2012-11-18

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. november 18.-án, Szentháromság ünnepe után utolsó előtti (Reménység) vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 418 (Johann Rist 1607-1667 (német)
- Liturgia: 10

1. Jézusom, ki bűnös lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Szegény szívem fogadd el! Értem győztél a halálon. Jóságodat sírig áldom. Tetszésedre hadd éljek, Csak tebenned reméljek! - 2. Megkerested kinn a pusztán Az eltévedett juhot, Aki tőled eltávozván Veszedelembe jutott. Jézus, lelkem hű pásztora, Bűnösöknek Megváltója, Munkáld megtérésemet, Éleszd, növeld hitemet! - 3. E világ hogy el ne vesszen, Jézus, véredet ontod. Add, hogy üdvömre lehessen Végtelen áldozatod! Keresztfádhoz lépek hittel: Gyógyíts meg szent sebeiddel, Vedd le rólam az átkot, Hogy lehessek sajátod! - 4. Hiszek, Uram, de erősíts, Kételkednem, ó, ne hagyj; Bűn, halál ellen bátoríts, Üdvöm, gyámolom, maradj! Egyedül tebenned bízom, S egykor téged, én Jézusom, Ott, hol bánat nincs többé, Láthatlak mindörökké.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicsősége megjelenik,

és meglátják mindenek! Ézs 40,5

Uram, hallgasd meg imádságomat,

figyelj könyörgő szavamra!

Ne szállj perbe szolgáddal,

hiszen egy élő sem igaz előtted.

Ne rejtsd el orcádat előlem,

mert olyan leszek, mint a sírba leszállók.

Hozzád vágyódik lelkem:

ments meg, Uram, mert nálad keresek oltalmat. Zsolt 143,1.2.7.8

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az Úr dicsősége megjelenik, és meglátják mindenek!

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, és vigyük Elé a bűnünket, kérve az Ő irgalmát:

Urunk! Te megtartod a velünk kötött szövetségedet. Megőrzöd hűségedet azok iránt, akik szeretnek, és megtartják parancsolataidat. Mi vétkeztünk, eltértünk törvényedtől. Nem hallgatunk szolgáidra, a prófétákra, akik a Te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez, az ország egész népéhez. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is, mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák a Te nevedet. Mégis, Istenünk, hallgasd meg imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, aki ingyen ad az élet vízének a forrásából minden szomjazónak. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk! Előled semmi sem rejt el bennünket. Tudsz cselekedeteinkről, ismered gondolatainkat, szándékunkat, minden vágyunkat. Ezért Téged kérünk, ne engedd, hogy kárba vesszen rajtunk kegyelmed, hanem add, hogy Lelked által újjászülessünk, elnyerjük üdvösségünket Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom, melyet Egyházunk a mai vasárnapra felolvasásul rendelt. A mai nap Ószövetségben megírt Igéje Jeremiás próféta könyvének a 8. fejezetéből szól hozzánk a 4. verstől kezdve.

Így szól az ÚR:

Mondd meg nekik,

Ha elesik valaki, nem kel-e föl?

Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza?

Miért tért tévútra ez a nép,

miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?

Miért ragaszkodik a csalárdsághoz,

és miért nem akar megtérni?

Figyeltem, és hallottam,

hogy nem őszintén beszélnek.

Senki sem bánja gonoszságát,

és nem mondja: Mit tettem?!

Mindenki összevissza futkos,

mint a harcban száguldozó lovak.

Még a gólya is, az égen,

tudja költözése idejét,

a gerlice, a fecske és a daru is

vigyáz, mikor kell megjönnie,

csak az én népem nem ismeri

az ÚR törvényét.

Így szól hozzánk a mai vasárnap levélbeli Igéje Pál apostol 2. Thesszalonikai levelének az 1. fejezetéből, a 3. verstől kezdve a 10. versig terjedően.

Így ír az apostol:

Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.

Boldogok, akik hallgatják, megtartják és szívükbe zárják Isten Igéjét. Ámen.

Ének: 269 (Ronald Fangen 1895-1946 (norvég)

1. Krisztus népe Isten nagy csodája. Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Most olvasom Isten evangéliumbeli Igéjét, Máté evangéliuma 24. fejezetének az első 14. versét:

Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Ő azonban így szólt hozzájuk: "Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."

Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég."

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvéreim! Reménység vasárnapjának hívják a mait, mert Jézus szava arról szól, hogy reménységet keltsünk, a jövőre nézve szolgáló reménységet. És - hála Istennek - Jézus Krisztus Urunk is reménységet ad a szavaival, még ha más szempontból és más értelemben is, mint ahogy mondjuk a tanítványok, Jézus minden időkben élő tanítványai sokszor keresik vagy várják.

A reménység-keresésünk egyfajta állandó és örök kíváncsiságban ölt testet, így volt ez Jézussal és az Ő apostolaival, tanítványaival is. Ott Jeruzsálemben, a nemrégiben kibővített, felújított és hatalmas, lenyűgöző méretű jeruzsálemi templom előtt méltán szóltak a tanítványok Jézushoz. Örömmel, megelégedéssel, az Isten iránti határtalan bizalommal, és az Ő segítségébe, erejébe vetett határtalan bizalommal mutatva meg azt a csodálatos művet, a jeruzsálemi templomot, a világ egyik csodáját, különösen pont ezekben az időkben, amikor Nagy Heródes király még alaposan kibővítette, felújította, megnagyobbította. Szóval egy fantasztikus építmény. Hát micsoda csodálatos dolog, hogy az Isten ezt megengedte, megadta, erre elsegített bennünket, és itt lakik velünk. És ez az Ő szeretetének, óvó segítségének a bizonysága, ez csodálatos templom.

Méltán mutatják örömmel és a bizalmuk jeleként a tanítványok Jézusnak. Jézus válasza erre: Hát de hiszen ez is eltűnik a Föld színéről, mint minden más! - Hiszen minden, amit csinálunk, vagy ami történik velünk, az mulandó. Az se véletlen, hogy Jézusnak a tanítványai, ezt hallva, magukban összerakják a dolgokat, Jézus szavait, a kilátásokat, amiket állított: „kő kövön nem marad”, - összerakják, és számukra ez nem jelenthet mást, mint azt, hogyha ilyen bekövetkezik, hogy ebből, a jeruzsálemi templomból, Isten jelenlétének, gondoskodó szeretetének a bizonyságából, kő kövön nem mard, - az nem más, mint maga a világvége.

Előtte, - talán azért is mutatják meg Neki a csodálatos épületeiket -, előtte Jézus azt mondja keserűen, Jeruzsálembe érkezve, hogy elhagyottá lesz ez a templom. Nem, itt elsősorban az emberektől elhagyottá, nem arra gondol Jézus, hogy üresek lesznek a padsorok, hanem, ami a templomnak a lényege: Istentől elhagyottá lesz. Isten hagyja el ezt a jeruzsálemi templomot. - Ezért jön össze valahogy a tanítványoknak, lelkükben-fejükben kép, hogy Jézus világvégét jövendöli ezzel. Mert ha a jeruzsálemi templomot Isten elhagyja, azzal vége világnak. Ez valami globális katasztrófának a része, vagy azt jelenti. És akkor, ezért meg is kérdezik Jézust, hogy mikor jön el ez világvége? Mi fogja ezt jelezni?

Ez az örök kíváncsiság természetesen nem szűnik azóta sem Jézus tanítványaiban, meg általában az emberekben sem. Mi is, meg a mai kor embere is bizalommal, és saját magával vagy az Isten gondviselő szeretetébe vetett határtalan reménységgel néz körül városainkban, útjainkon, civilizációnk megannyi vívmányai között, az épített és a virtuális építmények tengerében: Lám, lám, ez, amit mi létrehoztunk. - Vagy amit a vallásos nyelven fogalmaz: amit Isten segítsége számunkra megadott. Ez a biztosítéka annak, hogy minden rendben van; hogy van elég technológia, ismeret, épület, van elég tudomány; erős a gazdaság, ugyanúgy. - Ebben bízunk.

Jézus, ugyanúgy, ahogyan a jeruzsálemi templomra is, azzal egyenrangú módon válaszol: Mindez, ugyanúgy, mint minden, ami mulandó, - eltűnik a Föld színéről. - És akkor, a mindenkor embere, közte Jézus tanítványai is, megrökönyödnek: Hát a civilizációnk eltűnik? Lehetséges, hogy elhagyottá lesznek létesítményeink? Ez valami globális katasztrófa! Ez maga a világvége! - És kíváncsiak vagyunk: mikor jön el a világvége? Mi lesz az előjele? Vajon mi fogja okozni majd a világvégét? És vajon mi lesz a reménységünk benne? Mert ez is nagyon fontos! Mi lesz az, amit tennünk kell? Mi csinálhatunk, hogy túléljük a világvégét? Hányan fogják túlélni a világvégét?

