2013-06-16

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. június 16-án, Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával*.

Kezdő ének: 422 (Zöngedező Mennyi Kar 1692) - Liturgia: 7.

1. Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh, A bűnösök útjára. Ó, segíts Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra! Te adtál drága vért, Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra! - 2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje. Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép, kies helyekre. Kérlek azért hitből, Töredelmes szívből: Fogadj, végy kegyelmedbe! - 3. Ím előtted állok, Ím előtted állok, Ajtód előtt zörgetek. Bár titkos bűnökkel És nyilván levőkkel Vétkeztem te ellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked! - 4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag. Mégis bármily gyenge, Szentlelked neveltje, Nevelje föl nagy fának, Hogy terjedjen ága, És legyen virága Kedves néked, Urának! - 5. Míg zarándokúton, Míg zarándokúton Itt tartasz még e testben, Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen, És elmúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hűn betöltsem! - 6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj. Ó, Jézus sietve! Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe Örömmel menjek be Örök dicsőségedbe.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam:

bocsásd meg minden vétkemet! Zsolt 25,16a.18b

Enyhítsd szívem szorongását,

szabadíts meg fenyegetőimtől!

Vezess hűségesen, és taníts engem,

mert te vagy megváltó Istenem.

Őrizd meg lelkemet, és ments meg,

mert nálad keresek oltalmat.

Uram, senki se szégyenüljön meg,

aki benned reménykedik! Zsolt 25,17.5.20.3

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam: bocsásd meg minden vétkemet!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim. Az Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram! Légy hozzám kegyelmes, mert bajban vagyok, bűnöm miatt megrokkant az erőm. Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De én bízom Benned, Uram, vallom Te vagy Istenem. Kezedben van sorsom, ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, szerető mennyei Atyánk, ki Jézus Krisztusban a bűnösök barátját küldted hozzánk, hogy megments bennünket, add, hogy felismerjük és meglássuk bűneinket, küzdjünk ellenük. Segíts, hogy el tudjuk hordozni mások vétkeit, és a megbocsátás ajándékával Hozzád vezessük az ellenünk vétkezőket. Áldott légy emberszerető Istenünk. Ámen.

Ének: 298 (Scholtz László sz. 1911)

1. Elénkbe jön a szeretet, Az Úr irgalmassága! Ím, ezt a kicsiny gyermeket Most ő maga megáldja. Szívéhez ajtót maga nyit. A keresztségben ő van itt: Atya, Fiú, Szentlélek. - 2. Szemünk láttára hull a víz A kisgyermek fejére. „Üdvösség annak, aki hisz” - Így szól Isten igéje. A kezdetben már ott a cél. Aki tiéd, az néked él, Atya, Fiú, Szentlélek. - 3. Urunk, hitet, hűséget adj Nékünk és gyermekünknek, Hogy célunkért, mely igen nagy, Mindent, mindent tegyünk meg! Őrizd a gyülekezetet, Hogy áldassék a te neved, Atya, Fiú, Szentlélek!

Keresztelő.

Békesség néktek! Feltámadott Urunknak e szavával köszöntelek benneteket, amikor az Ő gyülekezetébe jöttetek Ádámmal az ő keresztelőjére.

Hallgassátok meg mindenek előtt a gyermekek evangéliumát:

Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy rájuk tegye a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Jézus ezt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Átölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket. - Az Úr áldja meg ezeket a fiukat is.

Testvéreim az Úrban! Krisztus Urunk feltámadása után a tanítványaihoz így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”

Testvéreim! Ez alapján kérem, hogy most, mielőtt vallást tesztek szándékotokról itt a gyülekezet körében, csendesedjünk el Isten előtt és vigyük elé szándékotokat. Imádkozzunk:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Kezedben van minden oltalom. Tudjuk, Krisztus Urunkban a Te szereteted zálogát adtad át nekünk. Ezért most szeretetedbe ajánljuk Ádámot, ezt az egész családot és egész gyülekezetünket. Szentelj meg bennünket, jöjj el Lelkeddel és ébressz hitet bennünk. Krisztus hitet, hogy Hozzád tartozzunk, és utunkat a Te ösvényeden járjuk. A Te Lelkeddel áldd meg ezt az utat. Ámen.

