2013-03-03

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. március 3-án, Böjt 3. vasárnapjának (OCULI) istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* és a Gitáros Énekcsoportja szolgálatával.

Kezdő ének: - Gitáros Énekcsoport

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak, örökre enyém vagy!

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak, örökre enyém vagy!

1. Viruló réteken át hűs forrás felé vezetlek.
Pásztorod vagyok, elveszni senkit sem hagyok,
karom feléd kitárom, kiárad áldásom.
Nem rejtőzöm el, szívem a szívednek felel,
amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak, örökre enyém vagy!

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak, örökre enyém vagy!

2. Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben, örök feléd a hűségem.
Amerre jársz, védlek, nyomodban lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak, örökre enyém vagy!

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak, örökre enyém vagy!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szemem az Úrra néz szüntelen,

mert ő szabadítja ki lábam a csapdából. Zsolt 25,15

Fordulj felém, és könyörülj rajtam,

mert elhagyott vagyok és szegény.

Enyhítsd szívem szorongását,

szabadíts meg ínségemből!

Lásd meg elesettségemet és gyötrődésemet,

és bocsásd meg minden vétkemet!

Őrizd meg lelkemet, és ments meg engem,

ne valljak szégyent amiatt, hogy benned bíztam. Zsolt 25,16-20

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk a szívünket, életünket parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ezért kérem most, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Hittel forduljunk most Istenhez, vigyük Elé az életünket és kérjük irgalmát:

Uram! Hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmad szerint engem. Légy erős kősziklám, segíts rajtam. Vezess engem nevedért, szabadíts ki a hálóból, mert Te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta áldozatul értünk. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Te a világosság vagy, ezért sokszor felnyitod a szemünk, hogy kegyelmedből átlássunk zavaros ügyeken. Áldj meg minket, hogy lássuk azt a fényt, amely Krisztusban ragyog, és amely elűz minden éjszakát. Ő a mi világosságunk mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten szavát olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnap, Böjt 3. vasárnapjának levélbeli Igéje Pál apostol Efezusi levelének 5. fejezetéből szól, az első 9 versben:

Így írt az apostol nekünk:

Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”

Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.

Így szól erről Jézus Krisztus Urunk. Lukács evangéliuma 11. fejezetében a 11. verstől kezdve a 28. versig olvasom:

Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük azonban így szóltak: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol."

"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél."

Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: „Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!” Erre ő így felelt: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.”

Boldogok, akik hallgatják Isten beszédét és megtartják. Ámen.

Ének: 200 (Löweni Arnulf 1200?-1250 [Salve, caput cruentium]. Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hassler K. L. 1564-1612)

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled, Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény, Megváltóm, add kegyelemed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai, Ószövetségben megírt Ige, Böjt 3. vasárnapjának Igéje, Mózes 1. Könyvének a 4. fejezetéből szól. Az első 13 verset olvasom:

Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő.

Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.

Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta.

Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön.

Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az volt körülbelül az énekünknek az utolsó versszakában: „Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél”. - Ebből induljunk tovább. - Ugyanezt mondja a Zsoltáros. A böjti vasárnapoknak megvan nagyon hagyományosan a maguk neve. Ez a mai az OCULI vasárnapja, a Böjt 3. vasárnapja, azért, mert latinul az oculi szemek, szemeink. Ezzel kezdődik a mai vasárnap Zsoltára: „Szemeim az Ura néznek szüntelenül, mert Ő szabadítja ki lábamat a csapdából”. Ugyanezt énekeltük most a végén: „Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél”.

Ebből induljunk ki most, gondolkodva Kain és az ÚR történetén. Többet ne keressünk benne, ez egy nagyon jól ismert történet, nagyon ki van színezve a szívünkben, a lelkünkben is. Próbáljuk meg csak a valóban a Szentírásban levő tartalmát figyelni az egyebek nélkül, és akkor nem tévedünk el. Úgyhogy induljunk ki ebből: „Szemeim az Ura néznek szüntelenül, mert Ő szabadítja ki lábamat a csapdából”. Miért? - Szemem állandóan az Urra néz, Arra, aki időnként elrejtőzik. - Legyen ez az első.

