2013-01-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. január 20-án, Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680) - Liturgia: 1

1. Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki Hirdeti, S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen, mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicsősége megjelenik,

és látni fogják mindenek. Ézs 40,5

Felhő és homály van körülötte,

igazság és jog trónjának támasza.

Az Úr megőrzi hívei életét,

kimenti őket a bűnösök kezéből.

Fényözön árad az igazra,

és öröm a tiszta szívűekre.

Örüljetek, ti igazak, az Úrban,

magasztaljátok szent nevét! Zsolt 97,2.10-12

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az Úr dicsősége megjelenik, és látni fogják mindenek.

Liturgia: Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, kérve az Ő irgalmát:

Urunk, ha vétkeztünk, miért siránkoznánk? Kérünk Téged, vezess igaz bűnbánatra, hogy kutassuk és vizsgáljuk meg az útjainkat, hogy emeljük fel a szívünket Tehozzád, hogy lássuk, mi voltunk vétkesek és engedetlenek, ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a Benned reménykedőhöz, ahhoz, aki Hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, Őbenne az Ige testté lett, közöttünk lakott, láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Krisztus Urunk! Te emberré lettél és testvérünkké lettél. Így hoztad be az életünkbe Istent. Emberségünkben ragyogtatod fel isteni szeretetedet. Itt vagyunk Előtted egész életünkkel, a hitünk hol felragyog, hol meg kihuny, egyedül szereteted segíthet rajtunk. Most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnap, Vízkereszt utáni utolsó vasárnap Ószövetségben megírt Igéje Mózes 2. könyvének a 3. fejezetéből szól hozzánk, az első 17 versben:

Mózes apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis Mózes, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.

De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok

Ezt mondja nekünk a mai vasárnap levélbeli Igéje, Péter apostol 2. leveléből az 1. fejezet 16. versétől kezdve:

Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 338 (Prágai graduál 1567, cseh - Prágai graduál 1567))

1. Isten nékem erőm, bizodalmam, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalmam. Én hatalmában Bízom s oltalmában Éltem folytában. - 2. Benne élek, haláltól sem félek, Jót remélek, Tőle csak el ne térjek. El nem enyészem A sírban végképpen: Mennyben lesz részem. - 3. Semmi engem tőle el nem választ, Látom már azt, Hogy rám jót csak ő áraszt. Támogat engem Erőtlenségemben És ínségemben. - 4. Mindenkoron azért csak őt áldom, Őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöm nincsen. - 5. Te légy, Uram, őrzője a nyájnak, Egyházadnak, Mely Krisztus vallja Úrnak. Mert bűneinkért Ontott megváltó vért, Mindannyiunkért. - 6. Itt e földön magasztaljon téged, Míg csak élhet, Nagy buzgón a te néped. Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind nagy örömben.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az evangéliumi Igéje János evangéliuma 12. fejezetéből szól. A 36. verstől kezdve olvasom:

„Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük. Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Főleg Máté evangélistának a szokása az Ószövetséget idézni, mint amely Krisztus Jézus születésével, emberré lételével, szolgálatával, Igéjével beteljesedett. Néha aztán János evangélista is idézi, például most. De ez egy sajátos eset. Itt most nem igazából az evangélium írója az, aki Ézsaiás prófétát idézi. Itt az evangélium nekünk csak elmeséli, hogy mit mondott és mit tett Jézus. Ézsaiás próféciája pedig ott rejtőzik Jézus szavaiban és viselkedésében. Ez az idézet. Nem azért, mert beteljesedett most éppen valami, hanem azért, mert Ézsaiás is erről beszélt, amikor ezeket mondta, és Jézus Ézsaiásnak e szavait magyarázta, értelmezte, mondta el ismét, amikor ezeket mondta és ezt tette.

Mit mondott Jézus? Azt mondta, hogy ha meggyújtunk egy gyertyát, aztán elfújjuk, akkor sötétebb lesz, mint előtte volt. - Ez egy bölcs mondás valahonnan, nem feltétlenül Jézustól ered, viszont azt mondja, amiről itt Jézus is beszél, hogy a világosságot a sötétség segít megbecsülni. Addig tessék a világosságot értékelni, amíg van, és abból láthatjuk igazán az értékét, amikor nincs.

Azt énekli Adamis Anna, vagy esetleg más: „amikor a gyerek háborúsdit játszik, szólj, hogy hagyja abba! - énekli ezt a háború után. Mert a békében született, vagy a békében felnövő gyerek háborúsdit játszik. Mert ez neki jó játék. Aki azonban átélte a háborút, az nem játszik háborúsdit, mert érti és ismeri a béke értékét.

Szóval így mondja Jézus, hogy amíg a világosság, a világ Világossága, Jézus Krisztus, az Isten testté lett Igéje közöttünk van - mármint hogy érzékeljük, érezzük a jelenlétét, tapasztaljuk Őt, segítségünkre van - addig higgyünk Neki. Addig tudunk az Ő világosságában látni valamit.

