2012-01-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Vízkereszt ünnepének istentiszteletén, 2012. január 6.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 185 (Lönnrot Illés 1802-1884, finn - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Égi csillag tiszta fénye Hívott három bölcset rég, Hogy megleljék célhoz érve Jászolágy kis gyermekét, És ott térdre hulljanak, Néki hálát adjanak. - 2. Szent igéd, mint égi csillag, Hívjon, vonjon Jézusunk, Utat intve, míg megvirrad, Míg tehozzád eljutunk! Minden bús szem lássa meg Áldott égi fényedet. - 3. Kérünk, tartsd meg tisztán nékünk Ezt a drága szent igét! Sürgess minket, el ne késsünk Vinni fényét szerteszét, Hogy meglássák mindnek, S üdvösségre leljenek! - 4. Benn a szívünk mélyén égjen Küldő hangod: „Menjetek!” Hogy a drága hír elérjen Végre minden népeket! Szent igéd szolgálatát Lelked lángja hassa át! - 5. Hozd el azt a hajnalt végre, Melyet ígért szent igéd: Mind e földnek minden népe Melyen térdre hull eléd, S úgy zeng minden nyelv neked Áldó hálaéneket!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, eljött az Úr, akit kerestek: övé a dicsőség, az erő és a hatalom, benne nyer áldást a föld minden nemzetsége. Boruljon le előtte minden király, és minden nép őt szolgálja! Nevével mondjanak áldást mindenkor, és hirdesse boldognak minden nép! Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor hallja beszédedet. Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűségedért.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Íme, eljött az Úr, akit kerestek: övé a dicsőség, az erő és a hatalom, benne nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket, a szívünket. Nézzünk Isten parancsolatainak a tükrébe:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, megtisztít gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hát hittel Istenhez, kérjük az Ő irgalmát:

Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva, mindörökké vagy Te, ó, Isten. A halandót visszatéríted a porba. Bizony elmúlunk haragod miatt, ha Magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Taníts úgy számlálni a napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Urunk, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. Őbenne bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Te bölcseket vezettél Egyszülött Fiadhoz a csillag fényében. Add meg nekünk kegyelmesen, hogy hit által megismerjünk Téged, és eljussunk dicsőséged látására az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten Igéjét olvasom most. Vízkereszt ünnepének levélbeli Igéje az Efezusi levél 3. fejezetének az első hat versében így szól hozzánk:

Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megnyitásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Ha elolvastátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.

Így ír erről az evangélium. Máté evangéliumában olvassuk ezt a mai evangéliumi Igét a 2. fejezet elején:

Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók király, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehembe, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”

Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”

Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely felett, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álmukban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 187 (Pozsonyi német énekeskönyv 1788)

1. Jézus, hűséges tanítónk, Szólj, hogy megismerhessünk, Téged, igaz boldogítónk, Tiszta szívből szeressünk; Mert kik sötétségben jártunk, Benned örök fényt találtunk! - 2. Népek rád régóta vártak, Óhajtották napodat, Ők sűrű homályban jártak, Mi látjuk világodat; Nekünk lettél boldogságunk, Üdvösségünk és váltságunk. - 3. Ne engedd, hogy szeretetünk Irántad meglankadjon, Sem hogy hitünk és életünk Valaha megtagadjon! Szent igédet hadd szeressük! Lábad nyomát hadd kövessük! - 4. Az örökkévalóságban, Add, hogy dicső részt vegyünk, S ama mennyei hazában Mindenkor veled legyünk! Itt hozzád való hűséggel, S amott áldj meg üdvösséggel!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai napnak az Ószövetségben megírt Igéjét olvasom. Ézsaiás próféta könyvének a 42. fejezetében az 5., 6., 7. versben így szól hozzánk:

Ezt mondja az ÚR Isten,

aki az eget teremtette, és kiterítette,

szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott,

leheletet ad a rajta lakó népnek,

és lelket a rajta járóknak:

Én az ÚR, elhívtalak az igazságért,

én fogom a kezedet.

Megőrizlek, és benned ajándékozom meg

szövetségemmel népemet,

világosságommal a nemzeteket.

Nyisd meg a vakok szemeit,

hozd ki a börtönből a foglyokat,

a fogházból a sötétben ülőket!

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Van napfény? Van kék égbolt? Van virágzó, virágaiban fehérlő gyümölcsfa? Van sárgán virító gabonamező? Léteznek ezek? - Van olyan istentisztelet, itt, a mi templomunkban, amikor kinyitjuk ott, az oltártéri ablakot, hogy kicsit járjon a levegő? És vizeskancsó van a kijáratnál, nehogy valamelyikünk rosszul legyen a hőségben? Van ilyen? - Körülnézünk, kitekintünk, miközben ezek a lámpák világítanak kifelé a templomból, nem pedig a nap süt befelé, és nem látjuk. Mégis ezek léteznek. És miközben fúj a szél, várjuk a havat, fűtünk és világítunk buzgón, a sötétségben és a hidegben, aközben tudjuk, hogy ezek vannak. Ott élnek az emlékeinkben, és ott élnek a - talán jó, talán rossz - reménységeinkben. Pedig ezek csak apróságok. Mellékes részletkérdések: a hőmérséklet, az évszak, a széljárás meg effélék. Közömbösek az igazi események között. Mégis tudjuk, hogy vannak.

