2012-04-08 Húsvét

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. április 8.-án, Húsvét ünnepének istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 213 (1. v.: XII. századi német ének. 2.-3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1913 - Gregorián dallamból, Wittenberg 1533)

1. Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ha föl nem támad, Nincsen bűnbocsánat. Ámde ő feltámadott, Áldja Krisztust ajkatok. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 2. Vége a gyásznak És a könnyhullásnak! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Krisztusra nézünk, S békesség a részünk. Nyomdokába léphetünk. Utunk ő és életünk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 3. Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ővele járunk. Erőt ad szolgálnunk. Diadalmas, szent erőt! Énekünk dicsérje őt. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fölemelte jobbját az Úr, hatalmasan munkálkodik! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Ujjongás és győzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból, mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott! A kő, amelyet elvetettek az építők, szegletkővé lett, az Úr műve ez, és szerfölött csodálatos! Ez a nap az Úr napja, amelyet ő maga szerzett, hogy vigadozzunk és örvendezzünk! Istenem vagy, ezért hálát adok neked, magasztallak téged!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Fölemelte jobbját az Úr, hatalmasan munkálkodik! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod?

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg magunkat, életünket, szívünket parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr :

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Hogyha azt mondjuk, nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik ellened vétettek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, vigyük elé az életünket, szívünket, kérjük az Ő irgalmát:

Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye , mert nem engeded, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek, Magad elé állítod ítéletre a népeket. Kelts bennem istenfélelmet, Uram, hadd tudjam meg, hogy csak ember vagyok. Légy kegyelmes. Lásd meg, mily nyomorult lettem bűneim miatt. Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy elbeszélhessem dicső tetteidet, és vigadhassak az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten, megkönyörült rajtunk, méltatlan embereknek Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az Ő irgalmában bízva hirdetem nektek, bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk, Fiadat föltámasztottad a halálból, és ezzel bizonyossá tetted, hogy a bűn hatalmát megtörted, a halál köteleit megoldottad. Kérünk, vedd el tőlünk is a halálfélelmet, töltsd be szívünket istenfélelemmel és az örök élet örömével az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Istennek Húsvét vasárnapjára rendelt Igéjét olvasom. A mai nap Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás prófétától szól, könyve 26. fejezetéből.

Így szól Ézsaiás próféta:

A halottak nem élnek

az árnyak nem támadnak föl,

ezért büntetted meg és irtottad ki őket,

még az emlékezetüket is eltörölted.

- - - - - - -

Életre kelnek halottaid,

föltámadnak a holttestek!

Ébredjetek és ujjongjatok, kik a porban laktok!

Mert harmatod a világosság harmata,

és a föld visszaadja az árnyakat!

Így szól hozzánk Isten szava Pál apostol 1. Korinthusi leveléből, az 5. fejezet 6. és 8. verseiben:

Így ír az apostol:

Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsi kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 225 (Scholz László sz. 1911. )

1. Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! Húsvéti szép hajnalsugár Csillan, siess elébe! Meghátrált régen a halál, S a győző életet kínál Győzelméből ma néked. - 2. Hagyd bűnöd el, utad szabad, A kő elhengerítve. Ne másra várj, mozdulj magad. Lelked tettvágy hevítse! A közöny álmából elég. Szolgálat szent tüzében ég, Ki új szívet kapott már. - 3. Hogy gyönge vagy, se nagy, se hős? Homályban mit kell tenned? Az Úr erőtlenben erős. Ne feledd, ő él benned! Az odafennvalókra nézz. A hitnek semmi sem nehéz, Nincs néki lehetetlen. - 4. Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Még sincsen messze tőled. Ő kormányoz múltat, jelent, S kezében az ítélet. Úgy ébredj minden reggelen, Hogy életed húsvét legyen. - Támadj fel, drága népe!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Szól most hozzánk Húsvét ünnepének evangéliumi Igéje Lukács evangéliuma 24. fejezetének az elejéről:

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek az asszonyok a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem föltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más velük levő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak. De ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, csodálkozott magában a történteken.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet! Ez a húsvéti történet nagyon-nagyon-nagyon befejezetlen dolog. Elvárható lenne egy húsvéti evangéliumi történettől, hogy tartalmazza minimálisan, a következő elemeket: Az asszonyok és a tanítványok hittek a feltámadt Úr Jézus Krisztusban, megkeresték Őt, odavitték és bemutatták a tanítványoknak, és mindegyik teljes hitben és boldogságban élte az életét. - Ehelyett egy furcsa, befejezetlen történet áll előttünk, három, tanulság nélkül maradó epizóddal: az asszonyok nem találták Jézus testét; az angyalok szavát továbbadják a tanítványoknak, de az mit sem ér, azok fecsegésnek veszik, üres pletykának; Péter mégis odamegy a temetőbe utánanézni, de amit lát, csak csodálkoztatja, meg nem győzi. - Ez a befejezetlenség nem Lukács evangélista személyes sajátosság. Mind a négy evangélium-író az Újszövetségben beszámol Jézus feltámadásának eseményéről. Mind a négyen csupán ezen a szinten maradnak.

