2012-05-17

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. május 17.-én, Mennybemenetel ünnepének istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 396 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 11

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe! Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr. Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket! Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg magunkat, szívünket. Nézzünk bele az Ő parancsolatainak tükrébe:

Ezt mondja az Úr :

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram, ne feddj meg haragodban. Add kegyelmedet, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg, mert reszketnek tagjaim és reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereknek Jézus Krisztus által, aki az előtte levő öröm helyett, vállalva a keresztet az Atya Isten jobbjára ült. Az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek, bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk! Egyszülött Fiadat megdicsőítetted, jobbodra ültetted. Kérünk, ne hagyj magunkra bennünket vigasztalás nélkül, hanem add Lelkedet, hogy kísértéseinkben mellénk álljon, a hitben megtartson, é felkészítsen az örök életre

az Úr Jézus Krisztus által, ki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

„És az a hentes, akit Ithakában szült meg az anyja,
s Pallas Athéné zárta szivébe s vezette sokáig,
túlélt mindenkit, s egy időben látta a célt még,
majd a konok dac vitte hol erre, hol arra, de végül
már sehová, bús jószág, ült csak a parton örökké,
s várta az eltévedt nyílvesszőt, mely vele végez.”

Kántor Péter verse ez a látszattal ellentétben, „Görög töredék” a címe, - de kortárs magyar vers.

Igeolvasás:

Elöljáróban olvastam föl Jézus szavai elé, amely most, a mai nap, Mennybemenetel napjának evangéliumi Igéjében János evangéliuma 14. fejezetében az első 12 versben olvasható:

Jézus Urunk halála előtt ezeket mondta tanítványainak:

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” Tamás erre így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.” Fülöp így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom: az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van: ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.”

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbat is tesz. Mert én az Atyához megyek.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Most csak két mondat, kedves Testvérek, amit Jézus szeretete a lelkünkre köt. Ezt szeretném elmondani, kiemelni nektek Két mondat, ami Jézus szeretetét felragyogtatja nekünk: „Ne nyugtalankodjék a szívetek” és „Elmegyek helyet készíteni számotokra”.

Vajon, mért lenne nyugtalan a szívünk? Nyugtalan a szívünk? Ha nyugtalan, akkor vajon amiatt nyugtalan a szívünk, hogy az Atya Istenhez megyünk-e vagy sem? - Vagy más ok miatt nyugtalan.

A görögös-versben szereplő hentes most legyen példánk. Még egyszer elolvasom a verset, figyeljétek meg:

„És az a hentes, akit Ithakában szült meg az anyja,
s Pallas Athéné zárta szivébe s vezette sokáig,
túlélt mindenkit, s egy időben látta a célt még,
majd a konok dac vitte hol erre, hol arra, de végül
már sehová, bús jószág, ült csak a parton örökké,
s várta az eltévedt nyílvesszőt, mely vele végez.”

Szóval, ez a versbeli hentes példázta nekünk most, hogy a nyugtalanság oka nem pusztán az elmenetelünk, - merthogy azt az embert látja, akit a hosszú élet nem tett boldoggá. Mert már csak a halált várta. Legyen már vége végre.

Jézus nem erről az elmenetelről beszél, - amit vár, hogy már vége legyen, Péter. A nyugtalanság, ami miatt a szívünk nyugtalan, - végső soron persze mindig találunk valami okot nyugtalanságra, de végső soron inkább az -, hogy van értelme az életünknek? És számíthatunk-e szeretetre az Istentől? Jézus olyan elmenetelről beszél, és az, - hogy Ő itt hagyta a tanítványait, akik pedig addig látták Őt, és ezért elmondhatták magukról, amit addig csak Mózes, de ő is csak félig-meddig látta az URat; szóval -, amiért eltűnt a tanítványai szeme elől, és tovább nem látták, - az azért volt, amit itt megígért: helyet készít. Helyet készít Jézus nekünk. - Azért különös dolog ez. Ha helyet készíteni ment el Jézus, akkor az azt jelenti, hogy nem volt elég hely számunkra az Istennél - ugye? Azért kellett helyet csinálnia?

