2012-07-15

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap istentiszteletén, 2012. július 15.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 389 (Moe Ole Teodor 183-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953) - Liturgia: 7

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű né
v, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat Idegen tájakon jár gyermeked. - 4 Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Üdvözítsd népedet, Uram, és áldd meg örökségedet,

légy pásztora, és gondozd örökké! Zsolt 28,9

Zengjetek az Úrnak, ti hívei,

magasztaljátok szent nevét!

Mert egy pillanatig tart haragja,

de egész életen át kegyelme.

Erőm és pajzsom az Úr,

benne bízik szívem.

Ő megsegített, ezért vidám a lelkem,

és énekszóval adok hálát. Zsolt 30,5.6; 28,7

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Üdvözítsd népedet, Uram, és áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen velünk!

Testvéreim! Az Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé a bűnünket, kérjük irgalmát:

Istenem! Te tudod, hogy milyen balga voltam, nincsenek elrejtve Előtted a vétkeim. Seregek Ura, ne szégyenkezzenek miattam azok, akik Benned reménykednek. Ne érje gyalázat azokat, akik Hozzád folyamodnak. Hallgass meg jóságos szeretettel, fordulj hozzám nagy irgalmaddal. Ne rejtsd el orcádat, Bajban vagyok, siess hát, hallgass meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Isten! Te a keresztségben Magadévá tettél bennünket. Fiadban, Jézus Krisztusban megjelent szeretetedtől többé semmi el nem szakíthat bennünket. Áldj meg, hogy boldogan és reménységgel járjuk utunkat. Hogy ne uralkodjék rajtunk a bűn és a gonoszság, hanem gyermekeidként boldogan érkezzünk meg Hozzád. Áldott légy, újjá teremtő Istenünk! Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szavát olvasom most. A mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás prófétától szól, könyve 43. fejezetének az első 7 versében:

De most így szól az ÚR,

a te teremtőd, Jákób,

a te formálód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy!

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,

és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg,

a láng nem éget meg.

Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened,

Izráel szentje, a te szabadítód!

Kárpótlásul adom érted Egyiptomot,

Etiópiát és Szebát adom helyetted.

Mivel drágának tartalak,

és becsesnek, mivel szeretlek,

azért embereket adok helyetted,

életedért nemzeteket.

Ne félj, mert én veled vagyok!

Napkeletről visszahozom gyermekeidet,

és napnyugatról összegyűjtelek.

Ezt mondom északnak: Add ide! -

és délnek: Ne tartsd fogva!

Hozd ide fiaimat a messzeségből,

leányaimat a föld végéről,

mindenkit, akit nevemről neveznek,

akit dicsőségemre teremtettem,

formáltam és alkottam.

Így szól hozzánk Jézus Urunk szava Máté evangéliuma 5. fejezetében, a 20. verstől kezdve:

Ezt mondja Jézus:

„Mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.”

„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tűzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd el ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 452 (Hodzsa Miloszláv Mihály 1811-1870)

1. Rád tekintek, mindenható Isten, Forró hálával áldoz most szívem. Mint mondod, templomod, úgy vagyok, Lelked által, ha néked szolgálok. - 2. Sokszor érzem, testem mily esendő, Elködlik-szürkül a szép jövendő - Jó Lelked éleszthet engemet: Erőre váltja gyöngeségemet. - 3. Kísértésben is te vagy reményem, Hadd járjak nyomdokodban serényen! Javamra szolgálhat a próba: Tégy áldássá, és indíts a jóra! - 4. Küldetésem napja míg világít, Gyarló szolgád többet nem kíván itt: Szeretet, hadd legyek követed; Így érjem el majd teljességedet!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Istennek a levélbeli Igéjét olvasom most. Pál apostol Római leveléből, a 6. fejezetből így szól hozzánk:

Így ír nekünk az apostol:

Mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk. A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.

Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyetek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyveriként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem kegyelem uralma alatt éltek.

Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! Nem tudjátok, hogyha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok. Miután tehát megszabadultatok a bűntől,az igazság szolgáivá lettetek.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Jézus egyszer megkérdezte egy farizeustól - amikor az a bizonyos asszony megkente a lábát a háznál, a farizeus házánál -, megkérdezte a házigazdától, hogy az adósságokat elengedő hitelezőt vajon ki, melyik adós szereti jobban, az, akinek ötvenet vagy akinek ötszázat engedett el? A házigazda megadta a feleletet: a kegyes jóravaló hitelezőt az szereti jobban, akinek többet engedett el. - Ez logikus. Tehát - fejtette ki Jézus találós kérdésének az értelmét - Istent az szereti jobban, akinek több bűne bocsáttatott meg.

