2012-10-07

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. október 7.-én, Szentháromság ünnepe után 18. (Hálaadó) vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész és gitáros énekcsoport szolgálatával.*

Kezdő ének - (gitáros énekszolgálat):

Kegyelemből léphetünk be szent jelenlétedbe.
Nem saját érdemeinkből, csak Jézus vérével.
Jelenlétedbe hívsz most, hívsz, ó, Uram,
Kegyelem által vezérelsz, jövünk hozzád, Uram! Jövünk hozzád, Uram!

Minden törvényszegésünket elvetted.
A Bárány drága szent vérével mostál meg.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat,

jóságod és hűséged őrizzen szüntelen! Zsolt 40,12

Fordulj felénk, szabadító Istenünk,

mutasd meg, hogy szeretsz minket!

Engedd hallanom, mit hirdet az Úristen.

Bizony, békességet hirdet híveinek!

Az Úr megad minden jót,

földünk is meghozza termését.

Igazság jár az Úr előtt,

utat készít lépteinek. Zsolt 85,5.8.9.13-14

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, jóságod és hűséged őrizzen szüntelen!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat. Nézzünk bele parancsolatainak tükrébe. Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem most, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram! Bűneim összecsapnak a fejem fölött, és rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve Előtted sóhajom. Bizony megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Ne hagyj el engem, Uram Istenem, ne légy távol tőlem. Siess a segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Isten Jézus Krisztus által, aki azért jött el a világba, hogy a bűnösöket megmentse. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Atyánk, aki Fiadban a szeretet tökéletes példáját és parancsát adtad, indíts bennünket szeretetre Irántad és minden ember iránt az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! A mai vasárnap levélbeli Igéjét olvasom, Pál apostol 1. Korinthusi leveléből, az 1. fejezet 4. versétől a 9. versig így szól hozzánk:

Pál apostol írja a gyülekezetnek:

Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy fedhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.

Így szól hozzánk Isten Igéje Máté evangéliuma 22. fejezetéből, a fejezet végéről:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus elnémította a szadduceusokat, köréjegyültek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: „Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé”. Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?” De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 62 (Hengstenberg Károly 1880-18034, német)

1. Örök napom, Én Istenem, te vagy, Ragyogj felém! Nem csüggedek, Ó csak te el ne hagyj A bánat éjjelén! Örömömet megédesíted, Háborgó szívem lecsendesíted, Örök napom. - 2. Üdvöm az Úr! Lelkem mit aggódnál? Ne félj, el nem feled. Jó Atyaként Híven melletted áll, S szól: Én vagyok veled! Vénségemig hordoz szent karja. Tőlem a jót meg nem tagadja. Üdvöm az Úr! - 3. Hatalmas ő! Szózata zeng: Legyen! Parancsol, s előáll. Reményt se lát Az én gyarló szemem, S ő száz eszközt talál. Hol gyenge ember mit sem tehet, Megment, megáldja életemet, Hatalmas ő! - 4. Ő kormányoz! Jövendőkön átlát, Világoknak Atyja. A csillagok S az idők forgását Bölcsen igazgatja. Úgy lesz minden, mint ő akarja, Szent cél felé visz erős karja. Ő kormányoz! - 5. Boldog vagyok, Hogy én őt zenghetem, Hálát adok neki. Áldom nevét, S míg tart lélegzetem, Jóságát hirdeti. Itt földi por szülötteivel, Ott választottak seregével Dicsérem őt.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, a mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéje Mózes 3. könyvének a 19. fejezetéből így szól hozzánk:

Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mond nekik: Szentek legyetek, mert én, az ÚR, a ti Istenetek szent vagyok. Anyját és apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg nyugalomnapjaimat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.

* * * * *

Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát. Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR! Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig! A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől, én vagyok az ÚR!

Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen; és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében! Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR! Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az ÚR!

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Első elemiben nem szoktak osztályzatot adni, mert még kicsik a gyerekek, és megsérülne a személyiségük, megfájdulna a szívük, ha ledegradálnánk őket holmi egyesekkel, jelezve, hogy az ő értékük és teljesítményük csak ennyit ér. Aztán ahogy nőnek a gyerekek, elkezdenek osztályzatot kapni. Megtanulni szépen az iskolában, hogy, ha valamit félig csinálunk meg, akkor az közepesen jó; ha valamit egész jól megcsinálunk, 85%-san, akkor az négyes; ha valamit csak 70%-san, akkor az hármas; és ötös az lesz, ha legalább kilenc-tizede jó.

