2011-08-07

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap istentiszteletén, 2011. augusztus 7.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Ti népek, mind örvendjetek, ujjongó örömmel vigadjatok Isten előtt! Mert a felséges Úr félelmetes, ő a Király a földön. Felvonul Isten, és ujjongás kíséri, kürtzengéssel jön el az Úr.

Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk, örökkön-örökké ő kormányoz minket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg magunkat. Nézzünk bele parancsolatainak, törvényeinek a tükrébe:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem Testvéreim, hogy most feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűnödet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, és kérjük az ő irgalmát:

Uram, ne feddj meg haragodban. Kegyelmezz, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg, mert reszketnek tagjaim, és reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta áldozatul értünk. Az ő szeretetében bízva hirdetem bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, aki Fiadat a világba küldted, hogy halálból életre támasztó hatalmadat általa, benne és rajta mutasd meg. Add, hogy higgyünk benne, igéje pedig vágyat ébresszen a szívünkben az örök élet teljessége után. Az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt igéje Mózes 2. Könyvéből szól hozzánk a 16. fejezetben, a 2.-3. és 11.-18. versekben a következőképpen:

Zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?

. . . .

Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön. Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.

Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok. Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mert mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.

Így szól hozzánk Isten igéje Pál apostol Római leveléből a 6. fejezet végén:

Ezt írja Pál apostol:

Emberi módon beszélek, mivel erőtelenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 327 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769, német)

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani. - 4. Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én, szegény megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Van egy találós kérdésem, nem én találtam ki, ez egy régi vicc. Az a kérdés: mi az utolsó szava az autóban a sofőr mellett ülőnek? Jobbról jó! - Ez azért vicc, mert az utolsó szónak súlya van. Ennek meg nincs.

Jézus Urunk utolsó nyilvános szavait olvasom most fel. Ezek a szavak tényleg súlyosak. Mert hogy tudatosak, és tudatosan Jézus Urunk utolsó, mindenkit, teljes hallgatósságát átjáró szavai A hit hallásból van - mondja Pál apostol. Krisztus beszédének a hallásából.

Halljuk hát! János evangéliuma 12. fejezetéből, a fejezet végéről, a 44. verstől szól hozzánk:

Jézus felemelve a hangját ezt mondta: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélőbírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”

Urunk, szentelj minket meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Régi és nehéz kérdés, hogy Izráel népe ott a pusztában annak idején miért zúgolódott annyit? Amikor annyi nyilvánvaló csodák révén tapasztalta meg Isten jelenvalóságát, gondoskodását, realitását. Régi és nehéz kérdés, hogy vajon valóban lehetett-e annyi minden után még kételkedésre buzdítani? Az alapján, ahogy Mózes Könyve a felolvasott történetben beszámol erről a zúgolódásról, az éhes nép haragjáról és Isten válaszáról - az alapján úgy tűnik, hogy nem is kételkedtek ezek az emberek Istenben. Egy szemernyi kétségük sem volt Izráel fiainak, a történet tanulsága szerint, Isten létében. Sem a munkálkodásában. Mégis lázadtak Isten ellen és a prófétái ellen. Magára Istenre hivatkozva, bizonyos értelemben az ő segítségét kérve beszéltek, amikor azt mondták, hogy: bárcsak haltunk volna meg Egyiptomban az ÚR kezéből.

Tehát amikor Jézus Urunk azt mondja, hogy: aki engem lát és hall, az látja és hallja azt, aki elküldött engem, akkor arról beszél, hogy Isten hit sokféle lehet, és az mind-mind hihet Isten létében, még bizalma is lehet Istenben, legfeljebb fogalma sincs róla, hogy kivel áll szemben. Az Isten-hit - mondjuk például Izráel népének a pusztában tanúsított Isten-hite, de ez nagyon-nagyon gyakori más korokban és más közösségekben is - azt jelenti, hogy Isten az, aki az én szándékaim közül a számomra nem-megvalósíthatót, ami a képességeimet, lehetőségeimet meghaladja, azt megvalósítja. Ezt hívják Isten-hitnek. És ha bízom abban, hogy van, aki az én képességeimet meghaladó terveimet, vágyaimat, szándékaimat helyettem megvalósítja - akkor bízom Istenben. Azaz: Jézus szavaival a magam útját járom, sötétben tapogatódzom, és ehhez alkalmasint kérem és várom az Isten együttműködését.

Jézus azonban azt mondja: világosságul jöttem, hogy ne maradjunk a sötétségben. Ezért beszél Jézus, így mondja a magáét. Mindenkinek megvan a maga vesszőparipája, mindenkinek megvan a maga gondolatmenete, ami mentén tud mozogni, amitől nem tud elszakadni, ki-ki mondja a magáét, és ki-ki legyint a többiekre: csak hadd mondja a magáét. Így legyint Izráel népe is az Istenre, amikor az Isten nem egyszerűen enni ad nekik, hanem valamit mond nekik, valamit kér tőlük, valamiért hívja őket vagy figyelmezteti őket, - így legyint Izráel Istenre, így legyint az ember Jézus Krisztusra, amikor Jézus a maga küldetését, mint az Isten megmentő szeretetét tárja elé - csak hadd mondja a magáét!

