2011-04-22

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Nagypéntek istentiszteletén, 2011. április 22.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 208 (Hauszky Sándor 1871-1965 - Vác 1797)

1. A keresztfádhoz megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved. - 2. Isten ama Báránya, Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. - 3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt. - 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami engem földre von. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szereteted sírig áldom, Győzedelmes Krisztusom. - 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek, A szeretet hozzád kapcsol, - Boldog, aki híven harcol, - Veled mindig győzhetek!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Jézus Krisztus engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfán szenvedett haláláig. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem, miért van távol segítségem, miért nem ér el kiáltásom? Gonoszok serege vett körül, átszúrták kezemet és lábamat, ruháimon megosztoznak, köntösömre sorsot vetnek. Torkom kiszáradt, szám kicserepesedett, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába hanyatlottam. De te, Uram, ne légy távol tőlem; erősségem, siess segítségemre, szabadíts meg az oroszlán szájából engem, nyomorultat!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Jézus Krisztus engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfán szenvedett haláláig.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindenkor mivelünk!

Testvéreim! Most Isten színe elé érkezve, vizsgáljuk meg magunkat, életünket az ő parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt, megtisztítva minden gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljuk most hittel Istenhez, és kérjük az ő irgalmát:

A mélységből kiáltok Hozzád, Uram, halld meg szavamat. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, akkor ki marad meg? De nálad van a bocsánat, ezért félnek Téged. Lelkem vár Téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfán szenvedett haláláig. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok. örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk , hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jézus Krisztus Urunk! A te kereszted a nyomorúság jele, a jogtalanság jele, a megsemmisítés jele. Mégsem ezzel végződött utad. Keresztedet Te a reménység jelévé tetted, mert élsz és munkálkodsz miértünk mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Nagypénteknek a mai istentiszteletre rendelt ószövetségbeli igéje Ézsaiás próféta könyvéből szól hozzánk az 53. fejezetben:

Így prófétál Ézsaiás:

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.

Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jutott vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

És így szól hozzánk erről János evangélista a prófécia beteljesedéseként az evangélium 19. fejezetében. A 16. verstől kezdve olvasom:

Pilátus ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.

Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett koponya helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt rá írva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: „Ne azt írd: A zsidók királya!, hanem ahogy ő mondotta: a zsidók királya vagyok.” Pilátus így válaszolt: „Amit megírtam, megírtam.”

A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ekkor azt mondták egymásnak: „Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját,és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

Jézus ezek után tudva,hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjúhozom.” Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

200 (Löweni Arnulf 1200?-1250 [Salve, caput cruentium]. Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hassler K. L. 1564-1612)

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled, Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény, Megváltóm, add kegyelemed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

A tűzoltók, az emberiség tűzoltói, gyakorlatot terveztek. A gyakorlat rendje, menet, célja részletesen leírásra került a Szolgálati Szabályzatban. Nagyon fontos gyakorlat volt, hiszen a munkájukon, szolgálatukon sokak élete, sorsa, óriási vagyoni értékek és emberi életek múlhattak, múlhattak el. A tűzoltók gyakorlatoztak. Mivel ilyen fontos gyakorlatról volt szó, ezért a részvétel mindenki számára kötelező volt. Senki sem maradhatott ki belőle, szigorú fenyítés, fegyelmi vagy elbocsátás terhe mellett meg kellett mindenkinek jelenni. Tűzi-játékot terveztek makettek között próbaképpen. Volt láng, víz, kiabálás és minden-minden, ami hasonlított az igazira, ami mása volt az igazinak.

