2012-11-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. november 25.-én, Szentháromság ünnepe után utolsó (Örök élet) vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 454 (How W. Vilmos 1832-1897, angol - Madetoja L. 1887-1947) - Liturgia: 9

1. Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért: Ó, Jézus, áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 2. Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem. Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 3. Bár vívná harcát minden gyermeked Oly híven, bátran, mint e győztesek, És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 4. Mert már itt halljuk harcon, éjen át Győzelmi ének távol dallamát. Új erőt hányszor ez az ének ád! Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 5. Ó, áldott egység! Boldog szent sereg! Még mi itt küzdünk, ők ott fénylenek. Mind egyek mégis benned és veled, Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 6. Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett. És akkor eggyé lesz a két sereg. Halleluja! Halleluja! Halleluja! - 7. Jő minden tájról, együtt énekel, És együtt ujjong, együtt ünnepel, Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, új eget és új földet teremt az Úr,

és népe örvendez benne örökké. Ézs 65,17-18

Uram, szereteted az égig ér,

embert és állatot te tartasz meg.

Életre kelnek halottaid,

holttestük föltámad!

Ébredjetek és ujjongjatok,

akik a porban laktok!

Mert harmatod az új világ harmata,

és a föld visszaadja az árnyakat. Zsolt 36,6-7; Ézs 26,19

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Íme, új eget és új földet teremt az Úr, és népe örvendez benne örökké.

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim az Úrban! Az örök élet hetének Igéje Lukács evangéliumában Jézus szavával, amelyet tanítványainak mond, így szól: „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva”. Röviden, két szóban: Legyetek készen”. Most vizsgáljuk meg azért magunkat, hogy készen állunk-e? Vizsgáljuk meg a mulandóságunkat és Istennek a tervét velünk.

Álljanak előttünk mulandó voltunk és Krisztus irgalmas szeretetére szorultságunk példáiként az előttünk elmentek. Azok, akiket Gyülekezetünkben az elmúlt egyházi esztendőben temetünk el:

élt ezen a Földön 78 esztendőt

81 éves korában ment el

92 éves korában temettük el

élt e Földön 82 esztendőt

80 éves korában hunyt el

75 éves korában temettük el

80 évet élt ezen a Földön

80 éves korában ment el ebből az életből

91 évet élt

77 éves korában ment el közülünk

És ott vannak még számtalanon, a tudósok szerint mintegy 6-7 milliárd, akik ebben az életben jártak pár órát, néhány évet vagy 80-100 vagy még több esztendőt, és aztán elmentek ebből az életből. Az ő példájuk, amely megmutatja a mulandóságunkat, azt a végtelen nagy különbséget, ami itt, a földi utunkon és az Isten velünk való terve között fennáll.

Lássuk meg ezt a végtelen nagy különbséget. És vigyük oda, az Isten elé az életünket, nyomorúságunkat és Krisztusban való reménységünket. Imádkozzunk:

Nem hagyom örökre elfelejtve a szegényt, nem vész el végleg a nyomorultak reménye, mert, Uram, Te nem engeded,

hogy erőszakoskodjanak az emberek. Magad elé állítod ítéletre a népeket. Kelts bennem istenfélelmet, Uram, hadd tudjam meg, hogy csak ember vagyok. Légy kegyelmes. Lásd meg, milyen nyomorult lettem bűneim miatt. Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet, és vigadhassak, mert megszabadítottál az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Testvéreim az Úrban! Ahogyan az előttünk jártakat, úgy bennünket is vezet, hordoz és megtart Urunk Jézus Krisztusunk irgalmas szeretete, aki az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, aki ingyen ad az élet vízének a forrásából minden szomjazónak. Jöjjetek Hozzá, akik megfáradtatok, és Ő nyugalmat ad nektek. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Örök Isten! Tedd meg kegyelmed szerint, amit ígértél Egyházadnak. Teremts újjá mindent a Te jó tetszésed szerint az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten Igéjét olvasom most. A mai vasárnap, Örök élet vasárnapjának Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvének 65. fejezetéből, a 17. verstől kezdve így szól:

Ezt mondja az Úr:

Mert én új eget és új földet teremtek,

a régire nem is emlékeznek,

senkinek sem jut eszébe.

Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké

annak, amit teremtek.

Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem,

népét pedig örömre.

Vigadozni fogok Jeruzsálemmel,

és örvendezni népemmel.

Nem hallatszik ott többé

sírás és jajgatás hangja.