Örök kíváncsiságunkra Jézus néhány fontos információval válaszol. Először is mindent egybevetve szeretné elmondani: „Vigyázzatok! Meg ne tévesszen valaki benneteket!” - Például azzal, hogy a világvége közeledik. Mert sokan jönnek - mondja Jézus -, akik az emberek számára bálvánnyá magasodnak. És sok mindent elhitetnek. Aztán sok háborús hírt hallotok - mondja Jézus -, meg mindenféle szörnyűségeket láttok és hallotok természeti katasztrófákról. Ezek egyre pusztítóbbak, és egyre véresebbek lesznek. Hurrikánok és földrengések pusztítják el Amerikát, Japánt, aztán talán Európát. Egyre másra megtámadják egymást az örök-ellenséges országok, felrobbantják egymást a terroristák, és egyre újabb és újabb rémisztő hatalmak tűnnek föl a földkerekségen. Jóslatokat hallotok arról, hogy egy hónap múlva vége lesz a világnak, mert maja-messiásosok ezt jósolták.

De ne higgyétek el! - mondja Jézus. Még hozzá ne azért ne higgyétek el, mert amiket jósolnak, az nem fog bekövetkezni. Szó sincs róla! Valóban lesznek háborúk, földrengések, árvizek és minden ehhez hasonló. A bökkenő a dologban az, hogy bármi történjék is, mindez nem a világ vége! Hanem még csak a kezdet! - És ez teszi hazugsággá az összes jóslatot ezekkel kapcsolatban. Az, hogyha a világnak végét várjuk, arra készülünk, vagy attól félünk. Számotokra - mondja Jézus - világvégének tűnik az, amikor nemzet nemzet ellen támad, vagy amikor keresztyének ezreit ítélik el és végzik ki a hitükért. Vagy amikor városok és országok pusztulnak el.

Világvégének tűnik, pedig minden ember számára véget ér előbb-utóbb a földi vándorlása. A világvége nem az, hogy egyszerre nagyon nagyszámú embernek ér véget a földi vándorlása. Aki nem dől be ezeknek - azt mondja Jézus -, aki a háborúkban, üldöztetésekben és katasztrófákban nem a túlélés módjait látja, hanem megmarad énbennem - mondja Jézus - és én Őbenne, az marad meg. Az üdvözül, annak örök élete van.

És hogy mikor lesz világvége? - szól tovább Jézus hozzánk -, semmikor. Egy könyvnek vagy egy filmnek vagy egy munkafolyamatnak előbb-utóbb vége van. Méghozzá egyszerűen azért, mert aki a könyvet írja, a filmet készíti, a munkafolyamatot végzi - az egy véges személy. Előbb-utóbb abba kell hagynia, amit csinál. Tehát eljön a vége. Vagy úgy, hogy befejezi, - vagy úgy, hogy abbahagyja.

Isten teremtő munkájának azonban, amelynek az alapja az Ő irgalmas szeretete és üdvözítő terve, nem szakad vége. Isten nem hagyja abba! - Ez elég evidensnek tűnik Isten definíciójából következően! Ennek megfelelően a világnak sem vége van, hanem célja. - Ha magyarra lefordítjuk a Bibliát, Jézus szavait, hát akkor „vég”-nek mondjuk, amiről Ő beszél. Még az Ő szavaiban is esetleg, az Ő nyelvén, meg sok más nyelven ez csereszabatos fogalom a „cél”-lal. Finish - nem feltétlenül a versenyző halálát jelenti. Egyszerűen a célba érkezését, győzelmét.

Szóval a világnak célja van. Aki ezt nem veszi tudomásul - mondja Jézus -, az belegabalyodik a dologba. Az belegabalyodik a jelek, az időpontok és a napok számlálgatásába, és mivel meg akarja tartani az életét, - elveszti azt. Aki pedig nem túlélni akarja a világ végét, hanem élni akar az Isten új világában, - az, ennek a lehetőségnek az egyetlen forrására koncentrál: Jézus Krisztus evangéliumára - ezt mondja az Ige.