Kedves Testvéreim! Kedves Szülők és Keresztszülők! Kérdezem Tőletek, feleljetek szívetek szerint:

Akarjátok-e, hogy Ádám a keresztség szentségében részesüljön, ezzel Isten gyermeke és Krisztus egyházá- nak a tagja legyenek? Akarjátok-e? - Akarjuk.

Vállaljátok-e, hogy az Evangélikus Egyház segítségével gondoskodtak az ő hitben való növekedéséről? Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Szívetek szándékának és vallástételetek alapján most mondjátok el a Gyülekezet közösségével együtt a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Mi legyen a gyermek neve? - Ádám.

Ádám! Megkeresztellek Téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. A Mindenható Isten, aki téged aki téged vízzel és Lelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon és őrizzen meg téged az örök életre Krisztus Urunk által. Ámen.

Így ír a Zsoltáros Isten szeretetéről, amelyet a gyermekben ad nekünk: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Bizony az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki aki az URat féli, és az Ő útjain jár. Bizony, élvezed kezeid munkáját és jól lesz dolgod.”

Isten szeretete, amely Krisztus Jézusban megjelent, és bennünket megszabadított a bűntől, haláltól és ördög hatalmából, áldjon meg, őrizzen meg benneteket gyermeketekkel együtt, hogy szeretetben és tisztaságban járjatok, a hitben növekedjetek és megérkezzetek a célhoz, amelyet Isten készített az Őt szeretőknek.

Ezt a gyertyát vegyétek el, és emlékeztessen mindannyiótokat a világ Világosságára, Krisztus Jézusra, aki szeret bennünket.

- - - - - -

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Most hallgassuk Isten Igéjét figyelemmel és nyitott szívvel. Ezen a mai vasárnapon Egyházunk rendelése alapján az Ószövetségben megírt Ige Ezékiel próféta könyvének a 18. fejezetéből így szól hozzánk:

Így szólt hozzám az ÚR igéje: Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről:

Az apák ettek egrest,

és a fiak foga vásott el tőle?!  

Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben. Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.

…….

De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg.  Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni!

. . . . .

Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek

Ez alapján így szólt Jézus Urunk. Lukács evangéliuma 15. fejezetében az első tíz versben van a mai vasárnap evangéliumbeli Igéje. Így szól hozzánk:

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.

„Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 327 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769, német)

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani. - 4. Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én, szegény megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Szentistentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvéreim! Az előbb felolvasott két igeszakaszról szeretném kérdezni: hogyan jön össze egy könyvben - ez egy könyv egybe van kötve, legfeljebb Könyvek Könyvének hívják, magyarul Biblia, 66 kis könyv van benne, de mégiscsak egybe van kötve valamiért - hogy lehet az, hogy ebben az egy könyvben, az egyik részében arról van szó, hogy a bűnösnek meg kell halnia, az igaznak pedig élnie kell, - a másik helyen meg arról van szó, hogy az Isten a bűnöst fölemeli és szereti. Hogyan lehet, hogy egy könyvben két rész ennyire homlokegyenest ellentétes?

Megpróbáljuk a választ megtalálni a levélbeli Igében, amelyben választ kapunk Pál apostoltól. Az ő 1. Korinthusi levelének az elejéről, az 1. fejezet 26. versétől olvasva, megpróbáljuk megtalálni. Hallgassátok figyelemmel:

Így írt Pál apostol a gyülekezetnek:

Nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim: nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasak vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A gyerekek focizni készülnek az iskola udvarán. Csapatostul odagyűltek két fiú köré, ők a csapatkapitányok. Mivel nincsenek kialakult csapatok, gondolnánk, minden játék előtt a két csapatkapitány választ magának csapatot. Felváltva választanak embereket a jelenlevők közül, igazságosan. Először az egyik mondja, ki jöjjön hozzá, aztán a másik. Így felváltva, amíg el nem fogynak a játékosok. Aztán kezdődhet a meccs. - Mindig a legerősebb, legjobb, legügyesebb, legmegbízhatóbb játékost választja a soron következő kapitány a jelenlevők közül.