Aztán, - hogy ezt illusztrálja Jézus, szavait -, elment és elrejtőzött. Hogy megmutassa, érzékeltesse: mit jelent az, amit már Ézsaiás is megmondott annak idején? Hogy - tudniillik - az, hogy mi hiszünk vagy nem hiszünk, hogy az Isten gyermekei vagyunk vagy sem, hogy örök életünk van vagy sem, hogy boldogok vagyunk Krisztusban vagy rettegünk a magányunkban Isten nélkül - nem rajtunk múlik.

Elhibázott dolog, ha Isten Igéjében bármikor is arra való felszólítást, biztatást hallunk, érzékelünk, hogy higgyünk. Isten Igéje az, amely hitet ad azzal, hogy szól hozzánk, és benne Jézus Krisztus jelen van közöttünk és megáld minket. Az, hogy hiszünk, vagy az, hogy nem hiszünk - mondja Ézsaiás és illusztrálja Jézus - az Isten tette, munkája.

Min múlik a hit? - Többnyire megmérjük magunkat. Összehasonlítjuk egymást. Átvitt értelemben legalábbis számszerűsítjük a hitünket azzal, hogy mennyiségileg értelmezzük. Megnézzük, hogy mi mindent teremt, mi mindent csinál, és akkor ennek megfelelően: van nekünk ennyi van, meg annyi van. - Szóval mérjük.

És Jézus Ézsaiással azt mondja, hogy egyedül az Isten munkája! Hiszen, noha ennyi sok jelt tett Jézus, mint amennyit tett, - máshol azt írja János: a világ összes könyvében sem férne el, ha mindezt le akarnánk írni -, ennyi jelt tett, mégis a hitben járunk. Hátha Jézus jele, Jézus tette ennyire nem hozhat egyértelműen mérhető eredményt az emberek között, akkor milyen alapon számoljuk és mérjük mi a hitünket, egymást, egyénileg vagy közösségileg?

Ha igazán átérezzük, megértjük azt, hogy mennyire az Istenen múlik az, hogy valaki az Istenben hisz vagy valaki nem hisz, - akkor kétféleképpen lehet erre reagálni igazából.

Egyik féle-képpen cinikusan: akkor nem érdekel. Ha ennyire semmi közöm hozzá, akkor csináljon az Úristen, amit akar, engem nem érdekel. Ez a cinikus álláspont, ezt is lehet. Ez az Istennek való hátat fordítás jele tulajdonképpen. Akár ilyen okból, akár egyszerűen az Ő nem-ismeretéből fakad, az Istennek való hátat fordítás egy nyomorúságos dolog. - A másik lehetőség, hogy logikusan reagál erre a felismerésre. A logikusan való reakció alatt azt értem: akkor arra jutunk, hogy nálunk bizony van a kezdet. - Ha egy háziállat felismeri - bocsánat a hasonlatért -, hogy a gazdája szokott neki enni adni, és rájön arra, hogy ezen a havas tájon ő meg fog fagyni és éhen fog pusztulni; ha a gazdája nem engedi be néha a lakásba és nem ad neki esténként vacsorát, - akkor dönthet úgy ez az állat: hogyha ez ezen múlik, akkor megyek a fenébe. De dönthet úgy is, hogy leül és megvárja: ma este kapok vacsorát. Lehet, hogy kap. És akkor rendben van. - Ezt nevezem logikus reakciónak.

Nagyon érdekes, ahogyan Jézus illusztrálja Ézsaiás próféciáját és az ő biztatását. Advent azt jelenti, hogy eljövetel, az Úr eljövetele. Adventben az Isten hozzánk-jöttét és ezzel áldását ünnepeljük. Amikor Jézus tehát jön, hozzánk érkezik, - azzal megáld minket, a megmaradásunkat, üdvösségünket szolgálja. És amikor most annyi sok jel: prédikáció, vita, összetűzés után, egyszer csak fogja magát és elmegy, elrejtőzik, ezzel nem befejezi a munkásságát - hogy úgy mondjam -, hanem csak folytatja ugyanazt. Ezzel is megmaradásunkat, üdvösségünket szolgálja. Tudjuk-e? Amikor Jézus Krisztus az életünkben elrejtőzik, azzal is a megmaradásunkat szolgálja. Mert nekünk az üdvösségünk nem azon múlik, hogy mi hiszünk-e Benne, és tapasztaljuk-e a jelenlétét és áldását. Hanem azon, hogy Ő megtart minket. - Szóval a világosság nem a mi kezünkben van.

Azt mondja Jézus: Tessék kérni, hálát adni érte és az úton várni. Ugyanúgy, ahogyan Jézus jövetele is, menetele is az Ő Igéje, szava, ugyanúgy Jézustól való elszakadásunkat jelenti az is, ha cinikusan hátat fordítunk Neki, vagy egyszerűen az Ő ismerete híján hátat fordítunk Neki, meg az is, ha ügybuzgón Hozzá tartozónak tekintjük magunkat. Így van ez a körülötte levőkkel. Ezért meséli el az evangélium, hogy nemcsak az egyszerű pórnép körében, hanem még a nép vezetői, tekintélyesek között is voltak, akik hittek Benne. Tehát ott voltak. Nem arról van szó, hogy senki nem törődött Vele, vagy hatástalan volt Jézus. Sokan hittek Benne. De mit jelentett ez a hit? - Azt, hogy keresték az emberek dicsőségét. Azért nem vallottak színt, mert a hitük abban gyökerezett, abban nyilvánult meg, hogy abban hittek igazából: én hívő vagyok.