Most itt van elég hely a templomban. Befértünk. Még kicsit többen is beférnénk. Még ha itt lennénk négyszer ennyien, még akkor is beférnénk, nem lenne szükség arra, hogy helyet készítsünk az érkezők számára. De mondjunk azok a dolgok, melyeket a Jókai utcai templomból elhoztunk, hogy ott ne legyenek útban az építkezéshez, azokat mind ide raktuk volna be, akkor valószínű, hogy nem lenne elég hely számunkra. Akkor valahogy helyet kellene csinálni, mert nem férnénk be. Túl sok minden lenne itt, ami elveszi a helyet. Ugyanakkor, ha ugyanígy lenne a templom, ahogy most van, de mondjuk mindannyian autóvak akarnánk bejönni ide, akkor is azt mondanánk, hogy nincs elég hely, és helyet kell csinálni itt a templomban, hogy beférjünk. Akkor is azt mondanánk, hogy kevés a hely.

Nos, Jézus, amikor ezeket mondja, mondta a tanítványainak, vajon milyen értelemben, melyik értelemben értette? Helyet készít számunkra, mert ott, az Ő országában kevés hely van, vagy helyet készít a számunkra, mert nekünk túl sok helyre van szükségünk? Mivel azt is mondja, hogy „sok hely van nálam, ne nyugtalankodjék a szívetek” - azt mondja tanítványainak, „az én Atyám házában sok hely van”, - hogyha ezt mondja, akkor talán világos, hogy ezúttal az utóbbi lehetőségre gondolt. Nem az Ő országa túl szűkös, hanem mi vagyunk túl terjedelmesek, hogy oda beférjünk.

Szeretetének különös megnyilatkozása ez. Bár a mi bűneink választanak el bennünket az otthontól, mégis Ő az, aki elmegy, hogy kicsit összébb pakoljon, hogy mégis beférjünk. Bár mi érkezünk teljesen felesleges csomagokkal, életünk sok nyavalyájával, mégis nem kiáll elénk a mennyország kapujába, és azt mondja: Á, á! Tessék lepakolni, összébb húzni magatokat, megszorítani a nadrágszíjat, és akkor bejöhettek - hanem Ő gondoskodik arról, hogy előfeltételek nélkül, megszorító intézkedések nélkül, mindenestül befogadhasson bennünket.

„Elmegyek helyet készíteni”. - Különös dolog, hogy Jézusnak ezt a szavát Egyházunk Igeválasztó Bizottsága Mennybemenetel napjára választotta, és nem Nagypéntek napjára. De hát most már így van. - Jézus, amikor eltűnt a tanítványai szeme elől, akkor ezt azért tette, hogy láthatóvá tegye számunkra: bizony, amit Ő tett, az Ő szenvedése és halála, - az nem más, mint elment, hogy helyet készítsen nekünk az otthonában.

Ha nem látjuk az Atyát, akkor csak gondoljunk erre nyugodtan. Csak ezért ment el!

Imádkozzunk:

Édes Urunk! Tudjuk, hogy szeretetedből teszel mindent. Add nekünk szereteted melegét, hogy ne csüggedjünk el, és ne érezzük azt: magunk vagyunk, itt a pusztában, hiszen hazaviszel minket e pusztán keresztül. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Úrvacsora

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki legyőzte a halált, és jobbodra ült, hogy mennyen és Földön Ő uralkodjék. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, és áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Békesség néktek! Ez Jézus Urunk teste, megtöretett értünk bűneink bocsánatáért. Vegyétek és egyétek! Ez az élet kenyere, amely a mennyből szállt alá. Krisztus Urunk szent és drága teste ez, amely értünk töretett meg, hogy el ne veszünk. Ámen.

Íme, Jézus Krisztus vére. Annak az új szövetségnek a vére ez, amely kiömlött a Golgotán bűneink bocsánatára, örök életünk reménységére. Igyátok örömmel, hittel és reménységgel. Ez Jézus Krisztus vére, amelyet Ő odaadott a világ életéért, bűneink bocsánatáért. Ámen.

Krisztus teste, vére tartson és őrizzen meg bennünket Isten szeretetében, Krisztussal való egységünkben, az örök élet reménységével. Menjetek el békével és örömmel. Ámen.

Adjunk hálát Istennek, és dicsérjük nevét:

Jó Istenünk! Áldunk Téged, hogy nekünk örömet, békességet és életet ajándékoztál Krisztus Urunk által, az Ő megtöretett teste és kiontatott vére által. Kérünk, őrizz meg bennünket a Veled való közösségben, hogy életünk, utunk minden napján a Te gyermekeidként, a Te országodban, a tieidként éljünk békességben, boldogságban, nem hiányt szenvedve semmiben, ami az örök életünkhöz kell. Jézusért kérünk Téged. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el és hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5