2012-04-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. április 1.-én, Böjt 6. vasárnapja (Palmarium) istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 209 (Klesel Ábrahám 1637-1702, német)

1. Én lelkem útra készülj, Kísérd el Uradat! A szent város felé tart, Kövesd, és el ne hagyd! Szent áhítattal kísérd, Úgy nézd nagy kínjait! Hordozni a keresztet Téged is megtanít. - 2. Az Istennek Báránya, Lelkünknek jegyese, Ím, elmegy, mintha várná Menyegző öröme. Ó, jertek, és nézzétek, Sion leányai, Mint kell tövisből néki Koszorút hordani! - 3. Most mint király vonulsz be, Ujjong a népsereg, De kész, Uram, a tőr is, Hogy foglyul ejtsenek. Gúnyt és szidalmat hallasz A tisztelet helyett, Míg véres keresztfádon Lehunyod majd szemed. - 4. Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet; De távolból felénk már Szent koronád ragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok. - 5. A győzelem tiéd lesz, Veled van szent Atyád, Ő hozza fel sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elődbe hintnek, Győzelmedről beszél. - 6. Nagy kínjaidra, Jézus, Könnyezve gondolok. E szent napokban ébressz Bennem bűnbánatot! Öt sebed vigasztaljon, Ha én is szenvedek; S te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, ments meg ellenségeimtől! Megalázott vagyok, és szenvedek, segíts és oltalmazz, Istenem! Látják ezt az alázatosak, és örülnek: ti Istent keresők, éledjen szívetek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim az Úrban! Most vizsgáljuk meg az életünket, a szívünket. Nézzünk bele Isten törvényébe, parancsolatainak a tükrébe:

Ezt mondja az Úr :

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik ellened vétettek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez kérve az Ő irgalmát:

Istenem, könyörülj rajtam kegyelmed szerint. Hűtlenségemet töröld el nagy irgalmaddal. Mosd le rólam teljesen bűnömet, és tisztíts meg vétkemtől. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet, tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten, a mi szerető Atyánk, megbocsátott nekünk, méltatlan embereknek Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és vére árán megszabadított bűneinkből. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk, aki üdvösségünkre hirdetteted közöttünk Egyszülött Fiad szenvedését és halálát, nyisd meg a szívünket, hogy szeretetét és engedelmességét felismerjük, példáját kövessük és mindenkor ragaszkodjunk Hozzá, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most. A mai vasárnapnak, Virágvasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Filippi leveléből szól hozzánk a 2. fejezet 5. versétől:

Így ír az apostol:

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert ő Isten formájában lévén

nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,

hanem megüresítette önmagát,

szolgai formát vett fel,

emberekhez hasonlóvá lett,

és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,

mégpedig a kereszthalálig.

Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé,

és azt a nevet adományozta neki,

amely minden névnél nagyobb,

hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon,

mennyeieké, földieké és földalattiaké,

és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR

az Atya Isten dicsőségére.

Így szól erről Virágvasárnap evangéliumi története. Máté evangéliuma 21. fejezetének az elejét olvasom :

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:

„Mondjátok meg Sion leányának:

Íme, királyod jön hozzád,

szelíden és szamáron ülve,

igavonó állat csikóján.”

A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta:

„Hozsánna a Dávid Fiának!

Áldott, aki jön az Úr nevében!

Hozsánna a magasságban.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 198 (Heermann János 1585-1647, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Ó, drága Jézus, vajon mit vétettél, Ilyen keményen hogy megítéltettél? Mi bűnt találtak benned és mi vétket, Kik elítéltek? - 2. Megostoroznak, szent arcodba vágnak, Szúró tövissel gúnyból koronáznak. S te keresztfádon tűrsz, míg őket áldod, Kínt, szomjúságot. - 3. Én, én okoztam minden szenvedésed. Bűneim vittek keresztfára téged. Mindazt, mit Jézus, eltűrtél helyettem, Én érdemeltem. - 4. Ily büntetésre álmélkodva nézünk: Pásztorunk szenved juhaiért, értünk. És mert szolgái adósságba estek, Az Úr fizet meg. - 5. Ó, mérhetetlen szeretet csodája! Az vitt a kínok, fájdalmak útjára! Én múló földi örömökben éltem, S véred hullt értem. - 6. Ég, föld Királya, Kit Úrnak vall minden, Mint adjon hálát irgalmadért szívem? Nincs elég drága, mit neked adhatnék, Kincs és ajándék! - 7. Célomhoz érve, trónod elé lépek, Rám ragyog égi, örök békességed. Ott is irgalmad, szereteted áldom, Édes Megváltóm!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Virágvasárnapnak az Ószövetségben megírt Igéjét olvasom most Zakariás próféta könyvének a 9. fejezetéből így szól hozzánk:

Örvendj nagyon, Sion leánya,

ujjongj Jeruzsálem leánya!

