2012-09-23

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. szeptember 23.-án, Szentháromság ünnepe után 16. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..) - Liturgia: 10

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre,

úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem! Zsolt 42,2

Istent szomjazza lelkem, sóvárog az élő Isten után,

vajon mikor állhatok az élő Isten elé?

Küldd el világosságodat és igazságodat,

azok vezessenek szent hegyedre és hajlékodba!

Bár eljutnék Isten oltárához,

Istenhez, akinek ujjongva örülök!

Nappal szeretete övez, éjjelente éneket ad számba;

imádságot életem Istenéhez. Zsolt 42,3; 43,3-4a; 42,9

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem!

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük Elé a bűnünket, és kérjük irgalmát:

Uram, légy kegyelmes hozzám, bajba jutotthoz. Megrokkant bűnöm miatt az erőm, olyanná lettem, mint egy kallódó tárgy. De Benned bízom, Uram! Sorsom kezedben van. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen. Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztusért, akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneink bocsánata kegyelme gazdagsága szerint. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat.

Liturgia: Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, aki feltámasztottad Krisztust a halottak közül, és Általa örök életet ajándékoztál, kérünk, erősítsd meg a hitünket, hogy senki sem szakíthat el Tőled, hogy kezed megőriz bennünket mindenkor. Hallgass meg minket Krisztusért. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! A mai vasárnap levélbeli Igéjét Pál apostol Efezusba írt leveléből olvasom, a 3. fejezet végéről, a 13. verstől kezdve:

Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké.

Így szól hozzánk Isten Szava Lukács evangéliumának a 7. fejezetéből a 11. verstől:

Jézus ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.” Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 355 (Bonhoeffer Dietrich 1906-1945, német - Gelineau J. 1971)

1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő. - 2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad. - 3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz! - 4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked! - 5. A csend köröttünk mélyen szerte árad, Hadd halljuk ezt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Vendégség van. Eljön hozzánk barát, rokon. Meghívtuk őket. Szívesen látjuk őket, és örömmel készülünk a vendéglátásra. Ám, kezd furcsa lenni a helyzet, mert miután megjön, úgy viselkedik, úgy jön-megy nálunk, úgy pakol, intézkedik-rendezkedik, mintha csak otthon lenne. Mintha ő lenne a háziakért. Micsoda arcátlanság! - Vendégség van. Elmegyünk baráthoz, rokonhoz. Meghívott bennünket, szívesen vagyunk nála, és örömmel megyünk hozzá. Ám, kezd furcsa lenni a helyzet, miután odaérünk. Úgy viselkedik ő, aki meghívott, mintha ő lenne a vendég. Mindig arra, vár, hogy hellyel kínáljuk őt az ő lakásában, hogy ajtót nyissunk neki, hogy megkínáljuk ezzel-azzal. Micsoda furcsa állapot!

Igeolvasás:

Jeremiás könyvéből szól most hozzánk Isten Igéje, a mai vasárnap ószövetségi Igéje a 14. fejezet 7., 8. és 9. versében:

Így könyörgött Jeremiás próféta:

Ha bűneink ellenünk szólnak is,

a te nevedre tekintettel

bánj velünk, URam!

Mert számtalanszor elpártoltunk,

vétkeztünk ellened!

Ó, Izráel reménysége,

szabadítója a nyomorúság idején!

Miért lennél olyan az országban,

mint egy jövevény,

aki vándorként csak éjjelre tér be?

Miért lennél olyan,

mint a riadt ember,

mint az olyan férfi,

aki nem tud segíteni?

Hiszen te közöttünk vagy, URam,

rólad neveznek bennünket:

ne hagyj el minket!

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

„Jövel, Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk! Ámen.” Az étkezésben, hogyha az Úr Jézust vendégül hívjuk, az még talán rendben van, mert az az étkezésnek az alkalma, amikor ez azt jelenti csupán, hogy Őt is odavárjuk, ebbe a közösségbe. - De általában véve, az egész életre vonatkozóan, lehet-e az Úr Jézus vendég? Vagy muszáj azt tudnunk, gondolnunk és Vele úgy viselkednünk, Őhozzá úgy fordulni, rá úgy nézni, mint házigazdára, az életünkre vonatkozva?

Szabadítónk és reménységünk - így nevezi Őt Jeremiás próféta - Rólad neveznek minket.- Tehát Te vagy a Gazda. A Házigazda. Tied minden. Miért lennél akkor olyan, mint egy jövevény? Mint egy átmeneti szállásra érkező vendég? Mint egy alkalmi segítségül felhívott szolgáltató?

