2011-04-24

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepének istentiszteletén, 2011. április 24.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 213 (1. v.: XII. századi német ének. 2.-3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1913 - Gregorián dallamból, Wittenberg 1533)

1. Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ha föl nem támad, Nincsen bűnbocsánat. Ámde ő feltámadott, Áldja Krisztust ajkatok. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 2. Vége a gyásznak És a könnyhullásnak! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Krisztusra nézünk, S békesség a részünk. Nyomdokába léphetünk. Utunk ő és életünk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 3. Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ővele járunk. Erőt ad szolgálnunk. Diadalmas, szent erőt! Énekünk dicsérje őt. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fölemelte jobbját az Úr, az Úr hatalmasan munkálkodik! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Halleluja! Ujjongás és győzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból, mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott! A kő, amelyet elvetettek az építők, íme, szegletkővé lett, az Úr műve ez, és szerfölött csodálatos! Ez a nap az Úr napja, amelyet Ő maga szerzett, hogy vigadozzunk és örvendezzünk! Istenem vagy, ezért hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged, halleluja!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Fölemelte jobbját az Úr, hatalmasan munkálkodik! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Halleluja!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindenkor velünk!

Testvéreim! Most Isten színe elé érkezve, vizsgáljuk meg magunkat, nézünk bele mint tükörbe, parancsolataiba. Hallgassuk meg az ő törvényét:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztítva minden gonoszságunktól.

Mindezek alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Menjünk most Isten elé, vigyük oda a bűnünket, és kérjük az ő irgalmát:

Ó, Uram, Te megtartod a szövetséget, és hűséges vagy. Mi vétkeztünk, és eltértünk parancsolataidtól. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell, mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg mégis, Istenünk, imádságunkat, és orcád ragyogjon rá elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akit halálra adott a bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok. örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Fiad feltámasztásával elvetted a halál hatalmát, és üdvösséget hirdetsz ennek az egész világnak. Szabadíts meg bennünket kishitűségünktől, csüggedésünktől. Hadd kapcsolódjunk be mi, mindannyian, a te gyermekeid mindazok húsvéti énekébe, akik vallják, hogy Krisztus feltámadt a halottak közül, és él értünk örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Most Isten igéjét olvasom, amely a mai ünnepen, Húsvét vasárnapján levélbeli igeként szól hozzánk. Pál apostol 1. Korinthusi leveléből az 5. fejezet 6. versétől a 8. verséig:

Ezt írja nekünk Pál apostol:

Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.

Hallgassátok meg, Testvéreim, Húsvét történetét. Márk evangéliuma 16. fejezetének az első 8 versében szól hozzánk:

Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária, és Mária, a Jakab anyja, valamint Salomé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahová őt tették. De menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

Boldogok, akik hallják, megtartják, és szívükbe zárják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 216 (Weisse Mihály 1488?-1534, német - Vulpius M. 1560-1615)

1. Dicsőség néked, Istenünk! Fiaddal együtt dicsérünk, Eleget tett ő miértünk. Halleluja, halleluja, halleluja! - 2. Harmadnap, húsvét hajnalán A kő még sírján sötétlett, De ő mint élő, kilépett. Halleluja, halleluja, halleluja! - 3. Az angyal szólt: Ne féljetek! Szívetek Jézushoz vágyik, Üres a sírja, nincs már itt! Halleluja, halleluja, halleluja! - 4. Bízzatok! Él! Feltámadott! Leküzdött minden ínséget. Halálon győzött az élet. Halleluja, halleluja, halleluja! - 5. Mi téged kérünk, Krisztusunk, Élő és győztes vezérünk: Add meg, mi üdvös minékünk. Halleluja, halleluja, halleluja! - 6. Hogy bűnt levetve, áldhassunk, S örökké zengjen az ének: Dicsőség Jézus nevének! Halleluja, halleluja, halleluja!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Dzsida Jenő versét olvasom. Az a címe: Mi lett ebből?

Minden szürkül, fakul
Hull a hajunk.
Az almák nem olyan pirosak, mint tegnap,
a füvek zöldje nem izzik úgy, mint tegnapelőtt.
Mai mosolyunk hűltebb, sötétebb,
fakóbb:
ijedt és szomorú utánzata a régieknek.
A szavak napról napra üszkösebbek.
A szerelem karja tágul, ernyed, lankad, elenged...
Mi lesz ebből, kedvesem?
Éjszaka? Fekete csönd? Hideg ború?
Vagy kihamvadó utakon át jutunk
örökmosolyú, fényesen izzó, boldog mezőkre?

