2013-09-08

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. szeptember 8-án, Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929) - Liturgia: 9

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Figyelj rám, és hallgass meg, Uram,

mert hozzád kiáltok mindennap! Zsolt 86,1a.3b

Légy kegyelmes, és örvendeztesd meg lelkemet,

hiszen te jó vagy és megbocsátó.

Eljön minden nép, amelyet alkottál,

és csak előtted borul le!

Uram, ismertesd meg velem utadat,

és öltöztess igazságodba!

Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívemből,

és tisztelem nevedet örökké. Zsolt 86,3a.5a.9.11.12

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön-örökké.

Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap!

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vigyük Elé bűnünket, kérjük az Ő irgalmát:

Nem marad örökre elfelejtve a szegény. Nem vész el végleg a nyomorultak reménye, mert nem engeded Uram, hogy az emberek erőszakoskodjanak. Magad elé állítod ítéletre a népeket. Uram! Legyen bennem istenfélelem, hadd tudjam meg, hogy csak ember vagyok. Légy kegyelmes, lásd meg milyen nyomorult lettem bűneim miatt. Csak Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet, és vigadhassak, mert megszabadítottál az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Úristen Jézus Krisztus által. Őbenne van a mi váltságunk, vére által bűneink bocsánata. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, aki megmutattad az egyetlen örökkévaló kincset, szent Fiad evangéliumát, őrizz meg bennünket mulandó javak kísértésétől, az értük való aggódástól, hogy Téged szolgáljunk az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim. kedves Gyülekezet! Isten Igéje szól hozzánk. A mai vasárnapnak, Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapnak az ószövetségbeli Igéje Mózes 1. Könyvének a 2. fejezetéből eképpen szól :

Ez a menny és föld teremtésének a története.

Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé. 

Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

- - - - - - -

És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.

Így szól hozzánk a mai vasárnap levélbeli Igéje. Pál apostol Latákhoz írt leveléből olvasom az 5. fejezet 25. versétől a 6. fejezet 10. verséig:

Így ír az apostol:

Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza. 

Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.  A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. 

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 331 (55. zsoltár 23. v. Neumark György 1621-1681, német - Neumark Gy. 1621-1681)

1. Ki dolgát mind az Úrra hagyja, És benne bízik szüntelen, Azt ő megőrzi és megtartja Sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már. - 2. Segít-e, mondd, ha gondba veszve Feltör a sóhaj és a jaj, És úgy talál minket reggel, este? Elmúlik tőle tán a baj? Míg panaszt ejt a szenvedő, Bánata, terhe egyre nő. - 3. Jobb nekünk bízva csendben lenni, Hogy szívünk békén várja meg, Mit a bölcs Isten készül tenni, Míg üdvös terve végbemegy. Aki megváltott bűn alól, Mi áldás nékünk, tudja jól. - 4. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. - 5. Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az evangéliumbeli Igéjét olvasom. Máté evangéliuma 19, fejezetéből szól hozzánk a 16. verstől kezdve:

Odament Jézushoz valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,  tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”  Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. 

Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” Sőt azt is mondom nektek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden-kertjébe. Így kezdődött Isten Igéje szerint a mi történetünk. Ültetett ott nekünk az Isten mindent, ami csak kell. Jót, finomat, kívánatosat mindenből. Így kezdődött a történetünk. Aztán - már nem olvastam föl a történet folytatását - tudjuk jól, hogy ez valahol megtört, véget ért, azóta bizony nagy éhínségben van az ember. Nagyon súlyos éhínség van. Ahogy a próféta mondja: nem kenyérre meg vízre éhezünk. - Néha arra is. De nem ez a globális éhínség tárgya. - Egy kis jóra, egy kis jóra éhezünk, amiből minden megoldódik Isten szándéka szerint. Egy kis jóra éhezünk.