Ha úgy vesszük, - hiába kérdez és könyörög Jeremiás próféta. Tulajdonképpen erre utal ennek az Igének a folytatása is, amit már nem olvastam. Az nagyjából arról szól, hogy Isten válaszol Jeremiásnak az imádságára, és azt mondja, hogy: ne könyörögjél ezért a népért hozzám, mert nincs értelme, úgysem hallgatlak meg. - Tehát bizonyos szempontból jogos lehet Jeremiásnak ez a könyörgése, ahogy számon kéri az ÚRistenen, hogy nem gazdája a népnek.

Hiszen még az evangéliumban is úgy szól a nép, amikor Jézus feltámasztja ezt a fiatalembert a temetőbe menet, azt mondják, hogy: meglátogatta Isten a népét. Vagyis vendégségbe érkezett a népéhez. Meg Istennek a mindenkori népe is, akárhányszor és teljesen természetes módon gondolkodik úgy Istenről, mint jövevényről, vendégről, akit meghívunk az életünkbe. Nem az asztalközösségre gondolok most, hanem az életünk megfelelő helyzeteire. Bizonyos helyzetekben, amikor szükségét látjuk, meghívjuk.

A vízvezeték-szerelő, aki a közelünkben lakik, nagyon kedves ember. Vicces bácsi, jópofa, nagyon ügyes is, sok mindent meg tud csinálni. Állítólag a Lajos bácsi gyerekeinek gyerekkorukban jó pajtása is volt. Velük nagyjából egyidősek vagyunk, de mégis az egész életünk teljes tartalmát tekintve nagyon-nagyon ritkán találkozunk, és nagyon rövid időre. És az az igazság, hogy nem is keressük a mélyebb, tartósabb és teljesebb életközösséget. Egyszerűen azért, mert ő számunkra a vízszerelő, aki ha jön, azért jön, hogy azt a helyzetet, amiben éppen vagyunk, - ami nem az egész életünk teljes tartalma, csupán egy aprócska szelet belőle, - azt megoldja. A többihez semmi köze. Ezért jön néha-néha, ha hívjuk. És segít. Hiába segít azonban, mégsem válik életünk teljességének a részévé. Mert továbbra is megelégszünk azzal, hogy csak olyankor legyen a vendégünk. Világért sem gondolnánk azt, hogy ő mondja meg: mit tegyünk, ha valamikor éppen semmi probléma nincs a vízzel. Hanem ő ennek az aprócska szeletnek a segítője.

Hozzá hasonlít az Úristen is. Nagyon sokszor. Hiszen ha imádkozunk segítségért, ha baj van, és megsegít, ezt tudomásul vesszük, és elkönyveljük, és megyünk tovább, - akkor ehhez hasonlít. Akkor Ő jövevény, aki olyan, mint egy éjjeli szállásra behívott vendég.

Nain városka népe továbbmegy, miután Jézus odalépett, és föltámasztotta a fiatalembert. Továbbmentek az emberek, persze - hála Jézusnak - nem a temetőbe, hanem ki-ki a dolgára. Továbbmegyünk, amikor megsegített bennünket a dolgunkon. Ezért jogos Jeremiás próféta imádsága, amikor Istent úgy látja, hogy egy alkalmi-szállásra meghívott vendég, aki úgy jár-kel a maga népe között, a maga földjén, a maga teremtésében, mintha vendég lenne. Micsoda furcsa helyzet! És mi úgy viselkedünk, akiket Ő meghívott a maga világába, hogy járjunk itt végig egy utat, mintha mi lennénk a gazdák. Úgy jövünk-megyünk, intézkedünk, tesszük a dolgunkat, mintha így lenne.

Jogos a próféta imádsága, amikor úgy kéri számon az Úristent. Jogos, mert ez így teljesült be, mint prófécia. Jogos Jeremiás imádsága, mert ő próféta, akihez az Isten az Igéjét szólja, adta, és akinek a szava, mint Isten Igéje, még inkább beteljesül, mint ahogy ő a benne munkálkodó erő szerint gondolta volna.

Az Úristen jövevény, akinek - ahogy mondja egy alkalommal - akinek nincs hová a fejét lehajtani. Az Úristen egy jövevény közöttünk, a saját világába jött, de az Övéi nem fogadták be Őt, - írja János evangélista -, jövevény Isten, akinek istálló a szülőhelye és kivégzőhely a halálos ágya. És a kettő között egy jövevényutat járt. Olyan volt, mint a segíteni nem-tudó férfi, aki ki van nekünk szolgáltatva. Úgy jött, úgy járt itt a földön, és úgy van nekünk azóta is sokszor, mint aki akkor jön, ha hívjuk. Mint aki odalép be, ahol hellyel kínálják. Mint aki az ajtó előtt áll és zörget. És ahhoz megy be, aki ajtót nyit neki. - Miért lettél olyan? - Hát ezért.

