2012-09-30

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. szeptember 30.-án, Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 266 (Zinzendorf Miklós, Lajos 1700-1760. Gregor Keresztély 1271-1801 (német) - Herrnhag 1737) - Liturgia: 9

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! - 2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk. - 3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! - 4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek:

mindig bővölködnek az Úr áldásában és az életben. Zsolt 133,1.3

Boldogok, akiknek útja tökéletes,

akik az Úr törvénye szerint járnak.

Fölépíti templomát az Úr,

összegyűjti népe szétszóródott fiait.

Meggyógyítja a megtört szívűeket,

és bekötözi minden sebüket.

Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr,

azokban, akik bíznak kegyelmében. Zsolt 119,1; 147,2-3.11

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek: mindig bővölködnek az Úr áldásában és az életben.

Liturgia: .Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, és kérjük irgalmasságát:

Uram! Amíg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, jajgatnom kellett, hiszen rám nehezedett a kezed. Ezért elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert Te megbocsátod bűnömet, amit vétettem. Ezért Hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, és körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által. Őbenne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata kegyelme gazdagsága szerint. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Jézus Urunk könyörgött egyházad egységéért. Hisszük, hogy meghallgatod imádságunkat, amikor mi is ugyanezt kérjük. Segíts nekünk, komolyan vennünk, amiért imádkozunk, Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Szava szól most hozzánk. A mai vasárnap ószövetségi Igéjében Ézsaiás próféta könyvének a 49. fejezetéből az első 6 versben a következőképpen:

Így szól a próféta:

Hallgassatok rám, ti szigetek,

figyeljetek, távoli nemzetek!

Már anyám méhében

elhívott engem az ÚR,

születésemtől fogva

emlékezetben tartja nevem.

Éles karddá tette számat,

keze ügyében tartott engem.

Hegyes nyíllá tett,

tegzébe dugott engem.

Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,

rajtad mutatom meg dicsőségemet!

Én azonban ezt mondtam:

Hasztalan fáradoztam,

semmiért, hiába pazaroltam erőmet.

De az Úrnál van az én ügyem,

és munkám jutalma Istenemnél.

Most pedig ezt mondja az ÚR:

aki már anyám méhében

szolgájának teremtett,

hogy Jákóbot hozzá térítsem,

Izráelt hozzá gyűjtsem.

Ilyen nagyra becsült engem az ÚR,

Istenemnél van az erőm.

Ezt mondta: Kevésnek tartom,

hogy Jákób törzseinek helyreállításában

és a megmentett Izráel visszatérítésében

légy az én szolgám.

A pogányok világosságává teszlek,

hogy eljusson szabadításom

a föld határáig.

Így szól Isten Szava Lukács evangéliumából a 14. fejezet elején:

Amikor Jézus egyszer szombaton bement a farizeusok egyik vezetőjének házába ebédelni, azok figyelték őt. Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” De ők hallgattak. Erre kézen fogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Hozzájuk pedig így szólt: „Vajon, ha közületek valakinek a fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?” Nem tudtak erre mit felelni.

Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észre vette, hogyan válogatják a főhelyeket: „Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - és akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német)

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnap levélbeli Igéjét olvasom Pál apostol Efezusi leveléből, a 4. fejezet 11. versétől kezdve:

Az Úr adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítsék a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától, hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az Úristen adott egyeseket erre, másokat arra. Mindnyájan testvérek vagyunk a Krisztusban. Egymást megbecsülve, egymás iránti tisztelettel és szeretettel járjuk az utunkat, és gyakoroljuk a hitünket. Ezek az ökumenének az alapelvei. Az ökumenét érthetjük felekezetek között, meg a saját Egyházunkon belül is, akár így egymás között a gyülekezetben, akár a különböző evangélikus gyülekezetek között. Mindegyik egyforma valahol.

Másrészt azt mondja Pál apostol, hogy az igazsághoz ragaszkodjunk, úgy növekedjünk fel. Tehát nem csapongva egyik tanítástól a másikig, egyik gondolkodás módtól, kegyességtől a másikig, nem sétálgatva ide-oda, most ez tetszik, most az tetszik - hanem ragaszkodjunk az igazsághoz. - El kéne dönteni, hogy most melyik az igaz, melyiket gondolta komolyan Pál apostol, és melyiket nem. - Szerintem mind a kettőt komolyan gondolta. Mind a kettőt.

