2013-04-07

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. április 7-én, Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (QUASI MODO GENITI) istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* szolgálatával.

Kezdő ének: - Gitáros Énekcsoport

Eljönnél-e vélem, én ha hívlak és nem más?
Indulnál, ha ismeretlen tájak várnak rád?
Dicsérnéd az én nevem? Hirdetnéd szeretetem?
Ápolnád-e életem magadban és bennem?

Elhagynál-e mindent, én ha hívlak és nem más?
Gonoszoknak és a jóknak felvennéd gondját?
Nekem adnád életed? Elém tennéd kételyed?
Figyelnéd-e válaszom magadban és bennem?

Vakot látni hívnál, én ha kérlek és nem más?
Kinyitnád-e börtönök nehéz vasajtaját?
Od'adnád kenyeredet? Kötöznél-e sebeket?
Küldetésed ez legyen magadban és bennem!

Magad is fogadd el, mert én kérlek és nem más!
Oszlasd el félelmedet, mert én vigyázok rád!
Szemem, lelkem így vezet: teljessé tedd éltedet!
Erre készítsd fel hited magadban és bennem!

Uram, hangod hallom, mert te hívsz most és nem más.
Feléd hadd forduljak, hadd kövesselek immár!
Veled én oda megyek, hova lábnyomod vezet.
Növekedni benned így fogok, s te énbennem!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok,

hogy azon növekedjetek az üdvösségre. 1Pt 2,2

Szeretem az Urat, mert meghallgat,

meghallgatja könyörgésem hangját.

Kiragadta életemet a halálból,

szememről letörölte a könnyet.

Az Úr megőrizte lábamat a botlástól,

ezért színe előtt járok az élők földjén.

Nevét hirdetem népe gyülekezetében,

az Úr házának udvaraiban. Zsolt 116,8.9.18.19

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk az életünket, szívünket, gondolatainkat az Ő parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja nekünk az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja nekünk: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik ellened vétkeztek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, vigyük elé az életünket és kérjük irgalmát:

Jó Istenem! Te tudod, hogy milyen balga voltam. A vétkeim nincsenek elrejtve Előled. Hallgass hát meg jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől, hisz bajban vagyok. Siess hát és hallgass meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk! Mi nem láttuk a saját szemünkkel Jézus Krisztust. Sem testét nem érintettük a kezünkkel. Mégis vágyakozunk arra, hogy mindig tudjunk Vele lenni. Kérünk, segíts erre erőddel, és küldd el a Lelkedet nekünk, hogy elvezessen bennünket a Te országodba, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnapon ezek az Igék szólnak hozzánk. Az Ószövetségből Ézsaiás próféta könyvéből szól hozzánk az Ige, a könyv 40, fejezetéből, a 25. verstől kezdve:

Kihez hasonlíthatnátok engem,

kivel mérhetnétek össze? -

mondja a Szent. 

Tekintsetek föl a magasba,

és nézzétek: ki teremtette

az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint,

néven szólítja mindnyájukat.

Olyan hatalmas és erőteljes,

hogy egy sem mert hiányozni.  

Miért mondod ezt, Jákób,

miért beszélsz így, Izráel:

Rejtve van sorsom az ÚR előtt,

nem kerül ügyem Isten elé.  

Hát nem tudod, vagy nem hallottad,

hogy örökkévaló Isten az ÚR?

Ő a földkerekség teremtője,

nem fárad el, és nem lankad el,

értelme kifürkészhetetlen.  

Erőt ad a megfáradtnak,

és az erőtlent nagyon erőssé teszi.  

Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,

még a legkiválóbbak is megbotlanak. 

De akik az ÚRban bíznak,

erejük megújul,

szárnyra kelnek, mint a sasok,

futnak, és nem lankadnak meg,

járnak, és nem fáradnak el.