Aztán tovább öregszünk, és ki a felsőbb iskolában, ki az élet iskolájában megtanulja, hogy ez nem mindig így van. Nem mindig lehet ötöst adni annak, aki valamit kilenc-tized részben megcsinál. Nem lehet jónak nevezni azt az épületet, amelyik kilenc-tized részben áll, egy-tized része leomlott. Nem lehet jónak nevezni azt az orvosi beavatkozást, amelyik kilenc-tized részben sikerült, egy-tized részben meghalt a kedves beteg. Nem lehet jónak nevezni azt a kapcsolatot, amelyik a tíz napból kilencben szerető, kedves, - tizedik napon megcsalja a társát. - Megtanuljuk, hogy ezek a százalékok nem mindig érnek túl sokat. Tájékoztató jellegűek lehetnek, de érdemi jelentőségük, bizony nem mindig van.

Valahogy így van ez az Isten akaratával is. Nem tudja a Szentírás, nem szokta, nem hajlandó százalékokat megadni. Egybeömlesztve, kavarogva, mindig másról kezdve, ahogy éppen eszébe jut, össze-vissza, ki-kihagyva, aztán újra elővéve sorolja Isten parancsolatait. Kár lenne messzemenő logikai-etikai-teológiai következtetéseket levonni abból, hogy Mózeshez az ÚR ezekben a mondatokban vajon miért sorolja először a szülők tiszteletét, és utána a nyugalomnap megtartását, holott egy könyvel előrébb pont fordítva van. Meg ehhez hasonlók. Nem érdemes ezen töprengeni, mert nincs jelentősége, nincsenek sorrendben. Sem jelentőségben, pontosságban, sem az eredményben.

Ha az élet dolgaiban, a munkáinkban, a felelősségünkben semmit nem ér a kilencven-százalék, mert az a tíz-százalék romba dönt mindent, - akkor még inkább így van ez Isten felől nézve. Ezért nem érdemes azt, a különben jó eredménnyel és sok tanulsággal kecsegtető dolgot megkísérelni, abba belefognunk, hogy Isten parancsolataiban mi legyen az első. És hogy miért akarja Isten ezt vagy azt. Lehet sorolni érveket, és nyilvánvaló vannak is. Sőt sokan, és sokféleképpen, kimutatták már, hogy a történelmi időnek előrehaladtával, bizonyos korábbi, jó és rossz dolgok megváltoznak. Az adott pillanatban ezek az érvek, vagy azok az érvek, amelyeket arról sorolunk, hogy egy-egy parancsolata Istennek miért jó? Mi annak a gyakorlati értelme? Mi a haszna, ha betartjuk, és mi a kára, ha nem tartjuk be? Ezek az adott pillanatban jók és igazak lehetnek, jogosak és érthetőek szoktak lenni, hosszú távon azonban nagyon-nagyon viszonylagosak. Mikor, miért, kinek és meddig érvényesek Isten parancsolatai? - Ez a kérdés.

Boldogkő-várának az őrtornyába tavaly, kirándulás során nem mentünk ki. Le volt zárva. Nyilván azért, merthogy
veszélyes arra járni. A végvári vitézek annak idején, a vár fénykorában mentek. Az volt a dolguk. Az volt az ő dolga, hogy ő oda kimenjen az őrtoronyba és őrködjön. Most el van zárva korláttal az oda vezető palló. Talán - nem emlékszem pontosan - lehet, hogy ki is van írva: nem szabad arra menni, mert az most felújítás alatt áll vagy ilyesmi.

A végvári vitézek korában nem volt valószínűleg kiírva semmi. Még az őrtoronyba sem volt kiírva, hogy mi az őrtorony. Nem volt kiírva, hogy mit tegyen az őr, ha egytől tízig terjedő létszámú ember közeledik a várhoz. Mit tegyen akkor, ha 11 és 50 közötti létszámban közelednek. Mit tegyen akkor, ha 500-nál több embert lát jönni. Nem volt utasításba adva neki, hogy mi a teendője, ha az érkezők lovon jönnek, és mi ha szekéren. Nem volt parancsba adva az őrnek, hogy milyen viselkedést várnak tőle, ha az érkezők ágyút hoznak magukkal, és mit tegyen akkor, ha nem.