Egyfelől szeretnék egy elbeszélést felolvasni. Kovács Imre néhai lelkésztől maradt fenn.

Bor és víz.

„A lelkész most is békíteni igyekezett egyik hívét, egy öreg bibliás, templomos, okos gazdaembert. A testvérével volt évek óta tartó haragban, egy régi sértés miatt.
A lelkész emlékeztette Jézus szavaira, a megbocsátás gyógyító erejéről, s hogy addig kell megbékélnünk a másikkal, amíg az úton együtt van velünk.
A gazda hallgatott, amíg lehetett, aztán egyszerre kifakadt. S csak ömlött belőle, megállíthatatlanul - mint akinek elevenére tapintottak.
- Tudja tisztelendő úr, hogy gyakran veszem kezembe a Szentírást. És most eszembe ötlött Krisztus Urunknak egy mondata. A vezetőkről mondja, akik mázsás terheket raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjal sem érintik azokat.
Az egyházam azt várja tőlem, hogy megbékéljek a testvéremmel. Tudom, hogy igaza van. De hiába tudom, mozdulni mégis nehéz - az öregember még nehezebben ugorja át a saját árnyékát. De mit tesz az egyházam azért, hogy könnyebbé tegye nekem a megbocsátást? Én jól emlékszem még, hányszor uszítottak bennünket a papjaink a más hiten lévők ellen. Emlékszem a kiharangozásokra, megvannak még a ládában a régi hittankönyvek is. Ezekben csak az ítélkezés szavait olvastuk a többiekről - a saját igazunk nevében.
És most is hamarabb terem az acsarkodás, mint a testvéri csók. Magára ne vegye tisztelendő úr a rossz gondolatot, de megfordult bennem az is: bizony nehezen kereshetik ezek a mi papjaink a mindennapi kenyeret, biztos ezért nem dobják vissza a kőre válaszul - ahogyan írva van.
Gondolja tisztelendő úr, hogy a bátyám nincs meggyőződve a maga igazáról? Erősen hiszi. Én is a magamét. Ezért nehéz mozdulni - a magam igaza miatt. Maga is mondja, hogy menjek, békéljek, de honnan kapok példát, erőt. Igen, példát, hogy lám, nehéz, de meg lehet tenni. Vagy nem úgy van, hogy az egyházam arra biztat, engedjek a magam igazából, de kérdem én: engedett-e ő a magáéból valaha is, hogy békesség legyen. Egy nyáj és egy pásztor - ahogyan írva van.”
Az öreg itt az asztalra csapott, aztán kicsit megcsendesülve folytatta:
- „Eszembe jut a régi mondás is: 'Vizet prédikál, bort iszik'. De az egymással békességre jutni nem tudó egyházakra inkább a fordítottja illik: bort prédikálnak, vizet isznak.
Mert igazán nemes bort prédikálnak: megbékélést, megbocsátást, az ellenségem szeretetét, - de valójában poshadt kátyúvizet isznak: acsarkodnak, vetélkednek, s egymással megbékélni nem tudnak.
Bizony, nehéz a békülés dolga, mert a harag idővel megköti a lábat. És tudom azt is, hogy kéne, nagyon kéne, mert a harag nemcsak a családot rágja szét, de megeszi magát az embert is. De mért nem segítenek, hogy mozdulni tudjak? És mért raknak rám ilyen nehéz terhet, ha ők maguk egy ujjal sem akarják még csak érinteni sem?” - Eddig az elbeszélés.

Egy kísérlet, jó néhány évvel ezelőttről. Bemutattak a közönségnek egy képzeletbeli esetet feldolgozó szép filmet. A film a megbocsátás, megbékélés erejéről és szépségéről szólt. Természetesen, ahogy ez lenni szokott, katartikus sikert aratott. Mindenki könnyezve tapsolta meg a gyönyörű történetet, amely megmutatta a megbocsátásnak és a megbékélésnek a hatalmát. - Aztán folytatták a kísérletet egy híradó-részlettel vagy ilyesmivel, amelyben ugyanezeket az elveket, ugyanezeket az érveket, amelyeket a film a maga eszközeivel, képzeletbeli történetet bemutatva mondott el, ugyanezeket az érveket és szempontokat konkrétan mondta el, és a közönségben levő konkrét ellentétekre vonatkozó konkrét felhívások formájában mondta el egy politikus. - Ezt a lejátszást füttykoncert kísérte ugyanezen közönség részéről.

