2013-08-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. augusztus 4-én, Szentháromság ünnepe után 10. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 461 (1.v.: Riedel Ottó német, 2.-5.v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Ó, Jézus, amikor sokan Nem járnak többé teveled, Adj erőt, hogy keresztedet Felvegyük hittel, boldogan. - 2. Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd. - 3. Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, Őrt állni, kérünk, te segélj! - 4. Ó, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz. - 5. Ó, Jézus, húsvét fénye kel Túl síron, gyászon, éjjelen, És aki győzött idelenn, Fenn örök himnuszt énekel.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk!

Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve. JSir 3,22.23

Emlékezzél, Uram, mi történt velünk,

tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!

Az Úr akarta, hogy lerombolják Sion várfalát,

feldúlta hajlékát, lerombolta ünneplése helyét.

Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét,

odalett Sion leányának minden ékessége.

Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,

valóra váltotta, amit megmondott. JSir 5,1; 2,8.6.7; 1,6; 2,17

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk! Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen hát mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vizsgáljuk meg az életünket, szívünket parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez-alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, és kérjük az Ő irgalmát:

Istenem, Te tudod, milyen balga voltam. Vétkeim nincsenek elrejtve Előtted. Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel. Nagy irgalmaddal fordulj hozzám. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől. Bajban vagyok, siess hozzám az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és Önmagát adta áldozatul értünk. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért megbocsátotta bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki ma is elérhetővé tetted kegyelmedet és megengeded, hogy házadban összegyülekezzünk, ébressz bennünk hitet, hogy megbecsüljük a helyet és az alkalmat, akkor és amikor Igédben és szentségeidben találkozol velünk. Az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most. A mai vasárnap, Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap levélbeli Igéje Pál apostol Korinthusi 1. leveléből, a 12. fejezet elejéről szól hozzánk:

Így ír nekünk az apostol:

A lelki ajándékokra nézve, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok vol­tatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mond­ja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyan­az. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkál­ja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.

Így szól hozzánk az evangélium Igéje. Ezen a mai vasárnapon Lukács evangéliumának a 19. fejezetéből a 41. vers­től kezdve:

Amikor Jézus közelebb ért Jeruzsálemhez, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellen­ségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned lak­nak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” 

Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: „Meg van írva: És az én házam imád­ság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” 

Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 323 (Lubelczyk Jakab 1558, lengyel, Balassi Bálint 1554-1594)

1. Áldj meg minket, Úristen, A te jóvoltodból, Világosítsd elménket Irgalmasságodból! Orcád világossága Hasson minket által, Hogy éltünkben e földön Járjunk igazsággal. - 2. Engedd meg híveidnek, Kegyelmes Istenünk, Hogy mindannyian téged Igazán ismerjünk! Még kicsiny hitünkkel is Engedj örvendeznünk! Mikor megítélsz, Uram, Kegyelmezz meg nékünk! - 3. Ne tántorodjunk mi el Soha, Uram, tőled, Szívünk ne kételkedjék Többé már felőled! Nyughassak meg mi lelkünk Igaz hittel benned, Vallhassunk mindenekben Urunknak csak téged! - 4. Mindörökké dicsérjük Fennszóval az Urat, Mert hisz csak ő viseli Minden mi gondunkat. Uram, a te nevedben Áldd meg szolgáidat, Kiket bűntől megváltott Egyszülött szent Fiad!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéjét olvasom most Mózes 1. Könyvének a 15. fejezetéből az első hat versben így szól hozzánk:

Ezek után az események után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban:

Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. 

De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli. Nem adtál nekem utódot - mondta Abrám -, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. Ekkor így szólt hozzá az ÚR: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. 

Azután kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!  Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt. 

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az ÚR elfogadta Abrámot. - Ez nagy dolog, ha valakit elfogadnak. Van aki egész életén át azzal küszködik, hogy nem fogadják el. Vagy úgy érzi. - Az ÚR elfogadta Abrámot. És ez a Szent Úristen részéről, Tőle ezt hallani tudni, ez különösen nagy dolog. Azért fogadta el az ÚR Abrámot, mert Abrám hitt abban az ígéretben, amit az Isten adott neki. Hitt abban az ígéretben, hogy lesz örököse.

