2010-08-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap istentiszteletén, 2010. augusztus 1.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 378 (1.: Debrecen 1697, 2-4. v.: Madocsai Miklós sz. 1930 - Kolozsvár 1744)

1. Ártatlanság szent Báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Üdvöz légy egek Királya! - 2. Szólj mihozzánk szent igédben Ma is éppúgy, ahogy régen: Hatalommal, szeretettel! Bűneinket mind töröld el! - 3. Taníts minket szolgálatra, Szelídségre, alázatra! Szemünk nyisd meg új látásra, Szívünk és szánk háladásra! - 4. Békességnek Fejedelme, Szegény szívünk reménysége, Jöjj mihozzánk, maradj nálunk! Kegyelmedre együtt várunk.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Isten az, aki megsegít engem, az Úr az, aki megváltja lelkemet. Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj esedezésemre! Ne zárkózz el könyörgésem elől, tekints rám, és hallgass meg! Segíts meg engem nevedért, ments meg igazságoddal! Magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy, mert minden nyomorúságból kimentettél.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindörökkön örökké. Ámen.

Isten az, aki megsegít engem, az Úr az, aki megváltja lelkemet.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most, Isten színe előtt vizsgáljuk meg az életünket, szívünket az ő igéjének, parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, és kérjük az ő irgalmát:

Uram, a mélységből kiáltok hozzád, halld meg szavamat. Legyen figyelmes füled a könyörgésemre! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Lelkem vár téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Te gazdag vagy, és meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki szeretett minket és önmagát adta áldozatul bűneinkért. Az ő szeretetében bízva hirdetem most nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk, irgalmazz meg nekünk. Kérünk, hogy a te kegyelmed öleljen körül minket az életünk minden napján. Vezessen az úton, és segítsen a te neved tetteire, hogy Jézus Krisztust követve a te népedként, gyermekeidként éljünk a világban, egykor pedig elnyerjük az örök élet ajándékát. Lelked élessze és tartsa ébren a hitünket. Áldott légy Istenünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostolnak a Korinthusba írt 1. leveléből, a 10. fejezetből szól hozzánk:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.

Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni és felkelt játszani.” De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, de figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket, Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni.

Jézus Krisztus Urunk pedig a mai vasárnap evangéliumi igéjében ezzel a példázattal szólt a tanítványaihoz Lukács evangéliuma 16. fejezetének első tizenkettő versében:

„Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkodott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 439 (Praetorius Benjamin 1636-1674. Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Légy hű, állj meg szent hitedben, Istenedet ne feledd! Ő kötött keresztségedben Szövetséget teveled. Tőle nyersz üdvöt, erőt, Térj meg, s ne bocsásd el őt! Ki kezdettől így vezetett, Istennek szenteld szívedet! - 2. Légy hű hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett! Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet! Nézd Jézusod példáját, Kínzóinak megbocsát. Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress! - 3. Légy hű élő reménységben, Ne szabj Istennek rendet! El ne csüggedj az ínségben, Vess reá minden terhet! Bánatodra fény derül, Rajtad ő megkönyörül. Aki bízik az Istenben, Sohasem marad szégyenben. - 4. Mindhalálig bízom, hiszek, Szeretek és remélek. Terhet is könnyebben viszek: Jézus velem, nem félek. Őrá bízom életem, Míg a célt elérhetem. Én Jézusom, adj hű szívet, Hogy legyek mindvégig híved!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! 20 másodpercet késtem, - számoltam. Az életben néha van így. Például a mai, Ószövetségben megírt igében is történt egy efféle probléma. Mózes 2. könyve 32. fejezetében az első tíz verset olvasom:

Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jött le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Ezt látva Áron oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR ünnepe lesz. Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni, inni, majd mulatozni kezdtek.

Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép. És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

20 másodpercet késtem. Világért sem akarom Mózest utánozni, nem vagyok abban a helyzetben. Inkább arra szeretném felhívni a Testvérek figyelmét, hogy 20 másodperc is nagyon soknak tűnhet, ha nem tudjuk, hogy most akkor mi van? Izráel népe nem 20 másodpercig várt Mózesre. Sokkal tovább. Ők ott ültek a padok nélküli templomban, a sivatagban, és vártak. Az utolsó, amit hallottak az Isten felől, annyi volt: Várjatok.

Ha nem tudjuk, hogy akkor most mi van, akkor megpróbáljuk megoldani, hogy mi lehet? Ez így működik. - Mi van akkor, ha órákig, hetekig vagy évekig nem tudjuk, hogy mi van a szerettünkkel? Mi van akkor, hogyha az életünket úgy éljük le, hogy nem tudjuk, mi van vele? Ami persze akkor is előfordulhat, ha a szomszéd szobában lakik. És mi van akkor, ha Istennel nem tudjuk, hogy mi van?