Így szól erről az evangélium Igéje Húsvét történetében. János evangéliuma 20. fejezetéből a 19. verstől olvasom:

Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” 

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” 

Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!” Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”  

Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 216 (Weisse Mihály 1488?-1534, német - Vulpius M. 1560-1615)

1. Dicsőség néked, Istenünk! Fiaddal együtt dicsérünk, Eleget tett ő miértünk. Hallejula, hallejula, hallejula! - 2. Harmadnap, húsvét hajnalán A kő még sírján sötétlett, De ő mint élő, kilépett. Hallejula, hallejula, hallejula! - 3. Az angyal szólt: Ne féljetek! Szívetek Jézushoz vágyik, Üres a sírja, nincs már itt! Hallejula, hallejula, hallejula! - 4. Bízzatok! Él! Feltámadott! Leküzdött minden ínséget. Halálon győzött az élet. Hallejula, hallejula, hallejula! - 5. Mi téged kérünk, Krisztusunk, Élő és győztes vezérünk: Add meg, mi üdvös minékünk. Hallejula, hallejula, hallejula! - 6. Hogy bűnt levetve, áldhassunk, S örökké zengjen az ének: Dicsőség Jézus nevének! Hallejula, hallejula, hallejula!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak a levélbeli Igéje Pál apostol 2. Korinthusi leveléből szól az 5. fejezetben. A 14. verstől a 17. versig olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt;  és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 

Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, visszagondolok 30 évvel ezelőtti Konfirmációmra. Egy nagyszerű ünnep volt. Meg az egész felkészülés, meg az időszak számomra jó emlék, régi emlék. Ez volt az én konfirmációi igém, ez az utolsó mondat, amit fölolvastam Pál apostoltól. Tehát Imre bácsi ezt az igét mondta a kezét a fejemre téve a miskolci templomban az oltár előtt: ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és új jött létre. Ezzel az igével áldott meg, ezt az igét tette rám, hogy nekem egyfajta, - nyilván az egész Szentírás ilyen -, mégis egyfajta különös válasz és „hamuban sült pogácsa” legyen az életemben.

Ez egy nagyon szép emlék és nagyon szép időszak volt, mégis ahhoz képest, hogy ez volt az igém, hogy aki Krisztusban van, az új teremtés, elmúlt a régi és egy új jön létre, - ehhez képest nem történt semmi különös. Tehát nem cserélődtek ki a falak, az épületek, az emberek. Nem változott meg sem valami különös animációs trükk formájában, sem villámcsapásszerűen a világ körülöttem, én magam sem, semmi olyan, amit szemünkkel láthattunk volna akár én, akár mások - nem történt. Nem tűnt el semmi, ami addig ott volt, és nem jelent meg, nem varázsolódott oda semmi, ami addig nem volt ott. Akár csalódhattam is volna, mondván, hogy hiába beszél az Isten Igéje, hogy a régi eltűnt és egy új jött létre, mégsem látok semmi mást, mint eddig. Akár csalódhattam is volna, Krisztus szeretete azonban szorosan tartott és nem engedte a csalódást. - De a szememmel látva, nem történt semmi.

És lehet, hogy ez az, ami sokakat kiábrándít. Lehet, hogy ez az, ami Jézus egyik legismertebb példázatát, a magvető példázatát olyan valóságossá teszi minden időben, mindenki számára, hogy bizony van valami csodálatos helyzet, egy alkalom, amikor az Ige szól, és azt örömmel fogadjuk. Aztán jön a következő pillanat, jön a szürke hétköznap, jönnek a következő évek, évtizedek, a gondok, ránk nehezedik - úgy nevezzük - a valóság, azaz amit a szemünkkel látunk magunk körül, és ezt az egészet elmossa, elnyomja, elszürkíti és eltűnik. Az az új tűnik el - nem a régi -, és marad a régi.

Mintha fordítottja történne annak, amit Pál apostol írt. Talán ezért van az, hogy sokan csalódnak Isten Igéjében, az Egyházban, az evangéliumban. Talán a Konfirmációra is ezért mondják sokszor, hogy a többség „kikonfirmálódik” az Egyházból, vagyis a Konfirmációval kikerül az Egyház közösségéből, gyakorlatából, az istentiszteleti gyülekezeti közösségből.

