2012-08-12

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. augusztus 12.-én, Szentháromság ünnepe után 10. (Jeruzsálem) vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 460 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 9

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk!

Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve. JSir 3,22.23

Emlékezzél, Uram, mi történt velünk,

tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!

Az Úr akarta, hogy lerombolják Sion várfalát,

feldúlta hajlékát, lerombolta ünneplése helyét.

Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét,

odalett Sion leányának minden ékessége.

Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,

valóra váltotta, amit megmondott. JSir 5,1; 2,8.6.7; 1,6; 2,17

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk! Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve.

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra. Vigyük Elé a bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram, Te hűséges vagy azok iránt, akik szeretnek, és megtartják szövetségedet. Mi vétkeztünk és eltértünk parancsolataidtól. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a Te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az egész néphez. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell. Mégis hallgasd meg, Istenünk, imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta áldozatul értünk. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a Földön békesség és az emberekhez jó akarat.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Hűséges Istenünk! Te választottad ki Izráelt népedül. Örök szövetséget kötöttél vele, hogy üdvösséged jele legyen a népek között. Áldj meg bennünket, hogy hittel, komolyan vegyük: Krisztusban kiválasztottál minket. Add, hogy a választottak együtt örvendhessenek kegyelmednek. Örök Isten, Tied a dicsőség mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap van. A mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéje Mózes 2. könyvének a 19. fejezetéből szól, a fejezet első kilenc versében:

A harmadik hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Refidimből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben.

Mózes fölment Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogy hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.

Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki.

És így szól hozzánk a mai vasárnap evangéliumbeli Igéje Lukács evangéliuma 19. fejezetének a végéről:

Amikor Jézus közelebb ért Jeruzsálemhez, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék, de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét.

Ének: 323 (Lubelczyk Jakab 1558, lengyel, Balassi Bálint 1554-1594)

1. Áldj meg minket, Úristen, A te jóvoltodból, Világosítsd elménket Irgalmasságodból! Orcád világossága Hasson minket által, Hogy éltünkben e földön Járjunk igazsággal. - 2. Engedd meg híveidnek, Kegyelmes Istenünk, Hogy mindannyian téged Igazán ismerjünk! Még kicsiny hitünkkel is Engedj örvendeznünk! Mikor megítélsz, Uram, Kegyelmezz meg nékünk! - 3. Ne tántorodjunk mi el Soha, Uram, tőled, Szívünk ne kételkedjék Többé már felőled! Nyughassék meg mi lelkünk Igaz hittel benned, Vallhassunk mindenekben Urunknak csak téged! - 4. Mindörökké dicsérjük Fennszóval az Urat, Mert hisz csak ő viseli Minden mi gondunkat. Uram, a te nevedben Áldd meg szolgáidat, Kiket bűntől megváltott Egyszülött szent Fiad!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai vasárnap levélbeli Igéjét olvasom most. Pál apostol Rómába írt leveléből, a 9. fejezet végéről szól hozzánk:

Így ír az apostol:

Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van. Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Miért? Azért mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe, amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg.”

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nagyon sokszor szól az Ige, kedves Gyülekezet, a hit és a cselekedetek ellentétéről, és nehéz megérteni, hogy minden, amihez közünk van, az tulajdonképpen cselekedet a részünkről valamilyen értelemben, még akkor is, hogyha hitnek nevezzük. Tehát nehéz meghúznunk nekünk a határt az életünk dolgai között, hogy hol vannak a hitbeli, és hol vannak a cselekedeti dolgaink? - Mert az olyan homályos.

Most egy olyan alkalomból, egy olyan Ige-trió keretében szól erről Isten szava, amelyek arra emlékeztetnek, hogy Isten hogyan vetette el vagy tette félre eredeti népét, Izráel népét azért, hogy valami fantasztikusan újat kezdjen az egész emberiséggel.

Nyilvánvaló, hogy az Úristen a Sínai-hegyen ezt a bizonyos hitet kérte a népétől, amikor kihozta őket Egyiptomból, és egy szövetséget kötött velük. Nyilvánvaló, hogy ezt a hitet kéri a népétől, amikor azt mondja, hogy: Láttátok, hogy hogyan hordoztalak benneteket, mit tettem veletek? - Vagy amikor azt mondja, hogy: Engedelmesen hallgassatok rám. Tartsátok meg a szövetségemet. - Nyilvánvaló az is, hogy Jézus Urunk is ennek a hitnek a hiányát siratja, amikor - egy kis szójátékot űzve -

Jeruzsálemnek, a békesség városának láttán azt mondja, hogy: Bárcsak felismerted volna békesség városa a békesség útját. -

Tehát végigvonul a Biblián, nem Pál apostol találta ki, nem az Újszövetségnek a sajátossága, hogy cselekedetek helyett hitet kér tőlünk. Kezdettől fogva és minden helyzetben ez így van. Legfeljebb van, hogy Isten megpróbálja tettek példáival körülírni, hogy mit szeretne igazából.