„Áldozatot vitt az ÚRnak” - így szól Kain és testvére története. - Van úgy, hogy áldozatot viszünk az Úrnak, valós vagy vélt áldozatot. Teszek valamit, szolgálom az Istent, legjobb szándékom szerint én. - Aztán rátekintett Ábelra, de Kainra nem. Bár az Írásmagyarázók, sőt még az Újszövetség egyes írói is fűznek ehhez magyarázatot, - most azonban csak a tényekre figyeljünk. A tények szerint ennek nincs magyarázata. Csak megtudjuk: ez történt. Rátekintett Ábelra, nem tekintett rá Kainra.

Valóban így volt? Valahogy ránk tekint az Isten és megmaradunk. És úgy érzem, hogy áldozataim, amit hozok Érte vagy másokért, azt viszonozza. És van olyan, hogy elfordul az Isten, és úgy érzem, hogy sorsom mostoha, mert nem tekint rám az Isten. Látom az igyekezetem értelmét - van úgy. Látom, hogy az embereknek javára szolgálok, látom, hogy felderül mások arca, ha ott vagyok, merthogy hasznos vagyok, mert ígéretet jelent számukra, vagy egyszerűen örömöt tudok hozni mások számára. Van, hogy a gyerekek tisztelnek és szeretnek, és látom a velük töltött idő és energia értelmét. Van értelme az áldozatnak, ami vagyok: rám tekint az Isten. - És van, hogy nem így van.

Van, hogy annyi jót tettem, és „jótett helyébe ne várj jót”. - Így is alakulhat. - Van, hogy úgy érzem: az Isten is elfordul tőlem, pedig nincs semmi értelme. Van, hogy megáldja a másikat, engem pedig betegséggel látogat meg vagy magánnyal. Hálátlan emberekkel vesz körül, és nem látok semmit vissza abból, amit én hoztam áldozatul. Gyermekeim nem törődnek velem, pedig én mindent megtettem értük. - Van úgy. - Általában erre nincs magyarázat. Nem tudjuk úgy kimutatni, mint egy matematikai törvényszerűséget képletekkel. Nem vezethető le ok-okozatilag semmi. Persze igyekszünk mindig valami magyarázatot adni a bajainkra, de ezek inkább pót-magyarázatok, mert nem bírjuk elviselni, hogyha nincs más.

Pedig a legjobb, ha ilyenkor szemünk az Úrra néz, arra, aki elrejtőzik. És a legjobb, hogyha tudomásul vesszük, hogy nem mi befolyásoljuk az Istent, hanem Ő hordoz minket. Ez mindig így van.

Aztán a másik: Szemem állandóan az ÚRra néz, aki megítél engem. - Ez a következő mozzanata Kain és az ÚR történetének. Azt mondtuk: úgy tűnik a történetből, ezt mondja az Ige: Rátekintett Ábelra, Kainra meg nem. - Valóban így van? Szólt egy szót is az ÚR Ábelnak a történetben? Egy mukkot sem. Kainnal ellenben beszélget, folyamatosan, kitartóan, újra és újra. Már az elején: mért horgasztod le a fejed? - kérdezi Kaintól az ÚR. Odalép hozzá és megszólítja. Szavával fordul hozzá: mért horgasztod le a fejed? És hiába nem válaszol erre Kain egy szót sem, Isten szava, amikor kimondatlan indulatainkkal szembesít, akkor is igaz és jó.

És az ÚR kérdése Kainhoz nem vállveregető biztatás, hogy fel a fejjel. Nem erről van szó -, hanem arra az oldalunkra mutat rá, amit sokszor magunk sem ismerünk magunkon. Ezért szólítja meg Kaint, hogy segítsen. Ugyanis nemcsak az előre megfontolt, aljas szándékkal gyilkolók gyilkosok, a Törvény gyilkosnak nevezi azt is, aki szíve igaz szerelmét öli meg. Isten Törvénye pedig gyilkosnak nevezi azt is, aki a szerettét és a szerettében a szeretetet öli meg egy-egy meggondolatlan szóval.

