2010-04-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepének istentiszteletén, 2010. április 4.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 213 (1. v.: XII. századi német ének. 2.-3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1913 - Gregorián dallamból, Wittenberg 1533)

1. Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ha föl nem támad, Nincsen bűnbocsánat. Ámde ő feltámadott, Áldja Krisztust ajkatok. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 2. Vége a gyásznak És a könnyhullásnak! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Krisztusra nézünk, S békesség a részünk. Nyomdokába léphetünk. Utunk ő és életünk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 3. Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ővele járunk. Erőt ad szolgálnunk. Diadalmas, szent erőt! Énekünk dicsérje őt. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fölemelte jobbját az Úr, hatalmasan munkálkodik! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Halleluja! Ujjongás és győzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból, mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott! A kő, amelyet elvetettek az építők, íme, szegletkővé lett, az Úr műve ez, és szerfölött csodálatos! Ez a nap az Úr napja, amelyet ő maga szerzett, hogy vigadozzunk és örvendezzünk! Istenem vagy, ezért hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged, halleluja!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön-örökké.

Fölemelte jobbját az Úr, hatalmasan munkálkodik! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Halleluja!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az istentiszteletünk elején, vizsgáljuk meg magunkat Isten színe előtt. Nézünk parancsolatainak a tükrébe. Hallgassuk meg, mit mond az ÚR:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, megcsaljuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, kérem, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez kérve az ő irgalmát:

Istenem! Tiszta szívet teremts bennem. Az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy a lelkem készséges legyen,hogy mi, vétkesek, megtérjünk tehozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten, a mi Atyánk, szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten a ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! Fiadat föltámasztottad a halálból. Bizonyossá tetted ezzel, hogy ő a bűn hatalmát megtörte, a halál köteleit megoldotta. Kérünk, űzd ki belőlünk is a halál félelmét. Töltsd be a szívünket a tőled kapott élet örömével az élő Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Hallgassátok most meg figyelemmel, nyitott szívvel a mai napnak, Húsvét vasárnapjának az Ószövetségben megírt igéjét. Ézsaiás prófétától szól, könyvének a 26. fejezetéből a 14. verstől kezdve:

Így szól Ézsaiás próféciája:

A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted. Megszaporítottad e népet, URam, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magadat, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. URam, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket. Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában. Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra. Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.

A prófécia evangéliumbeli beteljesedéséről így olvashatunk Márk evangéliuma 16. fejezetében, az első 8 versben.

Ezt írja Márk:

Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. De menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket, és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 220 (Spenner Fülöp Jakab 1635-1705, német)

1. Jézusunk feltámadt! Diadala áthat Síron, halálon. Árt-e halál mérge? Hisz vereség érte. Az Urat áldom! Élete így győzte le Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét. - 2. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett, Meghalt érettünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsően és győztesen Fölkeltette harmadnapra, És felmagasztalta. - 3. Él örök fenségben Jézusunk az égben. Áldást zengenek, Őneki szolgálnak, Parancsára várnak Angyalseregek. Hatalom és irgalom Mind övé, hogy erősítsen, Mennybe elsegítsen. - 4. Jézusunk nevének Zengjen hálaének, Mert ő az élet! Kik nyomában járnak, Itt vele szolgálnak, Őhozzá érnek. Jézus él! Ő hű vezér. Híveit megőrzi, áldja. Örök fénybe várja.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Szeretettel hívunk, invitálunk mindenkit gyülekezeti kirándulásunkra. Úti célunk: Jeruzsálem. A közeljövőben szervezzük ezt az utat. Egy ismeretterjesztő és jótékonysági kirándulás lesz. Ismeretterjesztő, mert megismerkedünk a Szent Várossal és benne Jézus Krisztus Urunk nyughelyével, sírjával. Korán reggel indulunk, hogy még a nagy meleg és a nagy turistaforgalom előtt le tudjuk róni kegyeletünket Urunk földi maradványai előtt. Az elhanyagolt, gondozatlan síremléket egyúttal szeretnénk kicsit rendbe tenni. Virágot ültetünk rá, hiszen csak kopár kő az egész. A gazt kiírtjuk körülötte, a márványtáblán felújítjuk a feliratot. A gyülekezet költségén egy szép koszorút is viszünk oda, „Utolsó üdvözlettel a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet nevében” felirattal.

Most pedig, mielőtt a további részleteket és a jelentkezés lehetőségeit megbeszéljük, hallgassuk meg Isten levélbeli igéjét, amelyet a mai ünnepre Egyházunk rendelt. János apostol Jelenéseiről írott könyv 1. fejezetében a 9. verstől kezdve olvasom:

Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: „Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küld el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába”. Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja, lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik.

Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Amikor a kirándulást hirdettem, láttam a Testvérek közül némelyek szemében kaján mosolyt. Lehet, hogy egyesek már előre olvasták ezt a felolvasott igét, és tudták, hogy emiatt a kirándulás el fog maradni. Úgy tűnik, igazuk volt. A fent hirdetett kirándulásunk elmarad, de ennek az elmaradásnak az oka nem anyagi természetű probléma vagy nem a jelentkezők kis száma, nem is az időjárás, nem is az alkalmatlan időpont; nem is a politikai vagy közbiztonsági helyzet okozza ezt, hanem Isten szava János apostol tanúságtételében.