Ha nem haragszanak meg érte a Testvérek, most ezt a dolgot: mit jelent a hit, meg a cselekedetek, - közösségünk egyik legtapasztaltabb tagjának: Juliska néninek a kilencven évére visszatekintve próbálom meg elmagyarázni nem az egyéni életében, hanem ennek a kilencven évnek a történetében Isten egész népre nézve.

Ez az elmúlt kilencven év Krisztus gyülekezetének, világméretű gyülekezetének a történetében, úgy gondolom, nem mást jelent, mint Pálnak a szavai, - amelyeket itt leírt a Római levélben, egy kis körülhatárolt földrajzi területre vonatkozóan, Izráel népéről és az akkori pogányokról, azaz tulajdonképpen a Közel-Kelet és Európa népeire gondolva. Ennek a szónak, ennek a kis körülhatárolt földrajzi területről szóló Igének az egész földkerekségre vonatkozó beteljesedése történt az elmúlt kilencven évben.

Mit értek ezalatt? Nyilvánvaló, hogy az, amiről Pál apostol ír Izráel népéről és a pogányokról, ez statisztikailag van így. Nem kizárólagosan és nem pontról-pontra mindenkire vonatkozóan. Hiszen Pál apostol maga az ellenpéldája annak, hogy Izráel népének a tagjai között is ugyanúgy akadt, akiket Isten megszólított, megragadott és a hitnek az útjára vezetett. De statisztikailag igaz az, amit mond, hogy nagy vonalakban, nagy számokban az eredeti, kiválasztott népét háttérbe szorítva, ment Isten mindenkihez, az akkori környező világ minden népéhez. - Valahogy így történt ez az elmúlt kilencven évben világméretekben.

Isten kilencven évvel ezelőtti népe, a fehér-ember, Európa és Észak-Amerika ura, az úgynevezett keresztény világ. Templomok sokaság állt, ahol gyülekezetekben élt, hallgatta Isten Igéjét, és táplálkozott az evangéliumból. A pogányok népei pedig kilencven évvel ezelőtt azok, akiket azóta is hétköznapi értelemben pogányoknak nevezünk. Statisztikailag nézve első sorban Ázsia és Afrika népei. A keresztény világ, a fehér-ember missziója folyt ezek között a népek között. Önfeláldozó misszionáriusok mentek és hirdették az Igét ezeknek a népeknek, akik még nem ismerték Isten Krisztusban megmutatkozó szeretetét.

Ugyanakkor templomok serege - ahogy mondtam - állt, épült, és bennük gyülekezetek sokasága hiányzott. A keresztény társadalom pedig, az európai, észak-amerikai ember önmagát Isten népének, Isten szeretete örökösének nevezte. Ezalatt az idő alatt azonban egészen megváltozott, és mára a fehér-ember - tehát az európai, észak-amerikai ember - templomai inkább bezártak, - mint épültek. Inkább összedőlnek, vagy más funkciót kapnak, - mint gyülekezettel telnek meg.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten elvetette a népét, és nem törődik többet az emberrel? - Nem! Azt jelenti, hogy Isten tovább szélesítette az Ő kegyelmét, szeretetét, Igéjének a mozgásterét a világon. Azt jelenti, hogy a pogányok földrészein hatalmas, népes, virágzó gyülekezetek születtek, születnek és növekszenek. És ahogyan Jeruzsálem templomából annak idején, Jézus siratószavai után néhány évvel, évtizeddel, azon a bizonyos siratófalnak nevezett darabon kívül igazából kő kövön nem maradt, ahol Jézus mondta, - úgy van ez ma is. Méghozzá abban a dologban van úgy, hogy amikor Isten épít, akkor szeretetét, az Igéjének a mozgásterét szélesíti ki. Akkor - Krisztus utáni 1. században - népet teremtett, hívott Isten Igéje Európában. Ma népet teremt és hív világszerte, eltörölve a kultúrát, földrészek közötti határokat, falakat, amelyek addig elsősorban gátként álltak az Ige terjedése előtt.

Mi ebből a tanulság? - már csak ez a kérdés. A legfontosabb tanulságnak azt tartom mindebből, hogy minden változás és minden pusztulás mögött Istennek ez a munkája áll. Isten tervének, szeretetének, építő munkájának a biztonsága áll.

Jézus, megérkezve Jeruzsálembe akkor, az 1. század elején, elkezdte kiűzni, korbácsot fonva, a templomból az árusokat. Ez nem pusztításul szolgált a Részéről, hanem szeretete kiterjesztéséül. Hiszen a következőkben napokon át tanított a templomban. És a nép, az egész nép - ahogy írja az evangélium - rajongással hallgatta, ismerte meg, fogadta be szavait.

