2011-04-21

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Nagycsütörtök istentiszteletén, 2011. április 21.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677)

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség hollószárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltságunk és üdvösségünk. Magasztalom az Urat teljes szívemből az igazak körében és a gyülekezetben. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt adott az őt félőknek, népének megváltást szerzett. Örökkévalónak rendelte szövetségét, szent és félelmetes az õ neve.

Dicsőség a magasságban az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltságunk és üdvösségünk.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindenkor velünk!

Testvéreim! Most vizsgáljuk meg magunkat őszintén az Isten színe előtt. Nézünk bele parancsolatainak tükrébe, hallgassuk meg az ő törvényét:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt, megtisztítva minden gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljuk most az Istenhez, tegyük le elé a terhünket, és kérjük az ő irgalmát:

Urunk! Miért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Hozzád fordulunk, hogy vezess igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, emeljük fel a szívünket Hozzád, és lássuk meg, mi voltunk a vétkesek és engedetlenek. Ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a Benned reménykedőhöz, aki Hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki, miután egyetlen áldozatot mutatott be bűneinkért, örökre az Atya jobbjára ült. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jézus Krisztus, élet kenyere! Kenyérrel és borral részesítesz bennünket, életed Isten-titkával. Eltávolítod a korlátokat, amelyeket vétkeink emeltek, Magad mellé veszel bennünket a Te utadra, az odaszánás és szenvedés útjára, mely az örök életre visz. Tarts meg bennünket a Veled való közösségben, hogy Benned maradjunk, ahogyan Te velünk maradsz mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Nagycsütörtök ünnepének Ószövetségben megírt igéje most Mózes 2. könyvéből szól hozzánk a 12. fejezet első négy versében:

Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első év hónapjai között. Mondjátok meg Izrael egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból.

És így szól hozzánk Nagycsütörtök evangéliumi igéje János evangéliuma 13. fejezetéből, az első 17 versben:

A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt. Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve körülkötötte magát, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Simon Péter erre ezt mondta: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Most mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének: 310 (Dóka Zoltán sz. 1929) - Liturgia: 12

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Az a kérdésem, kedves Testvérek, hogy vajon az Úr uralkodik-e? Mármint hogy úgy igazából, a dolog lényege felett.

Uralkodók szoktak lenni, de ők többféle formában szoktak uralkodni. Mondjuk, volt a Kalapos királyunk, II. József. Ő formailag, formálisan nem is volt uralkodó. Azért mondják Kalapos királynak. De amit szólt, az meglett. Még ha vissza is vonta utána. Tehát a szava hatalom volt. - De mondjuk, ott van X. Károly, az utolsó Bourbon francia király. Uralkodott 1824-től 1830-ig. Koronázása - mert őt megkoronázták annak rendje-módja szerint - példátlan pompával történt. Megirigyelhette volna maga, XIV. Lajos, a Napkirály is. Alig telt el öt év, mégis elzavarták a trónról. A kutya se hallgatott rá. - Szóval uralkodik-e az Úr? Úgy uralkodik, hogy amit megmos, az tiszta lett? Vagy inkább úgy, hogy: „Jaj, hozzám ne nyúlj, mert az nem illő dolog”?

A következőket mondja erről János apostol a Jelenések Könyvében. Ez a mai ünnepnek a levélbeli igéje a Jelenések könyve 19. fejezetéből a 6.-tól a 9. versig:

Így ír János apostol:

És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna:

„Halleluja, mert uralkodik az Úr,

a mi Istenünk, a Mindenható!

Örüljünk és ujjongjunk,

és dicsőítsük őt,

mert eljött a Bárány menyegzője,

felkészült menyasszonya,

és megadatott neki,

hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba.

Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”.

Így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: „Ezek az Isten igaz igéi”.

Urunk, szentelj minket meg igéddel, mert igéd igaz. Ámen.

Igehirdetés:

Bizony, bizony, uralkodik az Úr! Uralkodik mindazzal, amit mond és tesz.

Az apostol hallotta valami nagy sokaság hangját. Azt mondja, hogy valami megszámlálhatatlan sokaság. Mi, mai tanítványai Jézus Krisztusnak szívesen vagyunk lelki-értelemben lusták, úgyhogy azt mondjuk: kevesen vagyunk. A számunk korlátozott, könnyen megszámlálható, gyorsan a végére érünk a számolásnak, ezért nem sok mindenre vagyunk hívatottak. Mi, a lelki-lustaságunkban könnyen így szólunk: kevesen vagyunk. Pedig lehetne számunkra az Úr hatalom.

Ez lenne a másik lehetőség, hogy az Úr uralkodik. Hogy számunkra és felettünk az Ő szava hatalom. Mert az Ő szava azt mondja, hogy az Ő dicsőségét nagy sokaság mondja. Márpedig, amit tisztára mos, az tiszta - és amit megmond, az úgy van.