Arra az evangéliumra, amely arról szól, hogy mind aközben, miközben mi elveszítjük a reménységünket, elfogyunk erről a Földről, egymás ellen fordulunk, meghidegülünk egymás iránt, elveszítjük az utolsó esélyünket, reménységünket, kilátásainkat is, - aközben az Isten szeretete változatlan és töretlen marad, mert Ő tart a tenyerén. És Ő az életét adta értünk a kereszten. És ez nem véletlen, nem hiábavaló és nem felesleges próbálkozás volt. - Erről szól az Ő evangéliuma. Aki erre koncentrál, az megtartja az életét. Nem elveszíti!

És megadja a választ Jézus arra a kérdésre is, hogy ez mikor lesz a világnak ez célja, - nem vége? Azt mondja, hogy kinek-kinek akkor, amikor találkozik Istennek ezzel az evangéliumával. Ezzel ki-ki élete elérte a célját, ugyanis célt kapott az élete. És az életünk célja - bármilyen furcsán hangzik is mai világunkban -: nem a minél tovább való túlélés! És ami ezen túl van, az az örök élet.

Imádkozzunk:

Urunk, hálát adunk Neked, hogy bennünk mindent megőrzöl kegyelmeddel. Hálát adunk Neked, hogy szereteted számunkra célt, értelmet és örökséget ad. Hálát adunk Neked, hogy kegyelmed nem múlik el. Hálát adunk Neked, hogy ezt bizonyságul adtad a kereszten mindannyiunk számára. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most, mielőtt elcsöndesedünk imádságra, megkérném Boriska nénit, hogy, ha nincs ellenére, akkor jöjjön ki ide, az oltár elé.

Veres Jánosné testvérünk ma 80 éves Isten kegyelméből, és azért kértem, hogy jöjjön ki, mert Isten szeretetének a bizonysága-képpen és némi „szíverősítő” útravalóképpen, szeretném Neki odaadni a Gyülekezetünk nevében ezt a könyvecskét Kísérje és erősítse az életét, és kérem az Isten, hogy áldja meg Boriska nénit Igéjével, kegyelmével, hogy hitében el ne fáradjon, hogy minden megpróbáltatásában, örömében és bánatában, Krisztus Urunk kegyelmébe kapaszkodjon és Benne reménykedjen, hogy: „aki mindvégig kitart, az üdvözül”.

Az Isten kegyelme őrizze és legyen vele napról-napra. Áldja meg az Isten! Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Hajtsuk meg a fejünket, szívünket Isten előtt, imádkozzunk:

Kegyelmes Istenünk, jó Atyánk! Hálát adunk Neked azért, hogy nekünk adtad Krisztus Urunkat, minden reménység forrását, zálogát. Hálát adunk Neked Igédért, evangéliumodért, amelyben életet kínálsz a Krisztusban élők számára. Hálát adunk Neked szeretetedért, türelmedért, minket megtartó kegyelmedért, minden áldásodért, amellyel őrzöl minket bűn kísértése, halál fenyegetése között is a Te eljövendő országod számára. Hálát adunk Neked azért a szeretetedért, hogy bennünket, akik elveszett, halálra szánt emberek voltunk, bennünket evangéliumoddal, kereszteddel felemeltél, megtaláltál és számunkra személyre szóló helyet tartasz, biztosítasz és ígérsz a Te nagy asztalod körül, ahol nincsen fájdalom, hiány, sírás és bűn. Őrizz bennünket, Urunk, hogy reménységünket, amelyet kaptunk Tőled, a bizonyságot, amelyet megbizonyítottál és hitelessé tettél szeretett Fiad által, el ne veszítsük, benne megmaradjunk, és el ne csüggedjünk életünk küzdelmei között. Őrizd Gyülekezetünket, hogy Rólad tanúskodjon. Őrizd szeretteinket, hogy a Te szereteted számára maradjanak meg mindannyian. Őrizd családjainkat, hogy a Veled való közösség helyei, fórumai, forrásai legyenek mindannyiunk számára.

Jézusért kérünk Téged. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 293 (Jesper Svedberg 1653-1735 (svéd).

Örök Isten, áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5