Valamikor közben, talán egy figyelmetlenség, vagy egy eldobott cigarettavég, vagy valami más hasonló, megszokott ok miatt egy kis lángocska kapott életre, valahol messze, az emberiség városának a túlsó felén. Eleinte nem terjedt gyorsan, de aztán nem lehetett megállítani. Azok közül, az emberek közül, akik látták, volt olyan, aki megpróbált telefonálni. Fölhívta a tűzoltókat, de a telefonnál senki sem ült, mert a gyakorlaton voltak. Megpróbáltak csengetni a kaszárnya bejáratán, de a portán nem ült senki. A garázsok, amelyekben az autóknak kellett volna állni, zárva voltak, a redőnyök leeresztve, az irodák, a pihenők, a készenléti szobák üresek voltak.

Azazhogy egy valaki, egy tűzoltó nem fogadott szót a parancsnak. Ő dacolva az utasítással nem vett részt a gyakorlaton. Persze a telefont ő sem hallhatta, sem a csengőt, sem a tűzoltókat kereső emberekkel nem találkozhatott, ő ugyanis fent, a tűztoronyban őrködött. Ha nem lett volna a gyakorlat, akkor, azon a napon ez lett volna a beosztása. Szóval ő vette észre a tüzet, és amikor észrevette, futott és jelentette, immáron jó helyen, a gyakorlaton. De nem figyeltek rá.

Azt a gyakorlat kezdetén tisztázták, hogy ő nem jelent meg. Megállapítást nyert, és jegyzőkönyvben rögzítették, hogy ő büntetést fog kapni. Ezt félvállról közölték is vele, de más módon nem figyeltek rá.

A gyakorlat folyt. Így ez a tűzoltó egyedül ült autóba, egyedül ment oda a tűzhöz, egyedül állta útját a romboló lángoknak, egyedül mentette ki a közeli házban rekedteket, akiket már körülzártak a lángok - és egyedül veszett oda. Másnap már nem emlékeztek rá. Mindenki örült, hogy a tűzben személyi sérülés nem történt. Mindenki megmenekült.

A parancsnok emberünk ellen ellenőrzést adott ki, mivel megállapították, hogy megszökött. … Persze azóta még nem találták meg.

Mivel ez az eset egyetlen egyszer történt meg a történelemben, ezért nagyon kevesen tudnak róla. Számunkra azonban feljegyezték, és fontos, hogy - nemcsak ezen a napon, amelyik történetesen az évfordulója ennek a tűzesetnek, hanem - életünk, földi utunk minden napján és minden kanyarulatában tudjunk róla, és emlékezzünk rá. És a további útjainkat ennek megfelelően igazítsuk.

A mai ünnepnek, Nagypéntek napjának a levélbeli igéje, amelyben az feljegyzésre került, a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetéből szól hozzánk. A 24. verstől olvasom a fejezet végéig:

Így ír nekünk az apostol:

Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

Urunk, szentelj minket meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Pontosan így történt. Akkor, abban az évben, azon az ünnepen, ott Jeruzsálemben, abban a templomban vágták lefelé Mózes törvényének értelmében a páskabárányokat, szimbólumaként annak a szabadulásnak, amelyet Isten - nekünk - gyermekeinek szánt. A körözés alatt álló Jézus, akit népe vezetői halálra kerestettek, nem mehetett oda, hogy ezen az ünnepen, Isten nekünk szánt szabadításának szimbolikus ünnepén, részt vegyen. Maga készítette el, és ette meg csütörtökön az ünnepi vacsorát. Pénteken pedig, miközben szokás lett, hogy vágták a bárányokat a vacsorához szimbólumaiként sok-sok, sok ezer szimbólumaként évről-évre, annak az egyetlen szabadításnak, amit az Isten gyermekeinek szánt, - eközben Ő a Golgotán egyetlen valódi áldozatot mutatott be, amely nem szimbóluma semminek, mert az összes makett, igehirdetés, imádság, ének, az összes történet az Ő szenvedésének és golgotai áldozatának a szimbóluma. Beteljesedett rajta Ézsaiás, majd az Ézsaiást idéző Keresztelő János próféciája: „Íme, az Isten Báránya, aki a világ bűnét hordozza”.

