2013-05-19

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. május 19-én, Pünkösd ünnepe istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* szolgálatával.

Kezdő ének: 229 (XI. századi antifonából [Veni, Sancte Spiritus] készült német ének nyomán Luther Márton 1483-1546 - Kolozsvár 1744)

1. Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja! - 2. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja! - 3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr Lelke betölti a földkerekséget, igéjével megvilágosít mindeneket,

semmi sincs rejtve előtte! Bölcs 1,7 (régi latin missale)

Ezt a napot az Úr maga szerezte,

hogy vigadozzunk és örvendezzünk.

Ó, Uram, kérünk, segíts meg,

add, Uram, hogy áldásoddal járjunk!

Az Úr az Isten, aki megvilágosít minket,

magasztallak téged, én Istenem!

Adjatok hálát az Úrnak, mert irgalmas,

és szeretete örökkévaló. Zsolt 118,24.25.27a.28b.29

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az Úr Lelke betölti a földkerekséget, igéjével megvilágosít mindeneket, semmi sincs rejtve előtte!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen hát mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vizsgáljuk meg az életünket, szívünket Isten parancsolatainak tükrében. Hallgassuk meg, mit mond az Ő törvénye:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most Istenhez imádáságban, Testvéreim. Hittel vigyük Elé a bűnünket, nyomorúságainkat és kérjük az Ő irgalmát:

Uram, ne légy indulattal felém. Kegyelmezz, mert elcsüggedtem, és gyógyíts meg engem, mert reszketnek a tagjaim, és reszket a lelkem. Uram, fordulj hozzám, mentsd meg életemet. Szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által. Őbenne a vigasztalás Istene megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Vigasztaló Lélek, Isten szíve! Minden teremtménynek Te adsz életet. Benned találkozunk Istennel. Igazságod köré gyűjtöd a tévelygőket, és hogy értjük egymást, ez a Te csodád. Dicsőség Néked örökké! Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most, amelyet Egyházunk felolvasásul rendelt Pünkösd ünnepén. A mai ünnepnek az Ószövetségben megírt Igéje Mózes 4. könyvének a 11. fejezetéből szól. A 11. verstől kezdve olvasom:

A nép zúgolódása miatt Mózes ezt mondta az ÚRnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!  Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled. Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt. 

- - - - - - - -  

Mózes kiment és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem. 

Így szól hozzánk Pünkösd ünnepének a levélbeli Igéje ennek az ígéretnek a folytatásáról. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2. fejezetének az elején ez áll:

Amikor eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 239 (Altenburg 1651, német - Köln 1623)

1. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Hű támasz minden ínségben, Kit trónusáról jó Atyánk És Jézus Krisztus küld hozzánk, Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 2. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Igédet éltesd szívünkben! Hogy lelkünk teljék meg veled, Mert akkor lángol és szeret: Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 3. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Növelj a hitben szüntelen, Mert nálad nélkül nincsen itt A Krisztust Úrnak valló hit. Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 4. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Tarts mindhalálig hűségben, Hogy éltünk téged hirdessen, S megálljunk végig győztesen! Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 5. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Ne hagyj a végső órán sem! S mi áldva mondunk éneket Most és a mennyben is neked. Ó, Vigasztaló, Szentlélek Isten!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves ünneplő Gyülekezet! Most elég szép számmal vagyunk itt, de az életúton, - ahogy járunk, most az Ige, amely ezen az ünnepen szól hozzánk, erről szól, a mindegyikőnk külön-külön útjáról az életen át- nem mindig érezzük azt, hogy sokan állnának mellettünk. Általában magunkra utaltnak érezzük magunkat úgy, hogy nekünk egyedül kell megküzdeni a terhekkel, nekünk egyedül kell döntéseket meghozni, amelyeknek a következményeit nekünk egyedül kell viselni, és sokszor bizony magunkra hagyottnak érezzük magunkat.

