2007-08-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapi istentiszteletén, 2007. augusztus 26.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata) - Liturgia: 9.

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Te vagy, Uram, bizodalmam! Hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha. Ments meg, szabadíts meg irgalmasan. Hallgass meg, és segíts meg engemet. Légy erős kősziklám, ahová mindig mehetek, amelyet oltalmamra rendeltél. Istenem! Te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Ne hagyj el késő vénségemben sem, hogy hatalmadat hirdessem a jövő nemzedéknek. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Most, istentiszteletünk elején gondoljuk méltatlan voltunkra, valljuk meg bűnünket Istennek imádságban: A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Halld meg szavamat. Ha a bűnöket számon tartod, ki marad meg? De nálad van a bocsánat. Ezért téged vár a lelkem, benned bízom, mert meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen: Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon. Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek! Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk! Szereteted hatalmasan gazdag. Bővebben ajándékozol, mint várnánk. Nagyvonalúbban, mintsem kérhetnénk. Téged kérünk hát, hozzád fordulunk, hogy szabadíts meg félelmeinktől, nyisd rá szemünket csodáidra, Urunk és Testvérünk Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Most nyitott szívvel, figyelemmel hallgassátok meg Istennek a mai vasárnapra, Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapra rendelt ószövetségi igéjét Ézsaiás próféta könyvének a 29. fejezetéből a 17. verstől kezdve:

Már csak kevés idő van hátra, és Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek tűnik. Azon a napon a süketek is meghallják az Írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, vigadnak a szegény emberek Izráel Szentje előtt, mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.

Ezért így szól Jákób házához az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.

És így szól hozzánk ennek teljesülésében Márk evangéliuma a 7. fejezet végéről:

Ezt írja Márk:

Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. És szerfölött álmélkodta, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, és a némákat is beszélővé.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét.

Keresztelő.

Ének: 297 (F. Varga Lajos 1856-1939)

1. Ó, örök Isten, ki Atyánk vagy nékünk, Ím, leborulva, esedezve kérünk: E kicsiny gyermek egész földi éltét Karjaid védjék! - 2. Megváltó Jézus, gyermekek barátja, Vedd őt öledbe, kezed óvja, áldja, Légy te őnéki út, igazság, élet, És híveddé tedd! - 3. Szentlélek Isten, te örök fényesség, Általad teljes az igaz keresztség. Bűnt és kísértést kicsinyedtől űzd el Mennyei tűzzel!

Békesség néktek! Feltámadott Krisztus Urunknak ezzel a szavával köszöntelek benneteket, Testvéreim, amikor eljöttetek most gyülekezetébe Balázzsal, hogy ő a keresztség szentségében részesüljön.

Mindenek előtt hallgassátok meg a gyermekek evangéliumát: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus látta, így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. És átölelte, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.

Az Úr áldja meg ezt a gyermeket is. És őrizze meg életét mostantól mindörökké. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Jézus Krisztus mennybemenetele előtt azt mondta tanítványainak: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Azért menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Kedves Szülők, kedves Keresztszülők és kedves Gyülekezet! Most, amikor Krisztus Urunk áldozatának, megváltó vérének a jele kerül Balázsra, hogy részese legyen Isten országának, részese legyen annak a nagyszerű közösségnek és áldásnak, amit Krisztus közössége jelent, azelőtt most csendesedjünk el Isten színe előtt. Imádkozzunk:

Urunk! Hozzád könyörgünk, áldd meg ezt az ünnepet, áldd meg ezt a családot, áldd meg ezt a gyülekezetet igaz lélekkel, hogy szavadat, szeretetedet befogadjuk, lelkünk részévé váljon, és veled éljünk, járjuk utunkat. Ezért vagyunk most itt, Urunk, ezért fordulunk hozzád. Ámen.

Kedves Szülők, kedves Keresztszülők! Kérdem tőletek, feleljetek szívetek szerint:

Akarjátok-e, hogy Balázs a keresztség szentségében részesüljön, és ezzel Isten gyermeke, Krisztus egyházának tagja legyen? Akarjátok-e? - Akarjuk.

Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok az ő hitben való növekedéséről: Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Szívetek szándékát és válaszaitokat pecsételjétek meg azzal, hogy a gyülekezettel együtt, elmondjátok a magatok nevében és Balázs nevében az egész keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Mi legyen a gyermek neve? - Balázs! Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Szentlelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon meg téged, és őrizzen meg téged az örök életre. Ámen.

Kedves Testvéreim! Isten azzal az ajándékkal, amit adott nektek Balázs személyében, egy óriási áldást nyújtott át nektek. Erről az áldásról az emberi szó gyönge keretei között a Zsoltáros így szólt: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és aki az ő útjain jár. Bizony élvezed kezeid munkáját, és jól lesz dolgod.

