2011-12-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Karácsony 2. napjának istentiszteletén, 2011. december 26.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 163 (XVII. századi latin ének [Adeste fideles] - Wade K. gyűjteménye 1751)

1. Fel útra, ti hívek, Ujjongva, vidáman, Ó, jertek, ó, jertek, vár Betlehem! Ott született meg angyalok Királya: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 2. A nyájat elhagyva - Alacsony jászolhoz Sietnek, sietnek a pásztorok. Gyorsan siessünk mi is örvendezve: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 3. Ott látjuk majd testben Az örök Atyának Örökkön tündöklő szép csillagát: A gyermek Jézust, rongyba bepólyálva: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat! - 4. Ki értünk szegény lett, Széna között nyugszik - Öleljük, öleljük át melegen! Mi is szeressük, ha ő így szeretett: Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény. Énekeljetek az Úrnak új éneket, a földkerekség Istent dicsőítse! Hirdessétek, hogy az Úr a Megváltótok, csodáit soroljátok el minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, erő és ékesség van szentélyében. Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát, ajándékkal járuljatok színe elé!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nagy világosság támadt a sötétségben élőknek, és a halál árnyékának földjét beragyogja a fény.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg életünket, szívünket. Nézzünk bele parancsolatainak, törvényének a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, vigyük oda elé az életünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Én bűnben születtem, Te pedig a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Moss meg, és hófehér leszek, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, Aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő szegénysége révén meggazdagodjunk. Ebben az Ő irgalmában bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk! Őrizd meg bennünk a Veled való egységet. És ahogyan az angyalok énekévek hirdettél békességet az embereknek, úgy tégy bennünket is békességgel teli gyermekeiddé és követeiddé az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim! Isten Igéjét figyeljétek nyitott szívvel. Karácsony 2. ünnepének az Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvének a 11. fejezetében szól hozzánk, az első 9 versében:

Így szól Ézsaiás próféciája:

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökén,

hajtás sarjad gyökereiről.

Az ÚR lelke nyugszik rajta,

a bölcsesség és értelem lelke,

a tanács és erő lelke,

az ÚR ismeretének és félelmének lelke.

Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége.

Nem a látszat után ítél,

és nem hallomás után dönt,

hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében,

és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában.

Megveri a földet szájának botjával,

ajka leheletével megöli a bűnöst.

Igazság lesz derekának öve,

csípőjének öve pedig a hűség.

Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,

a párduc a gödölyével hever,

a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek.,

és egy kisfiú terelgeti őket.

A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek,

az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha.

A kisded a viperalyuknál játszadozik,

és az alig elválasztott gyermek

a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét.

Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki,

mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével,

ahogyan a tengert víz borítja.

Így szól hozzánk a mai ünnep evangéliuma Lukács evangéliumának a 2. fejezetéből a 15. verstől a 20. versig, a tegnapi karácsonyi történet folytatásaként:

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 154 (1. v.: Német ének a XIV. századból. 2-6. v.: Luther Márton 1483-1546)

1. Jézus Krisztus dicsértessél, Hogy érettünk megszülettél, Az ember és angyalsereg Ma ennek mind örvendenek. - 2. A szent Isten egyetlenét Íme, jászolba fektették. Az ember gyarló testébe Öltözött az örök ige. - 3. Kit be nem foghat a világ, Most Mária öleli át. Az Isten, ki alkot, teremt, Mint gyermek, köztünk megjelent. - 4. Örök világosság jött el, Betölti földünk fényével, Hogy legyünk megváltottai, A világosság fiai. - 5. Úgy jött a földre szegényen, Hogy minket gazdaggá tegyen, Hogy mint mennyben az angyalok, Már itt lehessünk boldogok. - 6. Isten tette mindezeket, Hogy lássuk, mennyire szeret. Jer, keresztyének, zengjetek Az Úrnak öröméneket!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Karácsony 2. ünnepének a levélbeli Igéje, Testvéreim, János apostol 1. levelének a 3. fejezetéből szól, az első három versben:

Így ír nekünk az apostol:

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Tudjuk, azt is tudjuk, hogy ha Istenről próbálunk meg beszélni, vagy próbál meg az Írás beszélni Róla, - az soha nem pontos. Tudjuk, hogy majd, ha nyilvánvalóvá lesz, akkor fogjuk Őt olyannak látni, amilyen. Addig minden hasonló, és ezért minden sántít. - Ezt fontosnak tartom tudni és tisztázni, amikor egy hasonlatot olvasunk Isten Igéjéről. Isten gyermekei vagyunk. Mint minden, amit Vele kapcsolatban mondhatunk, ez is hasonló. Tehát azt is, amit én mondok, hallgassuk „sántítva”.