Nem lesz ott olyan csecsemő,

aki csak néhány napig él,

sem öreg ember, aki magas kort nem ér.

Mert a legfiatalabb is

százéves korában hal meg,

és aki nem ér meg száz évet,

átkozottnak számít.

Házakat építenek, és laknak bennük,

szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket.

Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,

nem úgy ültetnek, hogy más élvezze.

Mert népem élete

oly hosszú lesz, mint a fáké.

Választottaim maguk élnek

munkájuk eredményéből.

Nem hiába fáradoznak,

nem veszedelemre szülnek,

mert az ÚR áldott népe ez,

ivadékaival együtt.

Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,

még beszélnek, én már meghallgatom.

A farkas a báránnyal együtt legel,

az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,

és a kígyónak por lesz a kenyere.

Nem árt és nem pusztít

szent hegyemen senki - mondja az ÚR.

Így szól erről Istenünk levélbeli Igéje. Péter apostol 2. leveléből a 3. fejezetet olvasom a 3. verstől kezdve:

Ezt írja nekünk az apostol:

Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: "Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van." Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.

Boldogok, akik hallgatják, megtartják és szívükbe zárják Isten Igéjét. Ámen.

Ének: 502 (Celanoi Tamás (?) 1190?-1255? énekéből [Dies irae, dies illa]. Ringwaldt Bertalan 1530-1599, német - Wittenberg 1529)

1. Bizony, betelik az idő, És Isten Fia eljő, A világbíró, a dicső, Az ítélő s megmentő. Elnémul gúnyos nevetés, Tűz után jön új teremtés, Mint szent könyvünk megírta. - 2. Angyal harsonahangja szól E földön minden népnek, A halottak hamvaikból Mind nyomban előlépnek. Parancsszavára az Úrnak Átváltoznak, megújulnak, Kik élnek még a földön. - 3. Megnyílik a könyv, amiből Tett, szándék kiviláglik, Mentségek vára romba dől, Bűn vak mélysége ásít. Akkor mindenki tisztán lát, Megérti vétkes önmagát, Hogy mit tett életében. - 4. De jaj, ki ügyet sem vetett Az Úr szent igéjére, Szerezni, kapni szeretett, Más nem is járt eszébe', Annak fejére omlik ott, Mit rosszul tett vagy mulasztott, Rázúdul minden vétke. - 5. Ó, Jézus, ama nagy napon Te védj meg szent kezeddel, Ítéletem reád hagyom, A büntetést engedd el! Igédben nem kételkedem, Írd élet könyvébe nevem, Vígy teljességre, ámen.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Hogyan is van ez a dolog az örök élettel? Kinek van örök élete? Mikor, miért, hogyan van örök életünk? - Erre válaszol Jézus napjain elég jól ismert példázata. Hallgatóit, kortársait, tanítványait, bennünket, minden idők gyülekezetét e példázattal tanítja Jézus. Figyeljétek nyitott szívvel. Máté evangéliuma 25. fejezetében a 14. verstől olvasom:

"Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Hogy van az örök élet dolga? - Úgy van, mint ennél a háznál. Mint Jézus valamennyi példatörténetében, amelyeket meseként mondott el a hallgatóinak, hogy a valóságról tanítson velük, úgy ennél se tessenek erkölcsi tanulságot keresni. Mert ez a példázat is, mint Jézus valamennyi példázata, az Isten kegyelmes, irgalmas szeretetéről szól. - Nem pedig a mi jóságunkról vagy rosszaságunkról.

Hogyan volt tehát az örök élet dolga? - Kinek van itt a jelenlevők közül egy fél mázsa aranya? Tegye föl a kezét! - Az is elég, hogyha csak 45 kiló! Senki? - Ez egy talentum. - Ezek szerint a példázat valamennyi szereplője többet kapott, mint ami nekünk van. Drága kincsként a kiosztott arany, egyikünknek sincs annyi. A mi összekuporgatott, hónapról-hónapra kiszámolgatott garasaink mellé, azon fölül adja az Úr az Ő kincsét. Legyen tehát ez az első tanulság. Adja a mi garaskáinkon fölül az Úristen az Ő kincsét. A Vele való életnek az Igéjét, amit nekünk adott Jézus Krisztusban. Akiről azt írja a Biblia, hogy az Ige Isten szava, amely testté lett.

