2012-06-03

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. június 3.-án, Szentháromság ünnepének istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Isten hozott mindenkit a mai istentiszteletünkön!

Kezdő ének: 41 (IV. századi himnusz [Te Deum laudamus] nyomán Benczédi Székely István †1558 - Kolozsvár 1751)

1. Téged, Úristen, mi keresztyének Dicsérünk és áldunk, És Atya, Fiú, Szentléleknek vallunk. - 2. Néked a tiszta, ártatlan és szent Angyalok szolgálnak, Szüntelen zengő fennszóval kiáltnak: - 3. Szent, szent, szent Isten, te seregeknek Vagy Ura, Istene! Menny és föld szolgál nagy dicsőségedre. - 4. Téged a földön szent egyházadban Minden keresztyének, Szent Atyaisten, áldanak, dicsérnek. - 5. Te imádandó szent Fiad, Jézust, Magasztaljuk hitben, S Vigasztalónkat, Szentlélek Úristen! - 6. Oltalmazd, kérünk, minden veszélyben Benned bízó néped, Oltalmazz bűntől s lelki kártól minket! - 7. Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az örökkévaló Királynak, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké! (1Tim 1,17)

Nagy az Úr, méltó hogy dicsérjék,

nagysága felfoghatatlan.

Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet,

hirdetik hatalmas tetteidet.

Magasztal, Uram, minden teremtményed,

híveid áldanak téged.

Elmondják, hogy országod mily dicsőséges,

és uralmad nemzedékről nemzedékre tart. (Zsolt 145,3.4.10.11)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az örökkévaló Királynak, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké! (1Tim 1,17)

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg az életünket, szívünket, nézzünk bele Isten parancsolatainak tükrébe:

Ezt mondja az Úr :

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk bűnünket, akkor hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt megtisztítva minden gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, és kérjük imádságban az Ő irgalmát:

Uram! Légy kegyelmes hozzám, mert bajban vagyok. A bűnöm miatt az erőm megrokkant, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De én Benned bízom, Uram. Vallom, Te vagy Istenem. Sorsom kezedben van. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Isten, irgalmas Atyánk, megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki önmagát adta értünk, hogy megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetekre törekszik. Ebben az Ő irgalmában bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Hatalmas Isten! Te teremtetted a mennyet és a földet. Dicsőséged betölti a Mindenséget. Te Fiadban, Jézus Krisztusban, emberi formában is itt voltál közöttünk. A Te Lelked lakik bennünk, és Ő éltet minket. Költözzél a szívünkbe szereteteddel, kedvességeddel és irgalmaddal. Áldunk és magasztalunk Téged, Szentháromság Isten, most és örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Istennek Szentháromság ünnepére Egyházunk által rendelt Igéjét figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnapnak a levélbeli Igéje Pál apostol Római leveléből szól a 11. fejezet végéről:

Így ír az apostol:

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” Bizony tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké.

Így szól erről hozzánk a mai vasárnap evangéliumbeli Igéje. János evangéliuma 3. fejezetéb ől hallgassuk meg az első 15 verset:

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethetik ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 251 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Hiszek benned, Istenemben, Teljes egész életemben, Boldoggá tesz e hit engem. - 2. Édes jó Atyámnak vallak, Tiszta szívből magasztallak, Bízom benned, el nem hagylak. - 3. Mennynek, földnek Teremtője, Mindeneknek éltetője, Légy lelkem gondviselője! - 4. Hiszek benned, Jézusomban, Krisztusomban, én Uramban, Isten Fia, légy oltalmam! - 5. Ha szenvedés érne engem, te vigasztalj keresztemben, S ne hagyj soha elcsüggednem! - 6. Ki Atyád jobbján ülsz mennyben, Vonj magadhoz, Jézus, engem, Koronámat add elvennem! - 7. Hiszek tebenned, Szentlélek, Segítséget tőled kérek, Üdvöt általad remélek. - 8. Hiszem Istennek országát, Krisztusomnak szentegyházát, És bűneim bocsánatát. - 9. Atya, Fiú és Szentlélek! Hiszem, veled célhoz érek, Örökkön-örökké élek!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek. Szeretnénk Isten őrző keze alatt lenni. Ezért mondjuk azt könnyen és hamar: Isten őrizzen! Most egy rejtélyes történet áll előttünk a mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéjében, egy rejtélyes történet Isten Szentháromságos védőszerepéről. Hogyan történik ez? - Mózes 2. Könyvének a 33. fejezetében, a fejezet végén így szól hozzánk Isten Igéje:

Mózes ezt mondta az ÚRnak: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai vasárnap, Szentháromság vasárnapja talán arra rendeltetett, hogy Isten dicsőségét megmutassuk. Megpróbáljuk megnézni, és megismerkedni vele. Ez azonban elég körülményes vállalkozás, mutatja ezt az is, hogy még Pál apostol is, amikor a legtökéletesebb, legnyugodtabban és kerekebben szerkesztett levelét, a Római levelet írta, akkor is egész máshová jutott, mint ahonnan elindult. A levél elején elindult onnan, hogy: lám, milyen bűnös az ember, hiszen ha lenne egy kis esze, Istent megismerhetné a teremtményekből. - És mire 11 fejezetet megír a levélből, maga is odajut, hogy: ó, milyen kikutathatatlanok az Isten útjai, és megismerhetetlenek.

Talán ebből jutott oda Luther Márton, hogy a disputációiban kénytelen volt leírni: Bizony az Isten dolgaival nem az az ember foglakozik hitelesen, és valóságosan, és mélységében, aki a teremtményeket nézi, és bennük meglátja az Isten nagyságát és hatalmát, - hanem sokkal inkább az, aki az Isten hatalmát inkább a szenvedéseken, megpróbáltatásokon keresztül, a keresztnek a rejtélyében vizsgálja. - Amit Mózes úgy ért meg az Isten Igéjéből, hogy hátulról.

De a szándékunk az persze természetes és helyénvaló. Hiszen Mózes is azért kérte meg Istent: Mutasd meg dicsőségedet!, - nem elvont teológiai érdeklődésből, nem azért, mert éppen azon voltak, hogy most már akkor, kellene továbbindulni a Sínai-hegytől. Kérdés, hogy merre, miképp, hogyan - most akkor mi legyen? - Miután összetörte a kőtáblákat Mózes dühében, miután lekaszabolta saját népének egy jó részét, színe-javát mérgében bálványimádás miatt, miután gyászoltak egy sort, hogy ilyen hamar, míg Isten kivezette őket Egyiptomból, és útmutatót írt nekik a kőtáblákra, azalatt ők elfordultak Tőle, míg gyászoltak, - eljutott ide, hogy most akkor ideje lenne továbbindulni. - De merre, hogyan és miképp? Mutasd meg a célt! Most akkor menjünk tovább! - Most akkor hogyan tovább? „Mutasd meg dicsőségedet,” - hogy tudjuk, hogy most mi legyen akkor?

Megéltük a mai napot. Le tudtunk ülni ide. Terveink szerint ebben a kis időszakban, ilyen istentiszteleti közösségben utoljára, ebben a templomban. Nagyjából elkészült a másik templom, lehetne lassan ott hozzáfogni. Eljött a konfirmáció ideje, most akkor ez egy indulás kellene, hogy legyen. Kérdés: hová és merre? - „mutasd meg dicsőségedet”. - Nagy hálaadások és fellélegzések közepette túljutottunk az egyházkerületi Missziói Napon, de hát nyilván mindannyian még közben is, ha mással voltunk is elfoglalva, tudatában voltunk, hogy ezzel nem ér véget az élet - most akkor mi legyen tovább? - Eltemettük Enikő édesanyját: Irén néni Testvérünket, majd továbbszaladva eltemettük Keresztmamámat. De most itt vagyunk - mi lesz tovább? Most akkor mutasd az utat, mutasd meg dicsőségedet.

Tulajdonképpen - úgy gondolom -, hogy Mózes kérése, imádsága az ÚRhoz valamim ilyesmit jelentett ott, akkor a Sínai-hegy lábánál. Isten pedig, amikor dicsőségét megmutatja Mózesnek - meg máskor is eképpen szokott lenni -, akkor igazából a védelmét mutatja meg, amellyel véd minket. Nem nagyon mutat mást. Nem mutatja meg Isten a célterületet: „odamenj!”. - Nagyon-nagyon pici, kulcslyuknyit mutat legfeljebb belőle, de mutatja. - Akik kikémlelték az Ígéret Földjét, azok, kettő kivételével, halálra ítéltettek ott, a sivatagban.