Valószínűleg azért szoktak népszerűek lenni a televízióban az úgy nevezett kibeszélő-show-k, kibeszélő műsorok, mert ezen az érzésen tűnik úgy, hogy segíteni próbálnak. Ugyanis az a különlegessége ezeknek a műsoroknak, hogy a kis-embereket mutatják be, vagy tűnik úgy, hogy bemutatják. Azokat az embereket, akik amúgy nincsenek a figyelem középpontjában, akikről nem szólnak könyvek, a hősköltemények, a hírek, akik ha bemennek egy hivatalba, hogy segítséget kérjenek, vagy odafordulnak valakihez, hogy szükségük van valamire, - általában nem találnak jó válaszra. Akiknek a feje fölött elnéznek, akik nem jutnak eszünkbe, úgy maguktól. Szóval a kis-emberekkel tűnik úgy, hogy ezek a műsorok foglalkoznak, és azt az érzést keltik, hogy: na, végre örülhet ez a kis-ember, hiszen dicsőséget kap; most már rá is figyelnek a tv-ben, sőt vele foglalkozik, az ő problémájával, nyomorúságával foglalkozik a műsor, és az ő nyomorúságát kíséri figyelemmel a sokaság. - Tehát mellette van egy nagy-nagy tömeg.

Valójában ez egy téves dicsőség, mert a valóságban nem mellette áll az a nagy tömeg, hanem legfeljebb körülötte. És ez egész más. Mégis segíteni igyekszik vagy segíteni látszik azon az illúzión, hogy minden műsor, minden hír, minden könyv - és még a Biblia is: Isten könyve - úgy tűnik, ez a mi illúziónk, a nagyokról szól. Nem a kis-emberről, hanem azokról, akik úgy az álmainkban léteznek. Azok a nagyok.

A mai evangéliumi történet ebből a szempontból hasonlítani látszik egy kibeszélő-műsorhoz. Figyeljük nyitott szívvel. - Rólunk szól.

Igeolvasás:

János evangéliuma 4. fejezetéből olvasom a 4. verstől kezdődően:

Jézusnak Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.  Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” Az asszony így szólt hozzá: „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?” Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”  Az asszony erre ezt mondta: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.” Jézus így szólt hozzá: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus erre ezt mondta: „Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.” Az asszony ekkor így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.” Jézus így válaszolt: „Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony így felelt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.” Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” 

Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?” Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá. 

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Rólunk szól ez a történet? Kis-emberről? Bizony. Arról, aki egyedül van, bár sok ember él körülötte, sok kapcsolata sok nexusa van az életben, mégis ahogy Jézus megkaparja a felszínt, alatta mélységes magány van. Magány, idegenség és kiszolgáltatottság. Ezért mondom, hogy hasonlít ez az elbeszélés egy kibeszélő-műsorhoz. Mégis mennyire más. Nincs senki, aki reklámot csináljon ennek az asszonynak az életével. Senki. Nincs senki, aki körbeállja és mentse: „Nem azért készült ez a műsor”.

Ez a műsor, ott Sikár város mellett, ott emellett a porfészek mellett, arról szól ez a műsor, hogy Jézus, aki a világ Teremtője és Ura, idejött ehhez a kis-emberhez. És szereti, az életénél is jobban szereti. Az, hogy lélekben és igazságban imádja Istent, nem jelent mást.

Csak ketten vannak a forrásnál. Nincsenek tömegek, mint ott Jeruzsálemben, azon a Pünkösdön, ahol mindenféle népből való sokaság összegyűlt, és vitatkoztak, hogy most ez valami furcsa jelenség, vagy pedig részegek lettek az apostolok. Nincs jelentős hely sem itt, csak ez a kisváros és a kút, egy hely, ahol nem történik soha semmi. Mert az asszony mindig jár a vízért, már csak ez az élet, jönni kell és újra és újra. És a legnagyobb esemény, hogy egy Jeruzsálemből érkező idegen megáll ennél a kútnál. Az asszony egyetlen céllal jön napról-napra vízért a korsójába, hogy elfogyjon otthon és jöhessen újra. Ennyi az élet. - Hozzuk a vizet, elfogy, és hozunk újra. Aztán a korsó eltörik, és jönnek mások utána.

