2013-02-10

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. február 10-én, Ötvened vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 382 (Kis János 1770-1846) - Liturgia: 4

1. Bűnösöknek Megváltója, Jézus, lelkünk Megtartója! Ki szerethet úgy bennünket, Mint szereted te lelkünket, És lettél vigasztalásunk, Nyugodalmunk, boldogságunk! - 2. A tévelygés éjjelében, A bűnösök seregében, Mint hajnalcsillag feltűntél, És értünk halálba mentél, Hogy Istennel megbékéltess, És minket örökké éltess. - 3. Ím előtted leborulok, Jézusom, hozzád fordulok. Te adj nekem tiszta szívet, Hozzád vágyót, hozzád hívet, Hogy örömmel kövesselek, És csak téged szeresselek! - 4. Bánat, öröm, bármi érjen, Bűn útjára ne hagyj térnem! Légy példám a jó napokban És vigaszom bánatomban! Ne hagyd soha felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem! - 5. Ki oly alázatos voltál, Mindenkiért imádkoztál, Add, ebben is híved legyek, Az ellenséggel jót tegyek, Bántóimnak megbocsássak, Felhőn át is égbe lássak! - 6. Add, hogy hű legyek mindvégig, Mint az voltál te a sírig, És én téged, jó Uramat, Hű őriző pásztoromat Hűtlen meg ne tagadjalak. Néked éljek, néked haljak!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Légy pártfogóm és menedékem,

siess, válts meg engem, Istenem! Zsolt 31,3

Hozzád futok, Uram, ne valljak szégyent,

ments meg engem irgalmasan!

Kezedre bízom lelkemet,

te váltasz meg, Uram, igaz Isten!

Ragyogtasd rám arcod világosságát,

legyen segítségemre a te igazságod!

Áldott az Úr, akinek hűsége csodát tett

a szorongatás napjaiban! Zsolt 31,2.6.16.17.22

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen az volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Légy pártfogóm és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem!

Liturgia: Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsőült szent Fiának A Szentlélekkel egységben, A földön és a mennyekben!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, kérve irgalmát:

Uram! Te megvizsgálsz és Te ismersz engem, szemmel tartod járásomat és kimenésemet. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Ugyan hova menjek Lelked elől? Hova fussak orcád elől? Ha a mennybe szállnék, ott vagy. Ha a holtak hazájában feküdnék le, Te ott is ott vagy. Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg. Ismerd meg gondolataimat. Nézd meg, nem járok-e téves úton, vezess az örökkévalóság útján az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Látod, Isten, életünket. Tudod erőtlenségünket. Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk te kegyelmedet.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk Isten Jézus Krisztus által, aki azért jött, hogy az életét váltságul adja sokakért. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett. Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Megsebzett Istenünk! Jézus halála által Te részt veszel a világunk szenvedésében. Gondozol bennünket a szenvedés által és az irgalmasok, vágyakozó szívűek által is. Add áldásodat, hogy éhezzük és szomjazzuk az igazságot. És hogy szembe szállhassunk mindazzal, ami a Te igazságod kiteljesedésével áll ellentétben. Te vagy a mi reménységünk most és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten Igéje ma, Ötvened vasárnapján, az Ószövetség lapjairól Ámosz próféta könyvéből szól hozzánk az 5. fejezet 21. versétől kezdve:

Így szól az ÚR:

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket,

ünnepségeiteket ki nem állhatom!

Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot,

nem gyönyörködöm bennük.

Rá se tekintek a békeáldozatra,

melyet hízlalt állatokból mutattok be!

Távozzatok előlem

hangos éneklésetekkel,

hallani sem akarom lantpengetésteket!

Áradjon a törvény, mint a víz,

és az igazság, mint a bővizű patak!

Így szól erről az evangélium mai Igéje. Lukács evangéliuma 18. fejezetéből az 31. verstől kezdve:

Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad." Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előttük, és nem értették meg a mondottakat.

Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledettek, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.” Jézus ezt mondta neki: "Láss! A hited megtartott." És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 385 (Steinbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957)

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak a levélbeli Igéjét olvasom most. Péter apostol 2. levelének az elejéről, a 3. verstől a 11. versig:

Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Hogyan maradhatunk, hogyan erősödhetünk meg az ide-tartozásban? Mi kell még? - Figyelmezteti az apostol a gyülekezetet - most jelen esetben bennünket -, hogy közel a „járvány”! És mi az, ami ebben, a közeledő járványban megtart, segítségünkre lesz? Mi az, ami nem távozik el ettől a közösségtől?

Az influenza nem gyógyítható. Az influenza csak legyőzhető. Nincsen szer, amelyet bevéve elpusztítaná bennünk a vírusokat. Mi magunk győzhetjük le. Ehhez jól jön az erőnlét, a vitamin, az ellenszer a szervezetünkben, amit saját magunk termelünk. És más effélék. Az influenza tehát nem gyógyítható, csak legyőzhető. Ott van mindenütt. Nincs értelme arra számítani, hogy majd pont úgy jövök-megyek, amíg járvány van, hogy énhozzám nem érnek ide a vírusok. Majd pont úgy tekergek az utcán, hogy a levegőben szállók elkerüljenek vagy én őket. - Nem, csak legyőzhető!

Az erőnlét, a sportolóé, meg bárki másé is, nem kapható meg pirulával. Nem lehet beszedni és birtokba venni. Mégis szer, amelyet szedve hosszú távon és egészségesen erősek leszünk és maradunk. Ha a sportoló ellustul, akkor ellazulnak az izmai és csökken a teljesítőképessége. Szép lassan a teljesítménye jelképessé zsugorodik és a napi erőnlét helyett marad az emlék. Ez az erőnek a sorsa bennünk. - Az erőnlét tehát nem kapható meg pirulával, csak fenntartható a folyamatos egészség.

A hamisság, ha egyik irányból nézzük, akkor járvány, mint az influenza. Ha másik irányból nézzük, akkor állapotromlás, mint az ellustulás és az erőnlétcsökkenés. Mi van a hamissággal? - A hamisság nem legyőzhető csak gyógyítható. Erről tanúskodik nekünk Isten Igéje.

Nincs érv, amely meggyőzhetne bennünket, bármelyikünket, bárkit, hogy Jézus Krisztus az élet és Vele kell járjunk. Nincs ilyen. Nincsen olyan szer, amely a nagy Magvető által szórt magok, az Ige, előtt humusszá varázsolná át az utakat vagy a sziklákat, vagy kiirtaná a gyomokat. Nincs ilyen szer. - Nincsen akarat, amely abbahagyatná velünk az öncélú ünneplést, amely meggyógyítaná az ember Isten-nélküliségének legfájóbb megnyilvánulását, - a vallást. Nincs szer, nincs érv és nincs akarat, amely bárkit a sokaságból segélykiáltásra bírhatna: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

A hamisság, amely részben járvány, részben gyöngülés, a hamisság a nagy Magvető által szórt magot, Isten Igéjét eltorzítja a maga idejében.

Különös, hogy Jézus Urunk bár szól, - a Bibliánk szépen számozza is: először, másodszor, harmadszor, valójában négyszer -, tanítványainak: mi lesz vele? Bár szól, de különös módon soha nem lökdösi meg őket: Hé, figyelj már! Hát érted megyek meghalni a kereszten! Nem veszed észre? Értsd már meg, miről beszélek! - Nem! Csak megy velük.

Ott és akkor a tanítványoknak Jézus Urunk megítélése szerint elegendő volt, ha mennek utána. Próbálják csitítgatni, ha kiált, de úgysem fog nekik sikerülni. Aztán dicsőítik az Istent a maguk ünneplése szerint. Jézus Urunk szerint, az Ő megítélése szerint - ez így rendjén való. Majd eljön az idő, a kereszt napja, és eljön a vigasztaló Lélek, és mi, a süket tanítványok, akkor eljön az idő, hogy megnyílt szemmel, megnyílt füllel, szájjal és főleg megnyílt lélekkel tartunk az üdvösségre.

