2012-03-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 5. vasárnapja (Judica) istentiszteletén, 2012. március 25.-én Schermann Gábor lelkész és Dömök Krisztina 4. éves teológushallgató igehirdetésbeni szolgálatával.*

Kezdő ének: 191 (Latin himnusz után [Salve, mundi salutare]. - Nagyszombat 1651)

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek; Mert így gyógyulást reménylek. Moss meg szent véredben, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját, kínra ne adj, Sőt ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben, ments meg az alattomos és álnok emberektől! Te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el? Ellenségeim szorongatása miatt meddig kell kétségbe esnem? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékodba, hadd járuljak Isten oltárához!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben, ments meg az alattomos és álnok emberektől!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim az Úrban! Most, amikor Isten házába jöttünk, vizsgáljuk meg a szívünket, életünket Isten törvényének tükrében. Hallgassuk meg az Ő parancsolatait: :

Ezt mondja az Úr :

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja nekünk: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik ellened vétettek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Hittel forduljunk most Istenhez kérve az Ő irgalmát:

Uram! Add tudtomra, értesd meg velem életem végét. Hadd ébredjek rá múlandó voltomra. Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség Előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát, mit várhatok, Uram? Benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat. Figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és vére árán megszabadított bűneinkből. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte minden bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk! Jézus útja a Te utad felénk, mely ennek a világnak az igazságtalanságain és szenvedésein át vezetett Hozzád. Áldj meg bennünket, hogy rátaláljunk erre az útra. Erősíts meg bennünket, hogy járhassunk is rajta a Szentlélek erejével. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szavát olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnap, Böjt 5. vasárnapja Ószövetségben megírt igéje Mózes 1. könyve 22. fejezetéből szól hozzánk:

Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el a Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.

A harmadik napon fölemelte a tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való való bárány? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad tőlem meg a fiadat, a te egyetlenedet.

Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.

És így szól hozzánk a mai vasárnap evangéliumbeli Igéje. János evangéliuma 8. fejezetének a 46. versétől kezdve:

Jézus ezeket mondta:

„Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.

Azután így szóltak hozzá a zsidók: „Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?” Jézus így válaszolt: „Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” A zsidók ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igéimet, az nem ízleli meg a halált soha. Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna; az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat, meg is látta, és örült is.” A zsidók erre azt mondták neki: „Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 390 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Áldlak, Jézus, hű barátom, Halálomig elkísérsz. Biztató karod ha látom, El nem csüggeszt semmi vész. Hogyha halványul reményem, Bujdosom nehéz ösvényen, Pártfogóm te légy, Uram, Napvilág a borúban. - 2. Te vezérelsz Istenemhez, Óvod bűntől lelkemet. Intesz: míg az óra kedvez, Hűséggel kövesselek! Ha a világ tőled elvon, Gyámolíts a nehéz harcon, Adj elmémbe tiszta fényt, Éljek tetszésed szerént! - 3. Áldd meg, édes üdvözítőm, Földi vándorlásomat! Fájdalmamban légy enyhítőm: Meggyógyulok általad. Légy erőm a küszködésben, Folyton fénylő példaképem! Áraszd rám Szentlelkedet, Taníts szenvednem veled. - 4. Ha leszállott éltem napja, Téged hívlak, Mesterem; Te juttatsz boldog révpartra, Hol nincs bú, nincs gyötrelem. Ó, töröld el minden vétkem, Jézus, ki meghaltál értem! Add meg vágyó lelkemnek A te békességedet!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úrjézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassa meg a keresztyén Gyülekezet a mai vasárnapnak, Judica vasárnapjának kijelölt igehirdetési alapigéjét, amelyet megírva találunk a Zsidókhoz írt levélben, annak is a 7. fejezetében a 24. verstől a 27. versig a következőképpen:

Ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, miután ő mindenkor él, hogy esedezzék értünk.

Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülöníttetett, és aki magasabbra jutott az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul

Urunk, szentelj meg minket a te Igéddel, mert a te Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Engedjék meg, hogy elmeséljek röviden egy személyes történetet. Sok-sok éven keresztül velünk élt a Dédanyám. Ő már 70 éves volt akkor, amikor én megszülettem, és végigkísérte egész gyerekkoromat. Végigkísérte az ifjúságomat és az egyetemi éveim nagy részét. De már lassan egy éve lesz, amikor utolsó útjára kísértük örök hazájába. Nem könnyű ilyenkor feldolgozni a szeretett személy elvesztését. De én is ráébredtem, hogyan kell őt elengedni. Mert neki már az Atya karjaiban, a mennyországban van helye. Ráadásul sok mindent hagyott maga után, ami nemcsak egy tárgy, mondjuk egy posztócipő, amit most is előszeretettel hordunk a Húgommal, - hanem az ő személyének az emléke. Az ő szeretetteljes pillanatai, az, hogy velünk élt, és sokszor példát mutatott. Sokszor csak egy-egy történettel, beavatott minket a régmúltba, és elmondta tapasztalatait, hogy mit csináljunk, és mit ne csináljunk - mert az rossz. Egyszerűen azzal adott, hogy élt. És életének néha vicces, de mégis csodálatos pillanatai maradtak meg számunkra.

Most Böjt 5. vasárnapján gyülekeztünk össze Isten hajlékába, amikor már szinte azt érezzük, hogy Jeruzsálem kapujában vagyunk Jézussal együtt, hiszen egy hét múlva itt van Virágvasárnap, az ünnepélyes jézusi bevonulás. És aztán jól tudjuk, hogy következik a gyászos nap, Nagypéntek, és az, hogy mi fog történni harmadnap, - életünk csodálatos titkát rejti magába.

A mai vasárnapunk mindenképpen előremutat. Az Ítélet-vasárnapja mégis az öröklét vasárnapja is. Megmutatja nekünk, hogyan is kell élnünk, és a böjti időszak csodálatos pillanatai is azt éreztetik számunkra: Kivel is kell együtt élnünk? - A csendes, sokszor szomorúsággal teli időszakból vezet ki ez a vasárnap, amiben már több mint egy hónapja benne vagyunk.

Böjt 1. vasárnapján szintén a Főpapról hallhattunk az igehirdetésben, aki igenis meg tud indulni erőtlenségeinken. Aki ül a kegyelem székében, és éppen ezért bizalommal fordulhatunk Hozzá. - Aztán következett a 2. böjti vasárnap, Pál és az ő efezusi búcsúbeszéde. És Pál - jól tudjuk, hogy - egész életében ezt az egyetlen Főpapot hirdeti számunkra, akinek nevét még az élete árán is megvédené. - Hiszen Jézus Krisztus sem kímélte magát, amikor olyan alázatos volt, mint egy kis bárányka, - ahogy a Jelenések könyvében Böjt 3. vasárnapján olvashatunk -, aki annyira megalázta magát, hogy meghalt, és aztán felemeltetett Báránykából oroszlánná. Az Isten jobbjára ült, hogy uralkodjék a földön és mennyen. - És egy hete, Böjt 4. vasárnapján, ismét előkerült Pál, aki azt mondja, hiába esett az ember nagy bűnbe a kezdetek-kezdetén, - a kegyelem még annál is nagyobb lesz.

Kedves Testvéreim, így érkeztünk meg mai vasárnapunk öröméhez, hogy ráébredjünk, kivel kell együtt élnünk, kinek az élete követendő a számunkra?

Ahogy Böjt kezdetén is hallhattuk, itt áll előttünk teljes díszében az egyetlen igazi Főpap, akiről tudjuk, hogy nincs Nála hatalmasabb, nincs Nála méltóbb. Aki éppen ezért hozzánk is annyira irgalmas, aki értünk cselekedte meg szörnyű kálváriáját. - Igen, csodálatos nagy szavak ezek, mindig ámulatba ejthetnek minket, de kell, hogy eljussunk odáig, hogy fel tudjuk fogni, milyen nagy, a valóságos földi életünket is érintő, megmozgató, megváltoztató dolog is az, amiről ezek az igeversek is beszélnek.

Áttekintettük egymás után a böjti vasárnapokat, és azt gondolom, hogy ez a 40 nap segít magunkat is, a mi lelkünket is megvizsgálni. Jézus Krisztus nélkül lehetetlen lenne ezt a lelki vizsgálatot elvégezni. Ezért most egy izgalmas kalandra hívnám a Testvéreket, és áttekinthetjük együtt Jézus Krisztusunk életét. Születésétől a haláláig, és még azon is túl, az örökkévalóságig.

