2013-04-21

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. április 21-én, Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (JUBILATE) istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* szolgálatával.

Kezdő ének: 47 (92. zsoltár. Sztáray Mihály †1575 - Históriás ének XVI. sz.) - Liturgia: 6

1. Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni. - 2. Korán reggel irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem, És eltölti szívemet szent félelem. - 3. Nagy hatalmad amikor meggondolom, Bölcsességed elmémmel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok, csodálom. - 4. Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Nem örülsz te a bűnösnek elvesztén, De örvendesz inkább a megtérésén És örökkévaló boldog életén. - 5. Azért benned vetem reménységemet, Csak tetőled várom segítségemet, Mert te látod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. - 6. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben, Végre nálad örvendezhessünk mennyekben!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ujjongj Istennek, egész föld! Zengjétek dicső nevét!

Magasztaljátok nagy dicsőségét! Zsolt 66,1.2

Az Úr életben tartott bennünket,

és nem engedte, hogy meginogjunk.

Istenünk, te megpróbáltál minket,

megtisztítottál, mint tűz az ezüstöt.

Csapdába ejtettél, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk,

de kivezettél, és felüdültünk.

Áldjátok, népek, a mi Istenünket,

fennen hirdessétek dicsőségét! Zsolt 66,9-11.8

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Ujjongj Istennek, egész föld! Zengjétek dicső nevét! Magasztaljátok nagy dicsőségét!

Liturgia: Dicséret örök Atyánknak És ő egyetlen Fiának, A vigasztaló Léleknek, Szentháromság egy Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, kérve irgalmát:

A mélységből kiáltok Hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat. Kérlek, legyen figyelmed könyörgő szavamra. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De Nálad van a bocsánat, ezért félnek Téged. Lelkem vár Téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert Nálad van a kegyelem. Te gazdag vagy, meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Szent, örök Isten, nincsen hova lennem, Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Úristen Jézus Krisztus által, akit bűneink miatt halálra adott, és akit üdvösségünkért feltámasztott a halálból. Dicsőség legyen a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, Énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenség Teremtője! Felébreszted a természetet. Ehhez hasonlóan bennünket is meg akarsz újítani. Új eget és új földet teremtesz, amelyben igazság lakik. Eleveníts meg bennünket, ébressz fel fásultságunkból, hogy hitre bátorodjunk, és feltámadjunk a Veled való életre. Jézus Krisztus Urunk által kérünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten Igéjét olvasom. A mai vasárnap levélbeli Igéje Péter apostol 1. levelének a 2. fejezetéből szól a 11. verstől kezdve:

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. 

Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak,  akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdícsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. 

Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.

Így szól hozzánk az evangélium Igéje János evangéliumának a 16. fejezetében a 16. verstől kezdve:

Jézus Urunk ezt mondja tanítványainak:

„Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: „Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?” Így szóltak tehát: „Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: „Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 364 (Lindemann János (?) 1549-1613, német - Gastoldi G. G. 1556?-1622)

1. Öröm van nálad, még ha búbánat Ér is minket, Jézusunk. Benned és véled miénk az élet, Nagy Megváltónk, hű Urunk. Te széjjeltéped a köteléket. Ki benned bízik, sziklára épít, Örökké élhet, halleluja! Kegyelmet leltünk, átölel lelkünk, Átfogunk hittel, és nem szakít el Semmi tetőled, halleluja! - 2. Ha Lelked áthat, többé nem árthat Nékünk sátán, bűn, halál. Legyőzted régen, s te tartod kézben, Bár még támad, ellenáll. Dicsérő ének zeng, Jézus, néked. Áldjuk mindnyájan neved vidáman, Hirdetjük fennen: halleluja! Ujjong a lelkünk, győzelmet nyertünk. Nevedben járunk, szeretünk, áldunk Itt és a mennyben. Halleluja!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvéből szól hozzánk a 38. fejezetből. Ez egy eset a régi időkből, élén Izráel királyának a nagyjából 2700 évvel ezelőtt uralkodó Ezékiás királynak az imádsága. Egy eset a régi időkből, amely példázza nekünk az új életet és a jót termő keserűséget.

A 38. fejezetből szól hozzánk a királynak az imádsága a 16. verstől a 20. versig.

Így adott hálát Ezékiás király az ÚRtól kapott gyógyulásáért:

Uram, az éltet mindenkit,

engem is csak az éltet ezek után,

hogy megerősítesz és meggyógyítasz.  