Ez az asszony már azon is meglepődik, hogy az idegen megszólítja őt. Hiszen ki szólítaná meg őt? Mi másért, mint hogy számon kérjen rajta valamit vagy kinevesse. Ez az asszony megmosolyogtatóan félreérti Jézus szavát. Minden szavát. És nem lát tovább korsójánál, annál a víznél, amit hazavisz ma-holnap, és mindaddig, amíg él. Aztán jön újra. Nem lát tovább, bár tud Istenről, hiszi Őt, vallásos ő. De az élete, Istennel kapcsolata, Istennel, amit vár Istentől - az micsoda? A legtöbb, amit el tud képzelni, miután Jézus segít neki, az, hogy csoda legyen, és ne kelljen járni a kútra többet. Ez lenne Isten ajándéka? Nem véletlenül mondja Jézus: „Ha ismernéd az Isten ajándékát”.

Ketten vagyunk a forrásnál: Jézus és mi, a gyülekezet. Itt nem szokott történni semmi. Minden vasárnap van itt istentisztelet, összegyűlünk, mindig énekeljük ezeket az énekeket ebből a könyvből, meg ebből a másik könyvből olvasunk mindenfélét, amit rég leírtak, és már sok milliószor elolvasták szerte a világon ugyanezeket. Ugyanilyen helyeken, ahol nem történik semmi más. Jézus és mi, a gyülekezet vagyunk itt a forrásnál, és ezekért, a mindennapos céljainkért könyörgünk. A szokásért, meg azért, hogy legyen erőnk a következő hét napra vagy többre, hogy aztán megint jöjjünk.

Vallásosak vagyunk. Hisszük az Istent, és tudni véljük ajándékát, és kérjük is. Reméljük, hogy Ő megáld bennünket napról-napra, istentiszteletről-istentiszteletre, ünnepről-ünnepre megáld bennünket. Nekünk adja ajándékát. Sok ételt, pénzt, egészséget mindaddig, amíg itt vagyunk, el nem törik a korsó és járunk ide a kútra. Ha ismernénk Isten ajándékát, - mondja Jézus. Nem hagyja helyben a szép szavakat ajándékokról, mert sokkal többet kínál: élő vizet, azt, ami örök életre buzgó forrás. Élő vizet, amiről azt írja a próféta, hogy olyan, ami mindig megújul és mindent megújít, amit kérünk. Eljut mindenhová, mindenhol átfolyik, és mindent életre keltő. Nem egy darabig még vegetál a korsó, hanem életre kelt. Örök életre.

Én nem tudok újat mondani erről a történetről. Ez valóban így, ahogy fölolvastam, itt van, 2000 éve a könyvben. Ugyanígy olvasták föl és fogják fölolvasni amíg a világ világ. Nincs benne semmi új. A betűben sem új. Új az, hogy benne hozzád szól az Úr Jézus. Ettől függ. Az élő víz - a próféta azt mondja róla - az, ami nem posvány, nem megáradt és őrzi, ami odafolyt, hanem ami megújul és életre kelt. Ezt teszi az Isten Igéje.

Imádkozzunk:

Jó Istenünk! Tudatlanok vagyunk. Keveset tehetünk, mint az idegen asszony. Névtelenül és ismeretlenül jöttünk, és megyünk el innen, mint ő. De Te, Urunk, gazdaggá teheted az életünket. Állíts meg minket. Indulj el velünk. Indíts el minket saját magunktól, el az öreg vizeskorsóinktól az élő vízhez, a Te szeretetedhez. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el imádságképpen együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Most Pünkösd vasárnapján együtt imádkozunk azokkal, akik konfirmációjuk kerek évfordulóját ünneplik. Hálát adok Istennek azért, hogy engem 30 évvel ezelőtt a konfirmáció ünnepén megszólított és azóta a hitben megőrzött. Erre a hálaadásra hívom a Testvéreket, akik a konfirmációjuk kerek évfordulóját ünneplik most.

Csöndesedjünk el, imádkozzunk:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Hálát adunk Neked azért, hogy értünk a kereszten életedet adtad Krisztus Jézusban. Hálát adunk azért, hogy bennünket Igédben megszólítottál és hogy napról-napra szólsz hozzánk. Szereteteddel őrzöl bennünket bűn, kísértések, halál fenyegetése között eljövendő országod számára. Hálát adunk azért, hogy nem viszonozd tetteinket, hanem szereteteddel, hűséggel bánsz velünk. Urunk, őriz meg minket, és tedd világossá számunkra Igédet. Tégy gyermekeiddé lélekben és igazságban, hogy Veled járjunk az úton, Te szereteted őrizzen meg jó- és balsorsban, és a Te országod legyen az életünk célja, kísérője. Hálát adunk Neked mindenért, amivel körülveszel, amellyel megtartasz bennünket. Ámen.

