2013-04-28

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. április 28-án, Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (CANTATE) istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* szolgálatával.

Kezdő ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..) - Liturgia: 5

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Énekeljetek az Úrnak új éneket,

mert csodákat tett, és jobbja szabadulást szerzett! Zsolt 98,1

Nyilvánvalóvá lett minden nép előtt,

hogy az Úr hatalmas Megváltó.

Feltárta igazságát a nemzetek előtt,

hűséggel és szeretettel emlékezett meg népéről.

A világ népei mindenütt látták,

hogy miként szabadítja meg őket.

Ujjongjatok az Úr előtt szerte a földön,

örvendjetek és vigadjatok zsoltárt zengve! Zsolt 98,2-4

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett, és jobbja szabadulást szerzett!

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Urunk, miért siránkoznánk, ha vétkezünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, emeljük föl a szívünket Hozzád, és lássuk meg, mi voltunk vétkesek és engedetlenek, és ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a Benned reménykedőhöz, ahhoz, aki Hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Keresztelő.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Ez a mai vasárnap az ének vasárnapja, Isten dicséretének a vasárnapja, a szívünk megnyitásáról szól Isten előtt. Ezt ígérik Isten Igéi, amelyek ma előttünk állnak, hogy az Isten megnyitja a szívünket Lelke által. Most azt kérem, hogy a szívünket nyissuk meg Virginia és családtagjai előtt és az Úristen szeretete előtt, amely hozzánk jön a keresztségben.

Ének: 298 (Scholtz László sz. 1911)

1. Elénkbe jön a szeretet, Az Úr irgalmassága! Ím, ezt a kicsiny gyermeket Most ő maga megáldja. Szívéhez ajtót maga nyit. A keresztségben ő van itt: Atya, Fiú, Szentlélek. - 2. Szemünk láttára hull a víz A kisgyermek fejére. „Üdvösség annak, aki hisz” - Így szól Isten igéje. A kezdetben már ott a cél. Aki tiéd, az néked él, Atya, Fiú, Szentlélek. - 3. Urunk, hitet, hűséget adj Nékünk és gyermekünknek, Hogy célunkért, mely igen nagy, Mindent, mindent tegyünk meg! Őrizd a gyülekezetet, Hogy áldassék a te neved, Atya, Fiú, Szentlélek!

Békesség néktek! Feltámadott Urunknak, Krisztusnak e szavával köszöntelek benneteket, Testvéreim, amikor eljöttetek ide Virginiával, hogy a keresztség szentségében részesüljön.

Hallgassátok meg mindenek előtt a gyermekek evangéliumát. „Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy rájuk tegye a kezét. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus látta, így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. És átölelte, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.” - Az Úr áldja meg Virginiát is és őrizze meg az életét mindenkor Krisztus Jézusban. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Jézus Urunk mennybe menetele előtt ezt mondta a tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nekik. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”

Krisztus Urunk e szaváért vagyunk most itt. Ennek, az Ő ígéretének, parancsának és intelmének megfelelően kérdem Tőletek:

- Szívetek szerint akarjátok-e, hogy Virginia a keresztség szentségében részesüljön, és ezzel Isten gyermeke, Krisztus Egyházának tagja legyen? Akarjátok-e? - Akarjuk.

- Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével hitetek, képességeitek szerint gondoskodtok az ő hitben való növekedéséről: Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Tegyetek azért most vallomást a magatok nevében és Virginia nevében. A gyülekezetet kérem, hogy együtt mondjuk el a keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Jöjjetek, csendesedjünk el, imádkozzunk:

Urunk, szeretetedbe ajánljuk most ezt a családot és Virginiát. Te add Lelkedet, hogy az ő hite Tőled felépüljön, hogy az ő családjának a szeretete a Tiédből táplálkozzon, hogy a Te bölcsességedet, az örök életre vezető bölcsességet elnyerje szereteted megismerése által. Ezt kérjük Tőled, jó Urunk. Ámen.

Mi a gyermek neve? Virginia! - Virginia, megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Szentlelkével újonnan szült, és bűnödet megbocsátja, áldjon meg téged, és őrizzen meg az örök életre Jézus Urunk által. Ámen.