Bizony, javamra vált

a nagy keserűség.

Hiszen megmentettél

az enyészet vermétől,

és hátad mögé dobtad

minden vétkemet. 

Mert nem a holtak hazájában

magasztalnak téged,

nem a halottak dicsőítenek,

nem a sírba leszállók

reménykedhetnek hűségedben. 

Az élő, csak az élő magasztalhat téged,

akárcsak én most.

Az apák tanítják fiaiknak,

hogy te hűséges vagy. 

Megszabadít engem az ÚR,

ezért pengessük a lantot

életünk minden napján

az ÚR házában.

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Miért jegyezték fel a számunkra Ezékiás király esetét? Azt, hogy milyen szavakkal mond köszönetet Istennek azért, mert volt neki egy betegsége és történetesen meggyógyult belőle? Miért fontos ez számunkra? Miért áll itt a Bibliában, illetve miért vált a király javára a keserűsége? Miért lett jó, miért lett haszna a betegségének és az elkeseredésének? - Próbáljuk meg ezeket meggondolni.

Ezékiás király történetesen beteg lett. Ez ennek az imádságnak az előzménye. Az ÚR Igéje pedig, amikor megbetegedett a király, nem volt olyan elővigyázatos, hogy azzal hitegesse a beteg királyt, hogy: úgy van, jól van kedves Ezékiás, fogsz te még táncolni az új unokád lakodalmán. Mindjárt meggyógyulsz, semmi gond, csak menj el, erősödjél. Jó gyógyulást kívánok. - Hanem nagyon pontosan, konkrétan határozottan szólt az ÚRisten Igéje ebben a helyzetben, Azt mondta: „Rendelkezz a házadról! Zárd le az ügyeidet, az életedet, mert meg kell halnod. Nem maradhatsz életben. Ez a betegséged halálos.” - Hát ilyen is van. Az ÚR Igéje ilyen kíméletlen is lehet. - Vajon valóban javára vált a királynak ez a kíméletlen Ige? - És nekünk javunkra válik, válhat egy ilyen kíméletlen Ige?

Ezékiás király mit tett, amikor meghallotta az ÚR Igéjét betegségében, hogy: Jobb, ha belenyugszol, hogy most meg fogsz halni? - Hát, Ezékiás betegágyában fal felé fordulva keservesen sírni kezdett, majdnem azt mondhatnám: pitizni kezdett az Úristennek, könyörgött, esdekelt, és siránkozott az életéért. - Ezt tette Ezékiás, Jeruzsálem királya 2700 évvel ezelőtt, válaszul az ÚR Igéjére.

Igaz - mondhatnánk -, hogy talán egy istenfélő királyhoz méltatlan lehet ez a viselkedés, hiszen földi életében azért ragaszkodott, azért könyörgött az Úristenhez. De mentségére mondnám Ezékiás királynak, mielőtt elítéljük őt és a földiekhez ragaszkodónak vélnénk, hogy biztos vagyok benne: hogyha - mondjuk - a Jeruzsálemet röviddel ezelőtt, most ostromló asszír király fogatta volna el őt, és emelte volna a feje fölé a pallóst, hogy levágja a fejét, - akkor majdnem biztos, hogy nem könyörgött volna Ezékiás király az asszír királyhoz az életéért. Ennyire ismerhetjük őt a történetéből. - Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy nem tudta elképzelni az életet a földi élet folytatása nélkül, és kivetkőzött volna önmagából, ha a halál kerül a látóterébe.

Fontos tudnunk és hozzátennünk a történetéhez, hogy ő az Úristenhez könyörgött, az Úristen meghallgatta. És ebből a szempontból történhetett meg, hogy javára vált a keserűség. Szóval tudta, biztos, hogy tudta a király, hogy az élete az Úristen kezében van. - És ez lehet a magyarázat arra, ami történt. Könyörgését ugyanis azután meghallgatta az ÚR, és újabb Igét kapott, keserves kívánságát követően. Azt mondta az ÚR Igéje: Meggyógyulsz Ezékiás király, kapsz még 15 évet. - Ilyen is van. Van, hogy másképp történik a dolog.

