2013-03-24

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. március 24-én, Böjt 6. vasárnapja (PALMARIUM) - Virágvasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* szolgálatával.

Kezdő ének: 209 (Klesel Ábrahám 1637-1702, német)

1. Én lelkem útra készülj, Kísérd el Uradat! A szent város felé tart, Kövesd, és el ne hagyd! Szent áhítattal kísérd, Úgy nézd nagy kínjait! Hordozni a keresztet Téged is megtanít. - 2. Az Istennek Báránya, Lelkünknek jegyese, Ím, elmegy, mintha várná Menyegző öröme. Ó, jertek, és nézzétek, Sion leányai,¹ Mint kell tövisből néki Koszorút hordani! - 3. Most mint király vonulsz be, Ujjong a népsereg, De kész, Uram, a tőr is, Hogy foglyul ejtsenek. Gúnyt és szidalmat hallasz A tisztelet helyett, Míg véres keresztfádon Lehunyod majd szemed. - 4. Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet; De távolból felénk már Szent koronád ragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok. - 5. A győzelem tiéd lesz, Veled van szent Atyád, Ő hozza fel sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elődbe hintnek, Győzelmedről beszél. - 6. Nagy kínjaidra, Jézus, Könnyezve gondolok.
E szent napokban ébressz Bennem bűnbánatot! Öt sebed vigasztaljon, Ha én is szenvedek; S te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek!

¹ Jeruzsálem lakói. Később az egyház népe.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!

Hozsánna a magasságban! Mt 21,9

Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel,

nagy irgalmaddal fordulj hozzám!

Ne rejtsd el arcodat szolgád elől,

ments meg ellenségeimtől!

Megalázott vagyok, és szenvedek,

segíts és oltalmazz, Istenem!

Látják ezt az alázatosak, és örülnek:

ti Istent keresők, éledjen szívetek! Zsolt 69,17.18.30.33

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk életünket, szívünket az Ő parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja nekünk az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem most mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, és kérjük az Ő irgalmát:

Urunk, Jézus Krisztus! Ujjongtak körülötted az emberek, de azután magadra hagytak. Megkínoztak és megöltek. Azóta is megrettenünk attól a sötétségtől, amely bennünk, embereidben rejtőzik. Ajándékozz meg bennünket azzal, hogy világosan lássuk magunkat, indulatainkat, a bennünk élő és munkálkodó bűnünket. És szereteteddel segíts rajtunk. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta értünk áldozatul. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk! Te üdvösségünkre hirdeted közöttünk evangéliumodban egyszülött Fiad szenvedését és halálát. Nyisd meg a szívünket, hogy szeretetét és engedelmességét felismerjük, kövessük Őt, és ragaszkodjunk Hozzá mindenkor, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Virágvasárnap Igéjét olvasom. A mai nap Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvének az 50. fejezetében így szól. Az első kilenc verset olvasom:

Ezt mondja az ÚR:

Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt?

Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak?

Csak bűneitek miatt adtalak el, vétkeitek miatt küldtem el anyátokat!

Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem?

Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak?

Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani?

Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek?

Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat!

Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól.

Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát húzok rá.

Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni,

hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.

Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.

Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet.

Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.

Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat.

Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől.

De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.

Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.

Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer perbe szállni velem?!

Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide!

Íme, az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani?

Mindnyájan szét mállanak, mint a ruha, moly rágja meg őket.

Így szól erről Virágvasárnap levélbeli Igéje, Pál apostol szava, a Filippieknek írt levél 2. fejezetéből az 5. verstől kezdve a 11. versig.

Ezt írja az apostol a gyülekezetnek:

Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt:

mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,

hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett,

és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki,

amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon,

mennyeieké, földieké és földalattiaké;

és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szívem, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Nincs két evangélium. Csak egy! Ez azért fontos, mert a mai napnak, Virágvasárnapnak, a Nagyhét nyitó-napjának a története így, ezen a helyen, hogy most ez a Nagyhétnek a kezdete, - különösen ezen a helyen, ebben az időpontban - nagyon problémás.

Arról szól a mai vasárnap, - bár konkrétan a már elhangzó Igék ezt nem mondják el, de a vasárnapnak mégis az ünnepe arról szól -, hogy Jézus ünneplés, éljenzés közepette vonult be Jeruzsálembe. Méghozzá nem akármilyen ünneplés és éljenzés közepette, máskor is volt része ünneplésben, éljenzésben, de most igazából, mint a Megváltót ünnepelték tanítványai. Hittel ünnepelték, és azt hirdették Róla, ami az evangélium tartalma Őróla, Őtőle. - Ez, itt a mai napnak az üzenete szól hozzánk évről-évre, miközben belelépünk abba a hétbe, amelyik arról szól, hogy Jézust mint bűnözőt elfogják, elítélik, kicsúfolják. Kiderül Róla, hogy senki, és kivégzik. Csúfosan meghalt.

