2012-08-19

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. augusztus 19.-én, Szentháromság ünnepe után 11. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 78 (Huszár Gál énekeskönyve (1574) - Liturgia: 10

1. Látod, Isten, életünket, Tudod erőtlenségünket, Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk a te kegyelmedet. - 2. Mindannyian leborulunk, És csak tehozzád fordulunk, Vétkeinket felejtsed el, Maradj velünk kegyelmeddel! - 3. Világosítsd meg elménket, És gerjeszd fel mi szívünket, Hogy dicsérhessünk tégedet, És áldhassuk szent nevedet! - 4. Végy szállást a mi szívünkben, És szenteld meg, örök Isten, Hogy csak tenéked szolgáljunk, És nyugalmat tőled várjunk! - 5. Cselekedjél így mivélünk, Szent Fiadért, ki minékünk Bizodalmunk és reményünk, Hozzád mennybe hű vezérünk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas,

bölcsessége felfoghatatlan. Zsolt 147,5

Fölemeli az Úr az alázatosakat,

de porig alázza a bűnösöket.

Meggyógyítja a megtört szívűeket,

minden sebüket bekötözi.

Az Úr megnyitja a vakok szemét,

és fölegyenesíti a görnyedezőket.

Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr,

azokban, akik kegyelmében bíznak. Zsolt 147,6.3; 146,8; 147,11

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, bölcsessége felfoghatatlan.

Liturgia: Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vigyük Elé a bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Nem marad örökre elfelejtve a szegény, és nem vész el örökre a nyomorultak reménye, mert nem engeded, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek. Magad elé állítod ítéletre a népeket. Uram, Te adj bennem istenfélelmet, hadd tudjam meg, hogy csak ember vagyok. Légy kegyelmes, lásd meg, hogy milyen nyomorult lettem bűneim miatt, de Te emeltél föl a halál kapujából, hogy lássam sok dicső tettedet. És vigadhassak, mert megszabadítottál az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a Földön békesség és az emberekhez jó akarat.

Liturgia: Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Ismersz bennünket, tudod, hogy hol túlértékeljük, hol alábecsüljük önmagunkat. Mutasd meg nekünk, hogy kik vagyunk. Adj alázatos szívet és igaz hitet, hogy elfogadjuk ítéletedet. Szabadító jelenlétedért könyörgünk, amikor most Hozzád fordulunk imádságunkban. Téged szólítunk meg énekünkben, Rád hallgatunk, Rólad beszélünk Urunk és Testvérünk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Istennek a mai Igéjét olvasom. A mai vasárnapra rendelt levélbeli Ige Pál apostol Korinthusi 1. leveléből, a 15. fejezet elejéről így szól hozzánk:

Ezt írja nekünk Pál apostol:

Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelybe meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam, hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették - és ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

Így szól hozzánk Isten evangéliumbeli Igéje Lukács evangéliuma 18. fejezetéből a 9. verstől kezdve:

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta Jézus: Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 245 (Cselekedetek könyve 2. Scholtz László sz. 1911)

1. Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj sebes zendülő szélszárnyakon! Gyúljon ki lángod bennünk, mint kigyúltak Kettős tüzes nyelveid egykoron! Egy akarattal együtt vagyunk híven, Egy, csak egy óhajtás mindenik szívben, Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten! - 2. Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, Isten azonban Úrrá tette őt. Isten jobbjáról, Krisztus ha lenézel, Szánd meg a bűntől megkeseredőt. Küldd el Szentlelkedet megtérésünkre, Pünkösd legyen vétkeik igaz tükre - Tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten! - 3. Nékünk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Úr. Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, Az anyaszentegyház így gyarapul. Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, Mennyi pogány vár még a hívó szóra - Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten! - 4.Szent keresztségünk a váltság pecsétje, Üdvösségünknek első záloga. Bűnbocsánatnak oltári szentsége A Krisztustól szerzett szent vacsora. Mindkettőt használd föl minden hívek közt Igéddel együtt, mint drága szent eszközt - Építsd meg népedet, Szentlélek Isten!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, azért énekeltük most ezt a pünkösdi éneket, mert Isten Igéje az istentiszteletünknek az igazzá lételéről szól, és ez Isten Lelkének a munkája úgy, ahogyan ezt ez az ének elmondja.

A mai vasárnap ószövetségbeli Igéjét most Sámuel 2. könyvéből, a 12. fejezetből szól hozzánk:

Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és a marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.

Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.

Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd, őt magát pedig meggyilkoltattad az ammoniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.

Ezt mondja az ÚR: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágon cselekszem ezt!

Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Induljunk el, kedves Testvérek, és lélekben üljünk be néhány istentiszteletre. Menjünk el a jeruzsálemi templomba. Menjünk vissza 2000 évet mostantól számítva, és menjünk be a jeruzsálemi templomba. És érkezzünk meg Jézus Urunk példázatának az istentiszteletére.

Ott, a jeruzsálemi templomban istentisztelet van tudniillik. Elöl ott áll a farizeus, hátul ott áll a vámszedő, és imádkoznak. Tehát istentisztelet zajlik. Egyikük, aki elöl áll, igazságokat mond ki: böjtöl, tizedet ad - mind fontos, szép és igaz szavak. Senkit nem zavarnak fel, senkin nem változtatnak és senkit nem érintenek meg. Szavainak, imádságának a liturgikus formája nem rejt semmit. Csak olyan, mint a mentőállomás telefonvonalának a tesztje: „Halló, halló! Itt a mentőállomás. Vonalpróba: egy, kettő, három. Egy, kettő, egy.” - Senki nem ijed meg, senki nem rohan, senki nem aggódik, csak tesztpróba.

A másikuk, ott a templomban, hátul: ő bűnös. Nem lát semmit, csak a saját lelke sötétségét látja. Szavainak liturgikus formája mögött valami több hallatszik, - kihallatszik a mentőállomás valódi riasztása: Segítség! Életveszély! - Imádkoznak, aztán hazamennek.

Továbbmegyünk. Visszamegyünk 4000 évet onnan számítva. Bemegyünk a királyi palotába. A palotában istentisztelet zajlik, hiszen az ÚR elküldte Nátánt, Nátán szól, - tehát istentisztelet zajlik. „Ezt mondja az ÚR...”, és így tovább. Az Úr elküldte Nátánt. Példázata - amely bizonyára első hallásra, az első mondattól nyilvánvaló, hogy példázat - szép gondolat. Fontos tanulságokat rejt, és tartalmas, mély, erkölcsi tanulságokkal rendelkezik. Meghallgatja őt Dávid, a király, - nevezzük őt most a „farizeus” Dávidnak -, aki előrehajolva, előrelépve hallgatja prófétája szavát. A „farizeus” Dávid megérti a példázatot, felismeri annak szép szavait és erkölcsi tanulságát. És megfelelő választ tud mondani, le tudja vonni a tanulságot a példázatból, az erkölcsi értelmét megérti. „Halál fia az az ember!”

Ítélete azonban, melyet mond arról az emberről, - valahol a felhők között, minthogy példázatról van szó - mikrofonpróba-értékű. Éles riasztássá, segélykiáltássá, bűnvallássá akkor válik, amikor a „farizeus” Dávidból „vámszedő” Dávid lesz! Amikor a próféta, helyesebben az Úristen rámutató keze elől, valahogy háttérbe kerülve, Dávid bűnvallást tesz. Vagyis amikor a szép gondolatokat ébresztő példázatból Isten vádoló Igéje válik: „Te vagy az az ember!” - Azután hazament Nátán.

Továbblépünk. Most ugorjunk előrefelé az időben 3000 évet. Térjünk vissza hozzánk. Azt szeretném kérdezni: ez az istentisztelet, - a jeruzsálemi templomban vagy a királyi palotában, ehhez hasonló, - ez itt történt? Tatabányán történt, a mi templomunkban zajlik ez az istentisztelet? Itt történt a kedves Testvérek életében ez a dolog? Ki az az ember, aki elvette a szegény emberét? Ki az, akinek a szíve-lelke agya elborult, amikor meglátott egy szép asszonyt, és megtörte a házasságát, meg az asszonyét? És megölte a jó embert? Ki az az ember? A prófécia vajon itt hangzott, a mi életünkben? Vagy valahol máshol, mások életében? Történet az evangélium vagy Isten szava hozzánk?

Úgy gondolom, hogy mi, Krisztus népe, az Ő gyülekezete, az Ige hallgató gyülekezete, az esetek többségében „farizeusként” állunk, ülünk elöl. A padsorok számától függetlenül mondom, a Jézus példázata értelmében: elöl.