A mag, a nagy Magvető által hullajtott mag, az Ige működik. Van, aki hallja és érti. Van, aki hallja és elfelejti, elveti, félreérti. Erről szólt a múltkori példázatunk. És most az apostol folytatja ezt a megkezdett gondolatot: Aki pedig érti, az keresse az Urat, amíg megtalálható.

Imádkozzunk:

Urunk! Te tudsz nekünk állhatatosságot, testvéri és emberek iránti szeretetet, józanságot és kitartást adni. Legfőképpen Te tudsz nekünk hitet adni megnyitva a szívünket. A Te szeretetedben való bizalommal és a Te végtelen irgalmasságodban való reménységgel állunk meg Előtted. Amikor bennünket is vezetsz, indítasz, küldesz magunk útján, akkor ne hagyd elveszni a reménységünket, ismeretünket és állhatatosságunkat abban, hogy Te végigjártad és velünk is végigjárod ezt az utat. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Most vigyük Elé a dolgainkat, forduljunk Hozzá imádságban:

Jó Atyánk! Szerető Istenünk! Tenéked adunk hálát a hit ajándékáért. Igédért, amellyel a Te szeretetedben megtartasz sokunkat. Hálát adunk Neked szeretteinkért, azokért, akiket mellénk adtál, azokért, akik már nincsenek itt közöttünk, de az életünk számára fontos oszlopok voltak. Hálát adunk azokért, akikkel napról-napra együtt vagyunk megpróbáltatások és örömök között, de mindannyiunk épülésére. Hálát adunk azokért, akikkel ritkán találkozunk, mert messze vagyunk egymástól az életben, mégis a Te számodra gyermekeid egyek, a Krisztus vére által szabadítottak reménységében. Hálát adunk közösségünkért, hogy Igéd körül együtt lehetünk, mert ez egész más, mint magányosan járni az utunkat. Hálát adunk Neked mindazokért a dolgokért, amelyek történnek velünk, közöttünk, körülöttünk. Az örömökért, amelyekkel megerősíted a szívünket és hálaadásra indítasz sokunkat. A megpróbáltatásokért, amelyekkel a Te szeretetedben megélve Magadhoz kötsz, egymás iránt együttérzésre és szolgálatra indítasz. Hálát adunk az életünk vargabetűiért, amelyeknek látszólag nem volt értelme, mégis a Te terved számára minden hasznos, és minden érdekünkben volt. Hálát adunk szeretetedért, amellyel megőrzöl minket bűneink kísértései között, életünk elmúló útján a Te eljövendő országod számára.

Jézusért kérünk Téged: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 503 (1610-ben megjelent ének nyomán, Behm Márton 1557-1622, német - Lipcse 1625)

1. Ó, Jézus, kincsem, vigaszom, Fényesség életutamon. Zarándok én a föld színén, Sok terhet, vétket hordok én. - 2. Hozzád megyek, nehéz az út; Örök hazámba nyiss kaput! Véren megváltott gyermeked, Majd otthonomra ott lelek. - 3. Testem ugyan erőtelen, Szívem bágyasztja félelem, De lelkemnek kél sóhaja: Uram, magadhoz vígy haza! - 4. Ha nyelvem némán elakad, Szívemben halljam hangodat! Szememre hogyha száll homály, Mennyben elém ragyogva állj! - 5. Legyen nekem végső szavad Lámpásként éj ha rám szakad, Keresztfád botként támaszom, Szent sírod hely, hol nyughatom! - 6. Ébressz föl majd a nagy napon, S ítéld, hogy álljak jobbodon. Uram, ne sújtson engemet Kárhoztató ítéleted! - 7. Választottakkal boldogan, S az angyalokkal nagy vígan Éneklek ottan éneket, S örökre látom színedet!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5