2012-02-26

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 1. vasárnapja (Invocavit) istentiszteletén, 2012. február 26.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 254 (46. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther Márton 1483-1546)

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még. Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön. - 2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk. - 3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti. - 4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Segítségül hív, és én meghallgatom - így szól az Úr -, vele leszek nyomorúságában, kiszabadítom és megdicsőítem. Aki a Magasságos rejtekében lakik, és a Mindenható árnyékában nyugszik, ezt mondja az Úrnak: „Oltalmam és váram, Istenem, benne bízom!” Mert angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek minden utadon. Kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Segítségül hív, és én meghallgatom - így szól az Úr -, vele leszek nyomorúságában, kiszabadítom és megdicsőítem.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, és vizsgáljuk meg magunkat az Ő parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr nekünk:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most hittel Istenhez, és kérjük az Ő irgalmát:

Hozzád menekülök, Uram, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan, légy erős kősziklám, segíts rajtam. Vezess nevedért, és szabadíts ki a hálóból, mert Te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, add, hogy Fiad megváltó szenvedése oltalmunk legyen a gonosz minden támadása ellen. Légy velünk, és őrizz minket szüntelen az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentélekkel él, és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szavát olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnap, Böjt 1. vasárnapjának az Ószövetségben megírt igéje Mózes 1. könyve 3. fejezetéből szól hozzánk a fejezet elején:

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogyha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.

Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint felhős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.

A mai vasárnap evangéliumbeli Igéjében pedig így szól a Jézussal történtekről az Ige Máté evangéliuma 4. fejezetének az elején:

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 394 (73. zsoltár. Scholtz László sz. 1911)

1. Mindenkor veled vagyok, Jézus Krisztus, én Megváltóm! Csak tenálad maradok itten és túl a halálon. Mert te fogod jobb kezem, Amíg célhoz érkezem. - 2. Te tanácsolsz engemet, És igazgatsz Szentlelkeddel. Hogyha Szentlelked vezet, Megküzdök a fergeteggel! Egykor véget ér a harc: Dicsőségre elragadsz. - 3. Föltekintve kérdezem: Kicsodám van az egekben? Szemem földre szegezem: Ki méltóbb, hogy őt szeressem? Te vagy egyetlen öröm - Másban nem gyönyörködöm. - 4. Bárha elfogyatkozik Testem, szívem - a sír várja, Mind ez utolsó napig Te vagy szívem kősziklája! És örökségem te vagy. Üdvözítőm, ó, ne hagyj! - 5. Mint virágnak a tavasz, Oly jó nékem közelséged. Ki nélküled, hervad az, S örök kárhozatra ébred. De én mindenkor veled Élek örök életet!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Ki az, aki végig mer menni a templomhajón? Ki az, aki föláll a hátsópadból, és előremegy oda, a legbelső oltárkapu mögé, a homályba? Ki mer előremenni egy esküvőn, hogy odaálljon az oltár elé? Úrvacsorán, hogy odatérdeljen legelől? Ki mer előremenni, miközben két oldalról, a padokból szemek százai vizslatják? Ki mer egyedül előresétálni a figyelem középpontjában? Ki mer, amikor a léptei megtörik a templom csendjét, és megbontják az áhítatot? - Az mer előremenni, akiben bizalom van. Aki itt otthon van, és aki tudja, hogy hova, miért megy előre. Aki ismerős ott, a boltívek legmélyén, a homályban megbújó oltárral - az mer előre menni.

Szemerei János püspöktestvérünket annyi lelkész áldása indította el tavaly nyáron, amennyi valószínűleg itt, a mi tatabányai gyülekezetünkben együttvéve sem fordult meg soha. Gondolhatnánk: ez már valami nagyon jó dolog, ennyi áldás. Ám, mindez semmi. Mert habár soktucatnyi lelkész állta őt körül, de egyetlen Főpap vére hullott érte, ahogy mindannyiunkért is. És a soktucatnyi lelkész áldóéneke mind csak arról szólt: Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél.

Akkor az első ember még együtt sétálgatott az Úristennel a kertben, - mint bármelyikőnk a társával. Később elbújt Előle, majd mivel ez nem sikerült, Istent bezárta az ég magasába. Így született az Istennel való közösség helyettesítésére, pótlására a vallás.

Salamon király, amikor fölépítette Jeruzsálemben a templomot, még így imádkozott a templom fölszentelésekor: Az egek egei sem fogadhatnak magukba Téged, hát még ez a ház, amelyet építettünk. És bár így imádkozott, mégis függönnyel zárták el a templomban a látást, Isten jelenlétének helyét. És megtiltották oda a belépést, hiszen aki közel menne véletlenül, az halál fia. Évente egyetlen napon, egyetlen ember léphetett oda nagyon szigorú és nagyon körülményes előírások között.

Igeolvasás:

Aztán egy napon ez a függöny szétszakadt, és ennek a hasadásnak a tanulságairól ezt olvassuk a mai levélbeli Igében, a Zsidókhoz irt levél 4. fejezetének a végén:

Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken. Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Tudjuk a példázatból, amit Jézus mondott annak idején, hogy annak a tékozló fiúnak bizony nehéz útja volt. Méghozzá azért, mert neki bizony végig kellett mennie a „padsorok” között. Meg kellett emberelnie magát, és végigmennie ott, ahol ezáltal azt mondta, azt vallotta ezekkel a lépteivel, minden egyes léptével újra megvallotta, hogy bolond volt; szeretné, ha visszatérhetne. Ezt visszhangozta minden lépte. Meg kellett emberelnie magát, hogy fölvállalja a „padokból” rászegeződő tekinteteket, azok rosszallásával együtt. És minden lépése azt visszhangozta, hogy: „Igen, elismerem”. Végig kellett mennie a „padsorok” között. - De hazaérkezett!

