2013-07-14

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. július 14-én, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* és a Gitáros Énekcsoport szolgálatával.

Kezdő ének: - Gitáros Énekcsoport

Ahol az élet vize árad, tiszta, mint a kristály,
és a folyó mindkét partján az élet fája áll.
Ahol nem lesz többé éjjel, és napsugár sem kell,
mert a drága bárány arca tündököl.

Ahol aranyból lesz minden, az utcák és falak,
csak a kapuk lesznek gyöngyből, és a tizenkét alap.
Ahol nem lesz többé éjjel, és napsugár sem kell,
mert a drága bárány arca tündököl.

Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll,
és a száznegyvennégyezer elpecsételt vár,
és a fehér ruhások seregében éneklek egy dalt:
Glóri, halleluja!

Fehér ruhában állnak a királyi szék előtt,
és mindnyájuk kezében pálmaág lebeg.
És leborulva áldják a mindenség Urát,
és éneklik a bárány dalát!

Ezek azok, akik a nyomorúságból jöttek,
és szenvedtek a Jézus nevéért.
Ezek azok, akik megmosták fehérre a ruhát.
Jézus vérében!

Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll,
és a száznegyvennégyezer elpecsételt vár,
és a fehér ruhások seregében éneklek egy dalt:
Glóri, halleluja!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úré a föld és ami betölti,

a földkerekség és minden lakója. Zsolt 24,1

Ti népek, mind örvendjetek,

ujjongó örömmel vigadjatok Isten előtt!

Mert a felséges Úr félelmetes,

ő a Király a földön.

Felvonul Isten, és ujjongás kíséri,

kürtzengéssel jön el az Úr.

Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk,

örökkön-örökké ő kormányoz minket. Zsolt 47,1.2.6; 48,15

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket, szívünket Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja nekünk: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságtól.

Ezért kérem, Testvéreim, most feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Vigyük hittel Istenhez kérve az Ő irgalmát:

Uram, add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá arra, hogy mulandó vagyok. Hogy arasznyivá tetted napjaimat, és életem ideje Előtted semmiség. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egedül Benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat és figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és Önmagát adta értünk áldozatul. Az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvérek. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, aki Egyszülött Fiadat a világba küldted, hogy halálból életre támasztó hatalmadat Őáltala, Őbenne, Őrajta mutasd meg, add, hogy higgyünk Benne, szava pedig vágyat ébresszen bennünk az örök élet teljessége iránt, az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra felolvasásul rendelt. Pál apostol Római levelének a 6. fejezetéből szól a fejezet végéről a mai vasárnap levélbeli Igéje:

Ezt írja nekünk Pál apostol:

Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Így szól hozzánk a mai nap evangéliumbeli Igéje Márk evangéliuma 8. fejezetében az első kilenc versben:

Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” Megkérdezte tőlük Jézus: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.” Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 459 (Finn ének - Maasalo A. 1885-1960)

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér. - 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény. - 3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. - 4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő, Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani ott van ő. - 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban, Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Az istentiszteletünk elején énekelt ének elénk vetített egy látomást János jelenéseinek a szavaival, kifejezéseivel. Egy látomást vetített elénk: ahol az élet vize állt, oda mentünk. Legyen az a kérdésünk ma: Hova megyünk? Hol van ez?

Keressünk választ erre a kérdésre a mai vasárnap ószövetségbeli Igéjében. Mózes 1. könyvéből a 3. fejezet végéről szól a 20. verstől kezdve:

Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőlénynek. Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. 

Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.  És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Hosszú lenne fölolvasni az egész történetet, elbeszélést, hitvallást arról, hogy hogyan kezdődött, mi volt az eredeti terve, rendje Istennek velünk emberekkel? És ez hogyan jutott odáig, hogy az ÚRisten kirakta az embert az Édenkertből?

Annyi minden estre ebből a történetből, elbeszélésből a kezdetekkel kapcsolatban kiderül, hogy az Élet Fája, az örök-élet ott volt az Édenkertben. - Vagy ott van. - Azonban ez nem sokat mond nekünk, mert hogy bezárt Arról tanúskodik ez az elbeszélés, hogy nincsen oda-vissza út Odahelyezte az Isten az embert az Édenkertjébe, Vele való közösségbe, az Élet helyére, de aztán jött a hitetlenség, jött az, hogy az ember másra vágyott mint az Isten szava, - és így jutottunk ide, kívülre. Így jutottunk például oda, amiket elmond itt röviden, összegezve a helyzetünket, a Szentírás.