És ez a kettő így nagyon nehezen fér össze. Mintha két evangélium lenne: egy - a dicsőséges Jézus Krisztusról: Ő a mi Urunk, Megváltónk, és aki segít rajtunk. Meghallgatja az imáinkat, velünk van, elkísér minket, vezet minket. Pásztorunk, aki győzelmesen megszabadít, megment, teljesíti a szükségleteinket, betölti az életünket javaival. - És van egy másik evangélium is, amelyik arról szól, hogy Jézus a gyengeség Királya, aki arra van, hogy elvesszen, hogy Ővele bánjanak csúfosan, - és ezzel váltott meg minket, hogy Ővele bárki, bármit tehetett. Jól megverhették, kicsúfolhatták és jól kivégezhették. És ez az Ő gyengesége - ahogy Pál apostol írja - „a gyengeségben van az Isten ereje”. Hát ez a mi szabadulásunk.

Ez a kettő nagyon furcsán nem passzol össze: mintha két evangélium lenne. De csak egy evangélium van. Hogyan van ez a kettő, benne együtt, az egy evangéliumban?

Könnyű, a kettő alapján könnyű következtetni arra, hogy Jézus, amikor elfogták, elítélték, mint Jeruzsálembe ünnepelve érkezett királyt, - akkor áldozatul esett. Könnyű úgy gondolni rá, nézni rá, mint áldozatul esett hősre. És alapjában véve az életünk is, a tapasztalatunk is, a világunknak a sora is segít erre jutni. Segít arra jutni, ha körülnézünk az életben, hogy Jézus gyenge. Gyenge abban az értelemben, hogy nem gátolja meg e világ fejedelmének, az Ördögnek minden cselvetését és minden rombolását. Hogyan is gátolná meg, hiszen pont Rajta teljesedik ki? És nem szól egy szót se.

Könnyű azt látni, és könnyű abban végkövetkeztetésre jutni, hogy mi, még ha Jézus tanítványai vagyunk is, beleshetünk minden bűnbe. Áldozatul eshetünk minden szerencsétlenségnek. Velünk, emberekkel bármikor, bárki, bármit tehet. Velünk, emberekkel bármikor, bármi megtörténhet. Bármilyen jó a biztosításunk, az mindig csak pénzbeli biztosítás marad. Az életet semmi nem biztosítja. Könnyű arra jutni, hogy minden gyűlölet és minden szerencsétlenség rajtunk szabadon bekövetkezhet, és Jézus Megváltó-volta, ereje és hatalma nem ezen a területen van, hanem valahol másutt. Ott az áldozatban, a gyengeségben és az elmúlásban.

Kékes-tetőn láttuk ezt az emlékművet, nagyjából két éve. Akik ott voltak. Felmentünk a hegy tetejére, és ott fogadott minket ez az emlékmű: a motoros áldozatok emlékműve. Sok-sok szalaggal, koszorúval emléktáblával, nevekkel, fényképekkel azokról, akik áldozatul estek a motorozás veszedelmének.

Nagyon jó helyen van ez az emlékmű, mert sok-sok kanyar, sok-sok szikla, sok-sok beláthatatlan kanyarulat, útkanyarulat vezet idáig. Ott könnyű áldozatul esni a motorozás veszedelmének. Akkor is, ha valaki „dicsőségesen” motorozik. Vagyis övé az út, széltében-hosszában. - És amikor egy kanyar mögül valaki más is jön, akkor már nincs menekvés. - Könnyű úgy is áldozatul esni ezen a hegyen, hogy „alázatosan” vonul a motoros, csak a maga helyén, szigorúan az úttest jobb szélén, korlátozott sebességgel. Mert nemcsak a motorosok, hanem a szembe jövő autók is vonulhatnak „dicsőségesen” az út széltében-hosszában. - És akkor sincs menekvés, ha a szegény motoros semmiről sem tehet.