Nem tudom a filmnek a címét, se igazán a témáját, csak mozzanat maradt meg bennem nagyon régről. Egy filmből egy asszony, aki mindenét elvesztette. Rengeteg nyomorúságon, szerencsétlenségen ment keresztül, összeroskadt, összeomlott. Mindenét, mindenkijét elvesztette. Kétségbeesve borult az őt megértő férfinek a karjaiba. És nem azért, mintha ezt a férfit szerette volna kifejezetten, hanem - mint elmondta - csak végre valami kicsi jóra vágyik a sok rossz között. Végre kellene egy pici jó is.

És akkor itt van egy csodálatos ellenpélda. Amikor az egész emberiség csak éhezik a jóra és keresi a jót, akkor itt van egy ember, aki azt mondja: hogyan adhatok jót? - Fantasztikus. - Mit tehetnék, ami jó? Hogyan adhatnék én a világnak valami jót? - Nem azt kérdezi: hogyan kaphatnék az Istentől jót, nyilván tudja, hogy mennyi jót kap. Hogyan adhatnék valami jót? Mintha csak olvasta volna Pál apostolt, a Galata levelét, amit az előbb olvastam: tegyetek jót mindenkivel. Persze valószínű, hogy nem olvashatta némi idődifferencia miatt pont onnan, pont Páltól ezeket a szavakat, de nyilván magát a gondolatot sajátjának érezhette, - de mi jót tegyek? - kérdezte. Mi jót tegyek?

Mert bizonyos jótett lehetőségeket ismerünk. Vannak Istennek parancsolatai, hogy hogyan adhatunk, tehetünk jót egymással. Jézus fel is sorolja ezeket neki első körben, hátha esetleg nem ismerné valamelyiket vagy elfelejtette volna. De kiderül, hogy tisztában van velük. Hogyan tehetünk jót egymással? És felsorolja Jézus a tízparancsolatnak második felét, a második kőtáblán levő parancsolatokat, az embertársra vonatkozókat: „szeresd felebarátodat, mint magadat”. Így adhatsz jót. Jó, jó - érzi ezt az ember velünk együtt - azt gondolom, hogy ez így rendben van: vannak Istennek parancsolatai, amelyek némi útmutatást adnak arra vonatkozólag: vajon hogyan lehet, lehet-e jót adni másoknak?

De mindig érezzük, hogy ebbe nem biztos, hogy rendben vagyunk, nem mindig; de egy őszinte, a dolgokat komolyan venni akaró ember, aki szeretne valóban az Istenre figyelni, az érzi, hogy mért nem biztos, hogy akkor most minden stimmel és rendben van. Biblia-órán, majdnem minden biblia-órán, valamilyen formában, valamilyen összefüggésben rákérdez valaki: jó, jó, de honnan lehetek biztos abban, hogy jó vagyok?

Hát, tulajdonképpen itt hozza elő Jézus azt, amit első körben nem mondott el: az első kőtáblát. Ami nem az embertársakra vonatkozik, hogy hogyan adhatók jót a többieknek, hanem arra: hogyan jöhetek rá arra, hogy hol van az a jó? - mint alapjában véve ez az ember is, habár ő maga szeretne tenni valamit ez ellen a nagy világéhség ellen, amiben vagyunk, de mégiscsak ez a világéhség. Csak a maga körében, a maga lehetőségei szerint szeretne tenni valamit ellene. És akkor megmondja neki Jézus, hogy hol van a megoldás erre a világéhségre.

Aztán megmondja a tanítványainak is másképpen. És habár Jézus tanítványai, akiket Ő tanít, akikhez Ő így maguk között szól, gyakran - érthetően - nem értik, - számomra különös, feltűnő módon értik, mi rejlik Jézus szava mögött, amikor azt mondja, hogy a gazdagok nehezen mennek be a mennyek országába.