Az Úrvacsorához, ha odajárulnak a Testvérek, ha fölállnátok a padból, és odajárulnátok a kegyelem oltárához, ha előre mennétek az Isten Igéjének a figyelésére, hallására, megértésére - lélekben végig kell menni a padok között. Ott kell hagyni az oszlopnak a biztonságos takarását, ott kell hagyni az előttünk ülők mögötti lét biztonságát, és végig kell menni. Ott kell hagyni az Istennek, a távolba bezártságának a mítoszát, - és végig kell menni.

Szerintem nem Egyházaink programjainak a szürkesége, nem gyülekezetünk tagjainak a morcossága, nem templomaink ridegsége vagy más efféle okozza, hogy kevesen vagyunk. Biztosan ezek és ezekhez hasonlók is mind-mind hozzájárulnak, de nem úgy, hogy osztani-szorozni tudnánk a végeredményben. A lényeg - úgy gondolom - ebben rejlik: föl kell állni és végigmenni. És ha ilyen szép, kedves templomban vagyunk, ahol nem vész a távoli, szürke homályba az oltár, akkor is lélekben föl kell állni és végigmenni az általunk távolba zárt Istenhez. Mert hiszen Ő idejött. - Úgyhogy sikerülni fog hazajutnunk.

A mi közösségünk, Krisztus népének az evangéliuma erről szól. Isten szeretete kijött onnan, ahová az ember vallása bezárta. És átölel bennünket a szeretetével. Minden lehetséges bizalomnak ez az alapja.

Imádkozzunk:

Urunk! Habár mi el tudjuk mondani evangéliumod leckéjét, csak légy kegyelmes, és nyisd meg a szívünket szeretetedre, halálos szeretetedre, amellyel bizalmat, közösséget és életet teremtettél itt közöttünk. Ámen

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Szívünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 196 (Batthyány-kódex 1600 körül) - Liturgia: 12

1. Ó, mi kegyelmes Krisztusunk, Ki vagy nekünk igazságunk, Békességünk és váltságunk, Jusson hozzád imádságunk! - 2. Erősíts minket a hitben, Benned való reménységben, Hozzád való szeretetben, Hogy bízhassunk érdemedben! - 3. Mert te miértünk meghaltál, Véres áldozatot hoztál. Te, ki így szerettél minket, Ó, bocsásd meg bűneinket! - 4. Tarts meg teljes életünkben Hozzád való hűségünkben, Szent igédnek értelmében, Szeretetben és egységben! - 5. Őrizd lelki országodat, Véreden váltott nyájadat, Tévelygéstől, ellenségtől, Bűntől és minden veszélytől!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg a Te békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Őrizz meg minket, mindannyiunkat a szentek közösségében. Emlékezz meg vezetőinkről, tisztségviselőinkről, igehirdetőinkről, szolgálattevőinkről. Áldd meg őket Lelkeddel, hogy a Te dicsőségedre tegyék munkájukat, és a Te áldásod eredjen, származzon szolgálatukból. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 320 (Speratus Pál 1484-1551, német - Nürnberg. 1523)

1. Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk. - 2. Mit a törvény rendelt nekünk, Nem tudtuk betölteni; S kárhozatot érdemeltünk Mi, harag gyermekei. A test és vér nem engedett, A lélek sírva szenvedett, S mi vesztünkbe rohantunk. - 3. Sóhajtva hordtuk az igát, És a haláltól féltünk; De Isten elküldte Fiát, Ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, És a veszélyből kimentett, Ki engesztelt Istennel. - 4. Vessétek le mindannyian A gyötrelmes kétséget! Maga mondja: „Bízzál, fiam. Hited megtartott téged.” Mert a keresztség és a hit Megnyitja a menny kapuit, Hogy soha el ne veszünk. - 5. Hitből jön a cselekedet, Hogy életünk betöltse; Élő, igaz hit nem lehet, Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, Jó Istenünkkel egyesít, Szent, tiszta életet szül. - 6. Dicsőség légyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentléleknek Csodás nagy irgalmáért! Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze: Szent neve legyen áldott!

2. ének: 86 (Lévay József 1825-1918)

1. Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem. Látom én, hogy e világon Minden elhagy, csak te nem. Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek. - 2. Ha rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm: Hálakönnyem csillogása Szent neved magasztalása. - 3. Ó, add, hogyha végig jártam E múlandó életet: Legyek mennyei hazámban Együtt szüntelen veled, El ne vonjon semmi többé: Tiéd legyek mindörökké!

3. ének: 311 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Úristen, szánj meg, irgalmazz nékem! Gyötör a sok vétek. Ím oltárodhoz bűnbánattal lépek.- 2. Irgalmas Jézus, ki a keresztfán Érettem megholtál: Emlékezz rólam, hogy hozzám hajoltál! - 3. Szentlélek Isten, titkos erőddel Munkálkodjál bennem, És segíts engem új emberré lennem!

4. ének: 391 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát Istennek. Imádkozzunk. :

Áldunk Téged, mindenható Istenünk, hogy nekünk életet és békességet adtál Igéd által Krisztus Urunk teste-vére közösségében. Áldunk és kérünk, hogy őrizz meg bennünket a Veled való közösség minden áldása által, hogy erős hittel Hozzád ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.