Most megfordítom a kérdést, Jézus kérdését. Tegyük fel ugyanezt fordítva. A kegyelmes, adósság elengedő hitelező kit szeret jobban? Azt az adóst, akinek ötvenet, vagy azt az adóst, akinek ötszázat enged el? A hitelező melyiket szereti jobban? - A válasz erre is logikus: azt, akinek többet enged el.

A kegyelmes Isten tehát azt szereti jobban, akinek több bűnét bocsátja meg. Az Isten igazság az Ő megváltó kegyelme - tudjuk. Ezért mondja Jézus: Ha a ti igazságotok a kegyelem, amit az Istentől kaptok, messze nem több, mint amit a farizeusok és írástudók kapnak az Istentől, akkor nem elég. Az Isten igen-igen nagy kegyelme elegendő az üdvösségre. Az, amit a megváltott embernek adott, amikor bűnét elviseli, megbocsátja, abból megszabadítja. Erről szól Jézus Urunk evangéliuma. Ha Isten, a nagy hitelező, messze jobban nem szeret minket, mint a jóravaló, tiszteletreméltó farizeusokat, akkor szeretete nem elég az üdvösséghez.

Mi ez a kegyelem? Mi Istennek az a szeretete, ami több, mint amit népének adott? Ez a keresztségünk, amiről Pál apostol a Római levelének ebben a 6. fejezetében ír. Istennek ez a kegyelme az, hogy meg vagyunk keresztelve. Mi jelent ez? Mit jelent Istennek ez a kegyelme: a keresztség? Ezt mondja el, amikor arról ír nekünk az apostol, hogy tudni kell, melyik oldalon, kinek az uralma alatt élünk.

Amikor múltkoriban az óvárosi reformátusokkal a hagyományos, szép futballmérkőzés volt a Jubileum parkban, akkor református szurkolótársam, Pál, igen-igen méltatlankodott azon, hogy úgy vélte, a kis létszámban érkezett református csapathoz az erőegyensúly érdekében átállt evangélikusok nem mindegyike harcol elég szintben, lélekkel a saját csapata, azaz a reformátusok oldalán. Talán igaza volt Pálnak. Lehet, hogy az átállt evangélikusok némelyikét a szíve eredeti csapatához húzta, és nem ahhoz, amelyikben játszania kellett. Nem tudom megítélni.

A tanulság számunkra viszont fontos abból a szempontból, amiről az a másik Pál ír itten, a Római levelében, hogy tudni kell: hol a helyünk! Szép dolog, hogyha nem hagyjuk el a gyülekezetünket, és a szívünk odahúz, viszont fontos, hogyha elhagyjuk a kísértőt, a gonoszt, akkor ne húzzon oda vissza a szívünk. Ha a keresztségben Urunk megszabadít bennünket a bűntől, a haláltól, a kárhozattól, akkor fontos, hogy semmi nem köt többé oda bennünket. Ezért biztat olyan szenvedélyesen, hogy egész szíveddel-lelkeddel, testestül-lelkestül szánd oda magadat a jelenlegi Uradnak, mert nem tarthat végig uralma alatt.

Két fontos urat, régi urat említ az apostol Pál, akiknek nem vagyunk az uralma alatt: Nem vagyunk a törvény uralma alatt. Tudniillik Isten nem a mi saját igazságunkat nézi. Nem azt számolja, hogy mennyire megfelelő a jónak, a szépnek, a rendnek az életünk. Hanem az Ő igazságát nézi, a keresztséget. Ezért fontos, és ezért nem a mi döntésünkön múló dolog a keresztség: a megváltás. Krisztus halálát nézi az Isten, amikor mér minket. Krisztusnak a halálát, amelybe bele kereszteltek bennünket. Bele tartozunk a keresztség által.

A másik: Nem vagyunk a bűn uralma alatt. Ez nem tökéletességet jelent, hanem ez is keresztséget jelent. Az életünk, a tetteink és a szavaink Jézus Krisztus nevében történnek és zajlanak. Ezt jelenti, hogy nem vagyunk a bűn uralma alatt. Ha pedig a dolgaink Jézus Krisztus nevében történnek, akkor az Ő szeretetében élünk akkor is, hogyha a magunk hite, ereje, bölcsessége, jósága nem elegendő. De azt az Ő szeretetében élve mindent megáld. - Ezt jelenti, hogy nem vagyunk a bűn uralma alatt.

Összefoglalja az apostol Pál azt a két, egymásnak különösen ellentmondó Igét, amit az oltárnál olvastam fel. Különös dolog az, hogy ezen a vasárnapon Ézsaiás prófétától, akit a költő méltán nevez a „rettentő szavak tudósának” a versében, Ézsaiás prófétától minden idők egyik legkegyelmesebb Igéje hangzott. Jézus Urunktól pedig, a kegyelmes Megváltótól, az a fenyegető jövendölés, hogy ha Isten nem szeret sokkal jobban minket, akkor elpusztulunk. Mi lehet a magyarázata ennek a különös ellentmondásnak?