De mivel nem mindig pont ugyanazok a gyerekek jönnek oda játszani, meg nem mindig azonosak - mondjuk úgy - a hangulati összetevői a dolognak, tehát egyszer egyik nap az egyik gyerekkel volt jóba a csapatkapitány, mert az osztotta meg vele a szendvicsét, - a másik nap a másikkal, ilyen apróságok befolyásolják a sorrendet, a két csapat kialakulását. De nagyon nem. Alapvetően előre definiált, hogy mikor, kit hív a soron következő kapitány. Nincs más szokás. Jó eséllyel meg lehet tippelni, hogy most kit fog mondani. - Amikor elfogynak a gyerekek, kezdődhet a meccs.

Persze vagy elfogynak, vagy marad egy, ha páratlanul voltak. Minden esetre ha marad egy gyerek, akit nem választott senki, akkor azért nem, mert őt általában nem szokták választani vagy utoljára hívják. Ha párosan vannak, akkor őt is beválasztják, muszáj beszállnia, de utolsónak. Szegény, utolsónak sorra kerülő csapatkapitányhoz kerül ez az utolsó gyerek.

Vajon ez a sors, a válogatás sorrendje sosem lesz más? - Pál apostol azt írja: azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében lenézettek. Az Isten, a „csapatkapitány” ezt az utolsó gyereket választja. - Miért? Többféle válasz lehetséges arra, hogy miért?

Az egyik egy elég kézenfekvő magyarázat. Ez lehetne a proletárdiktatúra eszméje, az egyik válasz. Ugye a proletárdiktatúra nagyjából arról szól, hogy akik alul vannak, azok legyenek fölül, és akik fölül voltak, azok legyenek alul. Ez egy egyszerű helycserés támadás: az uraktól elvesszük, amijük van és a miénk lesz - ők meg mennek segédmunkásnak. Ez egy működőképes, gyakran használt megoldás a történelemben. Ami fenn volt - legyen lenn, és ami lenn volt - legyen fenn. - Azok fognak focizni, akik eddig kimaradtak, És azok maradnak hoppon, akiket mindig elsőnek igyekeztek a kapitányok magukhoz választani. - Ez azért működőképes megoldás, merthogy alapjában véve minden marad a régiben, csupán a személyek cserélnek helyet, de maga a rendszer, az változatlan marad. Legfeljebb abban nem-működőképes, és ezt igazolta a történelem, hogy a „foci színvonala” csökkenni kezd. De ez nem biztos, hogy fontos.

A másik magyarázat egy képtelennek tűnő magyarázat, melyre azonban Isten Igéjében számtalan példa van. Ilyen példa Sára, Ábrahám felesége, akit kiválasztotta őt Ábrahám helyett, hogy ő legyen annak a gyereknek az anyukája, akit az Isten fölemel és akinek ígérete van. Ilyen példa a Gedeon, akinek azt mondta az Isten, hogy a 32 000-es seregedből küldjél haza 31 700-at, hogy senki ne dicsekedhessék azzal, hogy milyen jó sereget szerveztünk és milyen jó harcosok voltunk. - Milyen jó játékosokat tudtunk magunkhoz választani. - Ilyen példa Sámuel, akinek mikor ő másodszer próbált királyt választani népének, akkor azt mondta az Isten, hogy ne azt, aki a szemed előtt van, és hallgass rám! És kiválasztatta vele a legkisebbet: Dávidot. Végül is úgy tűnt az Igéből, a történelemből, hogy egy viszonylag jó döntés volt annak ellenére, hogy kezdetben nem tűnt annak. - Miért? Mert nem Dávid keze, nem Sára játssza ezt a meccset, hanem egyes egyedül a „csapatkapitány”: az Úristen.

Ez adja egyedül az értelmét és létjogosultságát ennek a megoldásnak, melyben Pál apostol elhívja a kiválasztottakat. Nem azért hívja fel a figyelmünket, hogy nekünk ez a követendő példa egymás között valamilyen összefüggésben, hanem arról, hogy tudjunk róla, hogy a legfontosabb „meccsben”, a legfontosabb helyen, a legvégső küzdelemben az Isten szempontja ez. Egyedül Ő „játszik”, és azt szeretné, hogy mindenki Vele együtt „játsszon”. Ővele legyen egy csapatban. Az Isten célja ez. Egyszerűen azért, mert a „meccset” úgy is Ő fogja megnyerni, és Ő mindegyikünkkel szeretne egy csapatban játszani. Ezért szól az Isten mindenkihez.