Aztán a végén is szól az ÚR Kainhoz: Hol van a testvéred? - A válasz pedig hiába szemtelen, Isten elől, habár Isten néha elrejtőzik előlünk, de mi Őelőle nem tudunk. A kérdése tehát az ÚRistennek: hol van a testvéred? - nem informatív kérés, nem azért kérdezi, mert szeretné tudni, hogy hol van, hanem támogató a kérdés. Nemcsak Kainért szól a kérdés! Szeretné az ÚR, ha én, Kain, tudnám a választ. Szembenéznék a válasszal. Az Úristen Kain szemtelen válaszára látszólag nem válaszolt, de mégis ítéletre, - amit mondott - önmagunkra igaz. Mert szavaiban ott rejtőzik, hogy: igen, őrzője vagy testvérednek, ellenfelednek, embertársaidnak.

És jön a harmadik, amit ez, a mára kijelölt igeszakasz ép csak megérint, de nem akartam folytatni az olvasást, mert az most nekünk nem fontos, - elég. A harmadik: Szemem állandóan az ÚRra néz, aki irgalmas hozzám. Mert ez itt van a történetben. Ahogy az egész Szentírásban. Ebből a mozzanatból csak annyit olvastam föl, Kain azt mondja: Nagyobb a büntetésem, minthogy elhordozhatnám. - De nekünk most ennyi is elég. Ennyi, mert ebből megtudjuk, hogy mi, Kainok, bizony összeroskadunk a bűnünk alatt. A bűnünk nagyobb nálunk. Hát még a következmények. Egyik fél belehal a bűnbe, és a másik is összeroskad.

Mit tegyünk? Mit tegyünk a testvérgyűlölettel, bennünk feszülő indulatokkal, a hamissággal, a hazugsággal, körülöttünk-bennünk a céltalansággal, a zsarnoksággal, a sok-sok gyilkos forrással, gyilkosságcsírával, - mit kezdjünk? - Nem tudom, mert nagyobbak, mint elhordozhatnánk. Nem megoldhatóak. Ha megoldhatóak lennének, bizony jó világunk lenne, mert az ember mást se csinál évezredek óta, mint próbálja megoldani. Ezért bizony Isten irgalmára szorulunk. Szemem állandóan az ÚRra néz, aki irgalmas hozzám. Annak az Istennek az irgalmára szorulunk, mi: a Kainok, aki azt mondta, hogy: ne ölj! - Miért?

Lehet, hogy már mutattam a Testvéreknek korábban ezt az oltárképet. Ez az oltárképnek a részlete, egy kicsit anakronisztikus oltárkép, festmény, merthogy Jézus Krisztust ábrázolja a kereszten, és mellette az Őrá mutató Keresztelő Jánost. Ugyan így, valóságosan így nem történhetett volna meg, merthogy Keresztelő János már meghalt korábban, mielőtt Jézust keresztre feszítették. Tehát ebből az következik, hogy ez az oltárkép nem tudatlan festő festménye, hanem mondanivalója van. Képletes mondanivalója.

Kain azzal fejezi be a beszélgetését az Úrral: „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám”. Így bizony, akár hisszük, akár nem, itt Kain mondja ki a kulcsszót. És akár hisszük, akár nem, évezredek múltán Keresztelő János a megoldások utolsó nagy előhírnöke. Kainnak erre a szavára csatlakozik, ezt a fonalat vette föl, amikor rámutatott, konkrétan nem a keresztre feszített, de a megérkező Jézusra. Azt mondta: Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit. - Direkt jó nagy mutatóujjat festette a festő Keresztelő Jánosnak, hogy el ne felejtsük: Keresztelő Jánosnál ez a mondat a küldetése: Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit, - amit mi, Kainok, nem tudunk hordozni.

Ezt a fonalat vette föl, ez a mi megoldásunk. Erre mutat rá az evangélium. Ezért élhetünk. Íme, az Isten Báránya, aki elhordozza a számunkra elhordozhatatlant.