Az egyházi „kegyes” cinizmus még egy viccel is megörökítette ezt a tapasztalatát, a „kikonfirmálkodásnak” a tapasztalatát. Talán hallották már a Testvérek, tele van a templom padlása denevérekkel. Tanácstalan a gyülekezet, a presbitérium: hogyan lehetne segíteni ezen a problémán, mert sok gondot okoznak a denevérek a templompadláson. Megkérdezi a kollégáját a lelkész: Mit tanácsolsz? Milyen jó módszer van a denevérek ellen? Védett állat, csak úgy lelövöldözni vagy agyoncsapkodni nem lehet. Valahogy el kellene távolítani innen, ne jöjjenek ide. - Hát mi sem egyszerűbb - válaszolja a kolléga - konfirmáld meg őket, - és többé nem jönnek.

Ez egy tapasztalat, amit keserűen, cinikusan fogalmaz meg ez a kis buta vicc. Nem lett újjá semmi sem, csak a régi maradt, Hogy miről beszél az apostol, azt egy másik fontos mondata, szava segít megérteni ebben a levélrészletben. Mégpedig az, amivel kezdtem a felolvasást Pál apostoltól, hogy: Krisztus szeretete szorongat bennünket.

Nekem a szorongató szeretetről először is a „majomszeretet” jut eszembe, az szorongat. Vagyis azt jelenti, azt fejezi ki, hogy magához láncol. Magához láncolja azt, szorosan magához köti azt, akit szeret. Nem engedi el.

Nem hiszem, hogy Pál apostolnak a majmok jártak a fejében, mikor ezt írta. Véletlenül sem. Krisztus ugyanis nem tette ezt. Bizonyára viszont ezt várnánk Tőle. Krisztustól. Szeretetképpen. Amikor arról beszélünk, hogy szeret bennünket az Isten, amikor azt mondjuk, hogy az Ő szeretete határtalan és körülvesz bennünket, - akkor valószínűleg sokszor ezt várjuk Tőle, vagy képzeljük Róla. Ezt jelenti: Magához láncol szorosan és nem enged, hanem oda visz és azt teszi velünk, ami nekünk jó. Megadja azt, amit szeretnénk, megadja azt, amire szükségünk van és olyanná varázsol minket, amilyeneknek szeretne látni.

Azonban a Szentírás, kezdve a Teremtés történetétől, annak legelső mondatától kezdve, a Szentírás tanúságot tesz arról, hogy a Teremtés - ugye azt írja Pál apostol -: új teremtés Krisztusban. Krisztusban van az új teremtés, mert itt is Teremtés történik. A Teremtés, amikor Isten teremt, az nem azonos a varázslással, nem azonos az Isten akaratának a szemünk számára való megvalósulásával. Hanem valami mást jelent. Nem, az Isten, amikor teremt, nem azt teszi, mint a kedves majom testvérünk, amikor magához láncolja szeretete tárgyát. Nem azt jelenti. Megengedi azt, hogy az emberek felálljanak és kimenjenek, amikor Krisztusról hallanak.

Nagyon-nagyon érdekes volt az elmúlt héten, ahogyan az egyik iskolában, hiányos információ miatt azt gondolták a szülők, hogy a következő tanévben bevezetésre kerülő erkölcstanoktatással kapcsolatos általános megbeszélésére kerül sor, és ezért - csak hasra ütve becsülöm - mondjuk 150-en jöttek el az értekezletre. És amikor a jelenlevő kedves tanárnők bevezették az alkalmat, bemutatták a megjelent egyházi képviselőket, és elmondták: most sor fog kerülni arra, hogy a bevezetésre kerülő erkölcstanoktatással párhuzamosan, a helyette választható hit- és erkölcstanoktatás részleteiről halljunk, akkor megfelelő korrekt tisztázás után, tehát most az erkölcstanoktatásról általában nem lesz szó, csak az egyházi részéről - akkor a sokadalom nagy része fölállt és kiment. „Most az egyházak fognak szólni?” „Igen.”. „Akkor megyünk”.

