótényező. Tudniillik a konfliktus a testvérek között abban állt, hogy ő ment. Jézus pedig, ahogy legtöbbször teszi, nem ítél a testvérek közötti konfliktusban. Nem ítél, hanem békít. A békítésének az alapja, hogy habár az élet sok területén a fejlődés, a növekedés és ezeknek a számai, a mércéi az életfunkcióknak, - tehát valamilyen módon mérhető az élet, kifejezhető mennyiségekkel -, Jézus mellett azok között, akik Őt a szívükbe befogadták más a rend.

Már estefelé vagyunk, tudniillik, hogy Jézus megy a kereszthalál felé vezető úton. Ez, bizonyos értelemben egy estének a közeledése az Ő útján, az Ő sorsában, - meg az Őt befogadók számára is. Mert az, hogy Jézust a sírba tették, az az Ő követői, az Őt szeretők számára teljesen világosan egy éjszaka volt. Egyfajta éjszaka közeledett ebben a helyzetben.

És hangzik a mi énekünk, imádságunk, fohászunk egyre-másra is, hogy a mi életünkben közeledő éjszakák láttán, érzésében, könyörgünk az Istenhez: tartsa meg a közösségünket szerte a világban, a mi testvéri közösségünket. És megpróbálunk ebben mi is tevékenyen részt venni. Megpróbáljuk kivenni a részünket a szolgálatból, vagy egyszerűen ülünk, és nem tudjuk, hogy mit tehetnénk.

Ezzel a történettel, amit most Egyházunk igehirdetési rendje erre a mai vasárnapra elénk rakott, ezzel most biztatni, bátorítani és békíteni szeretném minden testvérünket. Hogy különböző szempontok szerint nézve a dolgokat, akár megmaradunk, akár nem - Jézus szava tart meg bennünket.

A magunk harcát vívjuk. Ha végiggondolom a közösségünknek az általam ismert, nagyjából ismert tagjait, és végiggondolom az életüket, az útjukat, sorsukat, akkor szépen magam elé tudok képzelni egy nagy sereg harcot. És akkor feltesszük a kérdést, hogy mi visz célhoz ebben a küzdelemben? Mi visz előre a céljaink vagy az Isten Igéje által elénk rakott cél felé? Akkor ezt az egyet tudom jó szívvel a magam számára és mindannyiunk számára felmutatni és észben, szemem előtt tartani: Jézus szava tart meg. Különös módon az Őt befogadó testvérek közösségében ez az egyetlen, amire érdemes úgy nézni, úgy figyelni, mint a mi Megtartónkra.

Kérem a Testvéreket, hogy ezzel a bizalommal - mert hiszen Jézus szava nem a mi igyekezetünkön múlik, hanem adott a számunkra - tehát az ebbe vetett bizalommal járjunk és lépjünk tovább a hitünk és a személyes életünk területén.

Csöndesedjünk el, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Kérünk Téged, a Te dicsőségedet ne engedd, hogy bárki vagy bármi, az evangélium világosságát, szent Fiad ismeretét, az igazi imádságot kioltsuk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt a szívünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé az életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Neked köszönjük meg mindazt, ami áldással és ajándékkal körülveszel bennünket, és vezetsz célhoz: az örök élet felé. Megköszönjük Neked Igédet, amely megtartó, útmutató, amellyel szeretettel veszel körül és emelsz föl Magadhoz. Megköszönjük Neked a közösséget, amelyet életre hívtál, amelyet megtartasz, éltetsz és megszólítasz napról-napra azóta is, hogy Krisztus Urunk révén tanítványi-kört gyűjtöttél Magadhoz. Kérünk a mi tanítványi-körünkért itt, Tatabányán. Őrizz és vezess minket bölcsességeddel, és adj nekünk szolgálattevőket, és add meg mindannyiunknak Igéd ajándékát, erejét és a rávaló készséget. Hogy megtartson bennünket, és hogy senki se vehesse el tőlünk, amit nekünk adtál: Krisztusunkat, testté lett Igédet.

Könyörgünk Hozzád szeretteinkért és testvéri közösségünk tagjaiért. Könyörgünk Hozzád Editért, hogy erősítsd őt betegségében, légy támasza, és légy ereje küzdelmében neki és édesanyjának. Könyörgünk Hozzád a Kende-családért. Tartsd meg őket a Benned való hitben, az egymás iránti szeretetben és megbecsülésben. Könyörgünk Hozzád a Farkas-családért. Te őrizd meg őket néped körében. El ne szakadjanak Tőled, ki ne essenek Igéd szeretetéből. Könyörgünk mindazokért, akik az elmúlt évtizedekben, itt gyülekezetünkben hitre jutottak, Téged a szívükbe befogadtak, hitük lángja lobogott. Könyörgünk azokért, akiknek a lángja időközben eltűnt. Könyörgünk azokért, akik a testvérviszályok miatt távolodtak el Tőled. Könyörgünk azokért, akik nem találják helyüket, pedig tenni és szolgálni szeretnének Tekörülötted.

Urunk, légy támaszunk, gyámolunk, útmutatónk Igéddel, Lelkeddel, hogy közösséged valóban a Te néped legyen. Jézus Krisztusért kérünk Téged, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 291 (1. v.: Luther Márton 1483-1546; 2., 3. v.: Túrmezei Erzsébet sz.1912 - Wittenberg 1529)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkra szállna értünk, Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4