Isten nem hagyott tanúkat, kérlelhetetlen, könyörtelen és engesztelhetetlen volt ebben a kérdésben. Nincs ember, aki meggyőzhetne bennünket - benneteket, bármelyikünket - Jézus feltámadásáról. Nincs ember. - Amit mondhatunk, és amire igyekszünk, az olyan dolgokból áll, amelyek rajtunk múlnak. Ezeket tudjuk egymásnak továbbadni, ezekre tudunk biztatni, ezeken próbáljuk megtalálni a megoldást: „Jöjj el a templomba!”, „adj adományt”, „járj hittanra”, „konfirmálj”, kereszteld meg, konfirmáltasd meg gyerekeidet, unokádat”, „higgyél a templomban!”,„imádkozz”, „reméld, hogy Isten megadja kívánságaidat, jóltart, erőt ad napjaidhoz és meghosszabbítja az életedet”.

Pál apostoltól viszont tudjuk, hogy bármit hiszünk, remélünk vagy teszünk, minden szétfoszló, befejezetlen történet marad amennyiben feltételezzük azt, hogy Jézus nem támadt fel. - Minden, amit csinálunk. Mert minden véget ér. Úgy ér véget, hogy nem marad utána semmi, és nem marad belőle semmi. Hiába jövünk templomba, - hétköznap marad a békétlenség. Hiába adunk adományt, - hiányozni fog másnap. Hiába járunk hittanra, - egy marad a tantárgyak közül, mégpedig az utolsó. Hiába konfirmálkodunk, - a mobil, amit kapunk érte, nagyon-nagyon hamar kifutó típus lesz és kell a másik. Hiába kereszteljük meg és konfirmáljuk meg a gyerekeinket, - csak ugyanolyan szemtelenek maradnak, mint anélkül. Hiába hiszünk templomban, - azt is félre kell tenni, ha meggondoljuk magunkat. Hiába imádkozunk, - közben mindig ott van a tüske, hogy inkább valami hasznosat szeretnénk tenni imádkozás helyett. Hiába reménykedünk Istenben, - reménykedni még csak hagyján, de hallgatni rá úgysem akarunk. Inkább Ő hallgatna ránk, - azt meg nem teszi, akkor minek!

Ez a bizonytalansági tényező, ami megjelenik szándékosan, beleíratott az evangéliumi húsvéti történetbe, és Krisztus Urunk egész evangéliumába, Isten Igéjébe. Ez a bizonytalanság két dolgot jelenthet és jó, ha jelent a számunkra. Az egyik az az, hogy Jézus Urunk feltámadásában való hit és ennek minden következménye olyan, mint a szerelem. Egészen mélyről jön. Ha valaki háza minden kincsét kínálná is érte - mondja az Ószövetség -, nem érne el vele semmit. Egész mélyről jön, és csak ezért hiteles Jézus Urunk feltámadásában való hit és annak minden következménye.

Ha bizonyíthatnánk, akkor következmények nélkül maradna, kikerülné a szívünket - meg tudná kerülni -, képmutatás lenne belőle, mint a vallás sok összetevőjéből, - és elvesztenénk az erejét. Erejét, amit nem mi teszünk bele, pont azért, mert nem mi csináltuk. Ez a másik tanulság, amit a húsvéti evangélium bizonytalansági tényezője jelent a számunkra. - Nem kell aggódnunk akkor, ha nem jelent sokat számunkra Krisztus Urunk feltámadása. Ha véletlenül rájövünk, és belenyilall a gondolatainkba, szívünkbe, hogy: „Te jó ég! Én nem vagyok úgy hívő, ahogy itt a Bibliában áll, és nem hiszek igazán Krisztus feltámadásában!” - Ha ez véletlenül megcsapna, akkor nem kell aggódnunk. Nem úgy kell lezárjuk az ügyet azzal, hogy: „Hát akkor, én más vagyok, úgyhogy ez nem rám tartozik”. Véletlenül sem kell ennyivel elintézni az ügyet, hanem vegyük figyelembe: a feltámadás-hit senkinek sem a sajátja. Az asszonyok egy holttestet bekenni mentek oda, és nem azért, mert feltámadás-hívőnek születtek. Azok az asszonyok, akik a Bibliában vannak benne, ott szerepelnek, tehát roppant hívő emberek. Ugyanígy a tanítványok is, akiket Jézus az emberiség egészéből kiválasztott néhányat, - úgyhogy irtó fontos emberek -, ők nem születtek feltámadás-hívőnek, mert legyintettek az egészre. - Csakúgy mint bármelyikünk.