A nép szava, amelyet már szinte Mózes könyvei is, Pál apostol meg aztán végképp agyba-főbe ostoroz, így szólt: készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt. Ennyi. Tehát az Isten egyenlő azzal, hogy tudjuk: mi a helyzet. Ha mégsem, mert mi mégsem tudjuk, akkor mit csináljunk? - Ennyi történt.

Ennyi történt, és mégis micsoda tanulság. Mégis a bálványimádásnak a legjelentősebb, vagy egyik legjelentősebb példatörténetévé vált a számunkra ez az eset Izráellel, Áronnal és a borjúszobrával. Megtanulhatjuk belőle nemcsak az Isten intelmének a komolyságát, hanem azt is, hogy tulajdonképpen miben van az a bálványimádás?

Nagyon érdekes dolog: mit jelenthet az, hogy Áron kihirdette a népnek: holnap az ÚR ünnepe lesz. És ők ezen az ünnepen, Áron szavának engedelmeskedve ülik meg, amikor mulatoznak és áldozatokat mutatnak be a borjúszobor előtt. Mit jelentenek ezek a különös szavak? - Azt jelentik, bizonyára azt jelentik, hogy Izráel nem keresett egy másik istent magának. Nem nevezte el sehogyan a borjúszobrot. Ő, az ÚR, aki kihozta őket Egyiptomból. Senki más! - Bár a vallástörténészek meg az Írásmagyarázók összehasonlítják és párhuzamba vonják ezt a borjúszobrot mindenféle korabeli, környező, keleti bálványistennel, mindegyiktől különbözik azonban, mert borjúisten nem volt. Ez egy csúfondáros szava Mózes könyvének.

Nem akartak ők másik Istent. Ez a lényeg. Az a lényeg, hogy a dolgok a kezünkben legyenek. Tudjuk, hogy mi, mikor és miért történik? Tudjuk, hogy az Úristen mit akar, mit csinál és miért? Mit fog és mikor fog csinálni és minden úgy történjék, ékesen, jó rendben, ahogyan mi tudjuk.

Az egyik énekben Isten Bárányáról szóltunk. Az Isten, ha elküldi hozzánk a Fiát, azaz Ő eljön hozzánk, némán tűri, amikor kínozzák. Ha az ember elkészíti az Istent, megpróbálja elképzelni, megmagyarázni, körülhatárolni és megmutatni, hogy Ő ilyen, - akkor lesz a borjú, ami nagyon hasonlít a bárányhoz. Csak nem némán tűri, amikor kínozzák, hanem „néz, mint az új kapura”. Hasonlóan viselkedik, de micsoda különbség! És azt mondja a mi Urunk Jézus valahol, valakinek: eljön az idő, amikor az Úristent nem itt vagy ott fogják tisztelni - hozzátehetjük: nem így vagy úgy - , hanem Lélekben és igazságban. Úgy, hogy egyedül Ő az igazság! Ő tudja, hogy mi, mikor és hogyan következik, Ő teheti a dolgokat, mi pedig átéljük, megvárjuk és rá bízzuk, ami következik. - Egy másik ének, amit énekeltünk, igazából erről szól. Mindegyik verse, külön-külön.

Ha nem így nézünk az Istenre, abból sok baj származik. Elsősorban is az, amit Isten úgy mond ebben a történetben: elromlott a néped - mondja Isten Mózesnek -, amelyet kihoztál Egyiptomból. Mi a különös ebben? Hogy hirtelen ezek a szegény Izráel-fiai megszűntek az ÚR népe lenni, és maradtak csupán Mózes népe. Mit mond az Isten Mózesnek? Téged nagy néppé teszlek. És bár a történet úgy folytatódik, hogy Mózes könyörög Istenhez a népért, - Isten megkönyörült a népen, tovább-tovább vezette őket keresztül a pusztán az Ígéret-földje felé. Bár valóban sokan, a legtöbben elhullottak közülük, végül az Úristen mégis elvezette őket az Ígéret-földjére, ezt a népet. Az egészet nekik adta. Bár nincs szó arról, hogy Mózesnek annyi utódja lenne, mint égen a csillag, vagy a pusztában a homok, valamiért mégis Isten ezt a két szavát nem másította meg: a te néped, amelyet kihoztál, elromlott,- de téged nagy néppé teszlek.