Mi lehet ennek az oka? Nyilván az, hogy mindannyian meg vagyunk győződve az igazságról - elvben, és mindannyian tudjuk, hogy mi a jó, és mindannyian szeretnénk, de a magunk igazát, a magunk elveit, a magunk dolgait és érdekeit túl nehéz alárendelni ennek ahhoz, hogy ez úgy simán, a gyakorlatban is megvalósuljon. Nehéz küzdelem az egység, elsősorban mi- magunk miatt. És nem elsősorban a felekezet közötti egységre gondolok most, hanem sokkal inkább, ahogyan az elbeszélésben is olvastuk, az egymással való egységre, akár a különböző evangélikus gyülekezetek közötti egységre. Mert egyek vagyunk a város gyülekezeteivel is, amikor arról van szó, hogy most van valami közös esemény. Egyek vagyunk a környező evangélikus gyülekezetekkel is, amikor van egy tegnapihoz hasonló Missziói Napunk vagy egyéb ilyen alkalom, amikor összegyülekezünk, és az nagyon jó dolog, hogy látjuk egymást, találkozunk egymással, élvezzük egymás társaságát. - De az az érzésem napról-napra, hogy akár a különböző felekezetű, akár az evangélikus gyülekezetek között bizony van egyfajta ki nem mondott - vagy néha kimondott -, de mindig a mélyben, a buzgó versengés, vetélkedés, ami nem mindig jó. És ezen nehéz túllépni, hiszen mindenki a maga épülését, igazát és nem utolsó sorban a dicsőségét keresi.

Azt tanuljuk Pál apostoltól, hogy Krisztus Testének az egysége sokféleségünk révén épül. És hogy Krisztussal egységben maradva épül a közösség népe között. Tehát az Egyház, Krisztus népe úgy épül föl, hogy mi különböző helyeken foglalunk helyet. Különbözőkként! És a mi különbözőségünk úgy fog találkozni, hogy mindannyian Krisztussal vagyunk együtt. Mind a kettő is csak így lehetséges.

Szerintem nagyon egyszerű, de nagyon nehéz az egésznek az alapsémája. Nincs másról szó, mint arról: szeretni Jézus Krisztust. Szívből szeretni Őt. - Ennyi az egész. A többivel nem kell foglalkoznunk külön, nem kell figyelnünk rá, figyelmet fordítani, meg külön gondot viselni. A többit, azt adja Jézus, ha szívből szeretjük Őt.

Ez minden szinten így működik, a családtól, a barátságtól kezdve a világméretű ökumenéig bezárólag. Nyilván minket elsősorban az alacsonyabb szintű szintek érdekelnek és élünk benne, ezért ezekre célszerű figyelni, de mindenkor így működik.

Jézus szól a vendégségben a vendégtársakhoz Lukács evangéliumában. Szól arról, hogy ki-ki üljön az utolsó helyre, hogy aztán megbecsülésben részesüljön, amikor valamelyik előkelőbb helyre ülteti a házigazda följebb. Ez egy praktikus és haszonelvű megközelítése, megfogalmazása annak, ami Jézus célja vele. Gyakorlatban arról van szó, hogy Jézus Urunk gyűjt egy asztalhoz minket. Nem oda tartozunk, máshol a helyünk, és máshonnan valók vagyunk. Csak úgy valósul meg az egy asztalhoz való együvé tartozás, ha mindenki leül. Amíg a helyünket keressük, addig nincs asztalközösség. Csak amikor mindenki megtalálta a helyét az asztal körül, mindenki elégedett azzal, és senki sem kacsintgat szívében fájdalommal arra, hogy miért nem amott vagy előtte van a helye. Egy helyen egy valaki tud ülni. Mindenki egy másik helyre.

Igazából csak Jézus Krisztus mondhatja meg, hogy kinek, melyik a helye az életben. Az Ő asztalánál. Amíg nem szól, nem tudjuk, nem biztos a helyünk, nem világos, hogy a Krisztus népében hova tartozom, mi a feladatom, mi a helyem, mik a kapcsolataim, - amíg nem világos, addig csak akkor van leülés és rend, ha egymást kínáljuk meg hellyel. Ez pedig mindig nehéz dolog a magunk dicsőségének a keresése miatt.