Azért érdemes egy kicsit előreszaladni, hogy hogyan történt ez? Ezt szoktuk mondani, meg az egy nyilvánvaló dolog, hogy a hit nem örökölhető. És itt a hit alapján beszél az ÚRisten Abrám örököséről. Talán menjünk bele, hogy a hit nem örökölhető. - Persze azt is gondolhatjuk, hogy azért mégiscsak otthon szívjuk magunkba a hitet az anyatejjel kezdve, de ebben van valami praktikus rész, igazságrész, részigazság. - De azért számomra a két legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy ez mennyire esetleges, az két lelkészgyerek. Én nem gyerekként ismerhettem meg őket, hanem amennyire ismertem őket idős emberként már, - de lelkészgyerekek voltak annak idején.

Most - csak úgy találomra - nevezzük az egyiket Istvánnak. István apja, a lelkész, és hívő anyja nemzedékek példaképei voltak. Testvérei is, számos testvére, lett a magyar gyülekezeti életnek, gyülekezeteinek oszlopa. Számos rokon-hívő tagja az Egyházunknak. Aztán ráadásul lett neki egy hívő felesége is, aki türelemmel és évtizedeken keresztül imádkozott csöndesen a férjéért, hogy talán-talán az Isten kegyelméből egyszer megtér. És hát lehet, hogy valamikor, idősebb korában, már nyugdíjas éveiben megszólította őt az Isten Igéje. Aki azonban, ő kőkeményen, tudatosan, elvben és gyakorlatban ellenállt Isten Igéjének, mondván talán - úgy gondolom ez alapján, ebből kiindulva -, hogy az apja nem kapta meg a gyülekezetétől, amit úgy gondolt, hogy talán jogosan megérdemelt volna.

Legyen a másik János - az egyszerűség kedvéért. Az ő apja püspök volt. Igehirdetései, könyvei, gyűjteményei máig szólnak, hangzanak, megjelennek újra meg újra. Személyes életének példája, evangelizációi már mérhető áldásai Egyházunk életének. János,- lehet, hogy szintén valami olyasmi miatt, hogy apja nem kapta meg Egyházától, amit érdemelt volna, - gyülekezet, Ige, hit, közösség nélkül ment el ebből az életből.

„Ne félj, - jutalmad igen bőséges!” És milyen szép, hogy erre, az egész Szentíráson végigvonuló, Isten ígéretére, vigasztalásra, Abrám mindjárt az utánajövőkre gondolt. És azt mondta, hogy bármit ad az Isten, megáldotta őt az Isten persze sok mindennel - de számára mindez semmit nem ért, hiszen nem lesz, aki utánajön. - Utánajön a nyájak mellett. Az még csak hagyján, mert biztos jó gazdája lett volna vagy lett a nyájaknak a damaszkuszi Eliézer, meg az ő utódai is, - de a hit dolgában nem jön utána senki. Nem ér az egész áldás semmit. - Így panaszkodik az ÚRistennek Abrám.

És próbáljuk meg végiggondolni, hogy hogyan teljesült Isten ígérete? Ki lett Abrám örököse? - Ő jelen pillanatban úgy vélte: a rabszolgája lesz az örökös. Mint legközelebbi, esedékes, potenciális lehetőség. De nem ő lett az örökös, akire az ÚRisten gondolt. Nem a szolga lett az örökös. - Aztán később Abrám úgy gondolta, hogy akkor majd az ó saját fia, akit a rabszolganő szül neki, majd az lesz az örökös. De ő sem lett az örökös - kiderül az ő szövevényes történetükből. - Aztán született neki saját - úgy saját, hogy nemcsak az övé, hanem a feleségéé is, Sáráé is. Abszolút, mindennel megfelelt Isten ígéreteinek. Ő valóban az ő utódja. - Ő lett az Örökös? Kiderül, hogy ő sem. Jézus szava a templomról megmondja ezt világosan. - Ahogyan a damaszkuszi rabszolga, az egyiptomi rabszolga fia, úgy Izráel népe sem lett örökös.