Ezek a tanítványok nem voltak gazdagok - már mint így, vagyonilag értem. Ennek az embernek, aki kérdezte Jézust, azt mondja Máté, nagy vagyona volt, és ezért elszomorodott ezen a tanácson, amit Jézus adott neki, a tökéletességet. A tanítványoknak nem volt vagyona. Amijük volt is, ott hagyták. Ott hagyták a tóparton a hajójukat, a hálójukat, mindenüket. Abban, a száraz ingben-gatyában, amiben voltak, abban mentek Jézus után. Volt amelyikük a pénzes-asztala mellől állt föl, ott hagyva mindenét, és ment Jézus után. - Hát, ha valaki a történelemben megtette, amit Jézus ennek a kérdező embernek mondott, hogy: add el a vagyonodat, oszd szét és kövess engem, - akkor ezek a tanítványok voltak azok.

És jól értik itt, hogy Jézus miről beszél? Amikor azt mondja, hogy gazdag nehezen megy be a mennybe. Akkor megdöbbennek. Nem azt mondják, hogy: milyen jó, akkor mi bemegyünk, mert mi szegények lettünk, hanem megdöbbennek és azt kérdezik, hogy akkor ki üdvözülhet egyáltalán? - Megértik, hogy nem az a cél, amit sablonosítva levonhatnánk Jézus szavaiból: tehát az üdvözül, akinek nincs vagyona, hanem megértik azt, ami az igazi tartalma: az üdvözül, aki Ővele van, Jézussal. Senki, semmi mása nincs. Szíve közepén nincs senki, csak Jézus. Bármi lehet körülötte, de a szíve közepén Jézus van.

Mért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó - így kezdte Jézus a válaszát a kérdező embernek. Mi jót tegyek? Nem - Jézus azt mondja - jó csak egy van. Semmi jót nem tehetsz. A jó, az ott van Nála: kövess engem, mert én és az Atya egy vagyunk - mondja máshol.

Így adja meg nekünk a receptet - ha lehet ilyet mondani - erre a nagy globális éhínségre. Amikor keressük, próbáljuk megkapni egymástól, vagy ha nagyon jószívűek vagyunk, próbáljuk megadni egymásnak a jót. Ami nincs, csak Nála.

Imádkozzunk:

Köszönöm Istenem, hogy jót terveztél, jót teremtettél és jóvá teszed az életet. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé imádságban dolgainkat, Imádkozzunk:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Hálaadással köszönjük Neked a jót: szeretetedet, amellyel teremtetted a Földet, ezt a világot, láthatókat és láthatatlanokat, ahogyan szeretettel teremtettél bennünket, az embert, szeretetedre teremtettél bennünket. Köszönjük Neked ezt. Köszönjük mindazt a szeretetet, amit Igédben embertársainkon keresztül, a bennünket körülvevő világ javain keresztül adsz nekünk. Köszönjük Neked a jót, az evangéliumot, amely felülmúlja a bűnnek a rosszaságát. Köszönjük Neked szeretetedet, amellyel körülveszel és megvigasztalsz minket minden nyomorúságunkban. Köszönjük Neked, hogy egymás számára áldást rejtesz benne. Áldást tartogatsz az életünkben mások számára.

Áldást kérünk Tőled Zsófi és András életére. Tartsd meg őket a szeretetben, és vezesd őket, hogy napról-napra kincset leljenek Benned. Könyörgünk Hozzád Gréti néniért, Te őrizd meg őt, tartsd meg betegségében a hitben, a Benned való bizalomban és a Tőled, Általad való reményben. Könyörgünk Hozzád szeretteinkért, akik most nincsenek itt, de rájuk gondolunk. Könyörgünk Hozzád a bajban levőkért, úton levőkért, munkában állókért. Te mutasd meg mindannyiunknak a nagyon-nagyon keresett jónak a rejtekhelyét, amelyet nyilvánvalóvá tettél mindannyiunk számára Jézus Krisztusban.

Őbenne bízva, Őáltala, az Ő nevében fordulunk Hozzád. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-be n (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4