Isten szeretete Reátok bízta Virginia életét, hitben való növekedését és azt, hogy megismerje, mi az a Szentírás. Az Isten Igéje a Zsoltáros szavaival eképpen tanúskodik erről az ajándékról: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrizők. Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Bizony, élvezed kezeid munkáját, és jól lesz dolgod.” Ámen.

Az Isten szeretete, amely megjelent Jézus Krisztusban, őrizzen és áldjon meg Benneteket gyermeketekkel együtt az örök életre, hogy békességben és szeretetben, hitben és bölcsességben neveljétek, és növekedjetek mindannyian a mi Urunk, Jézus Krisztus napjáig. Ámen.

Jézus Urunk, a világ világosságát mutassa számotokra ez a gyertya. Ez pedig a mai ünnep dokumentuma, fogadjátok szeretettel.

Jöjjetek, imádkozunk:

Urunk, menny és föld Teremtője, Téged magasztal minden alkotásod. Kérünk, hogy minket se hagyj némán állni teremtményeid között, amelyek Téged dicsérnek, hanem tedd az életünket csodálatos hatalmad és jóságod dicséretévé. Tied a dicsőség ma és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap van ma. Ennek a napnak a levélbeli Igéje Jakab apostoltól szól, az ő levele 1. fejezetéből a 16. verstől kezdve olvasom a 21. versig:

Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.  

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 

Így szól erről hozzánk Jézus Krisztus Urunk szava, amelyet tanítványaihoz intézett halála előtt. János evangéliuma 16. fejezetéből az 5. verstől kezdve eképpen:

Most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.” 

"Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” 

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 233 (Boszák Kelemen 1535, cseh, Rimay János 1569-1631 - Boszák K. 1535)

1. Mi Urunk, édes Atyánk, Add nekünk Szentlelkedet, Szent Fiadért áraszd ránk Gazdagon kegyelmedet, Hogy tisztán megismerjük Te igaz törvényedet, És hamis tudománytól Megőrizzük igédet! - 2. Krisztus, ki híveidnek Küldtél mennyből Szentlelket, Kiket Atyád tebenned Választott és eljegyzett, Öntsd ki Lelked reánk is, Buzgón könyörgünk néked, Hogy általa igédben Ismerhessünk meg téged! - 3. Vigasztaló Szentlélek, Légy mi kedves vendégünk, Ki sok kinccsel gazdag vagy, Lakozzál együtt vélünk! Szólásra készíts nyelvet, Adj tanulásra kedvet; Fülünk nyisd meg hallásra, Szívünket megtartásra.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak az ószövetségbeli Igéje a Krónikák 1. könyvéből szól:

Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt. Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az ÚR nevében. 

Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az URat. 

Adjatok hálát az ÚRnak,

hívjátok segítségül nevét,

hirdessétek tetteit a népek közt! 

Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki,

emlegessétek minden csodáját! 

Dicsőítsétek szent nevét,

szívből örüljenek, akik keresik az URat. 

Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához,

keressétek orcáját szüntelen! 

Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt,

csodáira és döntéseire, 

ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok,

Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott. 

Ő, az ÚR, a mi Istenünk,

az egész földnek szólnak döntései, 

Örökké emlékezik szövetségére,

ezer nemzedéken át adott szavára, 

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ez egy különös történet, kedves Gyülekezet. Nagyon különös, és talán első hallásra-olvasásra távol áll tőlünk, azonban már akkor is nagyon elütött a maga korától, ami történt, és előre mutatott egy, számunkra sokkal fontosabb korra és eseményre.

Az „Első randi” című film az egyoldalú szeretetről szól. Ebben a filmben megszeret egy fiú egy lányt, és a lány is - úgy tűnik - megszereti a fiút, csak egy probléma van: minden nap elfelejti, ami az előző nap történt. Így a lány minden nap úgy találkozik a fiúval, mintha még soha nem látta volna. A fiú pedig minden nap elölről kezdi a lány megszeretését, és azt, hogy felébressze benne a szerelmet és megnyissa a szívét maga előtt. - A küzdelem sziszifuszinak tűnik. Ezért mondom, hogy ez a film az egyoldalú szeretet története mindaddig, amíg valami más, valami változás, valami megoldás nem történik. Mindaddig hiába minden nap eljutnak estére a kölcsönös szeretetig, de másnap reggel a lány idegenül fogadja. Mindaddig így van ez, míg a film legvégén egy kis reménysugárként, emlék nem lobban a lány szívében.