Hanem az egy-egy szóba jöhető ember vagy egy egész, kis-maroknyi nép helyett megmutatta Isten Abrámnak: nézz föl az égre - mint a csillagok, annyi az örökösöd. Mindaz, aki hittel fogadja - ahogy te is - az Isten Igéjét. Csak erről szól az Isten szava. Csak erre hív, biztat és csak ezt keresi. Jézus is erre kérdez rá: „Ha visszajön az Emberfia, talál-e hitet?” Ez az egy kérdése van. Mert ezek sosem látható dolgok.

Abrámnak földet, hazát ígért az Isten, és úgy halt meg, hogy volt már saját földje Kánaánban: egy sírhely. Felesége halálakor vette az első talpalatnyi földet Abrám, ami az övé volt, sírhelynek. És ő úgy halt meg, hogy ennyi volt az ő földje: egy sír a család számára. Teljesült az Isten ígérete? - Hát ő ebből nem látott sokat. Utódokat ígért neki az Isten: népet, és utódokat, annyit, mint a csillag - de küzdelmes, hosszú élet után lett neki végül a fia, akiben reménykedett, aki vitte tovább, egyre kevésbé ideálisan az ígéretet, a hitet, - az Isten mégis szólt: „annyi utódod lesz, mint a csillag”.

Ez a mi reménységünk. A hit nem örökölhető, csak olyan értelemben, amit itt Isten Abrámnak beszélt róla. Nem leszármazás szerint, hanem úgy, ahogy az Isten Lelke adja: kinek-kinek.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk! Fiadat adtad nekünk szereted zálogául. A mi hitünk, mint a változó hold, hamar elfogy, tölte alig, hogy volt, de a Te hűséged, amely Krisztusban megjelent és keresztre ment, megmarad. Te tarts meg bennünket Őáltala. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Ének: 62 (Hengstenberg Károly 1880-18034, német) - Liturgia: 11

1. Örök napom, Én Istenem, te vagy, Ragyogj felém! Nem csüggedek, Ó csak te el ne hagyj A bánat éjjelén! Örömömet megédesíted, Háborgó szívem lecsendesíted, Örök napom. - 2. Üdvöm az Úr! Lelkem mit aggódnál? Ne félj, el nem feled. Jó Atyaként Híven melletted áll, S szól: Én vagyok veled! Vénségemig hordoz szent karja. Tőlem a jót meg nem tagadja. Üdvöm az Úr! - 3. Hatalmas ő! Szózata zeng: Legyen! Parancsol, s előáll. Reményt se lát Az én gyarló szemem, S ő száz eszközt talál. Hol gyenge ember mit sem tehet, Megment, megáldja életemet, Hatalmas ő! - 4. Ő kormányoz! Jövendőkön átlát, Világoknak Atyja. A csillagok S az idők forgását Bölcsen igazgatja. Úgy lesz minden, mint ő akarja, Szent cél felé visz erős karja. Ő kormányoz! - 5. Boldog vagyok, Hogy én őt zenghetem, Hálát adok neki. Áldom nevét, S míg tart lélegzetem, Jóságát hirdeti. Itt földi por szülötteivel, Ott választottak seregével Dicsérem őt.

Úrvacsora

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki el nem múló irgalmad tanúja a világon. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén árán megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 305 (Luther Márton 1483-1546)

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

2. ének: 52 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára, Dicsérjük Istent! - 2. Hű őrizőnk te, minden jó kútfője! Míg itt a földön vándorolunk, élünk, Légy éjjel-nappal ezután is vélünk! Dicsérjük Istent! - 3. Kísérj el minket, Őrizd lépteinket, Hogy ma az úton békességgel járjunk! Mindenütt mindig kegyelmedben álljunk! Dicsérjük Istent! - 4. Készséget ébressz követni igédet, Szent ügyért éljünk, Szolgálatban égjünk, És erő híján erőt tőled kérjünk! Dicsérjük Istent! - 5. Szívünk készítsd el, hogy feddéseiddel Könnyen ne játsszunk, idején megtérjünk, És mikor eljössz, ne kelljen majd félnünk! Dicsérjük Istent! - 6. Eljössz! Ígérted! S akkor a te néped Felviszed, Jézus, oda, ahol téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!

3. ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

Jöjjetek, adjunk hálát Istennek és dicsérjük nevét:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.