Testvéreim! Most, amikor a Krisztusban való élet útján ezzel, a mai ünneppel elindul Balázs, csendesedjünk el, és mondjuk el együtt a Krisztus Urunktól tanult imádságot: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Úr áldjon meg, és őrizzen meg benneteket gyermeketekkel együtt. Áldja meg utatokat, közös életeteket, és adja nektek egykor az örök élet koronáját. Ámen.

Ének: 396 (Scholz László sz. 1911)

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

A mai vasárnapnak a levélbeli igéjét olvasom most, kedves Gyülekezet, Pál apostolnak a Korinthusba írt 2. leveléből a 3. fejezetből a 4. verstől a 9. versig:

Így ír Pál a gyülekezetnek:

Bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk: ellenkezőleg a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nem tudom, hogy a Testvéreknek van-e olyan érzése, tapasztalata, hogy bizalommal vannak az Isten iránt? Van-e bizalmunk az Istenhez?

Azért az egy nagyon nagyszerű dolog, a bizalom, mert ha valaki iránt bizalmam van, akkor annak a véleménye megerősít, motivál, megnyugtat. Tehát valami nagyon pozitív dolog. Mit mondhatnék a bizalomról, hogy megértsük, mire gondolok? - Balázs nyilvánvalóan egész másképp viszonyul a szüleihez, mint bárki máshoz. Még akár hozzám, most az istentiszteleten, vagy ha valakinek odaadták volna, hogy üljön most az ölében, hátha ott nyugton marad, - valószínű, hogy kevésbé sikerült volna. Miért, mi az oka annak, hogy másképpen viszonyul Balázs a szüleihez, mint másokhoz? A bizalom a kettő között. Pont a bizalom.

És ez a bizalom egy nagyszerű dolog, vagy ahogy Pál fogalmaz: dicsőséges. Arról beszél, hogy nagyszerű, ha egy nagyszerű dolognak, dicsőséges dolognak, az új szövetségnek, - ami az Istenben való bizalmat adja -, ennek a részesei, vagy ahogy ő fogalmaz: szolgái vagyunk.

Ezt a nagyszerűséget próbálja elmondani Ézsaiás próféta abban az ószövetségi igében, amit fölolvastam. Amikor arról ír, természeti képekkel érzékelteti, hogy milyen nagyszerű tettei vannak az Istennek. Ahhoz hasonlítja, hogy a Libánon hegyei, a kopár sziklák kertté válnának. Ahhoz hasonlítható az a csoda, az az áldás, amit az Isten elvégez az emberekben azzal, hogy bizalmat ébreszt bennük maga iránt.

Ugyanezt a nagyszerűséget élik át azok az emberek, akik Jézus csodái láttán, - például, amikor megnyitja a vakok szemét, a némák száját, - ezeknek, a csodáknak a láttán örvendeznek, hirdetik, továbbadják, elmondják mindenkinek: mit láttak, mit éltek át, hogy mindent nagyszerűen, csodálatosan cselekedett ez a Jézus. Nos, az az Istennel való kapcsolatnak egy csodálatos eredménye, ajándéka, hogyha eljut az ember odáig, hogy átéli, érzi, tudja, ismeri Istennel való bizalomnak az ilyen áldásait, és tud felkiáltani, ahogy az emberek Jézus körül, hogy: mindent csodálatosan, nagyszerűen, jól cselekedett.

És aztán meg is lehet állni. Meg lehet maradni ezen a szinten, meg is állnak sokan ezen a szinten, és egy olyan rózsaszín hitben állnak meg, ami az Istennek a csodálatos nagyságát, áldását, szeretetét hirdeti. Azt, hogy minden rendben van, mindennek lehet tapsolni, minden nagyszerű, amit lehet ünnepelni. Eljuthatunk odáig, és meg is állhatunk azon a szinten, hogy most itt volt ez a keresztelő, Balázs részese lett Krisztus közösségének. Egy csodálatos kisfiú ő, akit az Isten megáldott; nagyra fog nőni, szép élete lesz. Megállhatunk ott, hogy ezért ez egy gyönyörű nap a mai, szépen süt a nap.

Az Újszövetség azonban nem erről szól! Hanem arról szól, hogy az alkalmatlan, elveszett embert Isten vér árán megmenti. És erre az útra hívja azokat, akik vele járnak. Azt mondja „kerek-perec” Pál, hogy az Újszövetség, tehát a Krisztusról szóló örömhír, az Isten szeretetének híre nem ilyen. Amíg az Isten szava és az Isten akarata egyszerűen kőtáblán van, - utal erre a Sínai-hegyen Mózesnek átadott kőtáblákra: a Tízparancsolatra, átvitt értelemben az Isten teljes akaratára, jelenlétére értve -, tehát amíg az Isten akarata, Isten szava számunkra kőtáblán van betűkkel írva, addig nincs bizalom iránta. Addig egy szabály.