Pontosan így történt. De ma sincsen másként. Játszunk. Életünk útján gyakorlatozunk. Dolgokat elrontunk, aztán megpróbáljuk helyrehozni, kijavítani, megóvni. Megpróbálunk egy másikat csinálni helyettük, az elrontottak helyett, hátha jobb lesz. Megbántunk embereket, egymást, Istent, és aztán bocsánatot kérünk, igyekszünk jóvátenni, megpróbáljuk helyrehozni, és megpróbáljuk a továbbiakban elkerülni. Kölcsönt kérünk, felírjuk egy cédulára, hogy mivel tartozunk, aztán megpróbáljuk ugyanazt visszaadni. De az élet legtöbb dolgában ez nem olyan egyszerű, mint a bankok fiókjaiban. Modellek. Ezek modellek, mi alkotjuk és mi éltetjük őket.

Valóság egyetlen helyen zajlik: a kereszten, Isten Bárányának a szenvedőhelyén. Ott valóságosan, és mindennél inkább nekünk beszél az Isten, amikor azt mondja: Megbocsátok. A mi Atyánk.

Imádkozzunk:

Uram, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! Uram, irgalmazz! Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

A mai istentisztelet, a mai ige, az ige tartalma rendkívül egyszerű Ugyanis az az egy, amiről az összes többi istentiszteletünk is szól. Azok részletezve, ez pusztán, egyszerűen. Ezért is mondják Nagypéntekre, hogy a legnagyobb ünnep, mert alapja mindnek. Hitvallásunk ezt az alapot mondja el. Most szívünk erősítésére mondjuk el együtt :

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Istenünk békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Ének: 380 (Tranoscius énekeskönyv, szlovák - Skultéty A. korálkönyve 1798) - Liturgia: 11

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen vállalta a kereszthalált, és mint ártatlan Bárány magára vette a világ bűnét. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet benne, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat, minden gyermekedet őrizz meg mindenen keresztül, szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

203 (Ismeretlen német szerző 1699. Freilinghausen énekeskönyve 1714)

1. Jézus, e világ bűnéért Ki meghalni eljöttél, S tévelygő nyájad üdvéért Önként áldozat lettél: Ki kész voltál ontani vért Ádám romlott fiaiért: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba! - 2. Vigasztaljon gyötrődésed, Midőn bűntudat gyötör, Támogasson csüggedésed, Kétség, baj ha reám tör. Verejtéked hűvösítsen, Segítőm, ha senki nincsen: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba! - 3. Megkötözött kezed tépje Szét a sátán láncait, Szívem legfőbb ékessége Legyenek csúf kínjaid. Egyetlen vigaszom, üdvöm, Ó, ne hagyj megszégyenülnöm: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba! - 4. Ajkad, mely bíráid vádját Tűrte némán, s hallgatott, Szóljon értem, s bűnöm átkát Törölje el majd amott; Lelkiismeret ha furdal, S rettent örök kárhozattal: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba! - 5. Tövised, mely tépte arcod, Nekem rózsákat terem; Értem vívtál kemény harcot, Enyém lett a győzelem. Koronázz meg kegyelmeddel, Bűn hatalmát rólam vedd el: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba! - 6. Sebeidben engedj forrást És felüdülést lelnem, Melyből új erőt, gyógyulást Merít csüggedő lelkem! Hasson át kegyelmed árja, Hogy ne legyek bűn szolgája! Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba! - 7. Szomjad, melyet a keresztfán Elepedve éreztél, Enyhítsen ha rögös pályán Lankadok, s erőm csekély! Önts szívembe reménységet, Áraszd reám békességed! Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba! - 8. Végső sóhajoddal engem Szabadíts meg, ó, jövel! Ha ezer bűn szól ellenem, És elítél, ments te fel! Hogyha végsőt lehel ajkam, Szent országod megláthassam: Kínod, halálod nekem Legyen örök életem!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát Istennek:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6