Kiderül belőle ugyanis - amit a korunk sírjához először odaérkező néhány testvérünktől nem tudtunk volna meg, most Jánostól megtudjuk, - hogy hiába mennénk oda. Ezen kívül, és ami talán még nyomósabb érv az itthon maradás mellett, felmerült annak a kockázata, - János apostol szavait ismerve, ennek a tanúságaképpen -, előfordulhatna ennek a kirándulásnak a során, hogy megrémít bennünket valaki, aki odaáll elénk és azt mondja: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

Nem szeretném, ha bármelyikünk súlyos ijedtségbe esne egy ilyen incidens következtében. Már pedig ez előfordulhat. Persze akkor is, ha itthon maradunk. Jánossal, az öreg apostollal például - egészen messze Jeruzsálemtől, a Patmosz nevű szigeten - száműzetése során történt ilyen helyzet. Minden esetre az ilyen ijedelmek elkerülésére szeretném nagyon erősen a Testvérek szívére, lelkére kötni, hogy ránk Jézus Urunk a legszigorúbb értelemben vett valóságra való odafigyelést bízta. Ez pedig abban az egyszerű mondatban foglalható össze: „Ne félj!” - Ezt így, ilyen nagy általánosságban, ahogyan a fehér ruhás ifjú az asszonyoknak mondta a sírban, illetve ahogy Krisztus az öreg Jánosnak mondta a szigeten, így, ebben a teljes érvényű tartalmában - nem tudom elmondani sem magamnak, sem a szeretteimnek, sem a kedves Gyülekezetnek. Nem tudom elmondani, mert nincsenek hatalmamban azok a tényezők, amiktől félnek.

Isten azonban a maga végtelen összetettségében megtervezte a világunkat, amiben élünk, velünk együtt. Megálmodta, kigondolta és létrehozta ezt. Ő tehát nagyobb, mint a világunk, hiszen ő a létrehozója. Ha tehát ő azt mondja, hogy „ne félj!”,annak van értelme. Ő azért mondja, hogy „ne félj!”, mert - hozzáteszi - : „én vagyok az első és az utolsó”.

Tehát ő az első, a legelső számú hatalom! Minden más hatalom, erő és törvényszerűség előtt és fölött! És ő az utolsó, vagyis utána, őalatta már nincsen semmi sem! Olyan élő, olyan ember nincs, aki őutána következhetne a megaláztatásban, a nyomorúságban és az alacsonyrendűségben. Ő minden hatalom fölött áll, és ő mindenkinél nyomorultabb: egy keresztre feszített elítélt.

És azt is mondja: „nálam vannak a halál és a pokol kulcsai”.

Az asszonyok, ott a sírnál, féltek. János, az öreg apostol a száműzetésben, ott a szigeten, szintén félt. Mi, európai emberek, magyarok - itt Európában és Magyarországon - ma szintén félünk. Vannak közös félelmeink. Persze minden kor és minden helyzet hoz új és új konkrét veszedelmeket, nyomorúságokat, rémképeket és hatalmakat, de vannak a félelmeinknek közös vonásai. Mi most konkrétan lehet, hogy félünk a jövő vasárnapi választástól vagy annak a következményeitől, a folytatásától. Lehet, hogy félünk attól a válságtól, amiben a világunk van anyagilag, lelkileg. Lehet, hogy félünk a gyerekeinknek a jövőjétől, a nyugdíjas korától, hogy lesz-e még olyan és mi lesz akkor? Lehet, hogy félünk most konkrétan megbomlott elméjű gyilkosoktól itt, napjainkban. De alapjában véve, minden korban és minden helyzetben félünk az elmúlásunktól, a saját öregedő-elkopó testünktől, és az általa okozott fájdalmaktól és nyomorúságoktól. Félünk a ránk váró magánytól. Félünk az ismeretlentől, amit az elmenetel jelent. Félünk a veszteségektől, amik érnek minket napról-napra, és félünk attól az ismeretlentől, amit az Isten nagy kérdőjele jelent: a hit. Nem látunk a szemeinkkel és ezért mindig marad benne egy jó nagy adag vigasztalanság és veszedelem. - Összességében félünk a ránk szakadó pokoli dolgoktól és a halál félelmetes rejtélyétől: a pokoltól és a haláltól.

Ezeknek a kulcsa ott van a mi Urunk és Megváltónk kezében, aki úgy lép oda hozzánk és szólít meg, hogy tudhatjuk róla: ő mindenét, az életét is odaadta értünk. Ez a szeretet vezérli. Ezzel a szeretettel csinál mindent, amit csinál.