Tulajdonképpen a kőtábla, - az, hogy az Isten kőtáblára adta át Izráel népének -, azt jelent, annak a jelképe, hogy ez Istennek az akarata, a rendje - örök. Az ő keménysége, szilárdsága, állandósága fejezi ki azt, hogy valami jön. Istennek a szava, akarata, rendje nem változik. Minden időben ugyanaz. Mindig megmarad. Nem a szerint változik, hogy éppen milyen az igényünk, éppen hogyan szeretnénk, éppen milyen a körülményeknek az állapota, hanem Istennek van egy örök rendje. Ezt fejezi ki a kőtábla, amelyre ráírta azt.

Viszont az Isten akarata és terve velünk, habár örök érvényű, de szabályokba nem foglalható. Az ő rendje, az ő törvénye szerint éljük a mi változó életünket. - Luther Márton halála után, a XVI. század végén alakult ki egy különös korszaka a protestáns egyházaknak. Úgy hívják: protestáns ortodoxia. Semmi köze sincs az ortodox-egyházakhoz, hanem azt jelenti ez a megjelölés, hogy a szabályokba, definíciókba, szakkifejezésekbe csomagolt igaz tanítás: ortodoxia lett a hitnek a mértéke, az alapja. Tehát az Isten állandóan hozzánk szóló, élő szava helyett az emberek által szakkifejezésekben meghatározott hittételek lettek a protestáns egyházak mércéi, a tanításnak az alapjai.

Ennek egy idő után vége kellett lennie, és meg kellett lennie a szükségszerű ellenhatásának, sok mindenféle mozgalomban, igényben, irányultságában a felekezetekben, mert az Isten szava soha nem foglalható emberi szavak keretei közé. Ezért szól hozzánk most Pál apostolnak a kettős hite: hogy az Isten nem könnyed, nem olcsó, nem a mi igényinket kielégítő varázsló, és az Isten nem embertelenül szabályoz, hanem valahol ott van a két út között, valahol ott van közte és közöttünk, nevezetesen az emberré született és értünk szenvedett Krisztusban. Kifejezve ezzel a szeretetét, és kifejezve azt, hogy nem köt kompromisszumot a bűnünkkel, az elesettségünkkel.

Balázs, ha felnő, lehet, hogy nagyszerű ember lesz. Lehet, hogy meg fogja ismerni az Isten szeretetét. Lehet, hogy ezt át fogja élni, és tovább fogja adni. Mindez nagyszerű dolog. Ez pedig azon múlik, hogy megérinti-e őt az Istennek a hozzánk folyamatosan szóló szava?

Imádkozzunk:

Urunk, ha a magunk kezébe vesszük a tudást, akkor nem marad belőle más, csak betű, amely nem tud elindítani, nem tud megmozgatni, nem tud föltámasztani minket. Urunk, ha kezedbe veszed az életünket, abból út kerekedik. Út állomásokkal, tanulságokkal, céllal. Erre vezess bennünket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most hajtsuk meg fejünket, szívünket Isten előtt, és csendesedjünk el imádságban:

Urunk, szerető Atyánk! Te vezess minket utunkon, hogy a te utaddá legyen az. Vezess bennünket, amikor örömünk van, amikor úton vagyunk, amikor nagy dolgokra készülünk, amikor tervezzük a közeljövőt, vagy a távolikat. Te vezess minket, amikor igyekszünk megvalósítani terveinket, elérni célunkat, megérkezni utunk végéhez. Te legyél velünk, amikor hozzád próbáljuk formálni az életünket, hogy nem hamis bizalom, hanem igazi lelki közösség az, ami köztünk és közted van. Te vezess minket, amikor ünnepünket, ünnepeinket üljük, hogy hozzád találjunk, téged megmutató, hozzád vezérlő ösvénnyé legyen minden öröm és bánat az életünkben. Hogyha kapunk valami, ha örülünk valakinek, ha érkezik hozzánk valaki, ha búcsúzunk valakitől, ha elvesztünk valakit, - akkor ezeket veled tudjuk megbeszélni, megérteni, megoldani, megválaszolni, hogy te legyél minden mindenekben. Így kérünk most gyülekezetünk minden tagjáért, szeretteinkért, családtagjainkért. Így könyörgünk hozzád Balázsért és szeretteiért. Így könyörgünk hozzád az úton levőkért, az iskolára készülőkért, és mindazokért, akik szeretnének többet hallani rólad. Te légy a szó és a te életed. Jézusért kérünk téged, mert az ő nevében, az ő tanítása szerint így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 431 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912 - Kolozsvár 1744)

1. Szent, örök Isten, nincsen hova lennem. Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni. - 2. Mélységes mélyből kiáltok tehozzád. Forduljon ismét felém fényes orcád! Nálad bocsánat vár és élet. Lázadó szívem újra cseréled. - 3. Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad. - 4. Szálljon szívemből hálaadó ének! Irgalmasságod áldom, amíg élek. Mert nem nézhetted örök vesztem: Szent Fiad értem halt a kereszten.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

5