Mindenben lehet hinni, és szokták mondani: az a lényeg csak, hogy higgyünk valamiben - de itt arról beszél Jézus, hogy a saját hitünkben való hit - nem hit. E képpen alakulhat úgy, hogy még az erényeink, a hitünk is számunkra nem elég. Nem a mi hitünk az, ami minket megment vagy megtart. Sem ekkor, sem akkor nem vagyunk a keresztnél! De amikor Jézus a keresztre megy, akkor ezzel Magára veszi a bűnünket, ezzel Igét hirdet, bizony az Isten kezében vagyunk.

Ezt jó tudatosítani napról-napra. Nem azért, hogy jobban féljünk, hanem azért, hogy megerősödjünk a hitben és a bizalomban. Elvárható, hogy minden, amit mi teszünk: az alkalmaink, a közösségünk, céltudatosan az üdvösségünket munkálja. Néha azonban - és ebben az összefüggésben csakis Isten előtt állva - jó tisztában lenni vele, hogy minden bölcsességünk, igyekezetünk végső soron egy tanácstalan megállás az úton.

Az életünk az Isten kezében van. Ő megsebez és bekötöz, felemel és megaláz, megöl és életre kelt.

Imádkozzunk:

Jelenlétedben, Urunk, felpezsdül a szívünk, elmosolyodik és dalra fakad lelkünk. Ha elrejted előlünk orcádat, elfonnyadunk, elcsüggedünk, és ítéletet mondunk önmagunk vagy egymás ellen. Taníts nagyvonalú türelemre, hogy fényben és sötétben tisztában legyünk vele: a Világosság Te vagy. Még akkor is, ha sötétben vagyunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Most vigyük Isten elé az életünket, forduljunk Hozzá imádságban:

Jó Atyánk! Szerető Istenünk! Eléd visszük életünket, hitünket, üdvösségünket, megmaradásunkat. Ezek a Te kezedben vannak. Te légy hozzánk kegyelmes, és tarts meg minket Igéd szerint, Krisztusunk által. Tarts meg minket a hitben, tarts meg minket kísértéseink között, hogy el ne vesszünk a hitben. Tarts meg minket, hogy ne forduljunk el Tőled sem nyomorúságban sem jóllétben. Te tarts meg minket, hogy hálát tudjunk Neked adni minden nap azokért a dolgokért, amelyek történtek, azokért az emberekért, akikkel találkoztunk, vagy akik körülvesznek minket. Hogy Eléd tudjuk vinni és a Te kezedbe letenni, rád bízni szeretteinket azokban a dolgokban is, amelyek rajtunk múlnak, hogy Te adj erőt, hitet, bölcsességet jót tenni és jónak lenni mással. Azokban a dolgokban is, amelyek nem rajtunk múlnak, hogy ne féljünk semmitől sem, és ne féltsük egymást semmitől sem.

Hozzád, a Te szeretetedhez visszük gyülekezetünket, Egyházainkat, városunkat, embervilágunkat. A Te kezedbe tesszük le vezetőinket és mindazokat az embereket, akiknek az életére felelősséget tettél másokkal kapcsolatban. Hozzád fordulunk népünk vezetőiért, világunk felelősséget hordozó vezetőiért. Te adj bölcsességet azoknak, akik a többi embert szolgálják munkájukkal, akár politikában, akár gazdaságban javakkal, akár lélekben az Igével. És Te óvj meg minket attól, hogy csak embereken múlik az életünk. Rád bízzuk magunkat akkor, amikor tudjuk, hogy mások tetteitől függnek dolgaink. Rád bízzuk magunkat akkor is, amikor tudjuk, sok minden előfordulhat. Rád bízzuk magunkat akkor, amikor tudjuk, nem vagyunk tökéletesek. Rád bízzuk magunkat Jézus Krisztusért, amikor a közösségünkre, a közénk járó testvérekre, az általunk megszólítani próbált emberekre gondolunk.

Rád bízzuk magunkat, Jézus Krisztusért fordulunk Hozzád az Ő nevében: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 378 (1.: Debrecen 1697, 2-4. v.: Madocsai Miklós sz. 1930 - Kolozsvár 1744)

1. Ártatlanság szent Báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Üdvöz légy egek Királya! - 2. Szólj mihozzánk szent igédben Ma is éppúgy, ahogy régen: Hatalommal, szeretettel! Bűneinket mind töröld el! - 3. Taníts minket szolgálatra, Szelídségre, alázatra! Szemünk nyisd meg új látásra, Szívünk és szánk háladásra! - 4. Békességnek Fejedelme, Szegény szívünk reménysége, Jöjj mihozzánk, maradj nálunk! Kegyelmedre együtt várunk.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5