Kezdve Mózestől, Dávid királytól, Illés prófétától mind a mai napig az Isten népe számol. Számokat keres és számokat hasonlít össze. Azt mondja, hogy számoljuk meg, hányan vagyunk harcosok 20 évestől fölfelé a 12 törzsben, vagy azt mondja, számoljuk meg, mekkora most az Úr népe a hatalma tetőfokán, vagy csak egyedül maradtam, kevesen vagyok és így tovább.

És az Úristen újra meg újra szól. Újra meg újra szól, hogy: ne a számokra figyelj, hanem rám, mert az Úristen uralkodik! És számokkal csak annyit foglalkozz, hogy mint a csillag, mint a homokszem, amelyek megszámlálhatatlanok. A Gedeonnak a háromszáza cserépedényekkel csörömpölve többnek bizonyul a jól felfegyverzett harmincezres regimentnél. Mert ajkán az Úristen nevével csörömpölt, és persze Neki engedelmeskedve.

Uralkodik az Úr? Lehet, hogy úgy, hogy itt megerősítjük magunkat egy kicsit, aztán megyünk ki. Útközben még hátrabökünk, hogy ott lakik az Úr kegyelme. Ott benn. - Nem? Akkor nem uralkodik, akkor fölhasználjuk adott esetben, szükség szerint.

„Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük Őt!” - ezt mondja a megszámlálhatatlan sokaság. Tudjuk. - Hogy a Jelenések Könyve, annak a látomásai, amelyeket János lát, az Isten népének az életét mutatják meg, hogyan telik Isten népének az élete. Vagyis az örülés, ujjongás, dicsőítés az Isten népének az élete. Nem valamelyik napon szólt ez, hanem ahogy az idő vége utáni világban föltekintett János, és látta, hogy mi van. - És mért örülünk? Azt mondja a sokaság, hogy az uralkodás mibenlétének örülünk. Merthogy az ember uralma óhatatlanul jelent félelmet és kiszolgáltatottságot. Az Úristen uralma pedig - mint mondja - menyegzőt jelent. Ez a nagy különbség.

És megérkeztünk a mai ünnephez itt, a sokaság hangjában. Felkészült a menyasszony, azaz a gyülekezet. Nosza, akkor nekiláthatunk készülődni - gondolnánk. Mielőtt sürögni-forogni kezdenénk, figyeljünk arra, hogy azt mondja: megadatott neki, - mármint a gyülekezetnek. Megadatott neki, hogy felöltözzék. Vagyis az Isten adott neki, nekünk. Az Isten megadta nekem, embertelen, istentelen embernek, Isten megadta a ruhát. Nem levett ruhát, kinőtt ruhát, még-hordható ruhát, hanem tiszta, fehér gyolcsot.

A kérdésem az: uralkodik-e az Úr? A sokaság hangja az örömről valóra válik-e, amikor Jézus nekünk a testét-vérét adja? - Most itt vagyunk majdnem húszan. János megszámlálhatatlant lát, az Isten mindig megszámlálhatatlant mutat, csillagokat, homokszemeket. Miért? Mert az Isten tudja, hogy a megszámlálhatatlan soha nem több a húsznál. A megszámlálhatatlan semennyi. Nem lehet megszámlálni, nincs száma. Nem több a húsznál. Azt jelenti a megszámlálhatatlan, hogy nem érdekelnek senkit a számok. E világnak a mérőeszköze: több-kevesebb, ennyi és annyi.

Uralkodik az Úr! Azaz Őt, az Egyet nézi és látja minden szem. Méltó ez és igaz.

Imádkozzunk:

Valóban méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki áldozatával új szövetséget ajándékozott népének, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete legyen. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindannyiunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat, gyermekeidet tarts meg mindenkor minden kísértés, küzdelem közepette a Te országod számára szentjeid közösségében. Tarts meg kezedben Magadnál, hogy célhoz érkezzünk. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének:

368 (Rist János 1607-1667, német)

1. Jézus, szent világosságom, Aki szerettél engem, S lettél a bűnből váltságom, Fogadd el dicséretem! Bár a te nagy kegyelmed Arra bírna, hogy téged Teljes szívvel szeretnélek Én, drágán megváltott lélek! - 2. Valami van ellenedre, Irtsd ki mindazt belőlem, Hogy tehessem tetszésedre, Amit kívánsz éntőlem; Add, hogy ami ártana, Tőled elszakítana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban leljem! - 3. A te szent igéd vezessen Életemnek útjain, Tanítson élni helyesen, Bárhogy folynak napjaim; Oktasson bölcsességre, Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson! - 4. Még legkisebb jót sem tettem, Már te akkor szerettél; Életedet adtad értem, Magadhoz úgy öleltél. Ó, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek, S mindvégig a tied legyek

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát Istennek:

Áldunk Téged, jó Istenünk, hogy örömet, békességet adtál igédben, Krisztusunkban, az ő teste-vére közösségében. Kérünk, hogy őrizd meg bennünk minden áldásodat. Tarts meg minket Krisztusban, hogy erős hittel Hozzá ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressük embertársainkat és a te dicsőségedre éljünk az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Isten áldjon meg és vezessen bennünket, és szentelje meg napjainkat. Erős vár a mi Istenünk!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

3