2011-04-10

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 5. (Judica) vasárnapja istentiszteletén, 2011. április 10.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 189 (Venantius Fortunatus 530-609 [Vexilia regis prodeunt]. - Nagyszombat 1651)

1. Királyi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt, S megtörte holta a halált. - 2. Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: Belőle víz és vér ömölt. - 3. Az ősi jóslat, ím, betelt, Mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr, halljátok, nemzetek, Kereszten trónol köztetek.” - 4. Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ó, választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! - 5. Világ bűnének zálogát Te hordoztad, te boldog ág. Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét. - 6. Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek! Legyen győzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben, ments meg az alattomos és álnok emberektől! Te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el? Ellenségeim szorongatása miatt meddig kell kétségbe esnem? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékodba, hadd járuljak Isten oltárához!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön örökké.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben, ments meg az alattomos és álnok emberektől!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe vizsgáljuk meg az életünket. Nézzünk parancsolatainak, törvényeinek tükrébe, és vigyük oda elé a bűnünket:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Vigyük most Isten elé életünket, valljuk meg bűnünket és kérjük az ő irgalmát:

Istenem! Te tudod, milyen balga voltam, hiszen a vétkeim nincsenek Előtted elrejtve. Ne szégyenkezzenek miattam azok, akik Benned reménykednek, Uram, Seregeknek Ura. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik Hozzád folyamodnak. Hanem hallgass meg, Uram! Jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal, fordulj hozzám az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten irgalmas volt hozzánk, méltatlan emberekhez, és eltörölte a bűnünket Jézus Krisztusért, aki szeretett minket, és önmagát adta váltságul értünk. Ebben az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Isten, aki az új szövetség főpapjává tetted egyszülött Fiadat, hogy tökéletes áldozatával Hozzád gyűjtse minden gyermekedet, bennünket is szabadíts meg bűneink ítéletétől, hogy többé ne önmagunknak, hanem Neked éljünk az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Böjt 5. vasárnapja van. Ezen a vasárnapon Istennek az Ószövetségben megírt igéje Mózes 1. könyve 22. fejezetéből szól. Az első 13 verset olvasom:

Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz: Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.

A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki a kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.

Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.

Majd pedig a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetében a 11. verstől kezdve így szól erről az Újszövetség:

Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

Így tehát egy új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 379 („Rákóczi Ferenc bús éneke”. Magyar ének a XVIII. századból. Gyallay-Pap György daloskönyve. 1806 - Magyar dallam XVIII. sz.)

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért. Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Böjt 5. vasárnapjának az evangéliumbeli igéje János evangéliuma 2. fejezetéből szól, a 13. fejezet 13. versétől a 23. verséig terjedően:

Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” A zsidók pedig megszólaltak és megkérdezték tőle: „Milyen jelt mutatsz nekünk, amelyeknek alapján ezeket teszed?” Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezt mondták rá a zsidók: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásoknak és annak a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

Urunk, szentelj minket meg igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A templomban, ott Jeruzsálemben, abban a régi templomban, ott voltak az áldozatok. Mivel senkinek nem akaródzott a saját fiát feláldozni, meg aztán akkoriban már senki nem is kért ilyent senkitől, ezért az emberek a második verzióhoz fordultak, és állatokat áldoztak Istennek. És ez így ment.

Ennek az a lényege, hogy: szeretnék adni valamit az Istenek. Valamit, valami jelképes dologot - habár nyilvánvalóan képtelenség, hogy én az Istennek valamit adjak, de mégis megpróbálom a lehetetlent: kifejezni azt, hogy sajnálom a bűnömet, és szeretnem kérni, hogy Ő szeressen, és legyen irgalmas hozzám. Az, hogy ezért állatokat áldozunk, áldoztak, ez bár Isten törvényében volt benne, amelyet Mózesnek adott, azért a mottója - ahogy úgy gondolom, hogy ettől a ponttól függetlenül is minden kor, minden vallásának a mottója - a szép nóta refrénje: csak ússzuk meg! Valahogy éljük túl a helyzetet, amiben vagyunk. Oldjuk meg ezt a dolgot az Istennel.

