2012-01-08

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepe után 1. vasárnap istentiszteletén, 2012. január 8.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 467 (Bogatzky Károly Henrik 1690-1774, német) - Liturgia: 2.

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jóhírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fogadd kedvesen ajkam beszédét és szívem gondolatait, én Uram, kősziklám és Megváltóm! Az egek hirdetik Isten dicsőségét, keze munkájáról tanúskodik a menny. Nappal a nappalnak adja tudtul, éjszaka az éjszakának tesz jelentést. Nem beszéd ez, nem emberi szó, hangot sem hallani, szózatuk mégis betölti a földet, elhat a világ határáig. Dicsőség legyen az Úrnak örökké, gyönyörködjék az Úr alkotásaiban!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Fogadd kedvesen ajkam beszédét és szívem gondolatait, én Uram, kősziklám és Megváltóm!

Liturgia: Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, és vigyük elé a bűnünket, kérve az Ő irgalmát:

A mélységből kiáltok Hozzád, Uram, halld meg szavamat. Füled legyen figyelmes könyörgő szavamra. Mert ha a bűnöket számon tartod, Uram, mi marad meg akkor? De Nálad van a bocsánat, ezért félnek Téged. Lelkem vár Téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert Nálad van a kegyelem. Gazdag vagy, meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Uram Jézus, én imádságomra, Hajolj hozzám én kiáltásomra; Kérésemet kegyelmesen fogadd, Ne tekintsed méltatlan voltomat.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által. Őbenne testté lett az Ige, láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.

Liturgia: Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Isten! Teljesítsd kegyelmesen néped kérését. Láttasd meg velünk célunkat, mely előttünk áll, és add meg nekünk a hit bátorságát és erejét, hogy elérjük azt az Úr Jézus Krisztus által, Aki Veled és a Szentlélekkel Isten él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom, figyeljétek nyitott szívvel. Vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnap levélbeli Igéje Pál apostol Római leveléből a 12. fejezet elejéről így szól hozzánk:

Így ír nekünk az apostol:

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.

Így szól hozzánk az evangélium Igéje Lukács evangéliuma 2. fejezetéből a 41. verstől kezdve:

Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint, Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 186 (Rist János 1607-1667, német)

1. Kelj fel, öltözz fénybe, Földnek kereksége, Nézd, miként ragyog rád Az új csillag fénye! A kegyelmes Isten Nem hagyta elveszni Népét a sötétben. - 2. Vak homályban éltünk, Míg napunk nem fénylett, Istenhez az ember Mindig hűtlenebb lett. Bűnös kívánsága Mind mélyebbre vonta Le a föld porába. - 3. Végre a magasból Jött nagy világosság, Amellyel leszállott Hozzánk a mennyország, És e szebb hajnalra Mint homály, eloszlott A szív aggodalma. - 4. Életünk Világa, Jézusunk, te űzd el A bűn éjszakáját Boldogító hittel, És mint égő fáklya, Szent igéd vessen fényt Az egész világra! - 5. Add, hogy megmaradjunk Mindvégig a hitben, Majdan békességgel Távozhassunk innen, És akkor az égben Megláthassunk téged Örök dicsőségben!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Izráel népének a negyvenéves pusztai vándorlása - úgy gondolom, hogy - egy viszonylag jól ismert története a Bibliának. Hogy azonban miért tartott ez a vándorlás, amúgy talán párhónaposnak ígérkező vándorlás negyvenévig, arról választ kaphatunk a mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéjéből. Mózes 4. Könyvéből a 14. fejezetből olvasom Isten szavát, az első 23 versben:

Amikor is Izráel népe megérkezett az Ígéret földje határához, és néhányan bementek, hogy kikémleljék azt, a kémek amikor visszatértek, ezek történtek:

Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!

Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt. De Józsué, Nun fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük! De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az ÚR dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek, és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?! Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek. Mózes azonban azt mondta az ÚRnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet, és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, URam, e nép között vagy; hogy te, URam, szemtől-szembe megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és hogy felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor azt fogják mondani a nemzetek, amelyek hallották a híredet: Mivel nem tudta az ÚR bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában. Most azért mutasd meg, URam, hogy nagy a te hatalmad, ahogy megmondtad: Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig. Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig! Akkor az ÚR ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint. De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ha egy bűvész kiáll a közönség elé, akkor neki az a dolga, hogy látványos legyen. Hogy mindenki lássa, amit művel. Neki ez a műsor. Az Úristen azonban nem ad műsort, és ez elég fontos és sok konzekvenciával járó különbség a bűvész és az Úristen között. Ugyanis különös módon, talán meglepően, ezt mondja Isten Igéje, hogy „akik látták az ÚR dicsőségét”, látták az ÚR dicsőségét, látták a jeleket, a csodákat - nyugodtan lehet így is érteni - amelyeket tett. Tehát akik látták ezeket, és nem hallgattak a szavára.