Egy briliáns látványban tárult szemünk elé, ami a szemünk előtt látható valóság. Mégis így szól: Krisztus szeretete szorongat minket. János apostol, különös kegyelmesen Pathmos-szigetén, látja a dolgok hátterét. Látja a dolgok valódi okát és célját. Mindenkimás, az egész emberiség azt láthatta, hogy Krisztus tanítványait viszik az oroszlánok és a gladiátorok elé az arénában. Mindenkimás azt láthatta, hogy napok, hetek, hónapok - pesszimista jóslatok szerint hónapok! - kérdése, és ennek a Krisztusi-mizériának véget vetnek. Elfogynak a tanítványok, - mert van elég oroszlán.

Pathmos-szigetén János apostolnak megadatott látni a dolgok valódi hátterét, okát és célját. Megadatott neki látni azt, hogy nem véletlen folyamatokról van szó. Nem arról van szó, hogy egyik ember mit csinál, a másik mit gondol, a harmadik hogyan viselkedik, ki az erősebb, ki a gyengébb? - Arról van szó, hogy Istennek van egy terve, és azt Ő véghez viszi. És ez az eredeti elgondolása, így viszi véghez és ide fog jutni. És Kános apostol ezt nézhette végig. A látását foglalta szavakba töredékesen, és jegyezte le nekünk a Jelenések Könyvében.

Ugyanígy történt Jób könyvében is, ennek az egyszerűbb megjelenési formája az Ószövetségben. Írója a dolgok eredete, oka és célja mögül látva, eljuttatja az olvasónak a valóságot, amit a szereplők közül senki nem lát, nem tud, hogy miért történt annyi nyomorúság az emberrel, és hova jut, mi a célja, mi a kérdése igazából? - Ezért tudjuk úgy olvasni Jób könyvét, hogy közben a lényegre figyelünk. És nem azon gondolkozunk, hogy szegény Jób hogy fog kilábalni a problémáiból, vagy a barátai tudnak-e rajta segíteni és hogyan, amikor az egész kérdés kezdettől fogva számunkra, az olvasók számára Isten felől látszik. És egész másképp. Egyszerűen azért, mert a könyv nekünk elmondja a dolgok hátterét, amit szemmel a szereplők nem látnak, mert ott nem jelenik meg a szemük előtt, de mi, mint olvasók, tudhatjuk.

Ezt írja le Pál apostol: újjá lett minden. Aki Krisztusban van, az új teremtés. - Ezt fejezi ki azzal.

Ezt fejezi ki, hogy, ha a dolgok mögé láthatunk, láthatjuk az életünknek, a sorsunknak, a múltunknak, a problémáinknak és a kilátásainknak a valóságát. Nem azt a valóságát, amit a szemünk nevez valóságnak, hanem azt a valóságát, amit az Isten nevez annak. Mivel Isten az, aki teremt és aki kezében tartja az életünket, ezért az Ő szempontjából láttatja velünk a valóságot, mindazokkal, akik Krisztus feltámadását, ismeretében, hitében látják az egészet. Azt írja le nekünk az apostol, hogy nem ismerem Krisztust test szerint. Már nem az a lényeg, nem azért jelenik meg, mutatkozik meg nekünk Krisztus az evangéliumban, hogy a szemünk elé lássuk és azt figyeljük Benne, vagy azt kérjük vagy várjuk Tőle, amit a szemünkkel szeretnénk Róla látnunk, hanem hogy túllássunk a szemünkön.

A csodálatos dolog a tanítványok életében, amiről ez az evangélium, János evangéliuma is a végére érve tudósít nekünk, hogy túllátnak a tanítványok a szemükkel. Tamásnak teremtő Igét mond az Úr Jézus. Azt mondja: Ne légy hitetlen, hanem hívő. Hívővé teszi Tamást. Olyan emberré, aki a többi tanítvánnyal együtt Krisztusban a szeretetnek az Istenét tudja látni. És mindazt a régit, ami szem számára valóság, az Isten felől nézve felülről tudja nézni. Már Tamás sem ismeri Krisztust test szerint. Nem a sebeiből és nem a tapogatásból ismeri, hanem azt mondja Neki: én Uram és én Istenem.