Szól hozzánk az Úristen? Derít fölénk eget? Ad szilárd talajt, földet a lábunk és az életünk alá? Sarjaszt növényeket a földeken? Meg gyümölcsöt az életünkben? Ad lelket a földön járó embernek? - Körülnézünk, és nem látjuk. Mégis így van. És miközben olyan körülmények vannak, olyan körülményeknek a szelében sodródunk, amelyeket nem akarunk, azt tapasztaljuk nap mint nap, hogy szabadság, szeretet, segítőkészség vagy jó szándék semmivé teszi, miközben fogalmunk sincs, hogy holnap kinek a szíve áll meg, vagy kinek a munkahelye zár be? Miközben a föld királyai az elmúlt 2000 év folyamán nem azért indultak el nagy utakat megtenni, hogy Istent megismerjék, - annál inkább azért, hogy elpusztítsák a nevét.

Mégis tudjuk, hogy így van. Mégis tudjuk, hogy ezt az eget felettünk, ezt a földet alattunk az Úristen feszítette ki és alapozta meg. És ezúttal ez a dolog nem az emlékeinkben vagy a reményeinkben él. Az Úristen tette ezt, és Ő dolgozik azon, hogy ezt mi tudjuk. Függetlenül attól, hogy körülnézve jelen pillanatban mit látunk. Ezt az Úristen tette, és Ő dolgozik azon, hogy Őt ott keressük, ahol megtaláljuk. - Így okította ki ezeket a derék napkeleti bölcseket., akik nem találták meg, Akit kerestek. Hiába volt csillaguk az égen. Csak az Ige igazította útba őket, hogy hova menjenek, és annak alapján találták meg azt a csillagot, amely aztán előttük járt, és vezette őket a célig.

Ezen dolgozik az Isten. Eljött. Eljött, és itt különös módon, a próféta szavaiban az Úristen beszél saját Fiához. De nem ez a lényeges most, hanem az, hogy: eljött. És megtudjuk ezekből a szavakból, hogy azért jött el, hogy megnyissa a vakok szemét. Azt mondja nekünk, hogy: láss! Hogy ne az orrunkig lássunk, hanem a szeleken és a felhőkön túl. Azért jött el, hogy kihozza a börtönben ülőket. Azt mondja nekünk: jöjj! Az ügyvéd csak arra tudja kihozni a börtönben ülőket, hogy: élj nyugodtan tovább, mint eddig. De ez a „jöjj” a börtönben ülőknek azt jelenti, hogy egy másik életben. És hát ebben több a mi Urunk. Ő azért jött, hogy a sötétben kuksolókat talpra állítsa.

Ilyent mi is csinálunk. Van éjjeli műszak is, meg mindenféle, amikor talpra kell állni a sötétben, de attól a lelkünk a feje tetejére áll. Az a baj. De azért állít talpra és indít el az Isten az Igéjével, mert igazából ez az igazi nappal, amikor végre halljuk, meghalljuk, ha Ő szól. Ha Ő csinál valamit, cselekszik, és tudjuk ezt. Így csinál Isten nappalt. Ezért mondja magáról, hogy: Ő a világ világossága.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk! A Te utadat járni, a Te dolgaidat tenni nagyon képtelenségnek tűnik, mert elveszünk a körülményeink között. Hiszen már ezek a körülmények is mennyivel nagyobbak Nálad. Istenek lesznek belőlük a számunkra. Hozd el világosságodat, nyisd ki a hitünk szemeit, hogy meglássuk amit tettél és amit teszel. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677) - Liturgia: 13

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki világosságul jött el a világba, és életet hozott az embernek. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád, És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat, közösségünket, szeretteinket, népedet és gyülekezeteidet szerte a világban őrizz meg a szentek közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének: 84 (Gellert Keresztély 1715-1769, német)

1. Kérlek téged, Istenemet, Bocsásd meg minden vétkemet, Teremts bennem tiszta szívet, Hálás szívet, hozzád hívet! - 2. Te vagy nékem bizodalmam: A veszélyben légy oltalmam, Mert kegyelmed árnyékában Lehetek csak biztonságban! - 3. Hitet, Uram, tőled nyertem, Tartsd épségben ezt a kincsem, Szent igéddel erősítsed, Növekedni te segítsed! - 4. Országodat hadd keressem, Akaratodat kövessem, Az igazság útját járjam, És az áldást tőled várjam! - 5. Annyi részt adj földiekben, Mennyi hasznos az életben; Kevéssel is elégíts meg, Dolgaimra erősíts meg! - 6. De ha adnál nagy bőséget, Távoztasd a kevélységet, Vegyek mindent háladással, Siessek jót tenni mással! - 7. Ha meghosszabbítod éltem, Gyámolítsad öregségem; Te légy, Uram, bizodalmam, Reménységem és oltalmam!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Áldjuk az Urat, és mondjunk hálát Neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add. hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. ,Templomodban járt a lábunk, - add. hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet élje ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5