Mindenki egyként hitetlenül áll Isten előtt. Mindenkinek egyként egyetlen esélye van, mégpedig amit Isten tesz. Ez az egy számít. Húsvétot Isten tette, és az, hogy ez jelent-e valamit a számunkra, van-e következménye, ez is Isten cselekedete. Mert Őneki az tetszett kérlelhetetlenül és kompromisszumok nélkül, hogy egyedül a Benne való szívbeli hit vigyen valamire minket. Ezért engedte meg, hogy Jézus Urunk meghaljon és feltámadjon. Csak ez az Ő munkája szólít meg és tesz tanítvánnyá.

Kaptam egy verset, ami összefoglalja ezeket:

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

a múlttal nem szabad törődnöd,

s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,

minthogyha újjászülten élnél.

Mit akar? - kérdd meg minden naptól

és minden nap felel majd akkor;

Tetteidnek tudjál örülni,

más tetteit tudd megbecsülni;

főként ne gyűlölj egy embert se,

s a többit hagyd az Úristenre.

(Goethe: Életszabály)

Imádkozzunk:

Szeretetedet dicsérem, Istenem, hiszen fölemelted Fiadat, hogy Vele fölemeljél minket. Ha Te akarod ezt, meg fogom látni, értelmét megérteni, folytatását átélni. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759) - Liturgia: 11

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból, és kinyilatkoztatta az örök életet.

Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg népünkről, embervilágunkról, vezetőinkről, azokról, akik mások élete, sorsa fölött felelősséget hordoznak, és adj bölcsességet munkájukhoz, szavaikhoz és tetteikhez, hogy a Te szereteted szerint és a Te félelmedben tegyék dolgukat. Emlékezz meg mindannyiunkról, néped tagjairól, gyülekezetedről, erről a közösségről, és őrizz meg bennünket a Te szentjeid körében.

Emlékezz meg betegeinkről, szeretteikről, hozzátartozóikról. Hozzád visszük Editet és szeretteit. Te őrizd meg őt, őket abban a hitben, szeretetben, bölcsességben, amelyre elhívtad őket. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Neked adunk hálát Ica néniért, és Hozzád könyörgünk a családjáért. Te adj irgalmad szerint békességet és hitet, holnapot és utat mindnyájuknak. Te ismered mindnyájuknak a szívét, Te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel.

Te ismered napjaink számát is, taníts hát úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, és együtt örvendezzünk egykor el nem múló örömmel a Te országodban. Jézus Krisztusért kérünk Téged, akit imádunk és dicsérünk, és akinek nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 220 (Spenner Fülöp Jakab 1635-1705, német)

1. Jézusunk feltámadt! Diadala áthat Síron, halálon. Árt-e halál mérge? Hisz vereség érte. Az Urat áldom! Élete így győzte le Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét. - 2. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett, Meghalt érettünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsően és győztesen Fölkeltette harmadnapra, És felmagasztalta. - 3. Él örök fenségben Jézusunk az égben. Áldást zengenek, Őneki szolgálnak, Parancsára várnak Angyalseregek. Hatalom és irgalom Mind övé, hogy erősítsen, Mennybe elsegítsen. - 4. Jézusunk nevének Zengjen hálaének, Mert ő az élet! Kik nyomában járnak, Itt vele szolgálnak, Őhozzá érnek. Jézus él! Ő hű vezér. Híveit megőrzi, áldja. Örök fénybe várja.

2. ének: 309 (Új Zengedező Mennyei Kar 1743 - Kolozsvár 1837)

1. Örülj szívem, Vigadj lelkem, Ékességed lett a hit. Vacsorához Mégy Jézushoz, Hivatalos vagy te itt- 2. Ha bűnömért Halálos bért Érdemeltem lelkemre, E szent asztal Megvigasztal, S válik üdvösségemre. - 3. Ez örömben, Reménységben, Jézus, ma hozzád megyek. Térdre hullok, Leborulok: Testem-lelkem újítsd meg. - 4. E vacsora Égi módra Engem összeköt veled. Maradj bennem, Benned lennem Add, hogy áldjalak téged! - 5. Hát jöjjetek, Bűnös lelkek, Orvosságot kik vártok! Jézus Lelke, Szent kegyelme, Kiárad ma reátok.

3. ének: 396 (Scholz László sz. 1911)

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

4. ének: 47 (92. zsoltár. Sztáray Mihály †1575 - Históriás ének XVI. sz.)

1. Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni. - 2. Korán reggel irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem, És eltölti szívemet szent félelem. - 3. Nagy hatalmad amikor meggondolom, Bölcsességed elmémmel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok, csodálom. - 4. Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Nem örülsz te a bűnösnek elvesztén, De örvendesz inkább a megtérésén És örökkévaló boldog életén. - 5. Azért benned vetem reménységemet, Csak tetőled várom segítségemet, Mert te látod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. - 6. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben, Végre nálad örvendezhessünk mennyekben!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, mert jó, és örök az Ő irgalma:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add. hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik megismertétek szeretetét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6