Nem feladatot tűz ki az Isten, amikor megmutatja dicsőségét, hogy „ezt és ezt tedd!”. Ezt az emberi dicsőség mondja, amikor törvényt állít, feladatokat oszt ki, munkát tervez, rendez és oszt be. - Isten mást határozott el. Nem is korlátokat állít, bár még ezekből, a szavakból is gondolhatnánk ilyent, de egyáltalán nem erről van szó, hogy azt mondaná: ettől, meg amattól őrizkedj ezentúl. Nem ez az Isten dicsősége. Védelmének hármas fonala mentén kezel bennünket. A három fonal egy és ugyanaz, - csakúgy mint a Szentháromság titka - általában véve.

Az első fonal: „Kimondom előtted az ÚR nevét!” - mondja Mózesnek. És a csipkebokorral ellentétben nem igéket, rejtélyes szavakat és ma már ismeretlen kiejtésű betűsorozatokat mond, hanem két egyszerű Igét:„Kegyelmezek és irgalmazok” . Ezt mondja Isten, amikor megígéri, hogy most akkor kimondja a nevét. „Kegyelmezek és irgalmazok”, - vagyis nem dicsőségem dolgozik és tesz valamit. Azt félrerakom, háttérbe teszem, lemondok róla - és „kegyelmezek és irgalmazok”.

A második fonal azt mondja Mózesnek: „Orcámat nem láthatod”. - Ez védelme második fonala. Mondom: ez nem korlát, hanem védelem. - A Ben Hur című film érdekes, művészi eszköze, hogy benne, bár Jézus kulcsszereplő, és jelen is van, meg is mutatkozik, - mégsem mutatja a film az arcát. Mármint hogy a színésznek az arcát sem láthatjuk, aki Jézust játssza. Egyszer sem. Csupán azoknak az arcát, arckifejezését, tekintetét, reakcióit láthatjuk, akikre ő ránéz - nekünk a nézőknek háttal -, és azt láthatjuk, hogy azokból mit, jót vagy rosszat, vált ki a tekintete. De magát, Jézust, az ő arcát és tekintetét nem láthatjuk. Csak hátulról.

Ez az Isten második véd-fonala, hogy Ő nem néz ránk az igazi arcával. Nem úgy szól, nem úgy cselekszik és nem úgy mutatkozik meg számunkra, mint aki Ő teljes valójában. Mert - mondja - az bizony nem lenne jó. Hanem hátulról mutatkozik meg: kegyelme, szeretete, irgalma és megtartó ereje arcával.

És a harmadik véd-fonal, amikor azt mondja Mózesnek: „Van hely nálam”. Jézus mennybemenetele előtt azt mondja tanítványainak: „Az én Atyám házában sok hajlék van. Elmegyek és helyet készítek számotokra.” Van hely Nála, ez a szívből jövő vendégszeretetnek a szava: „Jöjj, van hely!” - És hogy ez a hely valóban a védelmünk helye legyen a számunkra az Istennél, ezért mondja és teszi azt, ami talán a legkülönösebb és furcsább ebben a régi történetben, azt mondja Mózesnek: „amíg elvonulok előtted, kezemmel betakarlak a sziklahasadékába”.

Ez a harmadik védelmének az ígérete: amíg az Isten dicsősége dolgozik, amíg Ő megteszi, amit eltervezett, megígért, addig minket az Ő kősziklája hasadékában letakar. Nekünk szól. Nem kell az Isten tetteinek, szentségének, hatalmának a sodrásába belekerülni. Isten nem mutatkozik meg. Isten csak annyit tesz: megtart és megóv, hogy megmaradjunk úgy, az Ő országa számára, ahogyan Ő eltervezte.

„Kegyelmezek és irgalmazok” - „Orcámat nem láthatod” - „Kezemmel betakarlak”.