Jézus nem így állt hozzá az emberek és világuk helyzetéhez, hogy saját személyére nézve azt mondta: csak ússzuk meg!, - hanem maga lett áldozattá. Nem várta Istentől, hogy adjon neki egy fiúgyermeket, akit aztán föláldozhat, nem kért az állatokból, - hanem maga lett áldozattá.

Most, hogy ennek mi köze lehet ehhez a cselekedetéhez, hogy Ő az állatokat, a pénzváltókat és a kereskedőket kikergette a templomból és ott felfordulást csapott, - ezt nézzük meg három szó, kifejezés felől. Legyen ez a három szó: a ház, az ostor és a jel. Ez a három szó szerepel, méghozzá fontos szerepe van, az igében.

Legyen az első szó a ház. Ugyebár ez úgy szerepel az igében, hogy azt mondja Jézus: „Ne tegyétek az Atyám házát kalmárkodás házává!” Ki-ki gondoljon vissza a saját atyai házára. Tudom, hogy az a kép, a bal felső, nyilvánvalóan nem mindenkinek fejezi ki ezt az emléket, de mégis most ki-ki a maga szívéből keresse elő az atyai háznak az emlékét. - Nekem például egészen addig, míg fel nem cseperedtem, szinte mitikus jelentősége volt az atyai háznak, ahol a kisgyermek koromat töltöttem. És úgy éreztem, hogy az, hogy én onnan elkerültem - az valami nagy-nagy törés, tán még csak nem az én egyéni életemben, hanem hát az egész világ történetében.

Segítségül Pilinszky Jánosnak egy versrészletét felolvasom, az Apokrif című verséből egy kis darabot:

Haza akartam, hazajutni végül,

ahogy megjött ő is a Bibliában.

Irtóztató árnyam az udvaron.

Törődött csönd, öreg szülők a házban.

S már jönnek is, már hívnak is, szegények

már sírnak is, ölelnek botladozva.

Visszafogad az ősi rend.

Pilinszky János a bibliai képpel a tékozló fiú hazatérésére utal, de ugyanakkor a vers a saját hazatéréséről is szól. Tehát kérem, hogy ki-ki képzelje el, gondoljon vissza a saját atyai házára: mit jelent az, és mi tettünk ott? Miben más az érzésünk és a viselkedésünk az atyai házban, oda belépve - és a kalmárkodás házában, oda belépve? Miért és hogyan lépünkbe az egyikbe és a másikba?

Az atyai házban itthon vagyok. Ott csak annyi teszek, hogy vagyok, és nézek szembe a házzal, az ott levőkkel, az élettel. A kalmárkodás házába azért megyek el otthonról, hogy beszerezzek magamnak dolgokat. Megkeresem, hogy mit szeretnék megszerezni, és hogyan tudnám a legkedvezőbb feltételekkel megszerezni? És ha nem uralkodott el rajtam a kalmárkodás házának a szeretete, és nem érzem magam otthon benne jó esetben, akkor csupán azért megyek oda, hogy aztán amit ott megszereztem, azt haza vigyem. - Tehát így érdemes hallani Jézus szavát az Atya házáról és a kalmárkodás házáról. Még akkor is, ha mind a kettő alatt a jeruzsálemi templomot érti.