Honnan tudom ezt? Ezt a kalapácsütésekből tudom. A kalapáccsal, ha ráütök véletlenül a segítő munkatársam kezére kalapácsolás közben, nyilván csak egyszer fordul elő, mert nagyon gyorsan hátralépek, és - azonnal rossz érzés -: „Jaj, bocsáss meg! Úristen, nem akartam!” - Így szokott lenni a kalapácsütésnél. És ha csak ütöm, ütöm, nem hagyom abba, a kalapács alatt szög van, és ütöm bele a kezébe, nem hagyom abba, nem veszem észre magam, nem lépek hátra, nem emelem föl - ezt nem tudjuk elképzelni, ez képtelenség! Ilyen nincs, mert nem vagyunk olyan sötét-alakok. - Azért ezt nem tudjuk elképzelni, hogy mit éreznénk és hogyan, mert nem érzünk semmit, mert ilyen nincs.

Ezért mondom, hogy farizeusok vagyunk. Mert nem vagyunk ilyen sötét alakok, mint egy vámszedő. Jók vagyunk, mint Dávid király. Jók vagyunk, mint Pál, a misszionárius. Jók vagyunk, mint egy farizeus, aki nem olyan, aki böjtöl, aki imádkozik. Jók vagyunk, mint Dávid, a király, aki nem jön rá egy példázatból, hogy: „Te vagy az az ember!”

Te vagy az az ember, aki miatt van az evangélium, és akiért Jézus meghalt a kereszten. Ez ugyanis az evangélium megértésének a kulcsa. Ez teszi az istentiszteletünket és az imádságunkat mikrofonpróbából segélykiáltássá! Ez teszi érthetővé Isten kegyelmének az Igéjét is: Az ÚR elengedte bűnödet! Nem halsz meg! - Ez a szó csak mikrofonpróba marad mindaddig, amíg nem éreztük ezeknek a kalapácsütéseknek a súlyát.

„Az ÚR elengedte vétkedet! Nem halsz meg!” - így szól az evangélium - vámszedőkhöz, házasságtörő királyokhoz, hozzánk.

Imádkozzunk:

Tudjuk, Urunk, kegyelmed Igéje fölöttébb éltető, hasznos, üdvös. Kérjük, tégy méltóvá Igéd hallására, befogadására. Láttasd meg velünk bűnünket, és őrizz meg minket a képmutatástól, hogy a Te gyermekeidként Hozzád menjünk, meneküljünk, forduljunk egész életünkkel, és ennek az embervilágnak, közösségünknek, nemzetünknek, személyes sorsunknak minden nyomorúságával. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük Isten elé imádságban az életünket. Hajtsunk fejet:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Szeretetedből élünk, szeretetedért könyörgünk Hozzád. Mutasd meg nekünk kegyelmedet Igéd által, amellyel szembesítesz minket valóságunkkal, és megőrzöl bennünket veszedelemből, kárhozattól, csüggedéstől, kétségbeeséstől, haláltól. Szeretetedért könyörgünk szeretteink számára. Őrizz meg bennünket békességben, jó akaratban, testvéri közösségben, családtagjainkkal, szeretetben.

Könyörgünk Hozzád kenyérért asztalunkra. Te áldd meg ételünket, hogy ajándékodként vegyük magunkhoz napról-napra. Te áldd meg családi, gyülekezeti, nemzeti közösségünket, hogy testvéri közösséggé legyen Jézus Krisztusban. Te áldd meg istentiszteleteinket, igeolvasásunkat, imádságainkat, mindennapi tetteinket, szavainkat és útjainkat, hogy istentiszteletté legyenek a Te Lelked szerint, hogy Te legyél ott, Te formálj, őrizz meg és újíts meg bennünket.

Hozzád könyörgünk vezetőinkért, városunkért, azokért, akik felelősséget hordoznak emberek sorsa fölött. Tehozzád fordulunk azokért, akik gyermekeket nevelnek, azokért, akik tanév kezdésére készülnek, azokért, akik gyermeket vállalnak. Őrizz meg bennünket hivatásunkban, munkánkban, pihenésünkben, utazásunkban. Hozzád fordulunk kegyelemért, szeretetedért, hogy adj reménységet, hitet Igédben: betegségben, megpróbáltatásban, reménytelen helyzetben. Te őrizz meg minket, hogy amikor szerencsétlenségben vagyunk, gondban vagyunk vagy tanácstalanok vagyunk életünk útja felől, akkor Benned ne veszítsük el az utat, hanem Te légy őrzőangyalunk, és Te légy útmutatónk mindenkor.

Jézusért kérünk Téged, aki a mi életünk váltsága, reménysége, megtartója. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5