Jézus egy másik példázatában, amelyik hasonlóan közismert, mint ez a pályáról meg pénzről szóló, a magvető példázatában mondja azt, hogy mindenhova szórja az Úristen Magvető az Ige magvát. Ezért mondja azt, hogy bizony az Úristen, ha annak az egynek megy utána, amelyik most éppen nincs benne a nyájban. És ezért van az is, hogy az Isten nem esik kétségbe, ha egy-egy kiválasztása, megszólítása, döntés nem hoz bennünk egyből eredményt. Mert igazából nem nekünk van, nem Neki van ránk szüksége velünk megnyerni a „meccset”, hanem nekünk Őrá azért, hogy egyáltalában megmaradjunk.

Ez volt Ezékiel próféta nagy felismerése, amikor azt mondta, hogy tulajdonképpen a tetteinkből, az erkölcsünkből, a jóságunkból egyszerűen kiszámíthatatlan, hogy ki mellett dönt az Isten. És jól megkavarta a honfitársait az oda-vissza érvelésével, amikor azt mondta: lehet, hogy egy bűnös fog végül megtérni, lehet, hogy egy írástudó, igeismerő ember fordul el az Úristentől, lehet, hogy egy utolsó szélhámos ismeri meg Krisztus szeretetét.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Édes Atyánk! Köszönjük Neked kegyelmedet, hogy életet adsz nekünk, hogy éljünk benne. Elhívsz, kiválasztasz, megszentelsz és fölemelsz bennünket. És úgy szólsz hozzánk ahogyan a kis Ádámhoz, hogy eltörlöd mindazt, ami rossz és végül célhoz viszed utunkat. Hálát adunk ezért a szeretetedért és kérünk, nyisd meg a szívünket Igéd előtt, hogy ne féljünk önmagunktól és egymástól, és ne bízzunk túlzottan önmagunkban hanem csak Tebenned. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt hitvallásunkat, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, mely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé a szívünket, gondjainkat, forduljunk Hozzá imádságban:

Jó Istenünk, édes Atyánk! Hálaadással köszönjük Neked mindazt, amit nekünk adtál: a világot, a teremtés csodáit, az életet, amelyet külön számunkra elkészítettél és megmutattál. Köszönjük Neked az üdvösséget, amelyet bűnünk ellenére hoztál létre nekünk, az üdvösség ajándékát, megmentő Igédet, hogy eljöttél Krisztusban és Magadra vetted bűnünket. Ebben bizakodva ajánljuk szeretetedbe Ádámot és családját is. Növeld őt a hitben, tartsd meg minden kísértésben és mutasd meg neki Urunk, hogy jó Hozzád fordulni és Veled járni az utat.

Könyörgünk azokért, akik bajban vannak, azokért akiket üldöznek vagy akik betegséggel küszködnek, a halál közelségében vannak. Te adj irgalmat mindannyiunknak, hogy jó szívvel, irgalmadban és segítségeddel tudjunk élni. Te őrizd meg azokat, akik szenvednek betegségük, idős koruk, üldöztetésük miatt. Te adj irgalmat azoknak, akik körülöttük, mellettük élnek, hogy a Te szeretetedet tudják nyújtani azoknak, akik különösen is rászorulnak.

Krisztusban megjelent, számunkra nyilvánvalóvá lett élő irgalmadban bízva fordulunk Hozzád az Ő nevében: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 375 (Neander Joakim 1650-1680, német. Sántha Károly 1840-1928)

1. Krisztusom, hív egy szegény szív, És esdve kér imája, Hogy övé légy, lakozást végy, ég-föld Királya! - 2. Jöjj, tekints rám! Térj be hozzám! Adj erőt utad járnom, Hogy azt tegyem hűségesen, Amit kívánsz, Megváltóm! - 3. Nem kérek mást. csak egy áldást, Mindhalálig csak egyet, Hogy szüntelen legyen velem A te nagy kegyelmed. - 4. Örök napfény, légy az enyém, S ha bűn gyötör, vagy bánat, Te ragyogj rám, siess hozzám Elűzni éjszakámat! - 5. Sok földi jó hervadandó, Mint a mező virága. Te örök vagy, Jézus maradj Életem napvilága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

2