2013-03-31

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. március 31-én, Húsvét ünnepének istentiszteletén Schermann Gábor lelkész*, valamint a Gitáros Énekcsoport szolgálatával.

Kezdő ének: - Gitáros Énekcsoport

Örvendjetek, vigadjatok, mert ím az Úr feltámadott!

Szent hitünknek ez ad új erőt, íme igazat mondott!
Hozsánna száll, szent glória! Szívünk csak rólad énekel.

Feltámadt Jézus, Isten Fia, vígy magadhoz az égbe fel!

Hiszem Krisztust, boldog vagyok, Hisz ő az élet szent Ura!

Hiába tör reám a gonosz, Nincsen rajtam hatalma!
Hozsánna száll, szent glória! Szívünk csak rólad énekel.

Feltámadt Jézus, Isten Fia, vígy magadhoz az égbe fel!

Hadd zengjen hát vidám dalunk, Győzelmes húsvét ünnepén!

Ha hű leszek hozzád, ó Uram, Véled feltámadok én!

Hozsánna száll, szent glória! Szívünk csak rólad énekel.

Feltámadt Jézus, Isten Fia, vígy magadhoz az égbe fel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fölemelte jobbját az Úr, hatalmasan munkálkodik!

Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Zsolt 118,16; Hós 13,14

Ujjongás és győzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból,

mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott!

A kő, amelyet elvetettek az építők, íme, szegletkővé lett,

az Úr műve ez, és szerfölött csodálatos!

Ez a nap az Úr napja, amelyet õ maga szerzett,

hogy vigadozzunk és örvendezzünk!

Istenem vagy, ezért hálát adok neked,

magasztallak téged, halleluja! Zsolt 118,15.22-24.28

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Fölemelte jobbját az Úr, hatalmasan munkálkodik! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod?

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Most Isten színe előtt vizsgáljuk életünket, nézzünk bele parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, akkor megcsaljuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk bűnünket, akkor hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Hittel forduljunk hát Istenhez, vigyük Elé a bűnünket és kérjük az Ő irgalmát:

Istenem, könyörülj rajtam kegyelmedért! Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmasan. Teljesen mosd le rólam bűnömet, vétkeimtől tisztíts meg engem. Én bűnben születtem, Te viszont a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek, moss meg és hófehér leszek az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit halálra adott a mi bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Élő Istenünk! Fiad feltámasztásával elvetted a halál hatalmát, és üdvösséget hirdetsz az egész világnak. Szabadíts meg kishitűségünktől, kétkedésünktől. Hasonlóképpen mindazoknak a húsvéti énekében, akik vallják, hogy Krisztus feltámadt a halottak közül és él értünk örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Húsvét vasárnapjának ószövetségi Igéje Ézsaiás prófétától szól a 26. fejezet két versében: a 14. és a 19. versben:

14. vers: A halottak nem élnek,

az árnyak nem támadnak föl,

ezért büntetted meg

és irtottad ki őket,

még az emlékezetüket is eltörölted.

19. vers: Életre kelnek hallottaid,

föltámadnak a holttestek!

Ébredjetek, és ujjongjatok,

kik a porban laktok!

Mert harmatod a világosság harmata,

és a föld visszaadja az árnyakat.

Így szól erről Húsvét vasárnap evangéliumbeli Igéje Márk evangéliuma 16. fejezetének az első nyolc versében:

Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759)

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek! Egy egyszerű példával szeretném bevezetni azt, amiről ma, ez az ünnep szól. - Az élet dolgai általában többféleképpen is felfoghatók. Sok mindennel vagyunk így. Egy megkeseredett szívű ember esetleg egy kedves, mosolygó szót is, amit kap, úgy fogad, mint gúnyos bántalmazást. Akiben meg öröm lakik belül, az talán, még azon is nevet, ha gorombán az orrára csapják az ajtókat. Tudjuk jól, hogyha valaki panaszkodik, akkor többnyire nem nagyobb baja van, mint másoknak, hanem a szíve szomorú. Ha meg valaki boldog, akkor az sose azért van, mert jobb a sorsa másokénál, hanem a lelke világosabb.

Például ez a napsütötte tengerpart a pálmafákkal - ami rendkívüli idillikus benyomást kelt így távolról - valaki számára jelenthet egy szomorú emléket: egy csalódást, egy elválást, egy gyászt vagy bármilyen efélét. - A másik kép meg, ami egy mai húsvéti, tatabányai Óvároshoz hasonló, jelenetet ábrázol, a 20. század egyik jelképe: az „öröm”. Azzá tette az a lélek, ami benne van.

