2013-07-28

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. július 28-án, Szentháromság ünnepe utáni 9. va­sárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 395 (János evang. 15. Scholz László sz. 1911) - Liturgia 7

1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meg­halt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kap­csom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthat
ok kárhozat tüzére.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Isten az, aki megsegít engem,

az Úr az, aki megváltja lelkemet. Zsolt 54,6

Istenem, hallgasd meg imádságomat,

figyelj esedezésemre!

Ne zárkózz el könyörgésem elől,

tekints rám, és hallgass meg!

Segíts meg engem nevedért,

ments meg igazságoddal!

Magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy,

mert minden nyomorúságból kimentettél. Zsolt 54,4; 55,2; 54,3.8.9

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Isten az, aki megsegít engem, az Úr az, aki megváltja lelkemet.

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vigyük Elé bűnünket, kérve az Ő irgalmát:

Istenem, tiszta szívet teremts bennem. Az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket és mi, vétkesek megtérjünk Hozzád, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és aki önmagát adta áldozatul értünk. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Kérünk, a Te kegyelmed öleljen körül bennünket életünk minden napján. Vezessen az úton, segít­sen a szeretet cselekedeteihez, hogy Jézus Krisztus követe jelen legyen értünk e világban. Egykor pedig elnyerjük az örök élet ajándékát. Szentlelked élessze és tartsa meg a hitünket. Áldott légy Istenünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak a levélbeli Igéje Pál apostol 1. Korinthusi levelének a 10. fejezetéből így szól hozzánk:

Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tenge­ren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt et­ték, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani.” De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyók­tól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erő­tökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Így szól a mai vasárnap evangéliumbeli Igéje Lukács evangéliuma 16. fejezetéből:

Jézus szólt a tanítványaihoz: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sá­fár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szé­gyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz kor­só olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyi­vel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Az ura pedig meg­dicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 77 (57. zsoltár Várad 1566 - Kolozsvár 1744)

1. Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem. Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem! - 2. Szent Atyám, énvelem nagy sok jókat tettél, Mert mennyből énnékem őrízőt küldöttél. Én ellenségimtől engem megmentettél, És az én szívemben örömet szerzettél. - 3. Azért, Uram, téged én fel­magasztallak, Te dicsőségedben hatalmasnak mondlak, Mind e világ előtt irgalmasnak vallak, És jóakarómnak én tégedet hív­lak. - 4. Kész most az én szívem néked énekelni, Kész most jóvoltodért nagy hálákat adni, És mindenek előtt tégedet vallani, A te szent nevedet örökké dicsérni. - 5. Én felmagasztalom irgalmasságodat, És mindenkor vallom te igazságodat, Mind az egész földön hatalmasságodat, Mindenkor hirdetem a te jóvoltodat.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak az ószövetségbeli Igéjét olvasom Mózes 5. könyvének a 7. fejezetéből a 6. verstől kezdve:

Ezt mondta Mózes Izráel népének:

Hiszen te Istenednek, az ÚRnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy vala­mennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. 

Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. De megfizet személy szerint azok­nak, akik gyűlölik őt, elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat! 

Ha tehát hallgattok ezekre a döntésekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az ÚR, a te Istened is hűségesen megtartja a szövetséget, amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak.  

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Ha az állásra, a munkahelyre pályáznak többen, akkor igyekszik a társadalom olyan biztosítéko­kat tenni, hogy a legrátermettebbet válasszák ki. Ha fel akarjuk újítani az épületeinket, és megfelelő vállalatot keresünk hozzá, akkor igyekszünk úgy választani, hogy a legjobb ajánlatú legyen. Ha az evolúciónak az elmélete szerint az az állat marad meg és szaporodik, amelyik a legrátermettebb. Tehát a legerősebb, legalkalmazkodó-képesebb vagy a szívósabb, kitartóbb, ügye­sebb. Ha előre tudjuk, hogy kit fogunk kiválasztani az állásra, arra azt mondják, hogy korrupciós, részrehajló, szabálytalan el­járás, és a társadalom igyekszik elítélni. Ha a posztokra valaki politikai megbízhatóság alapján kerül, akkor arra azt mondják: kontra-szelektált. Vagyis fordítva, hátulról választották meg. A társadalom ezeket igyekszik elítélni. Amikor azt mondják, hogy a társadalom javul, fejlődik, erősödik, akkor ebbe is beleértik, hogy ezeket a dolgokat igyekszik elkerülni. Tehát a töké­letes kiválasztási rendszerre törekszünk. A részrehajlás, személyesség nélküli kiválasztás rendszerre. Annak ellenére, hogy minden időben az ember erre törekszik, valamiért mégsem valósult meg ez soha. Úgy tűnik, hogy nem is fog. Vajon miért?