Királyod érkezik hozzád,

aki igaz és diadalmas,

alázatos és szamáron ül,

szamárcsikó hátán.

Kiírtja a harci kocsit Efraimból

és a lovat Jeruzsálemből.

Kivész a harci íj is,

mert békét hirdet a népeknek.

Uralma tengertől tengerig ér,

és a folyamtól a föld végéig.

A veled kötött szövetség véréért

szabadon bocsátom foglyaidat

a kútból, amelyben nincs víz.

Térjetek vissza a fellegvárba

reménykedő foglyok!

Még ma kijelentem:

kétszeres kárpótlást adok neked!

Urunk, szentelj meg minket a te Igéddel, mert a te Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nem véletlenül idézi Máté evangélista ezt a próféciát. És nem véletlenül, régtől fogva Jézus Urunk kereszttrónus felé való bevonulásának a próféciájaként olvassuk és halljuk. Nem véletlenül az egyik leidézettebb, legismertebb, legrégebbi Messiás jövendölés és örömhír hirdetés. Mégis a fejezet elején, egy félhasábbal a felolvasott részek előtt, ennek a zakariási igehirdetésnek, próféciájának a fejléceként ez áll itt a Bibliában: Fenyegető jövendölés. Persze utána valóban vannak fenyegetések is, mégis - úgy gondolom - ennek van valami jelzésértéke. „Örvendj ... ujjongj ... szabadon bocsátom”, és előtte az áll, hogy „fenyegető jövendölés”. Azt jelzi ez, hogy Isten szavát lehet többféleképpen érteni.

Alapvetően kétféle tapasztalat van. Kétféle tapasztalatot tudunk mi, emberek szerezni, és kétféle tapasztalat alapján tudunk okulni, és jövőt tervezni, látni.

Az egyik a történelmi tapasztalat. Valami valahol történt, egyszer vagy többször előfordult. Ezt följegyezték a számunkra, erre emlékszünk és ebből okulunk, most már tudjuk, hogy ez így szokott lenni. Könnyen lehet, hogy legközelebb is így lesz. Ez a történelmi tapasztalat. Csak legfeljebb az idő távlata nagyobb, mint a kutyusoknál, amikor eléjük rakom a vacsorát, megsimogatom őket, „jó étvágyat”, - és akkor hozzálátnak az evéshez. - A történelmi tapasztalat ennél hosszabb időtávlatú, de ehhez egészen hasonló.

Zakariás azt prófétálja: „Örülj, Királyod jön!” Nos, a történelmi tapasztalat a pálma-lengetők oldaláról válaszol: Örülök. Örülök, mert az erő mérlege a jó felé billent, mert egy nyugalmas korszak következik. Ezt ígéri a próféta. És ha nyugalmas korszak jön, az elegendő arra, hogy egy kis levegőt vegyünk, erőt gyűjtsünk. Örülök, mert most a Jézus szava kerül felülre - a játszmában. Hiszen Jézus érkezik. Sok követője van. Népszerű és nagyszerű. Örülök, mert most igazunk lesz, merthogy most az fog igaznak számítani, amit mi mondunk. - Ezt mondja a történelmi tapasztalat Zakariás próféciájában a pálma-lengető részben azoknak, akik Jézus előtt és utána vonulnak.

Megszólal a történelmi tapasztalat egy másik csoport felől is. Vegyük, - mondjuk példaként - a jeruzsálemi templomőrséget. Mit mond őbelőlük a történelmi tapasztalat, miközben jön Jézus, és eszükbe jut Zakariás próféciája: „Örülj, Királyod érkezik!”? - Azt válaszolja: Nem örülök. Nem örülök, mert a király hazudni szokott, azt szokta mondani, amit szolgái hallani akarnak. Nem örülök, mert a királyság előbb-utóbb sok viszályt szül, és felfordítja a rendet. Nem örülök, mert akkor a mostani igazság mérlege a túloldalra billen. Nem örülök, mert ami már jól kialakult mostanra és működött, az mind ellehetetlenül, azt most majd kidobják és átértékelik. Nem örülök, mert most az fog igaznak minősülni, amit eddig hazugságnak neveztünk. Ezt mondja a történelmi tapasztalat - mondjuk - a templomőrség berkeiben.

De mondom: kétféle tapasztalat van: történelmi az egyik, a másik a hitbeli.

A hitbeli tapasztalat egyetlen tudáson alapszik. Azon, hogy tudom: Isten szól, és amit szól, az úgy van. A hitbeli tapasztalat, miközben Jézus Jeruzsálembe érkezik, és a történelem felől örülünk neki vagy sem, - a hitbeli tapasztalatunk tudja, hogy a Király, akiről a próféta beszélt, és aki megérkezik, Jézus Urunk, nem miközülünk az egyik oldalnak a kegyeltje. Nem a társadalmunk, közösségeink egyik részének a választottja. Nem többségi vagy kisebbségi támogatottságot élvező egyik fél. - Ezt a történelmi tapasztalat soha nem tudja.

