2012-01-22

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepe után 3. vasárnap istentiszteletén, 2012. január 22.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 384 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn) - Liturgia: 2

1. Mily boldog, aki Jézusban, Mint hatalmas barátban És irgalmas Megváltóban Bízik mindenkor bátran! Nincs hívebb barát, Nem hagy el. Nincs senki hozzánk oly közel. Ha öröm ér, ha bánat. - 2. Sem vidám örömünnepen, Sem csendes betegágyon Nem kerül el. Megkönyörül Mindig a hozzá vágyón. Ő gyötrő, fájó gyászban is És menyegzői házban is Belép a hívó szóra. - 3. Hű szíve csupa irgalom És érző, meleg részvét. Ha ínséget lát valahol, Szent szeme szánva néz szét. Ki mennynek, földnek parancsol, A legkisebbhez úgy hajol, Mint édestestvéréhez. - 4. Víg énekszóval áldjuk mind A velünk érzőt, hívet. Ki névre, rangra nem tekint, Csak egyet néz: a szívet; S bár örök, égi fényben él, Mint jóbarát, jön és betér Ahhoz, ki hívja, várja.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy a szeretete irántunk, és hűsége örökké megmarad!

Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, szabadíts meg, mert benned bízom! Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! Hallgasd meg, Uram, imádságomat, és figyelj könyörgésemre! A nyomorúság idején hozzád kiáltok, és te meghallgatsz engem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy a szeretete irántunk, és hűsége örökké megmarad!

Liturgia: Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, és vigyük elé a bűnünket, kérve az Ő irgalmát:

Uram, Te hűséges vagy azok iránt, akik szeretnek. Mi vétkeztünk és eltértünk parancsolataidtól, mert nem hallgattunk szolgáidra, akik a Te nevedben szóltak hozzánk. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell, mert a mi vétkeink miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg mégis, Istenünk, imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre

az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Uram Jézus, én imádságomra, Hajolj hozzám én kiáltásomra; Kérésemet kegyelmesen fogadd, Ne tekintsed méltatlan voltomat.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által. Akiben az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat.

Liturgia: Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, nekünk sejtelmünk sem lehet a Te lehetőségeidről, kegyelmed gazdagságáról. Hozzád jövünk, mert erőre szorulunk. Ajándékozd nekünk bátorságodat, amely aggodalmainkat legyőzi, fantáziát, amely szárnyakat ad álmainknak, hadd érezzük meg, mi elevenít meg bennünket, és mi élteti a teremtettséget. Benned reménykedünk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Isten mai vasárnapra rendelt Igéjét olvasom. Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap levélbeli Igéje Pál apostol Rómába írt levelének a 12. fejezet 17. versétől kezdve így szól hozzánk:

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek”, így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia, mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.

Így szól hozzánk a mai vasárnap evangélium Igéje Máté evangéliuma 8. fejezetéből:

Amikor Jézus lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla. Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”

Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.” De a százados ezt felelte rá: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! - és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „ Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában .

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 436 (Heermann János 1585-1647, német - Fritzsch A. XVII. sz.)

1. Isten, ó, szent Isten, Te minden jó forrása, Ki nélkül semmi sincs, Mi életünk megáldja: Adj nékem ép testet, Ép elmét, jó szívet, Melyet ékesítsen Jó lelkiismeret! - 2. Kísérje békesség, Barátság a munkámat, De igazságodtól Semmiért el ne álljak! Mohóság, rút önzés Ne dúlja lelkemet, Múló javakkal is Hadd szolgáljak neked! - 3.Beszédem mindenkor Tiszta és igaz legyen, Hiábavaló szó Hogy számból ki ne menjen! Ahol csak szólnom kell Hűséggel másokért, Szavamba adj erőt: Szentlelked erejét! - 4. Ha sorsom mostoha, Kétségbe sose essem, Ha rajtam a kereszt, Add, hogy bátran viseljem! A gonosz erején Jóval hadd győzzek én, Tanácsoddal vezess Utamnak éjjelén! - 5. Segíts, hadd végezzem Minden dolgom serényen, Készséges szolgaként, Amit csak rendelsz nékem! Amit te jónak látsz, Hadd tegyem meg azt itt - Kegyelmed kísérjen Az örökéletig!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvének a 61. fejezetéből szól hozzánk:

Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam,

mert felkent engem az ÚR.

Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak,

bekötözzem a megtört szíveket,

szabadulást hirdessek a foglyoknak,

és szabadulást a megkötözötteknek.

Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét,

Istenünk bosszúállásának napját,

vigasztalok minden gyászolót.

Mert én, az ÚR, szeretem az igazságot,

gyűlölöm a rablást és az álnokságot.

Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát,

és örök szövetséget kötök velük.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Mi azt mondjuk, hogy Isten szeret. Szeret minket, mert élünk; mert van egészségünk; mert vannak szeretteink, mert megérkezünk útjainkról, mert eljutunk az Isten házába; mert erőt kapunk fáradságos életünkhöz; mert megvédett már minket annyi veszedelemben. Pedig - bár ezeket mi mondjuk - ez annyira elmélet, túlságosan elmélet, mert az életünk elfogy, az egészségünk megromlik, a szeretteink elmennek, az erőnk alábbhagy, az útjainkról gyakran nem érkezünk vissza, a ránk bízottakról gyakran nem tudunk jól gondot viselni, a veszedelem bármikor elér. - Akkor szeret az Isten?

Hogy ne kelljen nemet mondani, ezeket a dolgokat is szépen betesszük egy másik fiókba, egy hosszú sorba, az Isten ígéreteinek a sorába. És azt mondjuk rájuk, hogy a jövőben, majd a jövőben, biztosan beteljesíti ezeket, és várjuk azt a jövőt. És vajon, akik a maguk által legalábbis szentnek tartott célokra valaha is az életüket áldozták tudatosan, miért tették? Jövőben megvalósuló örömökért adták oda az életüket? Aligha. Mert nekik abban a jövőben, ha el is jött, már nem volt részük. - Akik a hitüket meg nem tagadva, lemondtak az életükről, mentek nyugodtan, mosolyogva az oroszlánok szájába, az inkvizíció elé, gályára, az üldözésbe - miért tették? Várták, hogy eljön egy jobb kor, amikor szabadok és boldogok lesznek? Így húzza ki őket Isten az oroszlán szájából? Nem. - Nem jövőbeli jutalomért tették. Még csak nem is azért tették, hogy majd az örökkévalóságban kárpótlást kapjanak Istentől, rehabilitációt és jegyeket, amit beválthatnak valahol kárpótlási jegyként. Nem. - Akik az életüket adták valaha is az Isten Igéjéért, vagy bármi, általuk szentnek tartott célért - a maguk lelkiismerete miatt tették. Mert ők úgy tudták az életüket a helyén. Mert nekik így volt rendben a szívük. Egyszerűen ezért tették.

És így a szabadítás próféciája, amit Ézsaiás hirdet, úgy gondolom, különös értelmet kap. Azt az értelmet, hogy az Isten áldása, szabadítása, üdvössége a Vele való közösségben teljesül. Nem külső eseményben.

Názáretben, az ottani zsinagógában, Jézus meghirdette Isten szabadításának a megvalósulását. A hegyről lejőve, meg Kapernaum városában, illusztrálta azt. Illusztrálta azt, hogy Őnála, Ővele áldás van. Nélküle nincs! Illusztrálta azt, hogy a Vele való közösségben áldásban van részünk - jóban-rosszban. Nélküle pedig elveszettek vagyunk - jóban-rosszban. Ezért, bár szívem szerint nagyon-nagyon szívesen hirdetném Ézsaiás próféciáját mai magyar népünknek: megkötözötteknek, kisemmizetteknek, a foglyoknak és azoknak, akik nem kapják meg életük bérét, - de tudom, hogy sokaknak népünkből átverés lenne, mert hiányzik az ígéret valóságának és teljesülésének az elengedhetetlen záloga: egy Jézus Krisztussal való közösség.

A szerdai ökumenikus beszélgetés bibliaóráján a Kodály-téri református teremben ez volt az Igéje, az alapigéje az estének, amit a Római levélből Pál apostoltól fölolvastam. Az volt a téma: Te győzd le a rosszat a jóval. És ott nagyon-nagyon bölcs példákat, életpéldákat hallhattak, akik ott voltak. A megszólalók elmondták az életük példáit arra, hogy a jó Isten hogyan győzött velük a rossz fölött. Az ő életük: a bajban és a betegségben. Elmondták a megszólalók, hogy a jó Isten a rosszon való diadalt nem azzal adta, hogy legyőzték a betegséget, hanem azzal adta, hogy megmaradtak a rossz támadása közepette is a jóban, Jézussal való közösségben. Nem sodorta el őket a rossz.