Azt mondja először is, hogy Éva lett a neve, merthogy ő az anyja minden élőnek. De rögtön utána, pár sorral lejjebb, hozzáteszi félreértések elkerülése végett a Szentírás, hogy ez az élet, aminek a kezdete Éva, ez nem örök. Ez egy véges dolog. Vége szakad, nincs folytatás, a földi-úton: műveljük a földet, amelyből vétettünk. Abból valók vagyunk, onnan jöttünk a földből, odamegyünk a földbe. Ez az Isten rendje az Édenkert bezárása óta, Tehát az Éva-féle élet véges-élet. Ez történik. Ezt kaptuk. Ez egy ajándék, mert mégiscsak van egy ideig, amíg vége nem szakad.

Aztán beszél másrészt a ruháról is, ami talán mellékesnek tűnik, de mégis kitárul a szűkszavú Szentírás keretein belül. „Az ÚRisten bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket”. Mint egy gondos, szerető szülő, felöltöztette az embert. Persze tudjuk, az is kiderül a megelőzőekből, hogy azért tette ezt, mert azelőtt nem voltak felöltözve, és ez azelőtt nem volt probléma. Nem volt rá szükség. Az ember és felesége mezítelenek voltak, de ez senkit nem zavart. Se őket, se az ÚRistent, se senki mást. Mert ez így rendben volt. Most mégis az ÚRisten felöltöztette őket.

Ez egyrészt azt jelenti, hogy Isten, amikor kiűzi az embert, amikor ítéletet mond fölöttük, akkor is gondoskodik róluk. Hogy szereti őket. Akkor is az Atyájuk. Másrészt azt jelenti, hogy a dolgok néha változnak. A mi körülményeink néha változnak. És a cél nem mindig az, hogy visszamenjünk az eredetihez. Van, hogy igen. De ha azt kérdezzük, amit az elején kérdeztem, hogy hol van az örök élet, akkor pont ebből a ruhadologból derül ki, hogy a visszaút nem stimmel. Mert ha most, ma azt mondnánk, hogy mi visszamegyünk az Isten eredeti rendjéhez, vissza akarunk térni az Édenkertbe, ahol az örök élet a miénk volt, vissza akarunk menni oda. Keressük az utat. Mondjuk próbáljuk meg úgy, hogy levetkőzünk. Ez volt ott, és ez ott jó volt. Akkor talán így sikerülhet visszatérni abba az állapotba.

Romantikus történetek néha szólnak erről, hogyha az ember levetkőzik, akkor azzal visszatér az Édenbe, és minden rendbe jön. De mégsem így van ez. Az életünk attól még az Éva-féle élet marad és vége szakad. Akkor is, ha csupaszon, meg akkor is, ha ruhástul élünk. Nincs mit tennünk.

Ez mutatja tehát másrészt, ez a kis epizód a ruháról, igaz, hogy ott volt számunkra az örök-élet az Édenben, de oda nincs visszaút. Azt mondja az ÚRisten az embernek, hogy vissza fogsz térni, de nem az Édenbe, hanem földbe. A visszatérés csak azt jelentheti nekünk. Tovább nincs. Ezért van ott, ezt mutatja, mondja el ez a különös elbeszélés arról, hogy az ÚRisten odatette a kert elé a kerubokat és a villogó lángpallost. Vagyis valami olyan akadály van, amin mi nem tudunk átmenni. Nekünk oda nincs visszaút.

Hova megyünk akkor? - Erre is tulajdonképpen válaszol az ének, amit énekeltünk. Azt mondja, hogy: Odamegyek, ahol a Bárány trónja áll. - Ez hol van? Tudjuk, hogy ez a hely - ha szabad így fogalmazni, így képletesen szólva - ez a Golgotán van. Ez a Bárány trónja: Krisztusunknak, a Báránynak a keresztje. Vagyis - ahogy az apostol mondja - az Élet, az Örök-élet, az Krisztus.

Van egy életünk. Örököltük. Kaptuk a szüleinktől, az ő szüleiktől és így tovább egészen Éváig visszamenőleg, tehát végső soron Évától. És ennek az életnek a vége, azt mondja Pál apostol, a halál. Ennek vége van.