Jézus azonban azt mondja: nem a magamét mondom, hanem azét, aki elküldött engem. Ezt külön kiemeli, ez tehát fontos!

Felolvasok most a Testvéreknek egy gondolatot, ami Müller Pétertől származik, és részben erről szól. Ezt írja:

„Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét; amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amelyik csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontosabb, amit én gondolok, én érzek, én élek, én várok. Színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.

Aki a magáét mondja, egyedül marad. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, és amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. - A másikfajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka” - írja Müller Péter.

Isten beszéde ilyen. Ilyen ritka beszéd. Ezért beszél Jézus Krisztusén. Társat keres bennük, szeretetének a társát. Azt mondja népéről, tanítványairól és rólunk: a hitetek semmiség, még mustármagnyi sincs. Nem azért, mert Isten létét nem hisszük el, hanem mert a magunkét hajtogatjuk. Ahelyett, hogy társra lelnénk Őbenne.

Valahogy úgy van ez, mint amikor a katona tartja a markát, és várja, hogy megkapja azt, ami neki jár, a zsoldot. Mert a zsold, az jár. Ezt senki nem vitathatja el! Tartja a markát, és ha nem teszik bele a zsoldot, ami jár, mert megérdemli, akkor bosszús lesz, joggal. Mert ez jár!

A bűn zsoldja a halál - írja Pál apostol. Tehát amikor tarjuk a markunkat az Isten felé, akkor nem az a probléma, hogy nem hisszük el Isten létezését, hanem az, hogy - habár azt gondoljuk magunkban, hogy mi Istennel vagyunk szemközt, és felé nyújtjuk a markunkat - valójában a bűnnel beszélgetünk. Ő az, amiért jár valami. Ez jár: a halál, mert megérdemeljük.

Isten egész más! Isten soha, senkinek, semmit nem ad - ami jár. Csak ajándékot. - És ha a lányom vagy a fiam úgy tartja a markát egy ajándékért, mintha a zsoldját kérné, ami jár - akkor összeszorul a szívem, és arra gondolok: valamit elrontottam a nevelésében. Mert ez így nem „kóser”! Mert az ajándékért nem a markunkat tartjuk, hanem az ajándék egy kapcsolatból, egy szeretetkapcsolatból születik. És aki ajándékot kap, az előtte nem tartja a markát, utána viszont örül. És ez nagy dolog.

Aki az Istent így tartja az ajándék forrásaként, az nem keveri össze Őt a bűnnel. Ezért jól látja Őt, és örök élete van. Ez Jézus Urunk szava - utoljára.

Imádkozzunk:

Áldott légy Istenünk, hogy megnyitod a szívünket, életed árán is, de megnyitod a szívünket, hogy Veled közösségben legyünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 459 (Finn ének - Maasalo A. 1885-1960) - Liturgia: 13

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér. - 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény. - 3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. - 4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő, Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani ott van ő. - 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban, Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki hűséged tanúja a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg a hitet, tartsd meg békességedben és add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg kegyelmesen szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 62 (Hengstenberg Károly 1880-18034, német)

2. ének: 324 (Schirmer Mihály 1606-1673. Diterich János Sámuel 1721-1797, német)

1. Hívek, dicsérjük Istenünket, Ki nem akarta bűnben vesztünket. S mint Atyánk, mennyből ránk tekintett, És szent Fia által üdvözített. - 2. Ki ezt a világot úgy szerette, Hogy saját életét sem kímélte: A Király földre szállt miértünk, S a kárhozatból kimenti éltünk. - 3. Jóvoltodat, Atyja életemnek, Ki Üdvözítőt adtál lelkemnek, Boldogan dicsérem és áldom, Mert legfőbb kincsem az én Megváltóm. - 4. Jézusom, vezess igazságodban, Adj nekem részt szabadításodban. Csendesség, békesség vidítson, E világon is már boldogítson. - 5. Add, szeresselek buzgón tégedet, Híven megtartsam szent beszédedet, Áldjak, valljalak igazán, Míg egykor nálad lesz dicsőbb hazám.

3. ének: 379 („Rákóczi Ferenc bús éneke”. Magyar ének a XVIII. századból. Gyallay-Pap György daloskönyve. 1806 - Magyar dallam XVIII. sz.)

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért. Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Úr nevét, és adjunk hálát neki:

Jó Istenünk! Áldunk Téged, hogy Igédben, Krisztus Urunk testének, vérének közösségében örömet és békességet ajándékozol nekünk. Kérünk, őrizd meg bennünk a Veled való közösség minden áldását, hogy minden ellentétes hatás, bűn, keserűség, félelem, bajok, katasztrófák, háborúk és minden emberi nyomorúság ellen Hozzád ragaszkodjunk, és a Te szeretetedben megmaradjunk. Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5