Miért nem másította meg? Azért, mert nála nem a tömeg jelenti a „nagy'”-ot., hanem Ő fölemeli az övéit, és a maga dicsőségében részesíti, amely persze keresztből is áll, de mindenesetre a maga gyermekeinek, a maga népének nevezi őket.

Imádkozzunk:

Áldott légy, Urunk, hogy a barátaidnak, a testvéreidnek neveztél minket. Áldott légy, hogy velünk vándorolsz és szólsz hozzánk. Szólsz akkor is, amikor mi akarunk beszélni. Türelmedért áldott légy. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, szívünkből, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 427 (Bonár Horáciusz 1808-1889, skót. Roy Mária 1858-1924 cseh, - Roy Krisztina 1860-1936) - Liturgia: 12

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben, Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki mindenek iránti szereteted tanúja a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg ő eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg bennünk a hitet, tarts meg békességedben és add meg Krisztusban való egységünket. Teremts bennünk hitet, hogy téged várjunk, lássunk és benned reménykedjünk. Adj hitet, amely Fiad keresztjére néz, és ezért nem fél senkitől és semmitől. Őrizz meg minket a te szentjeid közösségében. Emlékezz meg, Urunk, azokról akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Eléd visszük János Bácsit, az ő szerettjeit. Eléd visszük Violettát, lányait és családtagjait. Te fordítsd rájuk szeretetedet, hogy ha elcsüggednek, meglássanak, ha kétségeskednek, hozzád tudjanak menni. Őrizz meg minket a te láthatatlanságod és bizonyosságod hitében. Hozzád fordulunk, Urunk, minden nyomorúságunkkal, kérdésünkkel, magányunkkal. Te őrizz meg minket kísértéseinkben, hogy néped maradjunk ígéreted szerint, téged imádjunk és dicsőítsünk mindenkor a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Úr békessége legyen mindannyiunkkal. Íme minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének asztalához!

Énekek:

1. ének: 387 (Hansen Kristen Dorottya 1850-1902, norvég - Finn dallam)

1. Életem, Jézus, egyedül te töltsd be, És mindent, mindent adj meg énnekem, Mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse! Tekinteted kísérjen szüntelen! - 2. Ha nem, mint győztes járulhatok hozzád, A vereségem mégis elviszem. S lehajol szánva a megsebzett szívhez A te irgalmad, Jézus, szelíden. - 3. Örömöm hálás, ujjongó dalával, Ha eléd, Jézus, nem siethetek, Elsírhatom a bánatomat néked, Koldulva biztató tekinteted. - 4. Bűnnel borított arcom fölemelni Hozzád, te tiszta, szent, ha nem tudom: Szabad szent lábad előtt leborulnom Vétkesen és szegényen, Jézusom.

2. ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759)

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

3. ének: 389 (Moe Ole Teodor 183-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953)

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat Idegen tájakon jár gyermeked. - 4 Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

4. ének: 390 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Áldlak, Jézus, hű barátom, Halálomig elkísérsz. Biztató karod ha látom, El nem csüggeszt semmi vész. Hogyha halványul reményem, Bujdosom nehéz ösvényen, Pártfogóm te légy, Uram, Napvilág a borúban. - 2. Te vezérelsz Istenemhez, Óvod bűntől lelkemet. Intesz: míg az óra kedvez, Hűséggel kövesselek! Ha a világ tőled elvon, Gyámolíts a nehéz harcon, Adj elmémbe tiszta fényt, Éljek tetszésed szerént! - 3. Áldd meg, édes üdvözítőm, Földi vándorlásomat! Fájdalmamban légy enyhítőm: Meggyógyulok általad. Légy erőm a küszködésben, Folyton fénylő példaképem! Áraszd rám Szentlelkedet, Taníts szenvednem veled. - 4. Ha leszállott éltem napja, Téged hívlak, Mesterem; Te juttatsz boldog révpartra, Hol nincs bú, nincs gyötrelem. Ó, töröld el minden vétkem, Jézus, ki meghaltál értem! Add meg vágyó lelkemnek A te békességedet!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjunk köszönetet Istennek. Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Áldunk téged szeretetedért, hűségedért, hogy nekünk ajándékoztad önmagadat és velünk járod az utunkat. Áldunk téged szeretetedért, hűségedért, hogy közösséget teremtesz önmagaddal, és odavezetsz az élet forrásához bennünket. Áldj meg minket, áldott Istenünk, utunkban, hogy a mi utunk a teáltalad szerzett és épített ösvény legyen. Hogy hozzád érkezzünk, és veled járjunk mindenkor. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Átélve a vele való közösséget, találkozást, - építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg és őrizzen meg Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6