Tudnunk kell azt is, hogy ez nem szükségszerű. Így van, sokszor ez valóság, de nem szükségszerű. Tudnunk kell, hogy Jeremiás prófétának a háborgásában mégiscsak igaza van. Miért lenne olyan? Ennek a világnak olyan az Isten, mint egy jövevény, mint egy be-be hívott vendég, mint egy olyan valaki, aki nem tud segíteni, mint egy olyan valaki, aki csak abban segít, amiben éppen mondják neki - de népének, Krisztus gyülekezetének nem szükségszerűen olyan.

Azt mondta a tanítványainak: Nekem adatott minden hatalom a mennyen és földön. És ez valóság. Legalább annyira, mint a másik fele a dolgoknak. Népének, Krisztus gyülekezetének Jézus Krisztus az Ura. Hétfőtől vasárnapig, nullától huszonnégy óráig. „Egészségben és betegségben” - úgy, ahogy az esküvői fogadalom is szól, - csak nagyon-nagyon komolyan veszi.

A kegyelmét, amit a próféta számon kér rajta, segítségét, amit időről-időre kérünk, erejét, ami nem látszik a kereszten, megmentő közbelépését, amit gúnyolódva hiányoltak a kereszt alatt állók, - mindezeket már megtette, meglépte, ideadta - és elvégeztetett.

Imádkozzunk:

Urunk! Számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk Ellened. Te mégis megmentettél bennünket. Te ebből megmentettél bennünket. Őrizd népedet, Urunk, hiszen Te vagy a mi erős várunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé imádságban az életünket, dolgainkat:

Jó Istenünk, drága Atyánk! Hálát adunk Neked szereteted számtalan áldásáért, azért, hogy népeddé tettél bennünket Krisztusban. Hogy kiválasztásodat, ígéreteidet beváltva Magadénak választottál bennünket úgy, hogy bűneink, nyomorúságaink, hitetlenségünk, önfejűségünk nem választhatnak el Tőled. Hálát adunk azért, hogy Krisztus szeretete révén áttörted ezt az elválasztófalat, hogy fölemelsz bennünket, és ígéretedet, áldásodat, bűnbocsátó kegyelmedet adod nekünk. Hálát adunk azért, hogy csodálatos ajándékokkal halmozol el minket, hogy örömöket adsz nekünk a földi utunk során, és hogy megerősítesz minket különös kegyelemmel minden megpróbáltatásban. Áldunk Téged azért, hogy kezünket fogod, és szívünket bátorítod minden szomorúságban, betegségben, gyászban és keserűségben. Áldunk Téged, hogy hálaadásra indítasz bennünket minden sikerben, örömben, áldásban, testvéri közösségben.

Könyörgünk Hozzád népedért, itt a városban és szerte a nagy világban. Könyörgünk közösségünkért, hogy a Te néped, a Te közösséged része legyen. Könyörgünk a hitünkért, tetteinkért, indulatainkért, áldd meg őket, hogy a közösségünk épülésére és ne rombolására legyenek. Áldj meg minket figyelmes szívvel, áldj meg minket önmérséklettel és testvéri tisztelettel egymás iránt.

Őrizz meg a csüggedéstől, a magányosság érzésétől é a felfuvalkodottságtól. Őrizz bennünket utunkon, hogy hálaadással igyekezzünk minden erőnkkel, figyelmünkkel a Te országod felé, a Te Igéd keresésére, a Te szeretetedben való megkapaszkodásra.

Jézus Krisztusért, a mi élő Urunkért és Megváltónkért kérünk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 332 (Brandenburgi Albert 1490-1560. 4. v.: Nürnberg 1555 körül, német - Sermisy Cl. 1490-1562)

1. Mit Isten akar énvelem, Az lesz a legjobb nékem. Kész ő, hogy áldjon, segítsen, Ha bízom nagy nevében. Bajból kiment a hű, a szent. Nem fenyít, csak mértékkel. Ki benne hitt, soha senkit Isten nem hagyott még el. - 2. Ő vigaszom és életem, Reményem, bátorságom. Amint akarja, úgy legyen. Fenyítését is áldom. Mint ígérte, számba vette Fejemen a hajszálat. Mint jó Atyám, úgy vigyáz rám, Jóságára nem várat. - 3. Így örömest útra kelek, Amikor ő kívánja. Ha hazahív, békén megyek A halandók útjára. Árva lelkem, én Istenem, Hű kezedbe ajánlom. Te megadtad a győzelmet Már poklon és halálon! - 4. Még egyet kérek, Istenem, Hogy tarts meg mindig nálad, És ne engedj elcsüggednem, Ha gonosz lélek támad. Biztass: „Ne félj!” Védj és segélj! Kelj híved oltalmára! Így is teszel, Velem leszel, S én áment mondok áldva.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5