Így kérem most a Testvérektől, feleljenek most őszintén, szívből felelni rá: Ézsaiás prófétától két mondatot olvastam fől: melyiket választják a kettő közül? - Felolvasom még egyszer ezt a két mondatot:

„A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted.”

„Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.”

Igaz, hogy nem egymás után következő két mondat Ézsaiástól, de azért nagyon közel vannak egymáshoz. Pár sor választja el őket egymástól. És egyiket sem azért mondta, mintha azt a másikat megcáfolni szeretné. Mind a kettő színigaz. Mind a kettő Isten igaz Igéje. Az egyik mondat arról szól, hogy humbug az, hogy emléke örökké szívünkben, a mi önvigasztalásunk akkor, amikor nem találunk jobbat. Nem él az emlékes senkinek örökre. Nem él, ahogy mi elenyészünk, úgy az emlékünk is. - Lehet, hogy kicsit később. - És az is igaz, amit Jézus mond - a másik mondat alapján -, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, az, ha meghal is, él. És aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”

Ezért mondja Ézsaiás, hogy a por-ember, aki amúgy por, - úgy marad. Mert Isten, aki teremt, mint az elvetett magból kikelő, saját magához tartozó új test, - úgy újra teremt, újjáteremt bennünket is. Az Övéit is. Ezért mondja bizalommal az Istenhez fordulva a próféta: halottaid, a Te halottaid - mondja az ÚRnak - életre kelnek. Harmatod által. - Szóval mind a kettő igaz.

Igeolvasás:

A gyülekezet keresztyén hittestvéreihez ilyen válasz útján szólt annak idején Pál apostol. Szólt szenvedélyes, keresetlen, rendezetlen szavakkal. Ezért ne csodálkozzunk, ha önmagát is figyelmetlenül ismételgeti, mert haraggal és szenvedélyes buzdítással szólt hozzájuk.

A mai, levélbeli Ige, Húsvét ünnepének a levélbeli Igéje a Korinthusi 1. leveléből szól, a 15. fejezetből, 12. verstől kezdve a 20. versig terjedően:

Ezt írja nekünk Pál apostol:

Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ez a valóság két oldala: Jézus Krisztus, aki emberré lett és kereszthalált szenvedett értünk, Ő feltámadt és él. És az Ő révén tele életünk lesz: más és hatalmas - így mondja a Biblia - nekünk is.

Másfelől az életünk ideig-óráig való bukdácsolás útján fut, és aztán vége van. Ha így nézzük, akkor nincs értelme semminek. Nyomorultabbak vagyunk mindenkinél, mert még ezt a kis időt sem tudjuk rendesen kihasználni és kiélvezni, mert folyton ezzel a Jézussal bíbelődünk, aki pedig nem is él, és nincs is semmi jelentősége annak, hogy foglalkozunk-e Vele vagy sem, mert ezt az életet nagyon jól végig lehet lavírozni Nélküle, és sokkal jobban járunk, ha nem törődünk Vele.

Úgy hogy ezt a két oldalt valahogy el kell döntenünk. Ki kell választanunk az egyiket, a kettő nem keverhető. Vagy így, vagy úgy látjuk a valóságot. Kedves Gyülekezet, int Pál apostol, most már válassz! Melyik az igazság? Vagy élet van Krisztussal, vagy ezen múlik minden - és az hitünknek a lényege - Ő él, és akkor nekünk is életet ad. Ezért vagyunk az Ő tanítványai, mert életet adott és ígért nekünk, és ezt megmutatta a feltámadásában.

Vagy pedig - szintén hit kérdés - hiszük, hogy nincsen semmi. És akkor minden mindegy. És hozzáteszi: ámde - a mi döntésünktől függetlenül - Krisztus feltámadt! Ámde Jézus Krisztus, az Úr már letette a voksát. Döntött mellettünk. Hiszen az életét is odaadta értünk, ezzel eldöntve a kérdést ezen az oldalon.