Tény, hogy azok, akik számára az Istennel való kapcsolat - annak ellenére, amit Isten a Sínai-hegynél kért népétől, annak ellenére, amit Jézus mutatott fel és kért kortársaitól és mitőlünk, akiknek mindezek ellenére az Istennel való kapcsolat szokás vagy státusz - azok számára időről-időre az Isten szeretete egyre távolabbinak tűnik. És azok számára jelenik meg, akiknek az Istennel való kapcsolat a hit, az engedelmesség és a hűség alapján történik.

Amikor Juliska néni annak ellenére ül itt közöttünk, hogy van, hogy az istentisztelet felét nem hallja, mert már gyengébb az ereje, annak ellenére, hogy ez az Isten szeretetének, hűségének és munkájának a tanúsága, - legközelebb megjelenik a templomajtóban, ugyanitt.

Szóval mint példát, mindannyiunk számára Istennek ezt a munkáját, szerepét állítja elénk biztonsággal ezen a vasárnapon, amelyet Jeruzsálem pusztulása emléknapjának neveztek el, holott inkább Isten egyre nagyobb kegyelmének az emlékvasárnapja.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk! Szereteted, amely nem mindig a mi szánk íze szerint, de mindig a mi javunk, a Te országod teljességének az érdekében dolgozik, születik ujjá, épít és rombol, - szereted őrizzen meg bennünket. Igéd, amely nem mindig jólesően simogat, van, hogy korbácsként csattan, mégis a Te országodat munkálja, és a Te szeretetedet hív, - őrizzen és vezessen Krisztusunkért, aki habár siratta meg nem térő honfitársait, mégis keresztre ment mindannyiunkért, - az Ő szeretetéért kérünk, légy irgalmas, kegyelmes, és őrizz meg minket, hogy amikor eljön a Te szereteted nagy-vendégsége helyet kapjunk asztalodnál. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most még szeretnék, mielőtt imádságra elcsendesedünk életünk dolgairól, szeretnék külön is, a közösség színe előtt és a közösségünk nevében áldást mondani, kívánni Juliska néniknek, - és egy kis jelképes emléket is adni részére:

Juliska néni! Áldja meg az Isten, és őrizze meg szeretetben, hitben, az örök élet reménységében minden nap, hogy az Isten szeretetének a szószólója, hirdetője legyen egész életében.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Csöndesedjünk el:

Áldott Istenünk, szerető Atyánk! Köszönjük Neked minden jóvoltodat, köszönjük Fiadat, Krisztusunkat, megváltásunk zálogát. Köszönjük Neked Igédet, amellyel hívsz, utat mutatsz, megtartasz bennünket. Köszönjük, hogy szavad nem-emberi szó, amely próbálkozik magyarázni valami ismeretet, hanem éltető erő és cselekedet, amelyet Te teszel értünk. Köszönjük, hogy hatalmad nagyobb minden bűnünknél, hatalmad nagyobb betegségeinknél, képességeinknél, lehetőségeinknél és körülményeinknél. Köszönjük, hogy szereteteddel megtartasz minket minden helyzetben. Köszönjük, hogy ígéreted szerint nekünk országot készítettél, amelyben helyünk és otthonuk van. Köszönjük, hogy ránk, méltatlan gyermekeidre kiterjesztetted irgalmadat, és nekünk ajándékul adtad az üdvösség hitét. Köszönjük, hogy nekünk gyülekezetet, Egyházat teremtettél, amelybe belehelyezel bennünket, hogy Veled közösségben, a Te ismeretedben növekedve éljünk, és a kísértések, bűnök veszélyeitől megvédve jussunk el célunkhoz, Tehozzád.

Őrizz meg minket utunkon, őrizd meg szeretteinket, azokat, akik itt vannak most velünk és a távollevőket is. Őrizd meg azokat, akik Igédet hirdetik gyülekezetekben, országoknak, közösségeknek, vagy családjuknak, szeretteiknek, gyermekeiknek. Őrizd meg azokat, akik Igédet hallgatják. Adj mindannyiunknak nyitott szívet, hitet, hogy befogadjuk, amit mondasz, hogy Lelked tegye értelmessé, világossá, nagyszerűvé, amit értünk, velünk teszel. Őrizd meg utunkat, hogy célhoz érjünk Veled.

Jézusért kérünk Téged, aki a mi reménységünk és váltságunk. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 66 (Kovács Sándor 1869-1942 - Kapi Gyula 1850-1923)

1. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba: Bízom tebenned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom. - 2. Ó, légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözd Munkámat, édes Istenem! Hozzád sóhajt, aki erőtlen, Segélyül hívja szent neved. Hű gyámolom nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! - 3. Eddig is te voltál vezérem, Te biztatál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te Lelked szerelme véd! Neved fénylett, miként a csillag, Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. - 4. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd; Ó, halld meg, csüggedők reménye Midőn lelkem sóhajt feléd! Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom: Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5