Imádkozzunk:

Édes Istenünk! Tudjuk, hogy bűneink miatt nem látunk, és nem ismerünk Téged. Tudjuk, hogy a dolgokat visszájáról, homályosa, tükörben látjuk. Tudjuk, hogy akaratod, terved, mint a szőnyeg visszája jelenik meg a számunkra. Tudjuk, hogy nem láthatjuk a sorsunk, a dolgaink célját és igazi értelmét, amíg meg nem mutatod részben, talán egyszer majd teljesen. Tudjuk, mégis kérünk, erősítsd meg a szívünket a Benned való hitben, hogy amikor nem is látunk Téged, Benned nyugodjunk meg. Amikor nem is tudunk Téged megtapogatni, megérinteni, amikor nem is látunk a szemeinkkel, amikor nem is látunk a sorsunkban, az eseményekben, a környezetünkben, az embertársainkban, amikor csak ridegséget vagy balsorsot élünk, - akkor is erősítsd meg a szívünket, hogy el ne feledjük és tudjuk: a dolgok mögött senki más nem állhat, csak Te, a mi legnagyobb Barátunk és legnagyobb veszélyforrásunk. Őrizz minket a hit által, míg meg nem érkezünk célunkhoz, amelyet készítettél nekünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 250 (Olearius János 1611-1684, német - Braunschweig 1648) - Liturgia: 11

1. Az Urat áldom én, Ő világom és éltem. Ő adta testemet És lelkemet énnékem. Már kisded koromtól Ápolt, oltalmazott; Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott. - 2. Az Urat áldom én, Ő üdvösségem, éltem. Jó Atyánk szent Fia, Ki magát adta értem, És drága vérével Megváltott engemet, Kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett. - 3. Az Urat áldom én, Ő vigasztalóm, éltem. Kit elküldött Atyánk Szent Fiának nevében. Ő biztat, bátorít A bánat éjjelén. És ha elcsüggedek, Új erőt önt belém. - 5. Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Atyánk a Jézus Krisztus által, akit az eggyé lett Szentháromságban, Veled és a Szentlélekkel Egyistennek vallunk. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Szentlelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg népünkről, országunkról, embervilágunkról. Óvj meg minket a bűn pusztításától, és tarts meg bennünket eljövendő országod számára. Bennünket, népedet, gyülekezetedet őrizz meg szentjeid közösségében, és tarts meg minket.

Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. És minden elhunytról, kiknek hitét egyedül Te ismered. Emlékezz meg Eta néniről és az ő szeretteiről. Teremts hitet mindannyiukban, hogy a Te szándékod, a Te Igéd és a Te védőkezed legyen bizodalmuk, erősségük, reménységük és hitvallásuk.

Bennünket, valamennyiünket őrizz meg félelemtől, csüggedéstől, kétségbeeséstől, keserűségtől. Óvd meg a szívünket, hogy Tenálad találjunk oltalmat.

Téged imádunk, és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek: 249 (Behm Márton 1557-1622, német)

1. Ó, te dicső Szentháromság, Egy megfoghatatlan jóság, Atya, Fiú és Szentlélek, Légy velem ma és míg élek. - 2. Őrizd, Uram, testem, lelkem, Semmi kár ne érjen engem, És ne örüljön a sátán Gyarló szívem megromlásán. - 3. Örök kegyelme Atyámnak, Szeretete szent Fiának, Szentlelkének közössége Legyen szívem erőssége! - 4. Őrködj, Teremtőm, felettem, Megváltóm, légy énmellettem; Áldott, vezérlő Szentlélek, Bölcsességet tőled kérek. - 5. Te áldj meg és őrizz engem, Te világosítsd meg lelkem, Szent arcodat te fordítsd rám, Békességet te adj, Atyám!

2. ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744)

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megöletettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk:

Jó Istenünk, köszönjük Neked, hogy Igéddel, lelkeddel, óvó szereteteddel megtartasz bennünket. Köszönjük Neked, hogy életünk buktatóiban, kanyarjaink, útjaink sötétségében, kétségeinkben, magányunkban nem hagysz magunkra bennünket, hanem emberré lettél, és irgalmas szeretettel vettél körül bennünket, hogy el ne vesszünk. Áldunk Téged, hogy Krisztusunk testének-vérének közösségében közösséggel ajándékoztál meg. Tarts meg minket a Krisztus-hitben, hogy Hozzád ragaszkodjunk, átéljük és megértsük szeretetedet. Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Úr Jézus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.