Ezt teszi velünk az evangélium. Ez az, amire és ahogyan szorongat, visz és megtart bennünket Krisztus szeretete.

Most imádkozzunk:

Urunk, szerető Istenünk! Tebenned találjuk meg az értelmét mindannak, amit élünk. Tebenned válik céllal rendelkező valósággá a nyomorúságunk és az örömünk. Tebenned találjuk meg a bűneinkre a feloldozást. Tebenned találunk értelmet akkor, amikor nem tudjuk jóvá tenni, ami rossz történt, és nem tudjuk biztosítani magunknak és egymásnak a jót. Tebenned látható, látszik meg a hitünk számára ígéreted valósága. Erre vezess és nyiss fel bennünket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Amikor most elmondjuk az Apostoli Hitvallást, akkor az Isten Igéjét tartsuk szem előtt és a szívünkben. Azt, hogy Ő ezt, amit mi megvallunk, habár szavak csupán a számunkra, de megígérte és megteremtette. Így mondjuk el együtt:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 460 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 11

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki, miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küld el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról és add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg gyülekezetünkről, népedről ebben a városban és szeretteinkről szerte a világon. Tégy minket igaz gyermekeiddé, őrizz meg bennünket szentjeid közösségében. Tedd élővé számunkra napról-napra szavadat, és tarts meg bennünket a Tőled való kegyelemben. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk, dicsérünk Jézus Krisztus által, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Énekek: - Gitáros Énekcsoport:

1. ének: Most nem sietek, most nem rohanok,
most  nem  tervezek, most  nem  akarok.
Most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most elnyugszom, most elpihenek,
békén és szabadon, mint gyenge gyerek.
És nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
És nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény és ölel a csend,
és árad belém, és újjáteremt.
Még nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Még nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Új gyümölcs terem, másoknak terem,
érik csendesen erő és győzelem.
Ha nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Csak engedem, hogy szeressen az Isten.

2. ének: ||: Az Úr van itt! :||
||: A te Istened! :||
||: Ő vár rád! :||
||: Ő vár rád! :||
||: Hogy elmondja, :||
||: mennyire szeret! :||
A legdrágábbat adta érted:
||: Az ő Fiát, :||
||: aki most is él, :||
uralkodik mindörökké!

3. ének: Itt vagyok most, Jó Uram, Hozzád száll e dal.
Tudom, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e hang.
Mert most nem azt kérem, hogy adj még,
nem könyörgök: Figyelj rám!
Csak éneklem, hogy áldott légy, Atyám!

Szeretlek, ó, Uram! Hálám szívemből fakad!
Hiszen mindent látsz Te bennem, hatalmad oly nagy!
Szeretlek, ó Uram! Hálám szívemből fakad.
És énekem, hogy áldott légy Uram!

Most ismét térden állok én, s tudom, hogy hallgatsz rám.
Bár sokszor hideg szavakat szólt kopott és halk imám.
De most el kell, hogy mondjam egyszer,
amit oly rég szeretnék,
Hogy szeretlek, és szívem csak Tiéd!

Szeretlek, ó Uram! Hálám szívemből fakad!
Hiszen mindent látsz Te bennem, hatalmad oly nagy!
Szeretlek, ó Uram! Hálám szívemből fakad.
És énekem, hogy áldott légy Uram!

- - - - - - - -

305 (Luther Márton 1483-1546)

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek Testvéreim! Adjunk hálát Istennek és dicsérjük nevét:

Áldunk Téged, szerető Istenünk, mert népednek örömet és békességet ajándékozol. Áldunk Téged szeretetedért, amellyel minden emberhez odafordultál, és véredet ontottad, hogy mi megmeneküljünk. Áldunk Téged, hogy bár nem kényszerítesz bennünket a jóra, mégis mindent megtettél értünk. Áldunk Téged, hogy közösséget teremtesz, amelyen keresztül Igéd a szívünkig hatol. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim, hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismeritek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

12

12

12

12

12