Egy örökbefogadott gyermek sorsa nehéz. Akkor is nehéz, ha a mostohaszüleivel szeretet dolgában nincsen probléma. Akkor is nehéz a sorsa. Egyszerűen azért, mert önmagában emiatt a tény miatt, hogy ő örökbefogadott, meg kell küzdeni egy csomó akadállyal az élete során ahhoz, hogy ő egy nyugodt, elcsendesedett szívvel tudjon élni otthon. Otthonként tudjon élni a mostohaházban, ahová befogadták. Ahhoz, hogy megtanulja, hogy engem szeretnek, ahhoz egy sor akadállyal meg kell küzdenie. És mindig van és lesz olyan pajkos, csínytevő gyerektárs vagy szurkálódó felnőtt-társ, aki mindig pont a legrosszabb pillanatban jegyzi meg: te úgysem vagy az igazi gyerek. Ezért egy sor nehézséggel meg kell küzdenie.

Különösen nehéz a helyzet, ha az az örökbefogadott gyermek egy elvesztett gyermek helyett került a családba. Ha azért fogadták örökbe, mert elveszett a sajátjuk. Mert hiszen mi mást tehettek volna a gyermeküket elvesztett szülők, mint örökbe fogadnak egy másikat. Persze, aki eredeti szüleivel él, annak eleve jobb a helyzete, hiszen ilyen nehézségekkel nem kell megküzdenie, ilyen akadályokkal nem kell megbirkóznia. Tudhatja mindig, hogy bármilyen körülmények között van, otthon van. És bárhová vész el és szakad el, hazamehet. És az valóban így van. - Ez fontos, úgy gondolom, a hasonlat megértéséhez.

Rólunk, Jézus Krisztus népéről, azt mondja az Írás, és azt mondja a világ, Isten gyermekei vagyunk. Nemcsak az Ige írja ezt, hanem ezt így szokták mondani. Ezért mondom, hogy a világ is ezt mondja.

Mit jelent ez? Vajon az Írás, Isten Igéje milyen értelemben mondja: Isten gyermekei vagyunk? Bennünket, az árva gyermekeket, a kidobott gyermekeket szeretne biztatni, hogy egy valaki, egy szerető nevelőszülő örökbefogadott? Vagy bennünket, az elveszett gyermekeket, elkallódottakat szeretne biztatni, hogy hol van a haza? Vajon Isten Igéje melyik értelemben érti ezt?

Az Ószövetségben előfordulnak olyan történetek, amelyek szólhatnának akár az első változatról, hogy Istennek mi az örökbefogadott gyermekei vagyunk. Hiszen amikor Magához vesz, megszólít, fölemel, szövetségre lép az Isten emberekkel, akik addig nem Hozzá tartoztak, és ennek jelzésére, hogy Ő most már az Atyjuk, új nevet ad nekik, - akkor ez azt jelenti: örökbe fogadja őket. Amikor Jákóbnak, a csalónak, Izráel lett a neve, - akkor egy méltatlant, arra jogosulatlant, idegent fogadott az Isten örökbe. - De ez nincs mindig így.

Ézsaiás próféciája, amit fölolvastam, az együtt legelésző állatokról, az már - úgy gondolom, hogy - nem fér bele. Méghozzá különösen a vége miatt érzem ezt így, amikor azt mondja Ézsaiás, hogy tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja, - akkor ezt nem lehet úgy érteni, hogy külön, az Isten fölvesz magához bennünket. Külön a gyermekeivé tesz - úgy mond - utólag. A tenger tetején ugyanis a víz nem egy olyan kellék, ami a tengerbe utólag oda lett biggyesztve. Hanem a tengeren a víz alapvető, nem egy kellék rajta. Ebből gondolom azt, hogy már az Ószövetség Isten népe is rá kellet hogy jöjjön: gyermekek vagyunk az Isten országában.

Aztán Jézus Urunk teljesen egyértelmű. Ő - úgy gondolom - véletlenül sem beszél örökbefogadásról. Véletlenül sem beszél arról, hogy az Isten bennünket, mint idegeneket, Magához venne. Véletlenül sem beszél idegen városban született disznópásztorokról, akik elindulnak az otthonukból szerencsét próbálni, és találnak egy jó szándékú öregemberre, aki az autójából kinn állva, várja, hogy jönne esetleg egy lerongyolódott fiatalember, akit ő fiává fogadhatna. Ilyen példázatot nem ismerünk.

Van ellenben olyan példázata Jézusnak, amelyik arról szól, hogy ebben a bizonyos házban van az otthon. Az a fiatalember elszakadt ebből a házból, elment. Aztán, mivel ez a ház az otthon, ide hazatér. És ez nagy dolog. Nagy különbség, de - úgy gondolom - nem egyértelmű. Amikor a világ mondja rólunk, Jézus Krisztus népéről, az Isten gyermekei, akkor jól mondja János apostol, hogy igazából fogalma sincs róla a világnak, hogy miről beszél. Pontosan azért, mert ez alatt elsősorban örökbefogadás volt. Van valahol egy lény, a téren és időn kívül egy más világban, amelyik idekontárkodik, és egyesek azt képzelik magukról, hogy hozzá tartoznak.