A könyörgés - kiderül az imádságából, amit fölolvastam - a könyörgés attól még nem hiábavaló. Még akkor sem, ha nem kap az ember még 15 évet. Van, aki kap, van aki nem, ez egy esetleges dolog. Ahogy a 15 évet is az, annak a tartalma, értéke, valósága is.

Akár így, akár úgy van, a király életéért való könyörgésében, minden esetre az a tanulságos a számunkra, hogy ha baj van a sorsában, nem felelőst keresett. Különösen nem felelős, felelősségre vonható bűnbakot látott az Úristenben, akit felelősségre lehet vonni azért, ami történik, hanem erőforrást látott Benne, akihez nem férhet a baj. Nem. - És ez óriási nagy különbség.

Még hozzá olyan különbség, amit nagyon-nagyon ritkán veszünk észre. Megszokjuk azt, hogy az emberi dolgainkat egymás között szigorúan intézzük, és ha valaki valamit elmulaszt, amit megtehetett volna, ami jó lett volna, kötelessége lett volna, akkor azt számon kérjük rajta, azért ő a felelős. És elfelejtjük, hogy az Úristen nem a mi „kisbojtárunk”, aki nekünk, a pásztoroknak, felelősséggel tartozik a dolgokért, hanem Ő - még ha mondhatjuk is úgy bizonyos összefüggésben: mindenért az Úristen felelős - de Ő az Úristen nekünk. És mégsem azért szól hozzánk és jelent meg nekünk Jézus Krisztusban, hogy legyen kit felelősségre vonnunk, hanem azért, hogy legyen erőforrásunk minden erőtlenségünkben.

Szóval minden esetre Ezékiás király megkapta a választ: kapsz még 15 évet, - és ekkor hálaadásképpen dicsőítette az Istent. Azt mondta - egyebek között -: javamra vált a keserűség. - Miért? Kiderül a történetéből, a szavaiból, az imádságából, hogy a 15 évben, amit kapott, meglátta a sokkal többet. A megtartó kegyelmet látta meg, azt, ami megtartja. Különös, hogy azt mondja: nem a halottak, a sírba leszállók, az előre elmentek magasztalnak téged, URam, hanem az élők, ahogyan én most.

- Milyen érdekes, hogy most felolvassuk ezt, Ezékiás király szavait. Az ő szavai számunkra most tanúskodnak Isten kegyelmes szeretetéről.

Ezékiás királyt, aki kapott még 15 évet, ugyanúgy, 2700 évvel ezelőtt eltemették. A 15 év elrepült. Az azóta eltelt időnek ez mintegy fél %-a, észre sem vesszük ezt az időt. Mégis Ezékiás király szavai most nekünk dicsőítik az Istent. Tanúskodnak Róla. Pedig ő maga mondja, hogy a halottak nem tanúskodnak az ÚRról.

Ezek szerint Ezékiás király él. Igaz, amit Jézus Krisztus mondott: „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él. Aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” Ezékiás király, habár Jézusnak e szavai előtt jócskán élt és halt meg, az imádságából, az Úristennek mondott dicsőítő szavaiból is látszik, meglátta a megtartó kegyelmet ebben a 15 évben, és meglátta ezáltal az ÚR Krisztusát.

Miért jegyezték föl ezt számunkra? Talán szól az Úr Igéje: rendelkezz egyházadról. Mert vészesen fogy, és nem marad életben - szól az Úr Igéje. Akik a következő néhány évben kezdik el lelkészi szolgálatukat, talán már nem válogathatnak úgy a gyülekezet közül, mint régebben. A püspökök sem válogathatnak számukra úgy a gyülekezetek közül, mint néhány évvel ezelőtt. - Mit tegyünk? Felelőst keressünk? Az Úristent tesszük felelőssé, vagy egymást? Vagy siratjuk a nosztalgikus létszám adatainkat, mert 100 évvel ezelőtt még körülbelül másfél millió evangélikus volt Magyarországon, és ma már csak mintegy a 10%-a? Vagy vélt érdemeinkbe kapaszkodjunk? Vagy esetleg a falnak fordulva könyörögjünk az Úristenhez: kegyelmedet add nekünk?