A mi történetünk, a mi minden-napunk története szintén az egyoldalú szeretetről szól. Szintén az egyoldalú szeretetről, az Isten irántunk tanúsított halálos szeretetéről, amit Jézus Krisztusban megmutatott. Erről az egyoldalú szeretetről szól a mi történetünk. Mindaddig, míg történet elején, közepén, végén, - kinek mikor - valami halvány reménysugárként valami emlék nem kezd derengeni a szívében. Valami halvány mécses arról, hogy lám, szeret engem az Úr.

Középen, ott Jeruzsálemben, a felvont sátor közepén ott állt az ÚR ládája. Különös története volt ennek a ládának, mert néha félelmetes volt Volt olyan, hogy aki csak jó szándékkal hozzáért, rögtön meghalt. Olyan is volt, hogy betegség és halál terjedt ott, ahol ez láda megjelent, és mindent megtettek az ott lakók, hogy valahogy eltűnjön onnan az a láda, mindegy, hogy mi lesz vele, csak menjen innen a csudába, mert elegünk van belőle. Így lett Isten sokszor, nagyon kellemetlen jelenléte időnként. Máskor viszont, ha megnyitja a szívünket, ha valami elkezd dolgozni bennünk, akkor a jelenléte örömöt és dicséretet adott bennünk. - Ilyen különös dolog az Isten jelenléte.

Szóval középen, a sátor közepén, ott volt az ÚR ládája. Az Ő jelenlétének a jele. Körülötte pedig a gyülekezet. - Majdnem hasonló itt, mihozzánk. - Középen ott volt az ÚR ládája, körülötte a gyülekezet. Különös dolog játszódott le ott. Dávid, a király, állt a nép előtt. Dávidnak az egyetlen tisztsége ebben a gyülekezetben, hogy király. Övé volt a polgári hatalom. Őneki kellett a hadrendet vezetnie háborúban, őneki kellett megmondani: mikor menjenek háborúba és mikor nem. Őneki kellett megmondani, hogy ki, mennyi adót fizessen, kinek mit kell dolgoznia, ki mit csináljon.

De most különös dolog történt: Dávid, a király, elrendelte a dicséretet, az ÚRisten dicséretét, és királyi hatalmát Istennek rendelte alá. Ezzel a királysága észrevétlenül átalakult papsággá, ami nagyon különös volt abban a helyzetben és abban a környezetben. Átalakult papsággá, vagyis áldozatot adott az ÚRistennek, és népét az ÚR nevében megáldotta. Úgy viselkedett, úgy tett, mint egy pap. Majd a papsága, ahogy az Istent dicséri, ahogy elmondja az Isten tetteit, észrevétlenül prófétasággá alakult. Láttatja velük az Isten szeretetét múltban, jelenben és jövőben. Mert ehhez a szív megnyíláshoz, hogy az Isten jelenléte dicséretet hozzon és ne rettegést - ehhez az Isten Igéje kellett.

Nagyon hasonló a helyzet a miénkhez, itt, most. Nincs itt az Isten ládája. Ellenben az Isten jelenlétének a keresztje van itt előttünk. És itt van előttünk Dávid Fia: az Úr Jézus. Ősi tisztje Neki, hogy Ő a mi Királyunk, Ő az Urunk, aki az életünknek az Ura, Ő a mi papunk, aki megment bennünket a kárhozattól, mert áldozatot ad értünk az Istennek, és Ő a mi prófétánk, aki a szívünket megnyitja az Isten Igéje előtt, megvilágosítja azt, és az Istennel szembeni rettegést és távolságtartást szeretetté, örömmé és dicséretté formálja. Ő áll előttünk.

Ő áll előttünk minden istentiszteleten, és valahányszor az isten Igéje, a Biblia kinyílik előttünk. Szó szerint: könyv a fülünk előtt, vagy a szemünk, szívünk előtt, ha hallgatsz rá. És amit teremt, az énekünk sokféle. Itt nálunk is többféle szokott lenni, az Énekes Könyvünkben is nagyon sokféle van, az istentiszteleti gyakorlatunkban is nagyon sokféle van.