Hátha a szó, az Ige ilyen konkrét, konkréttá tette Jézus názáreti beszédében, amikor ezt idézte, felolvasta, meg áldást adó mozdulataiban, szavaiban, - akkor a hitünk sem lehet kevésbé konkrét, a hitünk sem lehet álmokat kergető. Hogy akinek örömhírt visznek, az örül. Akinek meggyógyul a megtört szíve, az nem-megtört szívvel jár-kel tovább. A foglyok, akiket szabadon bocsátanak, nem üldögélnek a börtönükben tovább. A megvigasztalt gyászoló nem gyászol. Hát akkor?

Hát akkor: Jézust, az áldásnak, Isten szeretetének forrását kell keresnünk, mert ezek a dolgok csak akkor történhetnek meg velünk. Őt kell keresnünk olvasva a szavát és kutatva Őt. Keresve, hogy ki Ő, és mit mond, és hova tervez Vele együtt. Kérnünk kell Őt, hogy egyre jobban mutassa meg önmagát nekünk. Azt, hogy mi kik vagyunk, mi hibádzik, mit ad, hova visz Ő.

Imádkozzunk:

Atyánk! Minden lehetséges Nálad. Szereteted mindenható. Adj nekünk szívet, Tőled valót, mellyel szeretni tudunk Téged Jézus Urunk által. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Vigyük Isten elé az életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Neked adunk hálát mindazért, amivel megáldod az életünket, amivel Magadhoz vonsz, fölemelsz bennünket. Hálát adunk Igédért, a Veled való naponkénti közösségért, megszólító szavadért, amellyel végigkíséred életünket. Hálát adunk az örömökért, áldásokért, amelyekkel megörvendeztetsz bennünket, teljesebbé teszed az életünket, örömmel gazdagítod az utunkat. Hálát adunk Neked a göröngyökért, buktatókért, táblákért, falakért, amelyeket Te állítasz elénk, hogy általuk figyelmeztess, vezérelj, észhez téríts bennünket. Tudjuk, Urunk, hogy minden, ami körülvesz itt minket a teremtettségben, minden, ami velünk történik a földi utunk során, az Tőled van, ha Tőled fogadjuk el, ha Hozzád visz közelebb. Tudjuk Urunk azt is, hogy minden, itt körülöttünk a teremtettségben, és minden, ami történik velünk földi utunk során, hiábavaló, ha nem Teveled találkozunk általa. Ezért kérünk, nyisd meg a szívünket, hogy örömeink és kísértéseink áldásaiddá legyenek számunkra. Szabadíts meg félelemtől, indulattól, tartsd féken bennünk a hatalomvágyat, őrizz meg a megélhetés aggodalmától és szabadíts fel minket a szeretetre Teáltalad. Urunk, őrizz meg minket halálfélelemtől, a gyászból adódó kétségbeeséstől, csüggedéstől és hitetlenségtől. Eléd visszük a Papp családot, Eléd visszük a Borbély családot, Eléd visszük Éva néni szeretteit, gyermekeit és unokáit, Te szólítsd meg őket, és tartsd meg szavad által gyászban, szomorúságban, életük hátralevő napjaiban. El ne szakadjanak szeretetedtől. Urunk, őrizz meg mindannyiunkat a hitben, Jézus Krisztus Urunkkal való közösségben a Te országod számára. Hozzád fordulunk Jézusunk nevében: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 277 (Stegmann Józsua 1588-1632, német)

1. Légy velünk kegyelmeddel, Jóságos Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőrébe ne jussunk! - 2. Légy velünk szent igéddel, Jézus, mi Megváltónk, E földi vándor úton Te légy vigasztalónk! - 3. Légy velünk, Világosság, Tündöklő fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el! - 4. Légy velünk áldásoddal, Hatalmas Úristen, Kegyelmedet áraszd ránk Minden ínségünkben! - 5. Légy velünk oltalmaddal, Mi vértünk és pajzsunk, Hogy győzelmet a sátán Ne vehessen rajtunk! - 6. Légy velünk hűségeddel, Megtartó Úristen, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4