Imádkozzunk:

Tekints ránk Urunk újra meg újra, hiszen a mi szemünk elfordul, eltéved, lehanyatlik, földre szegeződik, elhomályosul. Kegyelmeddel maradj közel hozzánk, hogy szemeink meglássák irgalmadat. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég) - Liturgia:12

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Kérünk, emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Tarts meg bennünket kísértéseink, próbatételeink közepette, és őrizz meg, amikor szemeink nem látnak Téged. Emlékezz meg azokról, akik a Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, kiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek: - Gitáros Énekcsoport:

1. ének: Fényességedbe én sötéten érkezem. Uram, irgalmazz, békét csak nálad lelek!
Atyám, vétkeztem én, hiszen ismersz engem, Uram, irgalmazz, békét csak nálad lelek!
Látod félelmemet, Feléd nyújtom kezem, Uram, irgalmazz, békét csak nálad lelek!

Fényességedbe én sötéten érkezem. Uram, irgalmazz, békét csak nálad lelek!
Atyám, vétkeztem én, hiszen ismersz engem, Uram, irgalmazz, békét csak nálad lelek!
Látod félelmemet, Feléd nyújtom kezem, Uram, irgalmazz, békét csak nálad lelek!

2. ének: Kenyered és borod táplál engem, te gyógyítod szívem, hogyha fáj.
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tiéd leszek, néked élek már!

Amíg veled járok én az úton, minden gondom messze-messze száll.
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tiéd leszek, néked élek már!

Hétköznapok terhe ami fáraszt, adj erőt, ha nem bírom tovább.
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tiéd leszek, néked élek már!

A te tested éltessen bennünket, s adjon nekünk lelki kenyeret.
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tiéd leszek, néked élek már!

A te véred által menekült meg földünk népe minden bűn alól.
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tiéd leszek, néked élek már!
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tiéd leszek, néked élek már!

3. ének: Az Úr jósága, hogy még élünk a földön,
mert az ő irgalma soha véget nem ér.
Újjáéled reggelre, minden reggelre.
Nagy a te hűséged, jó Uram, nagy a te hűséged!

Az Úr jósága, hogy még élünk a földön,
mert az ő irgalma soha véget nem ér.
Újjáéled reggelre, minden reggelre.
Nagy a te hűséged, jó Uram, nagy a te hűséged!

4. ének: Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,
Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.
Ő a mi páncélunk erős pajzsunk,
Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.

Ez a Föld széthullik, minden hegy elomlik,
De egy kőszikla örökké áll.
Tajtékzik a tenger, gyilkol a sok fegyver,
Nékünk mégsem árt a halál.

Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,
Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.
Ő a mi páncélunk erős pajzsunk,
Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.

Eladó már minden, örömöd még sincsen,
Ha ez a forrás nem árad rád.
Ő az, aki ingyen, már od'adott mindent,
Értünk áldozva önmagát.
Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,
Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.
Ő a mi páncélunk erős pajzsunk,
Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.

Fogták, elítélték és megfeszítették
Isten Fiát mi helyettünk.
Nincs már ítélet, vád sohasem érhet,
Vére eltöröl minden bűnt.

Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,
Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.
Ő a mi páncélunk erős pajzsunk,
Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.

- - - - - - - - - -

Ének: 43 (Lukács evang. 2,14. Ősi liturgikus ének [Glorai in excelsis]. Decius Miklós 1485?-1546?, német - Decius M. 1485?-1546?)

1. A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett, Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét. - 2. Tenéked zengjen énekünk, Ó, légy örökre áldott! Te jól kormányzod, Istenünk, E szép csodás világot, És nagy hatalmad végtelen, Hogy bármit rendelsz, meglegyen. Mi benned bízunk bátran. - 3. Megváltónk, Isten szent Fia, Úr Jézus, hála néked, Hogy értünk, elveszettekért, Hullattad drága véred. Isten Báránya, hű Urunk, Fogadd el kérő sóhajunk: Te légy irgalmas hozzánk! - 4. Szentlélek, légy Vigasztalónk, Ha sátán kísért, támad! Te őrizd, védelmezd, te óvd A drágán szerzett nyájat! Megváltónk értünk szenvedett. Legyőzni bajt, ínségeket Te adj erőt minékünk!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek Testvéreim! Adjunk hálát Istennek és dicsérjük nevét:

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, -. add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7