Így is fel lehet fogni az Isten-gyermekségét. Ha nem ismerjük - ahogy ír János - az Isten szeretetét. Azt, amelyről a Jézus példázata szól.

Már csak egy kérdés van: hogyan értjük? Hogyan értjük mi azt, hogy Isten gyermekei vagyunk? Mert ettől függ, hogy egy sor akadállyal, nehézséggel kell megküzdenünk, amíg végigjárjuk az életutat, és mindig akadhat egy-egy pajkos gyerektárs vagy szurkálódós felnőtt-társ, aki egy legrosszabb pillanatban megjegyzést tesz, ha Isten-gyermekségünket rosszul értjük. Bizony ezek a megjegyzések fájdalmasak lehetnek. Mert ha szívünkben örökbefogadottnak érezzük magunkat az Isten országában, akkor a szívünkön találhatnak az ilyen tüskék. Ha viszont otthon érezzük magunkat Isten országában, akkor egy sor nehézségtől, akadálytól, kísértéstől, buktatóktól megkíméljük a hitünket az úton.

Ettől függ tehát, hogy milyen erővel és milyen lélekkel tudunk továbbmenni. Mert ez a pásztoroknak szóló üzenet akkorról szól, nem egy egyszeri eseményről szól. Tudjuk - ezt is tudjuk -, a kisgyermek a jászolban egyetlen egyszer volt gyermek. Akkor ott, Betlehemben, és csak ott, csak akkor, csak nekik, a pásztoroknak.

Azóta a jel: az Isten szeretete, amely megjelent. Azóta Krisztus népe nem jászlat és kisbabát hord a nyakában vagy a szívében. Nem jászlat és kisbabát akaszt az ágya fölé vagy az ajtaja fölé: Nem jászlat és kisbabát rakunk az oltárra - hanem keresztet. Isten szeretetének jelét.

Tudjuk, hogy az Isten gyermekei vagyunk, tehát van otthonunk. Otthonunk, amely a miénk és nyitva van.

Imádkozzunk:

Urunk, a szívünk nehezen fogadja el a szeretet melegét. De Te áttörted ma jeget, amit a messzi távolba sodródva növesztettünk magunk körül. Te áttöröd a jeget, amit bármelyikünk növesztett maga körül. Kezedben vagyunk mindig. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929) - Liturgia: 13

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Áldott Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, melyet kiválasztottál és Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 306 (Franck János 1618-1677, német. Kovács Sándor 1869-1942)

1. Készülj, lelkem, Jézusodhoz, Bánatodra balzsamot hoz. Jer, hódolj a nagy Királynak, Vesd le bűnös óruhádat, Az új embert öltözzed fel, Jöjj Uradhoz sietséggel! Ki megváltotta e földet. Ajtód előtt áll és zörget. - 2. Nyílj meg szívem, Krisztusod jő, A vesszőhöz a szőlőtő, Jön, hogy megújítsa élted, Adjon örök üdvösséget. Jézus, lelkem fényes napja, Lábaidhoz leborulva Illetem köntösöd szélét: Gyógyítsd lelkem betegségét! - 3. Jézus, drága üdvösségem, Mennyből földre jöttél értem, És magad halálra adtad, Hogy nyerj rajta diadalmat. Add, e lelki eledelben, Élet kenyerét vehessem! Add, hű legyek holtig hozzád, Ki megtörted bűn hatalmát!

2. ének: 77 (57. zsoltár Várad 1566 - Kolozsvár 1744)

1. Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem. Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem! - 2. Szent Atyám, énvelem nagy sok jókat tettél, Mert mennyből énnékem őrizőt küldöttél. Én ellenségimtől engem megmentettél, És az én szívemben örömet szerzettél. - 3. Azért, Uram, téged én felmagasztallak, Te dicsőségedben hatalmasnak mondlak, Mind e világ előtt irgalmasnak vallak, És jóakarómnak én tégedet hívlak. - 4. Kész most az én szívem néked énekelni, Kész most jóvoltodért nagy hálákat adni, És mindenek előtt tégedet vallani, A te szent nevedet örökké dicsérni. - 5. Én felmagasztalom irgalmasságodat, És mindenkor vallom te igazságodat, Mind az egész földön hatalmasságodat, Mindenkor hirdetem a te jóvoltodat.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat, mert jó, és örök az Ö irgalma. Mondjunk hálát Neki:

Szerető Istenünk! Áldott vagy, mert örömet és békességet hozol. Megszerezted Igéddel, Krisztus Urunkkal való közösségeddel az életet, az otthont a számunkra. Kérünk, jöjj hozzánk szavaddal napról-napra, hogy megmaradhassunk a Veled való közösségben minden áldásoddal, hogy Hozzád ragaszkodjunk erős hittel, hogy el ne veszítsük a kegyelmet, amelyet nekünk adtál Jézus Krisztus által. Ámen.

Elmenvén, Testvéreim, hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6