Honnan jött? Ki is Ő valójában? Mért van olyan nagy jelentősége, hogy a földi életet köztünk élte, hogyha már mindenek előtt létezett? És azért jött erre a Földre, hogy megmutassa, mindenkor, minden körülmények között olyan közel akar lenni hozzánk, mint mi a másik emberhez. Mi, ahogy most itt ülünk a padban egymás mellett, olyan közel járt hozzánk az Úr Jézus Krisztus, ugyanúgy átölel erőtlenségeinken, mint ahogy mi, magunk szenvedünk azok miatt.

Emberi anyától született. Felnevelkedett egy család közösségében, és aztán 30 éves kora után állt az emberek elé. - Sokat gondolkozom, hogy vajon Ő is átment-e azokon a nehézségeken, azokon a gyerekkori vagy ifjúkori dolgokon, mint amiken minden átlagos ember átmegy? Élte-e ezt az átlagosnak mondható életet? - Azt gondolom, igen. Bizonyosan ugyanúgy gyönyörködhetett a Föld csodálatos dolgaiban, a naplementékben, a csorgó patakokban és az emberekkel való közösségben. És azt gondolom, ez a fajta emberség, ezek az érzelmek akkor se vesztek ki Belőle, amikor elhívta tanítványait, és beszélt az emberekhez. Minden egyes cselekedete ezért is példa. Ezért természetes momentum a mi életünkre nézve is. Hatalmas ajándék, hogy a tökéletes Isten az erőtlen ember világába leköltözött.

Hiszem, hogy Jézus egy, mai értelemben vett lelki vezető is lehetett akkoriban - és most is. Egy lelkipásztor. Nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen örökséget hozott ezzel, hogy hús-vér valójában volt lelki vezetőnk. Ha csak azt nézzük, hogy milyen erős érzelmekkel indulhatott el Jeruzsálem felé, amikor tudta, hogy hova halad, tudta, hogy értünk megy a nagy áldozat felé.

Milyen a mi igazi Főpapunk? Miért olyan nagy dolog, hogy Ő legyen életünk vezetője? Lukács evangéliumában van leírva egy érdekes történet, címe: Jézust nem fogadják be egy samáriai faluba. Mindent elmond a cím a történetről, mégis már a szöveg elején, rögtön így kezdi: Amikor közeledett felemeltetésének ideje elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe.

Felemeltetésének ideje. Tudta tehát, hogy hova megy; tudta, hogy fel fog emeltetni, és hogy az emberek megmentéséért indul ez a harc. Mi voltunk a középpontban. Tudta, hogy meg fogunk szabadulni a gonosztól, a sok rossztól, ami bennünk van - ha Ő ezt megcselekszi. Emberként áldozatul adta magát, és Istenként megmentett bennünket. Krisztus az egyetlen, aki túlélte a halált, és Vele együtt mi is túléljük. Olyan magasztos dolgot tett értünk, amiről azt mondanánk: nem méltó hozzánk, hogy jövünk mi ehhez!? - Jézus miattunk tette, és köztünk van most is, ahogy köztünk volt emberéletében is. Most is érezhetjük, ahogy mellénk áll a porban, ahogy vigaszt nyújt a csüggedésben. Így mi is tisztává válhatunk Általa.

Azt gondolom, hogy így láthatunk bele az örökkévalóságba, ahonnan Ő is jött, ha földi életét is szemléljük. Mert ha nem látjuk is most Őt, magát, biztos, hogy Ő megkeres bennünket, és mi érezhetjük Őt újra és újra. Bármikor, bármilyen időben éljünk is a Földön, van itt igazi Főpapunk, akire felnézhetünk. Mi láttuk, hittünk Benne, és most érezzük, hogy majd egyszer színről-színre látni fogjuk.

Ilyen Főpap illett hozzánk, aki Isten, és éppen ezért emberséges. Szeretetteljes volta miatt volt képes minket megváltani. Beteljesedett, célhoz vezető az Ő példamutató viselkedése. Ő maga az igazi élet, a nagybetűs ÉLET. Igazi életcélunk keresésében jobb, ha kicsit megállunk, és felnézünk erre, az igazi példaképre. És aztán meg is tudjuk látni. Fel tudjuk emelni a tekintetünket az Ő szent keresztjére, ami nekünk az örökké életet hozta.