Miért? Mért nem volt ilyen szolgálati szabályzat kifüggesztve az őrtoronyba? - Egy parancs volt, az sem volt írásba foglalva - minden bizonnyal. Legalábbis az igazi végvári vitézek esetében. Nem volt az az egy sem írásba foglalva, hanem ott volt mindegyiküknek a szívében, és amikor kimentek a pallón az őrtoronyba, akkor nagyon jól tudták maguktól, hogy mi a dolguk. Csak annyi volt a parancs: Szeresd a földet, amelyen élsz! Őrizd a várat, amelyet rád bíztak! - Semmi több. És ebben benne volt minden. - És talán még az is elképzelhető, hogy ha egyik vagy másik vitéz teljesített szolgálatot az őrtoronyban, akkor nem mindig ugyanúgy szóltak, kürtöltek, kiáltottak vagy küzdöttek. Akár hasonló helyzetben is. A parancs, amely nem írásban, hanem a szívükben volt, mégis azonos, közös.

Isten törvénye, amit Ő mond az embernek, szintén nem bonyolult. Nem paragrafusokban értelmezhető, mert nem bizonyos esetekben előírt cselekedetekre vonatkozik. Már a Mózesnek mondottak sem, hát még azóta. Talán feltűnik ott, ebben a néhány mondatban, amit Mózesnek mond az ÚR, hogy mi a csodának teszi hozzá folyton: „Én vagyok az ÚR!” - Miért? Azért, mert ez az élet. Azért kéri ezt, azt, meg amazt, mert Ő az ÚR! Bizonyára vannak praktikus gazdasági, társadalmi, szociális, egészségügyi és egyéb hasznai is annak az ember számára, ha megtartja Isten parancsolatait. Az az érv azonban, amit az Isten hozzátesz a törvényéhez, ennyi: „Én vagyok az ÚR!” „Legyetek szentek, mert én szent vagyok.”

Gyerekektől, akik az állam gondozásában nevelkednek, nem szabad elvenni a családi pótlékot. Azt ők megkapják a maguk számlájára, az ott gyűlik, azt ők, ha kérnek belőle, ha akarnak venni belőle maguknak valamit, csicsás dolgot, mert megkívánták - akkor kérnek és kapnak. De ha valami baj van, ha valamire valóban szükség lenne, előfordul, hogy nem juthat senki hozzá, amíg 18 éves nem lesz az a gyermek. Miért? Mert az az övé, senki másé.

Az édesanya kiteszi az asztalra a reggelit. Odaülteti a kisgyermekét, és aztán nem veszi el előle az ételt. Nem eszi meg. Még akkor sem, ha éhes, még akkor sem, ha magának már nincs ideje csinálni másikat, mert nagyon sietni kell - az a gyermeké. Ha valaki elveszi a gyermeke elől, arra azt mondjuk: gonosz. Mert ezt így érezzük, ez így tűnik természetesnek.

A szívünk, az életünk, a dolgaink, a hétköznapjaink, a munkánk, a kapcsolataink az Istené. Ha valaki elveszi, a maga kezébe veszi, azt mondja: ez az enyém, erről én döntök - arra Isten azt mondja: törvényszegő. Mert ez így természetes. Ezt nevezi a Biblia nyelve szentnek. „Szentek legyetek, mert én az ÚR szent vagyok!”

Jézus betöltötte a törvényt. Azt mondta: A nagy parancsolat, meg a második legnagyobb parancsolat - ez a kettő. Ő sem százalékokban értette. Ő sem úgy értette, hogy e két parancsolat megtartása és a többi megszegése 90 százalékos teljesítményt jelent, hanem hozzátette: Ezeken a parancsolatokon nyugszik, ezektől függ, ezekben foglaltatik benne, az egész Törvény. Isten minden Igéje.

Ránk Jézus egy parancsolatot hagyott: szeress! „Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Azért a mérce, az alap most is ez maradt: ahogyan Ő.