Az asszonyok, ott annál a sírnál, elfutottak és féltek. Nem is mondtak el akkor senkinek semmit. Rajtuk nem segített más, minthogy megállt előttük az élő Jézus. Megszólította őket. - János, az öreg apostol, ott a száműzetésben, szintén félt és rajta sem segített más, minthogy megfogta őt Jézus, az élő és megszólította őt. - Azt hiszem, valószínűleg, rajtunk sem fog más segíteni a mi félelmeinken, minthogy hagyjuk, hogy Jézus, a maga különös módján, megálljon előttünk, belépjen az életünk belső terébe, azokon a falakon belülre, ahová embereket nem nagyon szoktunk engedni: személyiségünk falain belülre. Megfogjon minket úgy, ahogyan embereknek ritkán engedjük meg, és ő mondja azt, hogy „ne félj!”.

Ezt ő meg tudja tenni! Meg akarja tenni! - Nos, mi kell még?

Imádkozzunk:

Jöjj, Uram Jézus! Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929)

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Emlékezzél meg, Istenünk, Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg, Istenünk, egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál és magadévá tettél. Őrizz meg benne mindannyiunkat, teremts hitet bennünk, tarts meg bennünket a te békességedben és add meg Krisztusban való egységünket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből. Szeretetedbe ajánljuk Pista bácsit és családját. Te tedd áldássá mindazt, ami az ő életében történt, megpróbáltatásokat és örömöket, jót és rosszat. Te tedd áldássá mindazt, amit neki adtál, amit örömmel élt át és ami fájdalmat okozott neki. Te tedd áldássá az ő elmenetelét is. Őrizd meg őt irgalmas szereteteddel a magad számára. Bennünket pedig taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk, el nem múló örömmel a te országodban. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békéje legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek: - Liturgia: 11

1. ének: 354 (Csengey Gusztáv 1842-1925)

1. Rád bízom sorsomat, Uram, mindhalálig, Akárhogy intézed, Csak javamra válik; Gond, bánat ha olykor El is szomorított, Te jóra fordítod. - 2. Csak egy lépés mit hoz, Ki tudná előre? Váratlan akadhat Egy-egy zökkenőre; Lázad a kishitű, Hogy hiába fárad, S panasza kiárad. - 3. Az Isten útjának Te vagy-e bírája? Csak végezd munkádat, Merre hív a pálya; Soha ne csüggedjen, Ne lankadjon karja, Ki a jót akarja! - 4. Mindenkor megnyugtat Bölcs intézkedésed, Szent akaratoddal Csak javamat nézed. Téged áld a lelkem, Odaadó hitben, Gondviselő Isten.

2. ének: 356 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Igen, Atyám, mert így kedves előtted, Öröm vagy bánat ér, akármi gyász, Kezed megáld mosolyt, borút vagy könnyet, S a lelkem békén, csendben rád vigyáz. - 2. Igen, Atyám, ha hű karod vezérel, S közeleg fényivel a messzi cél, Kísértés, támadás viharszelével Pokol hatalma is feléd segél. - 3. Igen, Atyám, ó, mindenen keresztül! Igen, Atyám, ború vagy fényözön Tetőled száll rám, atyai kezedből, A földön másban nem gyönyörködöm. - 4. Igen, Atyám, az évek úgy sietnek, Számuk kiméri hűséges kezed, S te társz kaput megfáradt gyermekednek, A boldog óra ha elérkezett. - 5. Megyek, amerre utam kijelölted, Úgy hív, úgy vár a szent atyai ház. Igen, Atyám, mert így kedves előtted. A lelkem békén, csendben rád vigyáz.

3. ének: 363 (Batizi András †1546 - Kolozsvár 1744)

1. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, A szép Szűznek drága szent magzatját, E világnak áldott Megváltóját, Bűnösöknek örök szószólóját! - 2. Jézus Krisztus, érettünk meghaltál, Harmadnapon íme feltámadtál; Mennyországban felmagasztaltattál, Tisztességgel megkoronáztattál. - 3. Te vagy nékünk minden igazságunk, Jámborságunk és ártatlanságunk: Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, Isten előtt örök boldogságunk. - 4. Te vagy nékünk minden reménységünk, E világon a mi tisztességünk, Isten előtt mi nagy dicsőségünk, Mennyországban örök üdvösségünk. - 5. Add minékünk a te Szentlelkedet, Mind e földön hirdettesd igédet, Ismerjünk meg mindannyian téged, Dicsérhessük örökké szent neved!

4. ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744)

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megölettettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Testvéreim, áldjuk az Urat, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Áldunk téged, hogy reménységet adsz a világunknak. Minden nyomorúságunkban, félelmünkben és reménytelenségünkben megszólítasz minket, vállunkra teszed a kezedet és fölemelsz mélységünkből, mert velünk szeretnél lenni. Áldunk téged, hogy ezért mindent megtettél , hogy minket igaz lelkünk szerint magadhoz vonzzál,

hogy neked örvendezzünk, benned bízzunk és téged dicsérjünk. Áldott légy Istenünk, hogy megteremtetted közösségedet és benne életet adsz nekünk. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

Himnusz: Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel, Balsors, akit régen tép, Hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7