Számomra nagy jelentőséggel bír. Nem hiába tanulok lelkésznek. Bizonyára nagy ösztönzés volt számomra dédanyám hite és élete. Ezt kaptam tőle örökségbe. De azt is tudom, hogy ő ebben csak egy eszköz volt, hogy megláthassam, ő is kitől örökölte a szívébe a nyilatkozó, csodálatos szeretetet. Nem mástól, mint Jézus Krisztustól, az igazi embertől és igazi Istentől, aki meg tud indulni erőtlenségeinken.

Azt szeretném mondani kedves Gyülekezetnek, hogy lépjünk együtt arra az útra ezen a böjti megállón, ahol Krisztus kezét lehet megfogni. Az Ő jobbja mellett lehet haladni, hogy elvezessen bennünket keresztje üdvözítő szeretetére. Hogy együtt haladjunk Vele és felebarátainkkal az egyetlen, örök élethez való úton, - és ez nem más, mint hordozni a keresztet.

Húsvét ünnepe közeleg. Elindult már Jézus lassan Jeruzsálem felé, és csak várja, hogy tárt szíveket találjon, hogy minél több életet megmentsen, amikor harmadnapon győz a halál felett. Ahogy Túrmezei Erzsébet írja Énekes Könyvünk 356.

énekében: „Megyek, amerre utam kijelölted, Úgy hív, úgy vár a szent atyai ház. Igen, Atyám, mert így kedves előtted. A lelkem békén, csendben rád vigyáz.”

Imádkozzunk:

Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy érezhetjük, hogy most is itt vagy közöttünk. Köszönjük, hogy beülsz velünk a templompadokba. Köszönjük azt, hogy lejöttél a Földre közénk, hogy megváltottál bennünket bűneinktől. Köszönjük ezt az örökséget. Add, hogy méltóképpen vihessük tovább a Te szeretetedet. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Szívünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 356 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 13

1. Igen, Atyám, mert így kedves előtted, Öröm vagy bánat ér, akármi gyász, Kezed megáld mosolyt, borút vagy könnyet, S a lelkem békén, csendben rád vigyáz. - 2. Igen, Atyám, ha hű karod vezérel, S közeleg fényivel a messzi cél, Kísértés, támadás viharszelével Pokol hatalma is feléd segél. - 3. Igen, Atyám, ó, mindenen keresztül! Igen, Atyám, ború vagy fényözön Tetőled száll rám, atyai kezedből, A földön másban nem gyönyörködöm. - 4. Igen, Atyám, az évek úgy sietnek, Számuk kiméri hűséges kezed, S te társz kaput megfáradt gyermekednek, A boldog óra ha elérkezett. - 5. Megyek, amerre utam kijelölted, Úgy hív, úgy vár a szent atyai ház. Igen, Atyám, mert így kedves előtted. A lelkem békén, csendben rád vigyáz.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd bennünk a hitet, tarts meg békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Viseld gondját a Mogyorósi családnak, hogy megálljanak a hitben, megerősödjenek a Krisztusban, és úgy járják útjukat, ami még itt a Földön van, hogy Beléd vessék bizalmukat teljes szívvel. Engedd meg, hogy elment szeretteinket igaz hittel tegyük le a kezedbe, hogy hálát adjunk mindazért, amit rajtuk keresztül adtál. Irgalmaddal légy velünk, hogy Téged dicsérjünk és Benned bízzunk. Emlékezz meg szolgálattevőidről, azokról, akik készülnek a lelkészi hivatásra, azokról, akik tanítják, felkészítik őket. Viselj gondot gyülekezeteink, közösségeinek lelki vezetőire, tisztségviselőire, presbitereire. Adj bölcsességet, testvéri közösséget, jó akaratot, egymás iránti megbecsülést néped körében, hogy Igéd adja a táplálékot, útmutatást, erőt, bizalmat, bölcsességet. És egymás iránti megbecsülésben és tiszteletben együtt tudjunk dolgozni, szolgálni, nevedet dicsérni, Terád várni, Tebenned örvendezni. Hiszen Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, bizalommal, örömmel Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 394 (73. zsoltár. Scholtz László sz. 1911)