Igeolvasás:

Húsvét vasárnapjának az Ószövetségbeli igéjét olvasom most a 118. Zsoltárból, a 13. verstől kezdve:

Így ír a Zsoltáros:

Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem. Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.

Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

Urunk, szentelj minket meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Jézus feltámadása, Húsvétnak az evangéliumi története nem látható, nem igazolható és nincsen tanúja.

Isten igéjének számtalan mozzanatát igazolták már régészeti leletek. Másokat történetírók munkái támasztanak alá. Sok ige igazságát a szövegösszefüggés bizonyította, és szövegelemzési spekulációkkal látják bizonyítottnak. Jézus feltámadása a Szentírás olyan története, tanúságtétele, melynek nincs az emberi tudomány rendelkezésére álló eszközökkel mérhető igazolása. Azok az emberek, akik odamentek Jézus sírjához, és hallották az angyalnak a tanúságtételét arról, hogy Jézus feltámadt és él, nos, nekik ez az angyali biztatás mit sem jelentett. Hallgatjuk az evangéliumból, hogy csupán ijedt félelmet gerjesztett bennük, nem pedig örömre fordította a gyászukat.

Nem csoda hát, ha Jézus feltámadásának evangéliumi bizonyságtétele nem épül be szervesen a hitünkbe, az életünkbe, a gondolkodásunkba. Nem csoda hát, hogyha az életünk, az Istennel való kapcsolatunk, a róla való tanúskodásunk úgy épül, építkezik, növekszik, erősödik, úgy járjuk végig az utunkat, hogy ennek a tanúságtételnek nincsen nyoma, hatása az életünkben. Az apostoli tanítást a megszentelt és átadott életről, az igazság és az Istennel való járás útjáról, úgy halljuk, hallgatjuk, olvassuk, mint erkölcsi prédikálást: tessék ezt és ezt csinálni!

Nem csoda, ha örömre és jóra éhezve, az Istentől ajándékokat kérünk és várunk. Ajándékokat, apró áldásokat az életutunk során, hogy egy kicsit megfűszerezze és apró színes virágokkal tarkítsa szürkeségét. - Nem csoda, ha a gyászban és a saját életünk végességét látva csupán örök nyugalomról és végső búcsúról tudunk beszélni. - Nem csoda, ha tetteinkben az elszámoltatás, a megmérettetés, a kiderülés rizikófaktorát csak egymással kapcsolatban vesszük számításba, és nagyon-nagyon kevéssé Istenünkkel kapcsolatban.

Ezeknek megfelelően az életünk boldog pillanatok és keserű órák hullámzása a felsorolt összetevők alakulásától függően. És közben nagyon-nagyon azt érzem, hogy ez nem elég; hogy ennek nem kellene így lenni, és megkérdezem kedves költőmmel együtt, hogy: mi lesz ebből?

Még a Zsoltáros szavát is, mint a jeruzsálemi templom lépcsőin bandukoló hívőnek a szavait olvasom, aki az élete hullámzásában - hála Istennek - a megelőző mélypont után eljutott egy hullámhegyig. Jól van akkor! - Mire kiér a templomból, jöhet a következő mélypont.

De van egy mondat, igazából egyetlen mondat ebben a zsoltárbeli igében, amit az evangéliumok és benne Jézus Urunk, idézgetni szokott. És ez nagyon fontos most, Húsvét ünnepe alkalmából. Egy mondatát szokta ennek a Zsoltárnak Jézus idézni: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez. - Ez az a mondta.

Az az egy építőkő: a Jézus feltámadása! Ha az nem épül be a hitünk házába...! - Nem tudunk vele mit kezdeni. Nincsenek hozzá eszközeink, ezért el - és megvetjük. Mi, akik a hitünket és életünket építgetjük - félretesszük. Ez furcsa alakú, nem illik bele a házamba. Majd, mivel ilyen különös formája van, talán ha kész lesz a ház, majd akkor; majd vitrinbe tesszük, ott jól mutat. Csinálok belőle ünnepi követ, amikor összejöhetünk a testvérekkel.

Az Úristen ezt tette sarokkővé! Ez az építőkocka lett az alapkő! Ez tette fel a koronát Isten minden igéjére és minden cselekedetére. Minden értünk folytatott küzdelmére. Ezt tette meg Isten végső soron!

