2012-10-28

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. október 28.-án, Szentháromság ünnepe után 21. (BIBLIA) vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 286 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn - Waldis B. 1485?-1560) - Liturgia: 10

1. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, És nincs ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje. - 2. Itt rozsda, moly, futó idő Elpusztít minden régit, És előbb-utóbb romba dől, Mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, Elhervad hulló szirma, De az ige, mint szikla áll, Úgy, amint meg van írva. - 3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül. Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában. - 4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje. - 5. Ha minden támasz rombadül, S megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet. - 6. És mint a hattyú elmerül A tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tollait Lemosva hófehéren: A legsötétebb szívet is Úgy mossa hófehérre Ez élő, kristálytiszta víz, A kegyelem igéje. - 7. Ó, zengjen néked szüntelen, Nagy Istenünk, a hála, Hogy igéd által elvezetsz Az üdvösség útjára! Ki rátalált e kincsre már, Nem ismer szegénységet, S nincs, aki el ne nyerhetné E kincset: szent igédet.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az,

minden hívőnek üdvösségére! Róm 1,16

Nem halok meg, hanem élek,

és hirdetem az Úr tetteit!

Hirdetem nevedet testvéreimnek,

dicsérlek a gyülekezetben.

Az utódok szolgálják őt,

beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.

Jönnek, és a születendő népnek hirdetik,

hogy igaz, amit ő tesz. Zsolt 118,17; 22,23.32

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére!

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Istenem! Tiszta szívet teremts bennem, az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal, támogass, hogy a lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és mi, vétkesek megtérjünk Hozzád, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért az Írások szerint, és feltámadt üdvösségünkre. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat.

Liturgia: Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Tedd Lelkeddel élővé, hatóvá, hozzánk szóló szavaddá mindazt, amit apostolaiddal és prófétáiddal megírattál a Szentírásban üdvösségünkre. Világosítsd meg a szívünket, tisztítsd meg az ajkunkat, újítsd meg az életünket, hogy Igédnek figyelmes olvasói, engedelmes megtartói, hűséges bizonyságtevői legyünk Jézus Krisztus Urunk által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnap, Biblia vasárnap, Ószövetségben megírt Igéje Ámosz próféta könyvének a 8. fejezetéből szól a 11. és 12. versben:

Jön majd olyan idő

- így szól az én Uram, az ÚR -.

amikor éhséget bocsátok a földre.

Nem kenyérre fognak éhezni,

és nem vízre fognak szomjazni,

hanem az ÚR igéjének hallgatására.

Támolyognak majd tengertől tengerig,

és északtól keletig.

Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét.

De nem találják.

Így szól erről az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 8. fejezete a 26. verstől kezdve:

Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj el Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” Ő felkelt, és elindult. És íme egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak az szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.” Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 393 (Frostenson András sz. 1906, svéd - Ahlberg V.1933)

1. Nem látták benned, csak az ács fiát, Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Most a mai vasárnapnak az evangéliumbeli Igéjében János evangéliumából szól hozzánk Isten szava, az 5. fejezet 39. versétől kezdve:

Jézus Urunk ezt mondta honfitársainak és most ezúttal nekünk:

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Szerintem fogalmam sincs róla, hogy ki volt ez az etióp kincstárfelügyelő? Még a nevét sem említi Lukács a leírásában, pedig ő pontos ember, és amit csak sikerült kideríteni, azt mind leírta. Fülöpnek említi a nevét, de valószínű, hogy Fülöp sem tudott többet erről az etióp emberről, mint mi. Amit csak Fülöpnek mondott, a Lélek megmutatott, amit Fülöp látott, hallott, átélt, - azt Lukács nekünk szépen, pontról-pontra lejegyezte. Tehát ő is valószínű csak ennyit tudott. Aztán nem is találkoztak többé emberi számítás szerint, legalábbis így tűnik.