Még két verset erről, a dolognak erről a feléről szeretnék mondani a Testvéreknek. Az egyik Csokonai Vitéz Mihály Az estve (1794) verséből egy mondatka:

Az enyim, a tied mennyi lármát szüle,

Miolta a miénk nevezet elüle.

És Keresztúri Dezső verse, Kotlós templomok a címe:

Mint felemelt fejű kotlósok
őrzik templomaik a falvakat;
jóban, rosszban volt részük jó sok,
s lesz is, míg hit és szokás megmarad.

Jól vigyázzon tehát az ember-bolyra,
aki a kotlós helyét elfoglalja;
ha egyetértés nincs és jó szokás
csak zűrzavar az élet, semmi más.

Imádkozzunk:

Urunk! Ha Te felépíted Egyházadat, abból élet támad. Élet mindenkinek, aki kegyelmedet átéli, részesül belőle, aki fényességedbe belevetődik. Adj nekünk Rád figyelő szívet, Irántad való szeretetet, mindennél nagyobb szeretetet Irántad, hogy megálljunk az önmagunkkal és dicsőségünkkel folytatott kimerítő és hiábavaló küzdelem során. Megálljunk a Te Lelkeddel, erőddel, szereteteddel. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Most vigyük imádságban az életünket Isten elé, csöndesedjünk el:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Hálát adunk Neked irgalmadért, kegyelmedért, végtelen megtartó szeretetedért, amellyel megteremtetted a világot, benne az embert, és környezetet adtál nekünk, amely csodákkal vesz körül, és csodák révén biztosítja a fennmaradásunkat és azt az időt, amely kegyelem ideje a számunkra, hogy Veled találkozzunk, szavadat meghalljuk, megértsük, szívünkbe zárjuk és Veled közösségbe kerüljünk. Hálát adunk kegyelmedért, hogy szólsz hozzánk és szeretetedbe vonsz bennünket; hogy népet teremtettél ezen a világon, dacolva a bűnnel, a gonoszsággal, széthúzással és a szétszakadozottságunkkal. Hálát adunk azért, hogy néped világszerte és itt, közöttünk a Te szeretetednek a megjelenítése. Hálát adunk azért, hogy benne, néped közösségében minden jót és minden szükségeset megadsz nekünk ahhoz, hogy az életünk együtt és külön-külön is a Te szeretetedben teljen, a Te tenyereden maradjon, és a Te biztonságodban maradjon mindvégig. Hálát adunk Neked a testvérekért, az Igéért, az istentiszteletekért, a különböző közösségi alkalmakért, és azért, hogy bennünk készséget ébresztesz ezáltal.

Kérünk, javítsd ki azokat a hibákat, amelyeket vétünk a Te szolgálatodban. Hozd helyre a sebeket, amelyeket ejtünk a családban, barátok között, munkahelyen, gyülekezeti közösségben, közéletben, világméretű szinten. Gyógyítsd be azokat a sebeket, amelyeket kaptunk önmagunk hibájából vagy egymástól. Őrizz meg minket a Te szeretetednek a tudatában, ismeretében, hogy ne szálljunk szerteszét mindenféle vélt tanítás és ötlet szelében, hanem megmaradjunk a Te Igéd biztonságában, annak ismeretében.

Áldunk Téged azért, hogy Jézus Krisztusban életet és minden jót adtál. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 268 (Chalupka Sámuel 1812- 1883, szlovák)

1. Bár szétszakadva él az egyház. Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál. - 2. A bölcs tanító mind csak szolga: Nem léphet Jézusunk elé. Szeretet útján vándorolva, Tekintsünk mind az Úr felé! Hű keresztyén az nem lehet, Ki csak beszél tettek helyett. - 3. Elrejtve él a Krisztus népe, Bűn és halál takarja még. Nem látszik szent, örök reménye: Hordozza a kereszt jelét. De egykor véget ér az út, S a szent hajó majd célba fut. - 4. Jézus, tebenned egy az egyház: Ne engedd szétszakítani! S mit elront annyi sok tanítvány, Siess te meggyógyítani! Utunkra hulljon tiszta fény: Szeretet, hit s örök remény!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6