A nagy keserűség, amit földi egyházunkba és földi vágyainkba kapaszkodva siratunk, a nagy keserűség ebben az esetben válhat a javunkra. Az Úristentől kaphatunk, nemcsak mi, betegeskedő egyháztagok, hanem így együtt is, a gyülekezetünk és Krisztus egész földi népe is, nemcsak 15 évet, hanem örök kegyelmet. Kérdés az, hogy melyiket választjuk, mert néha az Úristen olyan kegyelmes és nagyvonalú hozzánk, mint valami piacon: elénk rakja a lehetőségeket, választhatunk, míg élünk: 15 évet vagy kegyelmet. - Nehéz kérdés ez is, elismerem. Nem mindig tudjuk könnyen eldönteni.

A másik tanulság minden esetre, ami nagyon fontos a számukra, hogy Jézus a halála előtt, tanítványival beszélgetve, azért beszélt hozzájuk olyan rébuszokban: „kis idő és a nyomorúságotok örömre fordul”, mert tudta, hogy az örömük a tanítványoknak nem abban fog állni, hogy újra meglátják Jézust föltámadva, - jaj, de jó, újra él -, hanem hogy keresztjében felismerik a megtartó kegyelmet. Ettől lettek egyházakká, tanítványokká, apostolokká ezek az emberek. És ekkor vált valóban örömre a szomorúságuk. Ezt nem vehette el senki tőlük el, - még az oroszlánok sem az arénákban.

Az öröm akkor jön el hozzánk, ha meglátjuk az Isten kegyelmét Krisztus keresztjében.

Imádkozzunk:

Drága Jézusunk, jó Urunk! Őrizz, vezess bennünket az igaz hitre, a Tebenned való közösségre és a Veled való igyekezésre. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé életünket, imádkozunk:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! A Te irgalmas szeretetedbe bízva visszük Eléd könyörgésünket. Kérünk Téged, áldd meg napjainkat, amiket itt töltünk. Áldd meg hálaadással, örömmel, Krisztusban való békességgel. Áldd meg emberi közösségeinket, családjainkat, baráti köreinket, gyülekezetünket, egész Egyházadat. Áldj meg bennünket testvéri szeretettel, minden ember iránti tisztelettel, a felsőbbség tiszteletével. Áldj meg bennünket bölcsességgel a dolgainkban, igyekezettel, hogy törekedjünk mindarra, ami ránk van bízva. Áldj meg bennünket hittel, hogy minden dolgunkat, sorsunkat és örök életünket a Te kezedbe tegyük.

Szeretetedbe ajánljuk gyülekezetünket, minden alkalmát, imádságainkat, testvéreinket, a ránk bízottakat. Kegyelmedben bízzuk, szeretetedbe ajánljuk betegeinket, idős testvéreinket, a gyermekeket, fiatalokat, szülőket és a családokat. Te teremts testvéri lelket közöttünk, és Te teremts igaz hitet, hogy szívünk napról-napra megnyíljon Igéd előtt, és várakozással, áhítattal és igyekezettel keressük és fogadjuk az Igét. Rád bízzuk mindazt az alkalmat, amit készítesz nekünk. Szeretetedbe ajánljuk azokat, akik részt vesznek istentiszteleteinken, bibliaóráinkon, közösségeinkben. Szeretetedbe ajánljuk azokat, akik nem tudnak eljönni, mert betegek, mert munkájuk akadályozza őket. Őrizd meg őket is kegyelmedben. Rád bízzuk Irén nénit és családját. Te teremts bennük igaz hitet, és mutasd meg nekik utadat, reménységedet. Rád bízzuk azokat, akik sorsuk útvesztőjében nem tudnak erőforrásra találni, csak felelősöket keresnek. Rád bízzuk azokat, akik haragszanak Rád a sorsukért. Te nyisd meg és lágyítsd meg a szívüket, Te őrizd meg őket a kétségbeeséstől és a reménytelenségtől.

Bennünket, mindannyiunkat is őrizz meg életünkön át, hogy életben és halálban hitben járjunk, hogy az utunk Veled teljen és Hozzád vezessen. Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 66 (Kovács Sándor 1869-1942 - Kapi Gyula 1850-1923)

1. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba: Bízom tebenned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom. - 2. Ó, légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözd Munkámat, édes Istenem! Hozzád sóhajt, aki erőtlen, Segélyül hívja szent neved. Hű gyámolom nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! - 3. Eddig is te voltál vezérem, Te biztatál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te Lelked szerelme véd! Neved fénylett, miként a csillag, Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. - 4. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd; Ó, halld meg, csüggedők reménye Midőn lelkem sóhajt feléd! Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom: Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5