A dolog tehát, ami kettőjük között történt ott a sivatagban, az egy egyszeri, vissza nem térő és folytatás nélküli eset volt a számukra. Kettőjük kapcsolatában emberi számítás szerint nem hozott semmi folytatást. A Szentírásban mégis itt van. Tehát a jelentősége, az nem két ember kapcsolatában keresendő. Ez még akkor is így van, hogyha különben sok mindennek emberek közötti kapcsolatban van jelentősége. Még akkor is így van, hogyha ha a hitünk nem kis részben arra sarkal és arra indít, hogy az egymás közötti viszonyunkban történjen valami változás. - De itt most az Isten Igéjével való találkozás lényegéről van szó, ebben a sivatagi esetben, és ebben az összefüggésben valamiért nem volt jelentősége a két ember közti kapcsolatnak.

Meglepően különös, megrázó és az Isten szavába vetett hitünk szempontjából talán - hát - megbotránkoztató, amit Jézus mond nekünk az Igében: „ti azt gondoljátok, hogy az Ige örök életek”.

Mutatok három képet. Az 1. képen egy vidám bányász bácsi látható. Ez a vidám bányász bácsi nem azért megy le a bányába, mert ott jó. Nem bulizni megy. Nem azért tölti ott a napját vagy éjszakáját, nem azért fárad, és nem azért teszi kockára az életét, mert az egy jó hely ott. - Egyszer amikor lent jártam, a víz-bányában, az jó volt, mert az egy érdekes és tanulságos kirándulás volt. De amúgy nem jó. - Tehát nem azért megy le a bányász, hanem hogy fölhozza onnan, ami kell.

A másik képen egy pólyásbaba van. Luther Márton elhíresült hasonlata óta tudjuk - de talán függetlenül is rájöhetünk -, hogy a baba nem azért születik a világra, hogy a pólyát kitömje, és ezzel kiemelje a szép hímzést. Hanem fordítva áll a dolog: a pólya van azért, hogy a babát megvédje.

A harmadik képen egy szerelmes-levél látható. Ez a levél nem pótolja azt, aki írta annak a számára, akihez írta. Nagyon fontos ez a levél. Talán életet ment. Talán megőriz egy kapcsolatot egy életre. Talán könnyet fakaszt, vagy mosolyt csal az olvasó arcára. Nagyon-nagyon sok mindent elérhet ez a levél, de nem pótolja az íróját. Csak egy csatorna.

Szentírás ünnepe van ma, meg ezekben a napokban, merthogy a Reformáció, az azért fontos, számunkra elsősorban azért fontos, mert az Isten Igéjét hozta közénk a mélyből, és a Reformáció öröksége számunkra - ha van -, akkor az lehet, hogy a Szentírást fölhozza a lelkünk mélyéről a felszínre, a napi kapcsolat szintjére. De azok az emberek, akik lejegyezték a Szentírásnak a könyveit, azok az emberek pusztán azt tették, hogy ami szétfeszítette a szívüket, azt kiírták magukból. Mert Krisztus Urunk bennük élt, - ezért írták mindazt, amit írtak. Legyenek ők Ószövetség-korabeli próféták, vagy apostolok, akik Jézus Krisztus nevével jegyezték. Ezt kellet kiírniuk magukból.

Minden, amit leírtak, Ó- vagy Újszövetség lapjain, azért született, mert szerették Krisztus Urunkat, és az Ő szeretetében élve kellett, hogy elmondják mindenkinek, ami bennük van. Mert nélkülözhetetlennek érezték, hogy azok, akiknek írnak, azok is a Krisztus szeretetében éljenek, az Isten kegyelmét megismerjék, mert különben minden hiábavaló.

Közel két éve már, hogy olvastam egy cikket arról, hogy Harry Potter, illetve a róla szóló mesesorozat mennyiben keresztyén tartalmú? És milyen kapcsolata van a keresztyénséggel? A cikk írója ezt a kapcsolatot vázolta föl, írta ki, a könyv - néha utalva a filmváltozatára - egyes mozzanataiban. Most a mi témánk szempontjából csak egy gondolatot szeretnék tartalmilag idézni. A mesesorozatban szereplő Sötét Nagyúr főellensége a mesében, első látásra Harry Potter. Valójában - mint írja a szerző - nem Harry Potter a főellensége, hanem a Halál. A Halál legyőzése, túlélése az, amiért minden sötét mágiáját latba veti, ami az egész sötét munkásságának a célja.