Tiszteletet ad ez az emlékmű ezeknek az áldozatoknak. Áldozatuk bökkenője az, hogy az előbbi esetben - tehát a „dicsőséges” motoros esetében - az ő saját útja vezetett a halálhoz. A második esetben - a vétlen, „alázatos” motoros esetében - más emberek „dicsőséges” útja vezetett a halálához anélkül, hogy ebben őneki döntése, része lett volna, és így anélkül, hogy

„áldozatával” valamit tehetett volna. Úgy áldozat, mint az az ember, akit kilöknek az arénában a sorstársai vagy a halála elé, és nincs választása.

Igeolvasás:

A mai napnak, Virágvasárnapnak az evangéliumi Igéje János evangéliuma 10. fejezetéből szól. A 17. és a 18. verset olvasom Jézus szavait.

Ezt mondja:

„Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen. .

Igehirdetés:

Jézus ezt mondja. Jézus szereti az embert - ez a mi reménységünk.

Minden gondolatunk - természetszerűleg - saját magunkról szól. Hogyan mentesem meg magamat? Hogyan oldjam meg a magam problémáit? Hogyan éljek, mit tegyek, hogy életem legyen? Hogyan lehetek jobb? Milyen módszerek lehetnek arra, hogy tisztább, jobb életet éljek, vagy hogy sikeres legyek?

Jézus szereti az embert! Miért? Mert az, hogy Ő megérkezett Jeruzsálembe azért, hogy az életét odaadja - ez az Ő hatalma. Ez az egyetlen lehetséges önkéntes áldozat. A világtörténelem egyetlen áldozata - ilyen értelemben - Jézus Krisztus.

Áldozatul eshetünk bármikor, bárkinek, bárminek, bárhol. De ez nem azért van, mert mi szeretnénk áldozatul esni, vagy mert hatalmunk lenne befolyásolni egymást, önmagunkat vagy a természetünket. Nekünk sínünk van, amik között tudunk haladni. És néha úgy tűnik: minden kereszteződést leszabályoztak már, minden váltót beállítottak, rövidítettek már. Minden döntésünk előre, mások által - vagy úgy általában - már meg van hozva. Az életünknek ki van jelölve a kezdete, és nem kérdezi senki. Ki van jelölve a vége, és nem tehetünk róla. És a kettő között is nagyon-nagyon szűk a mozgásterünk. Ez alapján hiába keressük az evangélium értelmét. Ezt, a mi példánkat hiába próbáljuk ráhúzni Jézus Krisztusunkra. - Ezért mondta el ezeket önmagáról a mi Urunk.

Hatalma van arra, hogy minket megszabadítson. Hatalma van arra, hogy - ha Isten szava úgy rendelkezik, úgy szól -, akkor számoljunk. Hatalma van arra, hogy Őbenne azok, akik tanítványai, meglássák a Megváltót. Hatalma van arra, hogy az életét odaadja - kétségben döntve ezzel azokat, akik addig talán hittek Neki. Hatalma van arra, hogy az életünk kilátástalansága, végessége közepette Ő megszólaljon. Hatalma van arra, hogy azt mondja: „Én vagyok az ajtó, az út, az igazság és az élet.” Hatalma van arra, hogy ez így legyen valamikor: Odaadod és visszaveszed. Jézus szeretete és szeretetének a hatásai - ha szabad így fogalmazni - ebben vannak.

Úgy gondolom, hogy amikor körülnézünk az életünkben, és azt látjuk, hogy mindent a mi és embertársaink indulatai döntenek el, amit pedig esetleg mégsem, azt a kilátástalan végzet határozza meg, - amikor ezt látjuk magunk körül, akkor tudni érdemes, hogy az egyetlen esemény, amit nem emberek akarata és nem a végzet hatalma határozott meg, - pedig a történelemben talán leginkább úgy tűnik, hogy ez volt a helyzet - az a mi megmentésünk tette: a golgotai kereszt.

Most imádkozzunk:

Édes Urunk! Nem látjuk azt az erőt, hatalmat, szeretetet és azt a tervet, amelyet velünk, értünk megtettél. Ahogyan bennünket hordozol, és ahogyan számunkra országodat, a megtartatást elkészítetted. Nem látjuk. Csak a mi utunk korlátait látjuk. Ezért hálát adunk Neked, mi, a Te gyülekezeted, hogy megtartasz, bátorítasz, és újra és újra megszólítasz minket Igéddel, a Benned való kegyelem forrásával. Ezért, hitet támasztó Igédért könyörgünk Hozzád. Add meg nekünk ezekben a napokban is, amikor a Te kilátástalan utadat nézzük, és életünkön át valahányszor a mi saját, kilátástannak tűnő utunkat járjuk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogaztatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677) - Liturgia: 12

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen bevonult Jeruzsálembe, hogy vállalja a kereszthalált, és Magára vegye a világ bűneit. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. És add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk! Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd a hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg gyülekezetünkről, mirólunk, népedről ebben a városban, ebben az országban, és mindazokról, akik segítségül hívják

nevedet szerte a világon. Tarts meg és őrizz meg mindannyiunkat szentjeid közösségében.

Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek már el ebből az életből. Szeretetedbe ajánljuk a Mogyorósi családot, a Kondor családot, és azokat, akik elment szerettjeikre gondolnak, akik már nincsenek itt közöttünk. Szeretetedbe ajánljuk azokat, akik árván maradtak, Azokat, akik magukra maradtak életükben. Szeretetedbe ajánljuk azokat, akik nem találják a hiányban, a magányban, a gyászban a kiutat, nem találják azt a békességet, ami a további utat adná. Urunk! Emlékezz meg azokról, akik gyermeküket, feleségüket, férjüket, szüleiket gyászolják. Emlékezz meg azokról, akik belefáradtak már ebbe a gyászba, és nem tudnak értelmet és reménységet találni belőle. Urunk, adj őszinte szívet, bűnbánatot, Előtted való alázatot és szeretetedre valló bizalmat, hogy mindazt, amit egymás számára jelentünk, és amit tudunk, gondolunk, tartunk egymásról, örömöket és terheket, kincset és fájdalmat, azt a Te szeretetedbe tudjuk vinni.

Urunk! Engedd meg, hogy hálát adhassunk napjainkért Neked. Hogy aztán úgy kezdhessük mindig a következőt, hogy tudjuk: nem fogyatkozott meg irántunk való bizalmad. Ezért, Krisztus Jézusban megmutatott szeretetedért áldunk és dicsérünk Téged. Őáltala adjunk hálát szeretteinkért, ittlevőkért és elmentekért, és az Ő nevében forduljunk együtt Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 208 (Hauszky Sándor 1871-1965 - Vác 1797)

1. A keresztfádhoz megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved. - 2. Isten ama Báránya, Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. - 3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt. - 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami engem földre von. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szereteted sírig áldom, Győzedelmes Krisztusom. - 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek, A szeretet hozzád kapcsol, - Boldog, aki híven harcol, - Veled mindig győzhetek!

2. ének: 307 (Franck János 1618-1677, német)

1. Lelkem, a hívek nyájával Élj Jézus vacsorájával! Néked szolgál teste, vére Hited erősítésére. Hirdesd, háláld szeretetét, Dicsőítsd emlékezetét! Ily nagy gondja van lelkedre, Méltó minden tiszteletre. - 2. Ím, ő maga hív most téged, Vacsorája táplál, éltet, És arról tesz bizonyságot, Hogy ő igaz, hű barátod. Járulj elé buzgósággal, Kérd mély alázatossággal: Ösztönözzön szeretetre, Istenfélő, szent életre. - 3. Jóvoltodban bízik lelkem, Részt adsz örök kegyelmedben. Gyengeségemet te látod, Bűneimet megbocsátod. Világolj rám, örök fényem! Mindazt a jót add meg nékem, Amit minekünk szereztél, Midőn áldozattá lettél.

3. ének: 44 (8. zsoltár. Marot Kelemen 1496?-1544, francia. Szenczi Molnár Albert 1574-1633 - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége. - 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel legyőzöd az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted. - 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, a holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rágondolsz, s megáldod ezerszer. - 4. Kisebbé tettél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál; Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. - 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt, íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, Örök hálával áldunk mi téged.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek, és dicsérjük az Ő nevét:

Jó Istenünk! Áldunk Téged, hogy Igédben, a Veled való közösségben Krisztus Urunk szeretetéből örömet és békességet, jövőt és reménységet ajándékozol nekünk. Arra kérünk, őrizz bennünket utunkon, tartsd kezedben jövőnket, életünket, és nyisd meg a szemünket-szívünket annak a hitben való meglátására, amit értünk tettél, és ahogyan bennünket megtartasz. Add meg nekünk, mindegyikünknek, személy szerint azt, amire ebben szükségünk van: a kételkedőnek hitet, a gyengének állhatatosságot, a keményszívűnek megtérést, az elesettnek új erőt, az aggódónak megnyugvást, a szomorkodónak vigasztalást. Őrizz meg bennünket minden értelmet meghaladó békességedben, hogy együtt örvendezzünk Veled el nem múló örömmel a Te országodban. Ámen.

Testvéreim, hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7