Ott, Jeruzsálemben, ősi, keleti dalok csendültek fel. Kiosztották hangszereket: hárfát, lantot, harsonákat, dobokat, és ki-ki a maga hangszereivel üzente az ö istendicséretét. Aztán később, ahogy teltek az évszázadok, előkerültek a hangszer nélkül, kis kórusok által énekelt gregorián-dallamok. Szintén az Úristen dicséretére, egész más formájúak. Akkor azt mondták azokra, a régiekre, hogy nagyon vadak, csúnyák és fakultak. Majd jött a Reformáció, elővett népi dallamokat, és megjelent a fenséges orgona, Bach és kortársai tolmácsolásában. Újabban mindezek mellé jöttek korunk népzenéjeként a gitáros-dallamok.

Van ezek között, a dallamok, zenék, dicséretek között, amelyik évszázados értékeket hordoz. Már ezer éves vagy még régebbi, de még ma is itt van az Énekes Könyvünkben és énekeljük. Van olyan, amelyiket másfél éve írták, és valószínű, hogy jövőre már senki nem fogja énekelni, - de nem ez a lényeg. A dalok, amelyek Isten tetteit dicsérik, bennünk szólnak. Soha nem a hangszereken, a szólamokban és a kottalapokon. Bennünk, és ha bennünk megszólal, akkor formálja örömmé a félelmet.

Ez előttünk minden időben Dávid Fia: Jézus Krisztus hangja. És Tőle és Általa ismerjük és emlékezzük az Isten szeretetét, amely megjelent nekünk a múltban, megőrzött, megtart most és életet ad nekünk az örökkévalóságban. Mihelyt föllobban valami itt bent, emlék, hogy erről tudunk, - ez az örök kegyelme.

Imádkozzunk:

Urunk! Nyisd meg a szívünket, ahogy tetted eleinkkel kezdettől fogva, ahogyan megszólítottad Ábrahámot, a mi hívő ősatyánkat, ahogy tetted nemzedékről-nemzedékre a Te kiválasztottjaiddal, gyermekeiddel. Őrizz és vezess bennünket a Neked való öröm és a Téged valló dicséret útján. Őrizz meg minket, hogy a szívünkben szóljon Igéd és szóljon a Te dicséreted. Őrizz meg minket, hogy Hozzád érkezzünk célba, és azt lássuk, azt az országot, azt az asztalt, ahol Te vársz bennünket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé életünket, imádkozunk:

Jó Istenünk! Édes Atyánk! Eléd visszük gyülekezetünket, szeretteinket, hitünket, embervilágunkat. Eléd visszük Virginiát és családját, Te áldd meg őket jó reménységgel, és építsd őket a Te élő köveidként a Te országodban. SKönyörgünk gyülekezetünkért, Te áldd meg az alkalmainkat, azokat a Tőled kapott lehetőségeket, közösségeket, amelyeket életre hívsz, ahová összegyűjtesz bennünket, egyikünket, másikunkat ide hozol. Áldd meg ezeket az utakat, lehetőségeket, hogy a Te szerettedben erősödjünk, a Te ismeretedben növekedjünk és a Te utadon haladjunk. Mutasd meg nekünk szeretetedet, hogy napról-napra megmaradjon a szívünkben, lelkünkben, és megjelenjen az életünkben.

Jézus Krisztusért kérünk, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 238 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Szentlélek, öröm Lelke, Te vigaszul jöttél, Hogy a bút úgy űzd szerte, Mint felleget a szél. Megvigasztal szavad, Letörli könnyeinket, Új örömre hív minket, Új reménységet ad. - 2. Hős erő tőled árad Megállni győztesen, Ős ellenségünk támad És kísért szüntelen. Védd Krisztus harcosát, És add, hogy bátran küzdve, Rabszolgaságra, bűnre Ne adja meg magát. - 3. Az egész kerek földet Te tartod kezedben. Te formálsz át kőszívet, Hogy hússzívvé legyen. Add, hogy a szeretet És béke összekössön, S mind e világon győzzön A gyűlölet felett. - 4. Jöjj, tölts be szívet-házat Hit tiszta fényével! Teveled áldás árad, Új élet sarjad fel. Jöjj áldott Szentlélek! Jöjj, Atya, Fiú Lelke, Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

2