A második szó legyen az ostor. Habár azt mondja János, hogy kötelekből font ostort Jézus - tehát nyilván ez egy egyszerűbb szerszám volt az itt láthatónál, de most a dolgok szempontjából ez is megteszi. Jézus toleranciájára figyeljünk. - Jézus toleranciája azt jelenti, hogy: én ritkán szoktam asztalokat borogatni. Jézus is ritkán szokott. Többnyire nem ezt teszi, mert nem ez, maga az asztalborogatás, fakad Jézus szívéből, mint alap-magatartásból. De ebben a dologban, - tehát abban, hogy hogy állunk az Isten színe elé, - mint atyai házban vagy mint a TESCO-ban -, melyik jellemzi jobban az Isten elé állásunkat: az, hogy itthon vagyok, vagy meg akarom szerezni amire szükségem van - ebben a dologban azt mondja Jézus: nincs lehetőség kompromisszumokra! Nincs lehetőség, nem lehet! Nem lehet kompromisszumot kötni. Mindenképpen át kell értékelni a vallásosságunkat abból a szempontból: hogyan állunk az Isten előtt! Mit várunk Tőle? Ki Ő nekünk? És valahogy át kell értékelnünk a vallásosságunkat a pogányból - azaz: valamit akarok elérni az Istennél -, krisztusivá - azaz: itthon vagyok.

Tessék eldönteni! Tessék eldönteni, és akként imádkozni, énekelni és igét hallgatni! Isten előtt ugyanis őszintén lehet csak állni!

Izsák, Ábrahám egyetlene, ő kétszer született. És ez nagy dolog, akinek ez megadatik. Kétszer született, és mindannyiunknak, igazából kétszer kell születni. És mindannyiunknak úgy kell a gyermekeinkre és minden Istentől kapott kincsünkre nézni, ahogy Ábrahám nézhetett ezek után Izsákra, mint kétszer születettre. „Egyszerre itt van, végre megvan, íme az enyém, és egyszer még visszakapom. Most már tudom, hogy csak Istené. Ő adja, és Ő áldja meg olyan úttal, amit neki ád”. És ebbe minden belefér. - Ez utóbbi, ha valaha eljutunk idáig, legtöbbször jobban fáj, mint Jézus ostorcsapásai a pénzváltóknak.

A harmadik szó: a jel. - Jézustól jelet kérsz. Mi alapján teszed ezt? Mivel igazolod magad, hogy ilyen hatalmi öntudattal jársz el itt, az Isten házában? Elöljáróban gondoljunk néhány példára. Mondjuk arra, ami itt szóba került példaként. Krisztus előtt, tehát Jézus születése előtt, nagyjából 20-ban kezdte el Nagy Heródes király építeni a jeruzsálemi templomot. Megvolt az, ugye, addig is, de Nagy Heródes valamiért úgy döntött, hogy az országa dicsőségéhez az méltó, ha a Babilonból annak idején 500 évvel, foglyok által fölépített templom szerényebb mivolta helyett egy dicsőbb és nagyszabásúbb templomot épít. Ezért látott hozzá az újjáépítéshez, kibővítéshez vagy dicsősibbé építéshez. Tehát Krisztus előtt 20 körül kezdett. Állítólag az építkezés teljes folyamata Krisztus után a 60-as években fejeződött be. Tehát mindössze pár évvel azelőtt, hogy a rómaiak fogták magukat, és az egész munkát lerombolták. Ennyi volt. Ekkor az írástudók szavai szerint éppen 46 esztendeje tartott ez a munka.

Ott van a Titanic, a mindenki által sokat emlegetett hajó. Hatalmas reklám, nagy beruházás, eget verő reménységek és az első útján pusztult el. Ennyi volt.

Gondoljunk nyugodtan mindannyian a magunk háza-tájára. Olyan eseményekre, olyan dolgokra, melyek végül elpusztultak. Akár itt, gyülekezetünkben. A régi ótelepi-templom nagy hittel, odaszánással, szívet megdobogtató és megmelengető reménységekkel épült fel 1938-ban. A 25 éves jubileuma még szép megemlékezéssel és szintén nagy reménységekkel zajlott. A 25 éves jubileum után 3 évvel már az enyészeté volt. Állatok búvóhelyévé és rablók barlangjává lett. Ennyi volt.