Most azért azt kérem, hogy csendesedjünk el, és ha sikerül dűlőre jutnunk ebben a kérdésben - melyik oldalról látjuk az életünket, Ézsaiás melyik mondata felől - akkor vigyük ezt Isten elé, és kérjünk Tőle bizonyságot. Olyan bizonyságot, amit különben tényekkel, adatokkal, fényképekkel kivetíthetnénk, hogy megmutassuk: biztos, hogy feltámadt Jézus. Istentől tudunk bizonyságot kapni, ezért vigyük Hozzá, Őelé ezt a kérdést, és biztos vagyok benne, hogy aki zörget, kér, keres erre a nagy kérdésre választ - mert minden kérdésünk ebben a kérdésben, Ézsaiás két mondata körül forog - az fog kapni. És kinyílik előtte az Isten válasza. - Szóval így van ez.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk! Rád bízzuk azt, amit mi nem tudunk előhozni, megteremteni magunkban, Add meg nekünk a Te szeretetedben és megmentő hatalmadban való hitet, amely eleve felülírja, keresztülhúzza minden egyéb döntésünket kérdésünkben. Ezért Rád bízzuk ezt az ünnepet, benne az életünk további napjait. Te formáld úgy, hogy megnyíljon előttünk napról-napra minden kétség és kérdés közepette a Te szeretetednek a perspektívája, és lássuk a Te válaszodat, amelyet tettél, adtál a mi nagy kérdéseinkre. Jöjj hozzánk Igéddel napról-napra, hogy beteljesedjék rajtunk ígéreted. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Istenben való bizalommal, az Ő válaszában való reménységgel mondjuk el együtt, hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Mindannyian, hiszen mindannyiunknak vannak elment szerettei, mindannyian vigyük őket Isten elé azzal a tudással, ismerettel, bizalommal, amely Pál apostol szavaiból árad. Különösen fontos ez az évfordulók kapcsán. Most, ezekben a napokban 32 éve elhunyt Hibbey Barnára gondol az ő családja. Őt is ezzel a hittel vigyük oda és szeretteit.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 213 (1. v.: XII. századi német ének. 2.-3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1913 - Gregorián dallamból, Wittenberg 1533) - Liturgia: 12

1. Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ha föl nem támad, Nincsen bűnbocsánat. Ámde ő feltámadott, Áldja Krisztust ajkatok. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 2. Vége a gyásznak És a könnyhullásnak! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Krisztusra nézünk, S békesség a részünk. Nyomdokába léphetünk. Utunk ő és életünk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 3. Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ővele járunk. Erőt ad szolgálnunk. Diadalmas, szent erőt! Énekünk dicsérje őt. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki, miután halálával elgyőzte a Halált, harmadnapra föltámadt a sírból és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk! Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg Gyülekezetünkről, ebben a városban élő népedről, magyarországi Egyházainkról, közösségeinkről, akik a Te nevedet vallják, és népedről, gyermekeidről szerte a világon. Őrizz meg bennünket, mindannyiunkat szentjeid közösségében.

Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Emlékezz meg azokról, akik szeretteikre gondolnak, akik rájuk emlékeznek, és akik érzik hosszú idők óta a hiányukat, amely itt maradt az elmentek után. Legyen gondod a Hibbey családra Urunk, és mindazokra, akik magukra maradnak itt, az emberek között, ebben az életben. Őrizz meg bennünket a Krisztus reménységében, a Veled való közösségben.

Mert Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Énekek: - Gitáros Énekcsoport:

1. ének: Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él, ezt zengi néked:
Dicsérlek én, dicsérlek téged.

Dicsér az ég, nap, hold és csillagok,
Fény és sötét, nap, éj és hajnalok,
Dicsér az ég, felhő és hóvihar,
A víz s a tűz megannyi tiszta dallal.
Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él, ezt zengi néked:
Dicsérlek én, dicsérlek téged.

Dicsér a föld, dicséri szent neved.
Mint jó Atyánk, táplálsz, adsz eledelt.
Virág, gyümölcs, zöld fű, fa, hegyvidék,
Tó és folyó, síkság és büszke bérc.
Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él, ezt zengi néked:
Dicsérlek én, dicsérlek téged.

A nagyvilág létével énekel,
Szavunkra vár, hogy hangja dal legyen.
Zengjük tehát ég és föld énekét,
Zengjük velük: nagy Isten, áldott légy!

Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él, ezt zengi néked:
Dicsérlek én, dicsérlek téged.

2. ének: Kész az én szívem, Uram, néked zeng a dalom.

Elő hát hárfa, lant, hadd keltsem fel a hajnalt!
„Szent az Úr, jó az Úr!” - hirdetem a népek között,

mert az ő hűsége felhőkig ér!

Igazság, hatalom igéd minden egyes szava.

Szívembe rejtem el, soha el nem felejtem.
„Szent az Úr, jó az Úr!” - hirdetem a népek között,

mert az ő hűsége felhőkig ér!

3. ének: Együtt fog ujjongni fiatal és öreg is, és örömében táncot lejt a lány. Lajlaj...Lajlaj...Lajlaj...Lajlaj...Lajlaj...Lajlaj...
Gyászukat ünnepre fordítom, és nem búsulnak ezután.
Vidámmá teszem a szívüket, hogy örvendezzenek a bánatuk helyett.

Vidámmá teszem a szívüket, hogy örvendezzenek a bánatuk helyett.