Lehet ilyet csinálni? Egy bűvésszel biztosan nem, mert aki látja, amit a bűvész tesz, az látja a bűvész műsorát. Ehhez nem fér kétség. Az mindent látott, amit ott látnia kellett. Nem vesztett semmit, nem maradt le semmiről. - Istennel azonban nem egészen így van! Aki látta az Úrnak ajándékait, tetteit, csodáit, aki kapott már valamit Istentől, vagy menjünk tovább: aki tud róla, hogy kapott már valamit az Istentől, az még nem feltétlenül kapja meg az Istentől azt, amit ígért.

Istennek a dicsőségét, hatalmát, azt, hogy mit tett a népével, azt az egész nép látta - így számol be erről Mózes Könyve. Attól kezdve, hogy Mózes a hosszú pusztai életéből, pásztorkodásából a csipkebokornál történt találkozást követően visszament Egyiptomba és megszólította Isten népét: engem az ÚR ezzel és ezzel a küldetéssel ideküldött. Ettől kezdve mindvégig - így számol be az Isten Igéje, róla hogy - az egész nép látta. Átélte, tapasztalta, tisztában volt azzal, amit Isten tette, amit nekik ajándékul adott. Számtalan dolgot felsorol az Ige.

Szintén látták mindazt, amit látniuk lehetett: Mária, József, meg a tanítómesterek a templomban, ott Jeruzsálemben. Látták Jézust, 12 évesen a csodagyereket, akit öröm volt nézni, hallgatni, Vele beszélgetni életre szóló élmény. Látták! Mégis azt mondja az Ige: mindazt, ami történt, ami az Isten ajándéka - nem értették.

Egy más összefüggésben Pál apostol azt írja: A hit hallásból van. Ebben az összefüggésben most, ebben a pusztai történetnek a kapcsán, nyugodtan érthetjük ezt úgy, hogy látni kívülről tudunk. Amit látunk, az rajtunk kívül van. Amit hallunk - és ezt értsük úgy, hogy: amit értünk -, az Isten szavát belül halljuk, az bennünk van. Az a bennünk munkálkodó Istennek az áldása, amit belőle meghallunk és megértünk. - Amit látunk, az kívül van, az a körülmények állása.

Izráel népének lehet, hogy könnyebb dolga volt ott a pusztában. Nekik ugyanis emberekkel kellett szembe nézniük. Azokkal az emberekkel, akik az Ígéret földjén laktak, akiktől megijedtek, merthogy jól szervezett, erős nemzetek.

Nekünk, tudjuk, azóta már nem test és vér ellen van harcunk, nem emberekkel, országokkal, kormányokkal, osztályokkal, néprétegekkel, társadalmi rétegekkel kell megküzdenünk ahhoz, hogy Isten ígéretei a mieink legyenek, hanem olyan dolgokkal, amelyekben félelemmel, a nyomorúságainkkal, fogyatékosságainkkal, bűneinkkel, a hitetlenséggel vagyunk. Tudjuk: azokat az akadályok, amelyek Isten és miközöttünk tornyosulnak - ilyen dolgok. Körénk magasodó falakat, amelyek elzárnak az ígérettől: Istentől, az Ő ígéreteitől - kizárólag ilyen, bennünk levő dolgok képezik. Egyetlen téglát sem rak ezekre a falakra más.

Kedves Gyülekezet! Mivel a pusztai vándorlás intő példája - Pál apostol egy más helyen írja - számunkra tanulságul íratott meg a Bibliában: tanulságul, nem ismeretül, ezért ne várjátok Istentől, amit el szeretnétek elérni. Úgy gondolom, ebben az összefüggésben, most elsősorban ez a tanulság. Az útmutatást várjátok az Istentől ahhoz, hogy mit kell elérnünk. És ez aztán, bizony, jól érthetően, kimerítően és bőségesen le van írva a számunkra. Megíratott és megtörtént az evangéliumban, Jézus Krisztus történetében és szavaiban.

Imádkozzunk:

Tudjuk, Urunk, hogyha visszafordulunk a Veled való közösség útján, akkor eltűnünk, ahogyan a falevelek, a test, a humusz. Tudjuk, hogyha nem hátrálunk meg, akkor Te az életünkből termést hozol. Erősíts meg bennünket ebben a hitben ma és holnap. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé imádságban a dolgainkat. Csendesedjünk el:

Édes Atyánk! Hálát adunk Neked azért, hogy Te szeretsz minket és közénk érkeztél. Lehajoltál és fölemeltél minket Igédben. A múlandóságnak, a semmivé foszlásnak a reménytelenségéből elhívtál az örök élet reménységére. Urunk, édes Atyánk! Kérünk Téged, taníts minket Igédre napról-napra, hogy a vándorlásunk buktatóiban, kanyarjaiban, örömeinkben és megpróbáltatásainkban, készségeinkben és csalódásainkban, sikereinkben és kudarcainkban erőt, útmutatást, értelmet és célt találjunk Igéd által, a Benned való hit által, a Tőled kapott Lélek által. Taníts minket, hogy az életünk küzdelmeinek hiábavaló sorozatából a Teáltalad megígért cél felé haladó út legyen. Hogy el ne csüggedjünk, és el ne veszítsük a reménységünket, amit Jézus Krisztus révén adsz. Az Őbenne való hit által, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4