Ézsaiás próféta, amikor megszólítja népét az Úristen Igéjével, nevében, akkor egy hűtlen, bálványimádó, piszkos népet szólít meg. És elmondja nekik, hogy bizony az ő bűneik, hűtlenségük, feketeségük sodorta őket abba a mélységbe, amiben vannak. És most az Isten mégis kiemeli őket onnan. Onnan, ahová csak a legnagyobb bűnök során jutottak és juthattak el. Kiemeli őket onnan. És habár szemétre valók, annyit érnek, mint egy kupac szemét, mégis - így fogalmaz Ézsaiás - értékeket ad értük és helyettük. Odaadja értük a nagy, erős és értékes népeket, nemzeteket. Kincseket fizet cserébe értük az Ő értéktelen, szemét-népéért.

Erről prófétál Ézsaiás, és ezért olyan különös, ezért olyan megragadó és ezért lett az Isten kegyelmének: a keresztségnek az ősi, ószövetségbeli próféciája ez az Ige, hogy: Megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Ahogyan a keresztségben, úgy Izráel népének az újjászületését, újjáteremtését mondja el.

Isten szeretetének így lesz a Krisztus népe, a megkeresztelt gyülekezet a részese, a címzettje. Ez a mi osztályrészünk. Értéket adott helyettünk az Isten, szemétre való életünkért cserébe kincset fizetett. Most már Őhozzá tartozunk. Semmi sem választhat el Tőle.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Áldott vagy, hogy kifizetted értünk a váltságot, hogy megőriztél bennünket és újjászültél bennünket keresztségünkben. Amikor Igéddel megszólítasz, intesz, biztatsz vagy fájdalmat okozol, nyisd meg a szívünket, hogy ne engedjük el fülünk mellett sem a figyelmeztetést, sem az áldást, sem ígéreteidet, sem azok teljesüléséről szóló híradást. Jézus Urunk szeretete őrizze és kormányozza az életünket egész utunkon. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Kegyelmedben bízva visszük Eléd életünket, mindazt, amire szükségünk van. Tőled kérünk mindennapi kenyeret, ételt az asztalunkra, levegőt, vizet, hűsítő szelet, esőt és napot. Tőled kérünk szeretetet szeretteinktől, szeretetet a szívünkbe azok iránt, akik körülöttünk vannak. Tőled kérünk testvéreket, akikkel közösségben lehetünk Igéd körül. Tőled kérünk jó szót embertársainktól, és jó szót ajkunkra embertársainknak.

Te áldd meg tetteinket, dolgainkat, terveinket, hogy azok a Te szereteted szerint áldássá legyenek. Te áldd meg imádságainkat, hogy azt kérjük, és azt várjuk Tőled, ami a javunkra szól. Te eléd visszük minden dolgunkat. Légy velünk örömeinkben, hogy hálás szívet adjanak nekünk. Légy velünk bánatunkban, hogy Hozzád forduljunk segítségért.

Őrizz meg minket kísértéseink közben, veszélyes útjainkon. Őrizz meg minket, amikor nem tudunk mit mondani testvéreinknek bánatukban. Őrizz meg önhittségtől, felszínességtől, üres szavaktól, gőgtől és indulattól. Áldd meg szavainkat és dolgainkat, hogy a Te Igédet közvetítsék azok felé, akik körülöttünk vannak. Őrizd meg közösségünket, hogy egymást testvérnek lássuk. Meglássuk egymásban azt, akiért Te mindent odaadtál.

Urunk, könyörgünk betegeinkért, gyászolóinkért, csüggedőinkért, magányosainkért. Te adj közösséget, vigasztalást, derűt és jövőt mindannyiunknak. Őrizz meg minket félelemtől és minden gonosztól.

Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 353 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Csak te vagy, Isten, minden bizodalmam, Benned van békém, benned nyugodalmam; Bár minden elhagy ezen a világon, Te vagy világom. - 2. Bárha az élet oly sötét gyakorta, Fényét örömnek zivatar kioltja; Te gyújtasz akkor világot az éjben, Ó, én Reményem! - 3. Kétség, sötétség nincs erőd felettem, Mert híven harcol az Isten érettem. Áthatja szívem csuda erejével, S megtart kezével. - 4. Béketűréssel ő ruház föl s hittel, Élő reménnyel ő áld, ékesít fel; Őbenne bízom, őt el nem veszítem, Vélem az Isten!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

2