Együtt fog ujjongni fiatal és öreg is, és örömében táncot lejt a lány. Lajlaj...Lajlaj...Lajlaj...Lajlaj...Lajlaj...Lajlaj...
Gyászukat ünnepre fordítom, és nem búsulnak ezután.
Vidámmá teszem a szívüket, hogy örvendezzenek a bánatuk helyett.

Vidámmá teszem a szívüket, hogy örvendezzenek a bánatuk helyett.

4. ének: Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,
Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.
Ő a mi páncélunk erős pajzsunk,
Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.

Ez a Föld széthullik, minden hegy elomlik,
De egy kőszikla örökké áll.
Tajtékzik a tenger, gyilkol a sok fegyver,
Nékünk mégsem árt a halál.
Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,
Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.
Ő a mi páncélunk erős pajzsunk,
Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.

Eladó már minden, örömöd még sincsen,
Ha ez a forrás nem árad rád.
Ő az, aki ingyen, már od'adott mindent,
Értünk áldozva önmagát.
Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,
Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.
Ő a mi páncélunk erős pajzsunk,
Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.

Fogták, elítélték és megfeszítették
Isten Fiát mi helyettünk.
Nincs már ítélet, vád sohasem érhet,
Vére eltöröl minden bűnt.

Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,
Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.
Ő a mi páncélunk erős pajzsunk,
Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.

5. ének: Áldjátok az Urat, áldjátok szent nevét!
Házában álltok napról napra, dicsérjétek szüntelenül!
Áldjátok az Urat, áldjátok szent nevét!
Házában álltok napról napra, dicsérjétek szüntelenül!

Tárjátok kezeitek az élő Isten felé!
Áldjon meg téged Sionról az Úr, ragyogtassa arcát reád!

Tárjátok kezeitek az élő Isten felé!
Áldjon meg téged Sionról az Úr, ragyogtassa arcát reád!

6. ének: Új hálaének áldja Istent, A teremtés Urát,

Ő hívott életre mindent, És szeretete mindig vár.
Új hálaének áldja Istent, A békesség Urát,

Ő otthonába hív minket, S a céltalan is rátalál.
Minden perc és minden pillanat,

Minden nyelv és minden gondolat,

Minden ember, minden nép,

A Teremtőjéről beszél.

Új hálaének áldja Istent, Ki nékünk megbocsát,

Ő nem hagyott bűneinkben, És értünk küldte szent Fiát.
Új hálaének áldja Istent, Ki nékünk megbocsát,

Ő nem hagyott bűneinkben, És értünk küldte szent Fiát.
Minden perc és minden pillanat,

Minden nyelv és minden gondolat,

Minden ember, minden nép,

A Teremtőjéről beszél.

Már minden egyes ember áldja A menny és föld Urát,

Őt Jézusban megtalálja A megszabadított világ.
Már minden egyes ember áldja A menny és föld Urát,

Őt Jézusban megtalálja A megszabadított világ.
Minden perc és minden pillanat,

Minden nyelv és minden gondolat,

Minden ember, minden nép,

A Teremtőjéről beszél.

- - - - - - -

223 (Gellert Keresztély 1715-1769, német)

1. Jézus él, én is vele! Hol van, halál, nagy hatalmad? Jézus él, sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van: Ez az én bizodalmam. - 2. Jézus él! Ő országol Égen-földön dicsőségben. Ha fölkelt sír álmából, Vele élek örök fényben, Szüntelen szolgálatban: Ez az én bizodalmam. - 3. Jézus él! Ha csüggednék, A szent Istent sérteném meg, Mert bocsánatot ígért, Ha bűnösök hozzá térnek. Kegyelmet ad Krisztusban: Ez az én bizodalmam. - 4. Jézus él, én is vele, már nincs kétség, Kegyelmétől el nem téphet Sem magasság, sem mélység, Sem öröm, sem szenvedések. Ő erőm és oltalmam: Ez az én bizodalmam. - 5. Jézus él! Így halálom Örök otthon tárt kapuja. Vigasz végső órámon Ránézni az élő Úrra, Hogy hittel sóhajthassam: Jézus, én bizodalmam.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek! Adjunk hálát Istennek és dicsérjük nevét:

Jó Istenünk! Áldunk Téged, hogy értünk győztél a halálon és a bűnön. Áldunk Téged a Veled való közösség minden áldásáért. Áldunk Téged, hogy megtartasz bennünket akkor is, ha mi sötétben járunk. Könyörgünk, járj velünk, hordozz bennünket mindaddig, amíg ezen az úton vagyunk. Hogy erős hittel Hozzád ragaszkodjunk, hogy Hozzád érkezzünk meg, Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim, hirdessétek az Úr Jézus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Himnusz: Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

12

12

12

12

12