Az asszonyokat, akik a sírhoz mentek, meg a többi tanítványt, akik később mentek oda vagy sohse, ez mentette meg a kárhozattól. Engem is ez ment meg a kárhozattól! Isten nincsen, nem létezhet csak a múltban. Képtelenség lenne. Nem teremthetett és szólhatott az Isten csupán a régi időkben! Nem emlékezhetünk az Istenre, nem lehet rá visszagondolni múltbeli krónikák alapján. Muszáj, hogy ma is teremtsen! Muszáj, hogy a jövőben is szóljon, szavával létezővé hívjon elő dolgokat a semmiből. Muszáj, hogy az Isten egyszer végre engem is megalkosson - mert ez még nem történt meg. Ez, amit Ő minden idő előtt, egykor eltervezett, még nem létezik. Képtelenség lenne elfogadnom, hogy Isten olyan kisszerű, hogy csupán annyit gondolt ki, ami most vagyok.

Márpedig, ha ez így van, ha Isten teremt, szól és minket megújít - akkor Ő él! És ha teremt, akkor eljön az idő, amikor, mint azon a Húsvéton Jézust, úgy engem is megalkot. És megigazít, valahogy úgy, ahogy megigazítjuk a zsebkendőnket, a szőnyeget az oltár előtt. Ahogy megigazítja minden gyermekét. Megigazít. Mert a kőtemplomok kapuján - ott beléphetek. Azért vannak. De az Úr kapuján - igazat mond a Zsoltáros - csak igazak léphetnek be. Ezért ez még hátravan.

Áldott az Isten, aki minket, gyermekeit, templomba jött bűnösöket be fog vinni az igazság kapuján. Azon az igazkapun. Nem tudom, hogy milyen utakon át, de az tudom, hogy Ő fényesen izzó mezőket teremt, és ahogy kezdettől fogva, úgy most is és mindenkor, ezt Jézus Krisztus által teszi, aki él és uralkodik. Mert igaza van a Zsoltárosnak: ez az a nap, amit az Úr szerzett, azaz ami ezen a napon történt, az az Úr tette.

Imádkozzunk:

Áldott vagy Istenünk,mert nagyobb vagy mindennél, mindegyikünknél, és tudsz velünk álmodni, teremteni, cselekedni és szólni. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759) - Liturgia: 12

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból, és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet gyermekeidben, tarts meg mindnyájunkat a Te békességedben, és add meg nekünk Jézus Krisztusban való egységünket. Őrizz meg minket, szentjeidet minden kísértésben, nyomorúságban, őrizz meg a Te országod számára, hiszen megnyitottad előttünk kapudat. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 218 (Stolshagen Gáspár 1550-1594, német - Gesius B. 1555?-1613)

1. Feltámadt Isten szent Fia, Őnéki zeng a glória.* Halleluja, halleluja! Legyőzte sírnak éjjelét. Dicsérjük Jézus nagy nevét! Halleluja, halleluja! - 2. Bajvívó hősként síkra szállt. Legyőzött sátánt, bűnt, halált. Halleluja, halleluja! Nyomába bátran léphetünk. Erőt ad ő, és győzhetünk. Halleluja, halleluja! - 3. Bűnösök hű Megváltóját, A szívünk, Jézus, téged áld. Halleluja, halleluja! Kegyelmes, áldó szent kezed Az égi fénybe elvezet. Halleluja, halleluja! - 4. Ujjongó hálaénekben Hadd áldunk, Jézus, szüntelen! Halleluja, halleluja! Előttünk jársz, mint hű vezér, És boldog néped célhoz ér. Halleluja, halleluja!

* latin: „dicsőség”

2. ének: 53 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Schop J. †1665)

1. Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 2. Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befed és megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldását, mint harmatot, Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 3. Nem kímélte szent Fiát sem Ő nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Nagy az Isten hű kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 4. Lelke az én hű vezérem, Kit mellém őrül adott, Örök hazám míg elérem, S itt hagyok bút, bánatot; Ő meggyújtja hitem lángját, Bíztat, hogy éltem Atyja Gyermekét el nem hagyja, Elveszi a bűn fullánkját. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 5. Égnek, földnek nagy csodáit Szolgálatomra adta, Mit szemem lát, szívem áhít, Tőlem meg nem tagadta. Ő hint áldást hegyen-völgyön. Jóságából meglelem Mindennapi kenyerem Mindenütt ezen a földön. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 6. Ha szenvedés, baj szememből Fájó könnyeket fakaszt, Segítséget küld a mennyből, S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül. A viharos, zord telet Felváltja a kikelet, A hívő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 7. Minden nap megújul rajtam, Jó Atyám szereteted; Hogyne zengne néked ajkam Hálát és dicséretet. Csak te vagy én boldogságom. Imádságra két kezem Ím buzgón összeteszem; Későn-korán hozzád vágyom, Míg ott fent szól énekem, Megdicsőült nyelveken.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, Testvéreim! Mondjunk köszönetet Istennek, és dicsérjük nevét:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a Vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Himnusz:

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

2