Úgy gondolom, hogy ennek nem az az oka, hogy nagyon ügyetlenek lennénk és nem tudjuk, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem is egyszerűen azért, mert mindig akad olyan ember, aki elrontja a tökéletes kiválasztási rendszert. Úgy gondo­lom, hogy ennek az Isten az oka. Ő ugyanis a maga Lelkét lehelte belénk, és valamilyen szempontból Önmagához ha­sonlóvá teremtett minket. És az a helyzet, hogy az Istennek a rendje nem ez a tökéletes kiválasztási rendszer.

Erről tanúskodik nekünk a Biblia. Erről tanúskodik már Mózes is, amikor nagyon krisztusi módon, szemlélettel, gon­dolattal felhívja népe figyelmét arra, hogy bizony egyáltalán nem azért választotta ki Isten Izráel népét az emberiségből, mert­hogy valamilyen szempontból alkalmas lett volna, hanem azért, mert szereti. Tehát Neki így tetszett. Ő eldöntötte, hogy mi lesz a választás eredménye.

És minket sem azért választott ki az Egyházát, Krisztus megváltottjait, mert valamit ezért letettünk volna az asztalra, vagy a mi kiválasztásunkkal lett volna a leghatékonyabb, legjobb, legtökéletesebbé az Egyház, és bárki mást választott volna ki az Isten, akkor rosszabb lenne a helyzet. Hanem azért, mert szeret és így döntött. Legigazságtalanabb, legtökéletlenebb választási eredmény tehát az Istené. És Ó ehhez tartja magát következetesen. - És keressünk egy szülőt, amelyik hajlan­dó lenne a legrátermettebb gyerekkel vesződni a sajátja helyett. Nincs olyan! Ahogyan Isten sem fog soha az érdemeink sze­rint választani, csak szeretni fog. - Ez az első, amit elmondott Mózes népének az Úristenről búcsúzásképpen. Első és leg­fontosabb.

A második pedig - hogy Jézus szavait idézzem - hasonló ehhez, ezek alapján szól az Isten. Ezen kiválasztási rendje alapján szól hozzánk, méghozzá mondja azt, hogy: tartsátok meg a parancsolataimat, rendelkezéseimet. Ez alapján, sze­retetből fakadó kiválasztása alapján szól így hozzánk, azokhoz, akiket szeretetből, érthetetlen kegyelemből kiválasz­tott.

Azt mondják az Isten szavának a félreértésére, bizonyos félreértésére, hogy „rövidzárlat”. Rövidzárlatos félreértés. Ezt mondják a híres magyarázók. Valószínű abból fakad ez az elnevezés is, hogy a rövidzárlat azt jelenti, hogy ott van egy áramkör - mondjuk egy elem - két pólusa, és akkor oda rakunk egy égőt. És akkor megy az egyik pólusból az áram a másik pólusba, és akkor útközben ég az égő. - Na most, mit csinál a rövidzárlat? Azt mondja a rövidzárlat, hogy teljesen felesleges ez a sok bonyolítás, úgyis az a cél, úgyis az történik, hogy az áram az egyik pólusból átmegy a másikba. Nem kell itt közben mindenféle lámpát berakni! Kössük össze a két pólust, aztán kész! Minél gyorsabban, egyszerűbben megoldjuk a kérdést, ugyanaz történik, csak egyszerűbben, gyorsabban. - Mi az eredmény? A lámpa nem ég, és a rendszer tönkremegy. Ez nem a végcél, hanem az is, ami közbejött.