Ének: 244 (1. v.: Iverson Dániel sz. 1924, angol. 2-4.v.: R. Váró Margit 1891-1972 - Iverson D. sz. 1924) - Liturgia: 13

1. Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám! - 2. Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt! - 3. Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent, Jézusommal légyek egy már e földön lenn. Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent! - 4. Isten élő Lelke jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, győzedelmet adj!

Úrvacsora

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki elküldte a Szentlelket, hogy gyermekeidet az Egyház közösségébe gyűjtse. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk! Emlékezz meg Egyházadról, népedről, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg mindannyiunkról és őrizz meg bennünket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Te fogd össze elhunyt testvérünk család tagjainak, hozzátartozóinak a hitét. Te fogd egybe őket szereteteddel, hogy felismerjék egymásban a testvért, és felismerjék Tebenned az Atyát.

Téged imádunk, Téged dicsérünk Jézus Krisztus által, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 76 (42. zsoltár. Béza Tivadar 1519-1605, francia, Szenczi Molnár Albert 1574-1633)

1. Mint a szép hűvös patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem Istent úgy óhajtja És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én szívem. Színed elé, ó, nagy Isten, Vajon mikor jutok innen? - 2. Éjjel-nappal hulló könnyem Énnekem a kenyerem, Amidőn azt kérdik tőlem, Hol van az én Istenem? Ezen mélyen bánkódom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben. - 3. Mért csüggedsz hát, ó, én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon? Bízzál, nem hagy el az Isten, megvigasztal egy napon! Szent arca ha rád tekint, Bízzál, megsegít megint. Ó, kegyelmes, jó Istenem, Mért kesereg az én szívem? - 4. Sebessége árvizeknek És a zúgó, nagy habok Fejem felett megütköznek, S már-már összeroskadok. Uram, hozzád esdeklek, Mert gyógyulást szívemnek Bármilyen nyomorúságban Csak te adhatsz, én kőszálam!

2. ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

3. ének: 308 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Készítsd magad, kedves lélek, Hit legyen szent ékességed. Rakd le bűnöd súlyos terhét, Imádd Megváltód kegyelmét! Nézd, ma üdvözítő Urad Szent asztalához hívogat. Irgalmasan hozzád száll ma, Ki az ég és föld Királya. - 2. Mint jegyese, égő vággyal, Siess hozzá buzgósággal! Amit soha ész nem ér fel, Megkínál nagy kegyelmével; Zörget, és karját kitárja, Felelj hálával szavára: Édes Jézus, térj be hozzám, Bűnöm bocsánatát hozván! - 3. Ó, Istennek nagy csodája! Lelkem álmélkodva áldja Kegyelmednek magasságát, Mérhetetlen gazdagságát: Hogy a Krisztus teste, vére Annyi népnek lett üdvére. Titokzatos szent eledel, Mely a lelket üdíti fel. - 4. Jézus, napja életemnek, Jézus, fénye örömömnek, Jézus, szívem orvossága, Lelkem éltető világa! Ím asztalodhoz járulok, Színed előtt leborulok Lelkemnek üdvösségére, Nevednek dicsőségére. - 5. Te, ki minket úgy szerettél, Hogy a mennyből földre jöttél, Kész voltál meghalni értünk, Hogy megváltva újra éljünk: Kínos keresztre jutottál, Bűnösökért vért ontottál, Segíts erről emlékeznünk, Az ó-embert levetkeznünk. - 6. Jézus, életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere, Táplálj, üdíts vacsoráddal, Vegyem méltó háladással! Érezzem ez eledelben, Hogy kegyelmed véghetetlen! Mennyben is majd áldva téged, Lehessek a te vendéged!

Jöjjetek, adjunk hálát Istennek és dicsérjük nevét:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hálát adunk Neked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Úr Jézus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

Himnusz: Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.