2012-07-22

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap istentiszteletén, 2012. július 22.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 7

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úré a föld és ami betölti,

a földkerekség és minden lakója. Zsolt 24,1

Ti népek, mind örvendjetek,

ujjongó örömmel vigadjatok Isten előtt!

Mert a felséges Úr félelmetes,

ő a Király a földön.

Felvonul Isten, és ujjongás kíséri,

kürtzengéssel jön el az Úr.

Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk,

örökkön-örökké ő kormányoz minket. Zsolt 47,1.2.6; 48,15

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé a bűnünket, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a Föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy Te, óh, Isten. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Bizony, elmúlunk, ha Magad elé állítod bűneinket. Taníts hát úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Csodálatos Istenünk! Te ajándékozol nekünk mindent, amire az életben szükségünk van. Te ajándékoztad nekünk Fiadat, Jézus Krisztust is. Adj bizalommal Feléd forduló, gyermekien kérni tudó szívet, kincseidért hálát adó lelket, ajándékaiddal jól gazdálkodó értelmet, mindenek felett pedig életet jelentő hitet. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. Mózes 2. könyvének a 16. fejezetéből szól hozzánk a mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéje a 2.-3. verseben és a 11. verstől a 18.-ig versig terjedően:

Zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?

- - - -

Akkor így szólt Mózeshez az ÚR: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én az ÚR vagyok a ti Istenetek. Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön. Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.

Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint, annyit vegyetek, ahányan egy sátorban vagytok! Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.

Így szól hozzánk erről Márk evangéliumából a mai vasárnap evangéliumi Igéje a 8. fejezet elejéről:

Azokban a napokban, amikor már ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, Jézus magához hívta a tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét”. Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 255 (Luther Márton 1483-1546, 1541-ben írta, amikor Budavár elesett - Gregorián dallamból Luther M. 1483-1546)

1. Tarts meg, Urunk, szent igédben! Végy erőt ellenséginken, Kik szent Fiadat támadják, Hogy trónodról letaszítsák! - 2. Úr Krisztus, láttasd hatalmad, Ki minden urak Ura vagy! Te védd meg árva népedet, Hogy dicsérhessen tégedet! - 3. Jer, vigasztaló Szentlélek, Adj egyetértést népednek! Állj mellénk a végső órán, Vígy életre halál után.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

„Mit kérsz?” - kérdezte az angyal a gyerektől egy éjjel, amikor csendesen a ház fölé szállt. „Mivel jószívű és jó szándékú vagy, kérj bármit, amit szeretnél.” „Azt kérem” - felelte ásítva a gyerek -, „hogy az osztálytársaim, akik verekedni szoktak, megbánják a vadságukat.” - „Hosszú lecke lesz” - felelte az angyal -, „de sikerülni fog.

„Mit kérsz?” - kérdezte az angyal a vándorló néptől a pusztában. „Kenyeret” - felelte a nép -, „hogy jóllakhassunk, és ne haljunk meg útközben” - mondták elcsigázva a vándorlók. - „Hosszú lecke lesz, de sikerülni fog” - felelt az angyal.

„Mit kérsz?” - kérdezte az angyal az apostoloktól, Páltól és Barnabástól, a kis-ázsiai hegyek között, amint tartottak Antiochia felé. „Azt kérjük, hogy meghódítsa az evangélium a tartományt, és győzzön Isten Igéje” - felelték hittel az apostolok. - „Hosszú lecke lesz, de sikerülni fog” - felelt az angyal.

Igeolvasás:

Így szól hozzánk erről Isten Igéje. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 13. fejezetéből olvasom a 44. verstől kezdve, a következőképpen ez van megírva:

A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.

Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig. Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határukból. Ők pedig lerázták lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A gyerekek felnőttek, kedves Gyülekezet, ahogy ez már lenni szokott. Vajon igaza lett az angyalnak? Megszelídültek a verekedősök? - Attól függ, hogy honnan nézzük. - Másnap reggel ugyanis az iskolában folytatódott ugyanúgy, mint addig. Sok év múlva pedig már nem gyerekek, hanem felnőttek verekedtek körülötte. Hasonlóan, mint annak idején, csak nem ököllel, hanem puskákkal, repülőgépekkel és számítógép vezérelte rakétákkal. - De a gyerek, akit megszólított az angyal, felnőve, megtanulta becsülni önmagát és a társait. Tudta, hogy akinek a kezében van, Az nagyobb mindennél és mindenkinél. Ha egyszer elhatározta és megígérte, meg fogja őrizni őt. - És már nem érezte úgy, hogy a társainak az indulatától függ a sorsa.