Valahogy így működik a rövidzárlatos igeértés. Isten hűséges azokhoz, akik szeretik Őt. És megfizet azoknak, akik gyűlölik. Ezt mondja itt most, ezekben a szavaiban többek között Mózes, az Isten prófétája. A rövidzárlatos igeértés arra jut, ha megtartjuk a parancsolatait, szeretjük Őt, akkor hűséges lesz hozzánk az Isten, ha pedig gyűlöljük Őt, akkor megfizet ne­künk. Azért rövidzárlat ez, mert az egyik végpontból eljut a másikba, csak a közbeeső lényeget hagyja ki. Nem azért hűséges az Isten, mert szeretjük, és nem azért fizet meg, mert gyűlöljük.

Először is az Isten kiválaszt bennünket. Szeretetből népét, Izráelt, majd az Egyházat, Krisztus megváltottjait. Meg­mutatta Krisztus révén a szeretetét. Ez volt az, amit Ő tett először is. És ez, hogy megmutatta Krisztusban a szeretetét, megmutatta, hogy mit tesz Ő értünk, - és megtette! -, ez nem hagyhat bennünk kétséget afelől, hogy amit Ő kér, azt meg tudjuk tenni. Semmi kétség, mert az Isten mindenben, a végsőkig mellettünk áll és megtart. Tehát semmi kétség nem lehet afelől, hogy, amit parancsol, azt meg tudjuk csinálni.

Erről szól Mózes szava, amikor inti a népét, Pál apostol szava, aki Mózes kortársaira utalva példázatokban inti az Egyházat, Krisztus népét, hogy bizony figyeljünk oda az Isten akaratára. Hiszen csodálatos dolgokat tett velünk.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, a Te szeretetedben jár, él, mozog, létezik minden. Kérünk, nyisd meg erre a szívünket. Adj nekünk erőt, Lelket, hogy semmi kétségbeesés ne tudjon legyőzni minket, és elfeledtetni velünk azt, aki Te vagy. Áldott légy ezért a kegyelemért. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé a dolgainkat, életünket, forduljunk Hozzá imádságban:

Édes Atyánk! Jó Istenünk! Rád bízzuk dolgainkat. Te tartsd meg népedet, embervilágunkat, szeretteinket, azokat, akik fontosak a számunkra, akiket ismerünk, akik hiányoznak. Te tartsd meg azokat, akik szenvednek a melegtől, az utazókat, a munkában állókat. Könyörgünk Hozzád a Nagyvelegre utazókért, táborozókért. Könyörgünk Hozzád: áldd meg Dénes test­vérünk istentiszteletét Bakonycsernyén. Áldd meg Domit, Renét, Tomit, Dénest és a többieket, hogy a hitük erősödjék. Hoz­zád fordulunk a spanyolországi áldozatokért, gyászolókért, felelősökért. Te óvj meg bennünket, különösen azokat, akik ilyen nyomorúságban kegyelmedre szorulnak, kétségbeeséstől és minden gonosztól.

Adj nekünk igaz hitet, hogy a dolgaink végkimenetelét a Te kezedbe tegyük. És az életünk útját, annak minden jó és rossz dolgával együtt Rád bízzuk és Tőled kérjük a tanácsot. Áldd meg közösségünket, istentiszteletünket és gyülekezeti al­kalmainkat. Te őrizd meg azokat, akik dolgoznak az építkezéseken, és Te őrizd meg gyülekezetünk népét, közösségi tagjait, hogy hálaadással és jószívvel várjuk és fogadjuk azokat a dolgokat, amik történnek, amiket kapunk.

Jézus Krisztusért kérünk Téged, hallgass meg minket. Az Ő nevében fordulunk Hozzád. Mi Atyánk, aki a mennyek­ben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vét­kezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörök­ké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 363 (Batizi András †1546 - Kolozsvár 1744)

1. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, A szép Szűznek drága szent magzatját, E világnak áldott Megváltóját, Bűnösöknek örök szószólóját! - 2. Jézus Krisztus, érettünk meghaltál, Harmadnapon íme feltámadtál; Mennyországban felmagasztaltattál, Tisztességgel megkoronáztattál. - 3. Te vagy nékünk minden igazságunk, Jámborságunk és ártatlanságunk: Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, Isten előtt örök boldogságunk. - 4. Te vagy nékünk minden reménységünk, E világon a mi tisztessé­günk, Isten előtt mi nagy dicsőségünk, Mennyországban örök üdvösségünk. - 5. Add minékünk a te Szentlelkedet, Mind e föl­dön hirdettesd igédet, Ismerjünk meg mindannyian téged, Dicsérhessük örökké szent neved!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4