Ennek tanulsága-képpen nézzük meg Isten Igéjét, a Szentírást. A Szentírás, az Ó- és Újszövetség könyvei történetek és parancsolatok sokasága. Tanítások, értekezések, buzdítások tömege. Az örök élet azonban, amelyet keresünk, amelyet nekünk ad a mi Urunk az Igében, nem ezekben a történetekben, nem ezeknek a történeteknek az ismeretében vagy a parancsolatok megtartásában, az intelmek megszívlelésében van. Semennyi olvasással, Szentírás olvasással, a Szentírás semmilyen szintű ismeretével nem üdvözít! - Mint ahogy egyetlen szobában sem lesz meleg, ha a bányász bácsi akár egész életében is a föld alatt van. De ha lemegy, akkor föl fogja hozni a szenet. Ha lemegy, és megtalálja a „kincset”, - akkor attól meleg lesz.

Ha a mi közösségünk eszköz, útjelző lehet valamelyikünknek abban, hogy az Isten gyermekévé legyen, hogy a bűnért kegyelmet találjon, hogy a gyászában az Isten szeretetét kapja, hogy a kétségei között az Isten hatalmának és kegyelmének a bizonysága legyen, - akkor a kincs abból a bányából felszínre került. És megment!

Ezért küzdöttek a gyertyafénynél azok az eleink, akik különböző módon elérték Isten Igéjét, ezért van becsülete az ő munkájuknak, ezért Isten kegyelme és ajándéka lehetett az életük.

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Te szólsz, mi hallgatunk. Te kopogtatsz, mi kinyitjuk az ajtót. Nyisd meg a szívünket Igéd előtt, Teelőtted, hogy közösségünk, összegyülekezéseink, ünnepeink, Igédnek ismerete, hallgatása, olvasása a Veled való találkozás, a Veled való közösséggé, eggyé válás útja, csatornája legyen. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé imádságban dolgainkat. Csendesedjünk el:

Szerető Atyánk! Hálaadással köszönjük Igédet, amelyben a Te kegyelmed, szereteted és bűnünket legyőző hatalmad bizonysága van. Hálaadással köszönjük Neked mindazt a lehetőséget, alkalmakat, időpontokat, testvéri közösségeket, mindazt a szót, mindazt az emberi kapcsolatot, amelyeken keresztül Igédet élővé, hatóvá, bennünket, szívünket megnyitóvá, hitet ébresztővé teszed. Hálát adunk Neked, hogy nem kímélted Fiadat, Krisztusunkat, és hálát adunk Neked, hogy az Ő kereszthalála a mi reménységünkké, a Veled való élet útjává vált.

Könyörgünk Hozzád az istentiszteleteinkért, otthoni csöndességeinkért, bibliaóráinkért, ökumenikus alkalmainkért, a Veled való közösségért. Ezeket Te teremted nekünk. Te ismered a szívünket, Te add Igédet igehirdetőknek, Te add Igédet az Ige hallgatóinak, hogy életté legyen mindaz, ami papírra írva még csak szó. Hálát adunk Neked azért, hogy találkozhatunk, hogy van még napunk, időnk, vannak útjaink, amelyek összefutnak, és egymással és ezáltal Veled is találkozást adnak. Tudjuk, hogy kegyelmed ideje, mint minden idő, véges. Őrizz minket, hogy amíg itt vagyunk és amíg a számunkra adatott könyvben, annak magyarázataiban az Ige adatik számunkra, - addig legyen alkalmunk, legyen alkalom, amikor Veled találkozunk. Előtted megnyílik a szívünk, és a Te gyermekeiddé válunk.

Jézusért kérünk Téged, mert Ő a mi reménységünk és váltságunk. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német)

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5