Miért adta? - Furfangos elbeszélő mi Urunk Jézus. Azzal kezdi a történetet, hogy számadásra adta át nekik. Végül a történet azzal zárul, hogy az övék lett az egész. Még az az egy elvett is azé lett, akinek így szólt. Miért adta a mi Urunk a kincsét? Hogy a miénk legyen. Hogy éljünk vele, éljünk belőle és éljünk általa. Sokasodjék a mi gazdagodásunkra. Volt, aki elindult és vállalkozásba fogott vele. Mielőtt az ügyességükre gondolnánk, és azt méricskélnénk, figyeljünk megint Jézus Urunk szavára. Mert nem lett egyiknek sem több vagy kevesebb, mint ami lett.

Ha elmegyek a pénzváltókhoz 1000 Forinttal, évi 1 Forint kamatot fizetnek rá. Ha elmegyek ezer darab 1000 Forintossal a pénzváltókhoz, és külön-külön nekik adom, mindegyik 1000 Forintos után évente 1 Forintot kapok. Az összesen 1000 Forint lesz. Ha azt az ezer darab 1000 Forintost egybe viszem el, és 1 millió Forintot adok oda a pénzváltóknak, akkor jó esélyem van rá, hogy nem 1000, hanem 100 000 Forintot is kapok érte egy év után. Különös dolog, de így van a mi pénzváltóinknál. - A több többet fial, a kevesebb kevesebbet.

Nézzük meg, mit mond Jézus Urunk erről a gazdáról és az ő talentumairól? Az 5 ötöt fialt, a 2 kettőt fialt. Pont egyformán. Kinek-kinek képességei szerint. Mindenki annyit kapott, amennyit elvitt, és mindenkinek annyit kamatozott, amennyit kellett. Se többet, se kevesebbet.

Szóval elindult, vállalkozásba fogott velük. Ez nem az ügyességüket dicséri. Csak a szívüket, a bátorságukat és a hűségüket. Ahogy az énekben énekeltük: „míg tartott itt lenn a nagy küzdelem”. Igen, az Isten kincsét átvesszük, és vele küzdelem jár. Mert Isten irgalmas szeretetének az Igéje ennyit ér. Szembesít vétkes és mulandó önmagunkkal, és keményen kigyomlálja azt, ami bennünk halált terem. Úgy, hogy ez egy küzdelem.

Ezért is van, aki nem vállalja föl ezt a küzdelmet. Inkább elmegy és gödröt ás. Így is lehet élni. Hiszen semmi többet nem mond Jézus erről, a képzeletbeli harmadik szolgáról. Lehetett ő derék ember, és szerethette a családját, felnevelhette egész gyermekét, és kenyeret adhatott a kezükbe, építhetett, létrehozhatott sok nagyszerű dolgot az éltében. Emlékezhettek rá jó szívvel, szép emlékekkel. Mondhattak róla sok-sok-sok szépet méltán. - Itt egyetlen ügyéről van szó csak. A többi nem kerül bele a történetbe. Nincs jelentősége. Itt most, ezen a számadáson nincs jelentősége. Csak annak, amit adott neki az úr, a kincsét. Azzal mit kezdjen? Nem a garasaival, amije volt, - azzal. Az Isten életet adó Igéjével. Azzal mit kezdjen?

Úgy is lehet élni, elásni mélyen az Isten irgalmas szeretetének Igéjét. És akkor hisszük - megmarad. És hiszük, majd a számadáskor elővehetjük a gödörből és felmutathatjuk. „Igen, tudom, én is meg vagyok keresztelve. Igen, tudom, emlékszem, megvolt a polcon a Bibliám. Itt van Uram! Ez a Tiéd, ezt adtad. Tudom, megmaradt.” - És kiderül, hogy nincs. Akinek van, annak adott az Úr. Akinek nincs, annak még az sincs, amiről optikai csalódásában hitte, hogy van.

Miért van tehát örök élete egyiknek és nincs a másiknak? - Azt már láttuk, hogy nem a mennyiség miatt. Azt is láttuk, hogy nem a kamat mennyisége miatt. Hisz akkor az 5 nagyobb arányban fialt, mint a 2. Sőt az Úr néha az egyes szolga pénzváltóknál szerzett csekélyke kamatával is kiegyezett volna. De itt nem a tőke mennyisége és nem a befektető szolgák ügyessége a döntő. Valami más.

A nap süt, ha nincs felhő; ha fölmegy az égre, vakítóan süt. Persze nem mindenütt. Vannak redőnyök, reluxák, zsaluk, amelyekkel meg lehet akadályozni, hogy bent, nálam a szobában ott is süssön. És miután egy kicsit besütött a nap - gondolnám -, most már becsukom az ablakot, leeresztem a redőnyt, most már megőrzöm azt, ami bejött. De csalódnom kell, mert amit meg akarnék őrizni, az nincs sehol. - Belül csak a sötét van. Pedig a nap süt.