A hitbeli tapasztalat pedig tudja, hogy ezért nem egyik igazolására jön ez a Király a másik ellenére. Tudja, hogy ennek a Királynak a békéje nem akadály; hogy az egyik oldalunk, egyik rétegünk, egyik akaratunk fegyverei felülkerekednek a másikkal szemben. Tudjuk a hit tapasztalatából, hogy nem egy másik oldalnak a megsemmisítését jelenti az ő békéje. Tudjuk a hit tapasztalatával, de soha nem a történelmi tapasztalattal, hogy az Isten kegyelme, amely megjelent Jézus Krisztusban, nem egy időre szól. Nem idényjellegű, és nem visszatérő vagy elmúló dolog. Tudjuk a hit tapasztalatából, hogy a víz, amit Ő ad, örök forrássá válik bennünk. Nem akciós - örök.

Ebben különbözik a történelmi és a hitbeli tapasztalat. Ismét mondom, nem abban, hogy örülünk Jézusnak vagy sem. Hanem abban, hogy megszabadulunk vagy sem.

Virágvasárnap, a mai nap, latinul a Pálmák vasárnapja - szó szerint. Pálmáké, amelyeket szórtak és lengettek az érkező Jézus körül. Mégis azt mondom, kedves Krisztus-gyülekezete az ellenkezik a pálmákkal. Öltöztesd hitbe a szívedet, a szívedet, és aztán nem engedd meg, hogy az előttünk álló, következő szárazság elenyéssze.

Ne engedd meg!

Imádkozzunk:

Édes Urunk! Te összetörted a fegyvert bennünk, amely magunkat emeli föl. Őrizz minket békéddel, hogy Előtted hajoljunk meg. Előtted. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 425 (Magyar Lelki Óra 1730) - Liturgia: 11

1. Hozzád, szívem mélységéből Sóhajtok fel, Jézusom, Midőn nehezül sorsom. Te vigasztalásod nélkül Elcsüggedne én szívem, Jézusom, reménységem. - 2. Uram, te nagy haragodban, Ne büntess, kérlek, engem, Mert hamu s füst életem. A bűn átka van énrajtam: Légy gyógyító orvosom, Könyörülő Jézusom! - 3. Te szolgádhoz légy kegyelmes, Bánatomban menedék! Bízva sóhajtok feléd. Lelkem szomjú hittel keres: Te légy erőm és pajzsom, Én megtartó Jézusom!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki bevonult Jeruzsálembe, hogy vállalja a kereszthalált, és magára vegye a világ bűnét. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely tiértetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Legyen gondod a Meiszterics családra, hiszen a Te gyermekeid ők. Őrizd őket, hogy amíg itt járnak, Benned bízzanak, és Benned találják meg a közösséget. Téged kérünk a Hibbey családért is. Tartsd meg őbennük a hitet, és tápláld az Előtted való alázatot és a szívnek a tisztaságát. Hozzád fordulunk a Magyari családért. Őrizd meg őket utadon, szólj hozzájuk, és szólj mindannyiunkhoz, hogy elnyerjük reménységünket. Hiszen Téged imádunk és dicsérünk, Benned bízunk Jézus Krisztusért. Ő a mi reménységünk, és az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 201 (Homburg Ernő Kristóf 1605-1681, német - Wessnitzer W. 1615?-1697)

1. Jézus, élte életemnek, Halálomnak halála. Letetted énértem lelked Mély ínségbe leszállva, Fájdalmakra, nagy kínokra, Hogy én ne jussak poklokra, Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 2. Te, ó, Jézus, te szenvedtél Káromlást és csúfságot, Köpdöstettél, verettettél, Viselvén gyalázatot, Csakhogy megments bűn láncától, Ördög ártó hatalmából. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 3. Te sok sebbe estél értem, Megrontattál keményen, Hogy meggyógyítsd minden sebem, És én nyughassak szépen, Hogy én legyek érted áldott, Némán viselted az átkot. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 4. Értem tűrted a szidalmat, Csúfságot, gyalázatot, Tövisből font koronádat. Erre mond, mi indított? Hogy boldoggá tehess engem, S a koronát én elnyerjem. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 5. Gyenge tested verést vállalt, Hogy megkímélj engemet. Tűrtél minden hamis vádat, Hogy én vádtól ment legyek. Vigaszt hagytál örökségül, S te ott függtél vigasz nélkül. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 6. Jézus Krisztus, hálát adok Neked minden kínodért. Dicséretet szívből mondok Sebedért, halálodért. Rettegésed, vereséged Ezerféle nagy ínséged Soha, soha nem tudom Meghálálni, Jézusom!

2. ének: 395 (János evang. 15. - Scholz László sz. 1911)

1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meghalt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthatok kárhozat tüzére.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek, és dicsérjük nevét:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add. hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Adjatok hálát kegyelméért. Akik megismertétek a Vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6