Izráel népe tovább vándorolt a pusztában. Vajon igaza lett-e az angyalnak? Kaptak-e kenyeret, hogy életben maradjanak? - Attól függ, hogy honnan nézzük. - Mert mindenki kapott a csodálatos kenyérből, bőséggel jutott mindegyiküknek. Mégsem érkeztek el oda, ahová igyekeztek. Jött azonban Valaki, aki azt mondta: „Én vagyok az élet kenyere. Aki eszi testemet és issza véremet, az nem éhezik, és életben marad az úton.” - És így is lett.

Pál és Barnabás pedig, az apostolok, hirdették az Igét Antiochiában. Vajon igaza lett az angyalnak? Meggyőzte Isten szava a város lakóit? - Attól függ, hogy honnan nézzük. - Majdnem az egész város hallgatta az Igét. Ott voltak, mint a magvető lába előtt az út, tövis, szikla és a föld. Mind ott voltak. De ellene mondtak azok, akiket nagyon szerettek volna az apostolok meggyőzni. Pont ők ellene szóltak. Elüldözték az apostolokat, és nem láthatták meg Pál és Barnabás, hogy végül is mi lesz a munkájuk eredménye. Hogy mit tesz Isten szava a városban. Nem láthatták meg, hogy mennyire tartós és mennyire gyümölcsöző a tanítványok öröme és Szentlélekkel való megtöltekezése- - De továbbmentek.

Az evangélium Jézus Krisztus irgalmas szeretetéről nem állt meg, nem hallgatott el és nem szűnt meg az emberek szívét megnyitni. Még akkor sem, amikor már Pál és Barnabás nem szólt tovább. Elhallgattatták őket az ellenfeleik, meg az idő vasfoga, de az Isten Igéje nem szűnt meg szólni akkor sem. Ha kérünk valamit az Istentől, soha nem szabad elfelejteni, az hogy sikerül-e vagy sem, - az mindig attól függ, honnan nézzük.

Isten nagy-nagy álma, hogy hitre ébresszen bennünket, Jézus keresztre feszítésétől fogva sok-sok sikertelenségen át valósul meg. Hogy végül sikerül-e? Ha nem lenne akkora a szeretete, mint amekkora, nyilván nem lenne eredménye. Hiszen erővel, hanggal, érvekkel, kitartással, elszántsággal nem lehet legyőzni az indulatot, a bűnt, az embert, a hitetlenséget, - nyilván kudarcot vallana.

De így - nem tudom másként elgondolni, minthogy eljön az idő, amikor - mindegyikünk szívét meg tudja váltani. Hiszen nem emberek kezében vagyunk, és van az Isten Igéje, hanem az Ő kezében. - Ez a tanulsága számomra ennek az esetnek Antiochiában, amely jól indult, de meneküléssel végződött.

Az Isten kezében van a dolgok sikere - amint tudjuk.

Imádkozzunk:

Urunk, az életünk, hitünk, szívünk a kezedben van. Gyülekezetünk, városunk, embervilágunk a Te irgalmadtól függ. Nyisd meg a szívünket, hogy meglássuk jóságodat, és megőrizzük szavadat mindenkor, minden kísértésben, megpróbáltatásban, sötétségben, utunknak, vándorlásunknak minden zugában. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé az életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Neked adunk hálát mindazért, amivel ellátsz bennünket. A kenyérért, amely az asztalunkra kerül, a vízért, amely szomjunkat oltja, a levegőért, amelyet nem látunk, de éltet. Kegyelmedet kérjük, hogy úgy érj minket, amikor éhezünk, úgy kelts hitet, amikor hiányoljuk jóságodat, áldásaidat, szereteted jeleit életünkön. Vigyél át minket a nehéz próbás időkön, és őrizz meg minket a hitben.

Szereteted ölelje át és tartsa meg az éhezőket. Azokat, akiknek nem sokat mond az a történet, hogy Te elláttad az embereket javaiddal. Tartsd meg azokat, akik nem tudják, mit jelent a Te szereteted öröme.

Nyisd meg szívünket napról-napra, hogy tápláló jóságodat megtaláljuk, megismerjük, és a szívünk megvidámodjék, megfényesedjék tőle. Légy azokkal, akik táplálnak másokat étellel, szeretettel, Igével, jó szóval. Légy azokkal, akik szívükön viselik gyermekeik, szeretteik vagy egyszerűen a rájuk bízottak életét, sorsát, üdvösségét.

Adj hitet, bölcsességet, józanságot, kitartást az imádságban, a Neked való fáradozásban, a Veled való közösségben. Ebben erősítsd, tápláld, gazdagítsd közösségünket és egész népedet szerte a világon. Őrizz meg minket utunkon, hogy amikor véget ér, ne rettenjünk meg, hanem jó szívvel fogjuk meg a kezedet, kapaszkodjunk Igédbe, amely elkísér, megtart és életre visz minket.

Jézusért kérünk Téged, hallgasd meg imádságukat. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5