Isten irgalmas szeretete azért süt ránk, hogy amíg itt járunk, éljünk vele, éljünk általa. Mert ez az irgalmas szeretet él, és fog tudni kamatozni. Itt a döntő tehát nem a mennyiség, nem az ügyesség, hanem a szeretet. - Vagy ennek ellentéte a félelem. „Félelmemben elvettem tehát, és gödröt ástam, mert tudtam, hogy ez az Úr ítél, számadást tart és könyörtelen.”

De tudtam, hogy ez az Úr keresztre ment, értem odaadta az életét, és nekem odaadta a kincsét. Így bízott bennem. A bizalom, az Istenben való bizalom óriási hozamot ígér és ad.

Az Úr semmit sem kérdez, csak egyet: Igémmel, irgalmas szeretetemmel mit kezdtél?

Imádkozzunk:

Köszönöm, Istenem, hogy nem kell mérlegre állnom. Nem méred meg súlyomat, magasságomat, derékbőségemet, és hogy mennyit értem el az életben. Köszönöm, hogy a Te szeretetedbe kapaszkodhatom minden egyes alkalommal, amikor önmagam vagy más emberek színe előtt szégyent vallok ezekben a számokban. Köszönöm, Uram, hogy irgalmas szereteted szavát nekünk adtad, és az mindent, mindent megold, ami a termés, a gyümölcsözés, kamatozás számunkra félelmetes, lenyűgöző kérdése, és amellyel nem tudunk mit kezdeni, legfeljebb félünk tőle. Nyisd meg a szívünket, hogy Igéd, amely életre hív, megtartson és bizalmat ébresszen a szívünkben. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Most vigyük Isten elé az életünket, imádkozzunk:

Édes Urunk! Hálát adunk Neked minden áldásodért, ajándékodért, a szeretetért, amellyel megteremtetted ezt a világot; a szeretetért, amellyel fenntartod a bűn rombolása és a halál fenyegetése között; a szeretetért, amellyel őrzöl bennünket, és a szeretettért, amellyel megváltottál mindannyiunkat. Ne engedd, hogy elhúzzon a szívünk mellett, a fülünk mellett a Te Igéd. Ne engedd, Urunk, hogy kimaradjunk az örömből, az életből, az áldásból, hogy kizárjuk magunkat, és lemondjunk arról, amit átadtál nekünk. Őrizz minket Igéddel, szólíts, ébressz napról-napra, hogy el ne feledkezzünk irgalmadról és időnk végességéről.

Áldunk Téged a közösségért, amelybe teremtettél bennünket. Családunkért, szeretteinkért, barátokért, környezetünkért, gyülekezetünkért. Áldunk Téged azokért, akik már nincsenek itt közöttünk, az előttünk jártakért. Azokért, akiket ismertünk, szerettünk és jó szívvel gondolunk rájuk. Hálát adunk azokért, akikre mi már nem emlékszünk, akik régebben éltek. Hálát adunk mindazért, amit ők is láttak, akár bennünk, génjeinkben, gondolatainkban, közös emlékeinkben, álmainkban, akár itt körülöttünk épített környezetünkben. Hálát adunk azokért, akik nagyon-nagyon régen éltek, de szavuk, hitük, amelyet megőrzött számunkra az Írás, ránk maradt. Hálát adunk azért, hogy nemzedékről-nemzedékre, évről-évre és napról-napra mellettünk jársz és szólsz hozzánk. Hálát adunk azért, hogy nem vagy nekünk idegen, hanem itt küzdesz velünk; hogy elvégezted a nagy küzdelmet a kereszten; hogy küzdelmünkhöz, amelyet a magunk bűnével, mulandóságával és körülményeinkkel vívunk, szeretetedet, Igédet, kezedet nyújtod felénk. Hálát adunk jóságodért, amellyel elhalmozol bennünket minden jóval, áldásaiddal életünk minden napján. És hálát adunk a reménységért, amelyet Igéd által adtál nekünk, hogy nem kell félnünk a holnaptól, hiszen Te vagy az Úr, és mi a Te kezedben vagyunk.

Áldunk Téged Jézus Krisztusért, a mi élő Urunkért és Megváltónkért. A megváltásért, kegyelmedért és ezért a mai napért, amelyet megélhettünk. Jézusért kérünk, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az élet, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk, Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7