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Ha vezetsz bennünket a keskeny pallón, fogd a kezünket, és ha a Te szeretetedben megállítasz, felállítasz bennünket, engedd, hogy a szívünk, amelyet Te uralsz, a Teáltalad uralt, lakott szívünk vezessen minket minden dolgunkban. Ne tegyünk, ne akarjunk és ne kelljen tennünk a szívünk ellen, amelynek Te vagy az ura. Ne kelljen fájó gyomorral, szúró oldallal, keserű szívvel mást tennünk, mint amit a szívünk, amely Tiéd, diktál. Őrizz meg minket minden kísértésben. Jézus Krisztusért kérünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 405 (Várad 1566 - Huszár Gál énekeskönyve 1574) - Liturgia: 13

1. Mindenható Úristen, mi bűnös emberek Gyónást és vallást teszünk, mint töredelmesek. - 2. Mert mi igen vétkeztünk Istenséged ellen, Mint Teremtő, Megváltó, Megszentelő ellen. - 3. Istennek szent igéjét noha gyakran halljuk, De mibennünk gyümölcsét bizony alig látjuk. - 4. Ne nézd mi bűneinket, gonoszságainkat, De tekintsd kegyelmesen irgalmasságodat. - 5. És el ne feledkezzél te ígéretedről, A bűnösökhöz való kegyelmességedről. - 6. Hisszük, hogy meghallgattál mi könyörgésünkben, Azért lelki örömmel mi is mondjuk: Ámen.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, Aki eljött hozzánk, hogy elvegye bűnünket, és szeretetre tanítson bennünket. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg néped vezetőiről, igehirdetőkről, szolgálattevőkről és tiszteségviselőkről. Őrizz és vezess mindannyiunkat, gyülekezeteidet szerte a világon a Te félelmedben és a Tebenned való bizalomban. Mindannyiunkat őrizz meg kegyelmesen a szentek közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. És minden elhunytról, kiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek - (gitáros énekszolgálat):

1. A világnak Krisztus kell!

A világnak Krisztus kell!

A világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol!
Emlékezz! Emlékezz, te Krisztushoz tartozol!

2. Együtt fog ujjongni
fiatal és öreg is,
és örömében táncot lejt a lány.

Láj láj láj...

Gyászukat ünnepre fordítom,
s nem búsulnak ezután.

|: Vidámmá teszem a szívüket,
hogy örvendezzenek
a bánatuk helyett. :|

3. Kész az én szívem, Uram, néked zeng a dalom.
Elő hát, hárfa, lant, Hadd keltsem fel a hajnalt!
„Szent az Úr, jó az Úr!” - hirdetem a népek között,
Mert az ő irgalma felhőkig ér!

Igazság, hatalom igéd minden egyes szava,
Szívembe rejtem el, soha el nem felejtem.
„Szent az Úr, jó az Úr!” - hirdetem a népek között,
Mert az ő irgalma felhőkig ér!

4. Oly messzire mennék tőled Istenem, ha nem hívnál szüntelen.
Itt annyi minden kér: "Szolgálj énnekem!", hogy hozzád hűtlen legyek.

Ott látom fenn a Golgotán, Ott látom keresztedet.
Így hívtál szerető Atyám, hozzád megyek!

Oly messzire mennék tőled Istenem, ha nem hívnál szüntelen.
Itt annyi minden kér: "Szolgálj énnekem!", hogy hozzád hűtlen legyek.

307: (Franck János 1618-1677, német)

1. Lelkem, a hívek nyájával Élj Jézus vacsorájával! Néked szolgál teste, vére Hited erősítésére. Hirdesd, háláld szeretetét, Dicsőítsd emlékezetét! Ily nagy gondja van lelkedre, Méltó minden tiszteletre. - 2. Ím, ő maga hív most téged, Vacsorája táplál, éltet, És arról tesz bizonyságot, Hogy ő igaz, hű barátod. Járulj elé buzgósággal, Kérd mély alázatossággal: Ösztönözzön szeretetre, Istenfélő, szent életre. - 3. Jóvoltodban bízik lelkem, Részt adsz örök kegyelmedben. Gyengeségemet te látod, Bűneimet megbocsátod. Világolj rám, örök fényem! Mindazt a jót add meg nékem, Amit minekünk szereztél, Midőn áldozattá lettél.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek. Imádkozzunk:

Áldunk, dicsérünk, magasztalunk Téged, Istenünk, az örömért és a békességért, amelyet népednek adtál Krisztus Jézus által. Kérünk, őrizd meg bennünk a Veled való közösség áldását, hogy erős hittel Hozzád ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek bűnbocsátó örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7