És kaptunk egy másik életet, pontosabban visszakaptuk valamilyen különös kegyelemből az örök-életet, kegyelmi ajándékul Jézus Krisztusunk keresztjében. Az élet tehát - ismét az apostol szavaihoz fordulok -, amíg élek e testben, az élet, azt már nem nem én élem, hanem Krisztus éli bennem.

Ezért biztat olyan szenvedélyesen és szeretettel bennünket: Adjátok át tagjaitokat! Adjátok át az Isten igazságának, ami a Krisztus Jézus!

Imádkozzunk:

Édes Atyánk, jó Urunk! Hozzád fordulunk innen, a számunkra csak zsákutcából. Ebből az életből Hozzád fordulunk, mert tudjuk, hogy szereteted végtelen. Nagyobb a mi bűnünknél, nagyobb minden korlátunknál , törékenységünknél és mulandóságunknál. Hozzád fordulunk, nyisd meg a szívünket a Te kegyelmi ajándékod előtt. Áldott légy, hogy nekünk, ide utánunk, kihoztad az Életfáját. Köszönjük, hogy felállítottad nekünk az Életfáját, és mi odamehetünk hozzá. Mert ott, csakis Krisztusban, az Ő életében örök-élet vár ránk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, mely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546) - Liturgia: 13

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

Úrvacsora

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki hűséged tanúja a világban. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Szentlelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadás erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg rólunk, mindannyiunkról, éhezőkről és lelki éhezőkről, másokat táplálókról és lelki táplálékodat továbbadókról. Őrizz meg bennünket a hitben, hogy el ne szakadjunk az élettől, amelyet nekünk adtál Krisztusban. Őrizz meg bennünket, mindannyiunkat szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Mutasd meg rajtunk szereteted hatalmát és add nekünk az örök-életet, hogy mi, akik Krisztusban élünk, többé ne haljunk meg az Ő számára.

Mert Őt imádjuk és Őt dicsérjük, Jézus Krisztus Urunkat, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének az oltárához!

Énekek: Gitáros Énekcsoport

1. ének: Ahol az élet vize árad, tiszta, mint a kristály,
és a folyó mindkét partján az élet fája áll.
Ahol nem lesz többé éjjel, és napsugár sem kell,
mert a drága bárány arca tündököl.

Ahol aranyból lesz minden, az utcák és falak,
csak a kapuk lesznek gyöngyből, és a tizenkét alap.
Ahol nem lesz többé éjjel, és napsugár sem kell,
mert a drága bárány arca tündököl.

Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll,
és a száznegyvennégyezer elpecsételt vár,
és a fehér ruhások seregében éneklek egy dalt:
Glóri, halleluja!

Fehér ruhában állnak a királyi szék előtt,
és mindnyájuk kezében pálmaág lebeg.
És leborulva áldják a mindenség Urát,
és éneklik a bárány dalát!

Ezek azok, akik a nyomorságból jöttek,
és szenvedtek a Jézus nevéért.
Ezek azok, akik megmosták fehérre a ruhát.
Jézus vérében!

Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll,
és a száznegyvennégyezer elpecsételt vár,
és a fehér ruhások seregében éneklek egy dalt:
Glóri, halleluja!

2. ének: Jézus szívedbe lát! Mi az, mit ott talál? Mi az, mit benne, benne ott talál?
Jézus szemedbe néz! Mi az, mi benned él? Mi az, mi benned, benned, benned él?
Jézus az útra néz! Nézi, hogy merre mész! Nézi, hogy merre, merre, merre mész!
Jézus fogja kezed! Segít és megy veled! Segít és együtt, együtt megy veled!

327 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769, német)

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani. - 4. Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én, szegény megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát az Úrnak és dicsérjük nevét:

Áldunk Téged, jó Istenünk, hogy örömet és békességet ajándékozol Igédben, Krisztus urunk testének-vérének közösségében. Hálát adunk Neked, hogy megnyitottad előttünk a kaput, a kereszthez, az Élet Fájához. Kérünk, őrizz meg minket Tenálad, hogy ragaszkodjunk Hozzád, Igédben nyert örök-életünkhöz, és ezt hirdessük, a Te dicsőségedre járjunk minden dolgunkban. Ámen.

Testvéreim, hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6