1. Mindenkor veled vagyok, Jézus Krisztus, én Megváltóm! Csak tenálad maradok itten és túl a halálon. Mert te fogod jobb kezem, Amíg célhoz érkezem. - 2. Te tanácsolsz engemet, És igazgatsz Szentlelkeddel. Hogyha Szentlelked vezet, Megküzdök a fergeteggel! Egykor véget ér a harc: Dicsőségre elragadsz. - 3. Föltekintve kérdezem: Kicsodám van az egekben? Szemem földre szegezem: Ki méltóbb, hogy őt szeressem? Te vagy egyetlen öröm - Másban nem gyönyörködöm. - 4. Bárha elfogyatkozik Testem, szívem - a sír várja, Mind ez utolsó napig Te vagy szívem kősziklája! És örökségem te vagy. Üdvözítőm, ó, ne hagyj! - 5. Mint virágnak a tavasz, Oly jó nékem közelséged. Ki nélküled, hervad az, S örök kárhozatra ébred. De én mindenkor veled Élek örök életet!

2. ének: 42 (IV. századi himnusz [Te Deum laudamus] nyomán Frantz Ignác 1719-1790, osztrák - Bécs 1774)

1. Áldunk téged, Istenünk, És csodáljuk égi erőd. Ég, föld rólad szól nekünk, Térdre hullunk színed előtt. Mert te mindig szent és nagy, Változatlan egy Úr vagy. - 2. Minden élő téged áld. Angyalének szárnyal feléd. Minden kérub és szeráf Néked mondja dicséretét. Néked hódol, rád tekint. „Szent, szent, szent!” - azt zengi mind. - 3. Téged áldunk, Istenünk, Téged dicsér szolgálatunk. Életünk tiéd legyen! Hálát mondjon minden napunk! Bűntől, bajtól védj te meg! Áldd meg, óvd meg népedet! - 4. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk, Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!

3. ének: 308 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Készítsd magad, kedves lélek, Hit legyen szent ékességed. Rakd le bűnöd súlyos terhét, Imádd Megváltód kegyelmét! Nézd, ma üdvözítő Urad Szent asztalához hívogat. Irgalmasan hozzád száll ma, Ki az ég és föld Királya. - 2. Mint jegyese, égő vággyal, Siess hozzá buzgósággal! Amit soha ész nem ér fel, Megkínál nagy kegyelmével; Zörget, és karját kitárja, Felelj hálával szavára: Édes Jézus, térj be hozzám, Bűnöm bocsánatát hozván! - 3. Ó, Istennek nagy csodája! Lelkem álmélkodva áldja Kegyelmednek magasságát, Mérhetetlen gazdagságát: Hogy a Krisztus teste, vére Annyi népnek lett üdvére. Titokzatos szent eledel, Mely a lelket üdíti fel. - 4. Jézus, napja életemnek, Jézus, fénye örömömnek, Jézus, szívem orvossága, Lelkem éltető világa! Ím asztalodhoz járulok, Színed előtt leborulok Lelkemnek üdvösségére, Nevednek dicsőségére. - 5. Te, ki minket úgy szerettél, Hogy a mennyből földre jöttél, Kész voltál meghalni értünk, Hogy megváltva újra éljünk: Kínos keresztre jutottál, Bűnösökért vért ontottál, Segíts erről emlékeznünk, Az ó-embert levetkeznünk. - 6. Jézus, életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere, Táplálj, üdíts vacsoráddal, Vegyem méltó háladással! Érezzem ez eledelben, Hogy kegyelmed véghetetlen! Mennyben is majd áldva téged, Lehessek a te vendéged!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, és adjunk hálát Neki. Imádkozzunk:

Áldunk Téged, jó Istenünk, mert megajándékoztál bennünket szavaddal a Veled való közösségben. Ne hagyj el minket, maradj velünk, járj velünk, vezess bennünket, hogy tieid legyünk, és a Te utaidat járjuk. El ne veszítsük szívünkből, hitünkből szavadat, amellyel biztatsz, megerősítesz és megtartasz bennünket minden kísértésünkben. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6