Az Isten malmai - igen, szokták mondani - hogy, lassan, de biztosan őrölnek, és nem mindig harmonizálnak Isten malmai a mi lelkes és hitből fakadó munkánkkal. Ilyenkor az a hit próbája, hogy vajon Isten keze a lényeg, vagy az én szívem dédelgetettje?

Jézus most ezúttal, amikor jelet kérnek tőle, nem egészen ilyen dologról beszél. Nem egészen ilyen jelet ad. De egész hasonlót: a fordítottját: romboljátok le és felépítem. Kitartó munkával, nagy reménységekkel és hiú álmokkal ölték meg Jézust. Kemény munka volt, mert hosszú ideje dolgoztak rajta. Sokaknak nehéz fáradságába került. De három napig, harmadnapig tartott a nagy emberi mű.

Jézus, az Istennel való találkozásunk igazi ajtaja: a templomkapu. Nos, megkérdezhetjük: milyen hatalommal teszed ezeket, Isten Fia? Milyen hatalommal kéred el Izsákot? Változtatod meg bravúrosan kidolgozott életünket? Teszed tönkre csodálatos műveinket? Mutass jelet!

A jel Jézus Krisztus! Nélküle, pontosabban Őt kihagyva a hitünkből - a templom összedől. Összedől a légvár, amit Jézus Krisztus nélkül építünk Istennek. Bármilyen erős legyen is!

Jézus Krisztus pedig megáll. Mindenkor!

A történeteinket, csalódásainkat, próbatételeinket és áldozatainkat ebből a szemszögből érdemes mérlegelni.

Imádkozzunk:

Szívünk a Tiéd, Istenünk. Te nyisd meg, nehogy lőréseink mögül vizsgálódva, rosszul lássunk Téged. Nyisd meg a szívünket, és légy otthonná a számunkra. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, ami minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Ének: 385 (Steinbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957) - Liturgia: 13

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

Úrvacsora

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg Ő el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. És add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg békességedben, és add meg Krisztus-hitben való egységünket. Emlékezzél meg szeretteinkről, akik távol vannak, azokról, akik még nem ismertek meg Téged és kegyelmed nagyságát. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Emlékezz meg szeretteinkről, akik nyomorúságban vannak, félelmek között, szegénységben, kiszolgáltatottságban vagy katasztrófáktól szenvedve élnek. Emlékezz meg azokról, akik elvesztették a reménységüket Tebenned. Te téríts, vezess, áldj vissza Magadhoz mindannyiunkat. Emlékezz meg a Hibbey családról és minden testvérünkről, akik Hozzád fordulnak imádságukban. Add Lelkedet nekünk, hogy bizalmunk Benned gyökerezzen. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 309 (Új Zengedező Mennyei Kar 1743 - Kolozsvár 1837)

1. Örülj szívem, Vigadj lelkem, Ékességed lett a hit. Vacsorához Mégy Jézushoz, Hivatalos vagy te itt- 2. Ha bűnömért Halálos bért Érdemeltem lelkemre, E szent asztal Megvigasztal, S válik üdvösségemre. - 3. Ez örömben, Reménységben, Jézus, ma hozzád megyek. Térdre hullok, Leborulok: Testem-lelkem újítsd meg. - 4. E vacsora Égi módra Engem összeköt veled. Maradj bennem, Benned lennem Add, hogy áldjalak téged! - 5. Hát jöjjetek, Bűnös lelkek, Orvosságot kik vártok! Jézus Lelke, Szent kegyelme, Kiárad ma reátok.

2. ének: 47 (92. zsoltár. Sztáray Mihály †1575 - Históriás ének XVI. sz.)

1. Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni. - 2. Korán reggel irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem, És eltölti szívemet szent félelem. - 3. Nagy hatalmad amikor meggondolom, Bölcsességed elmémmel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok, csodálom. - 4. Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Nem örülsz te a bűnösnek elvesztén, De örvendesz inkább a megtérésén És örökkévaló boldog életén. - 5. Azért benned vetem reménységemet, Csak tetőled várom segítségemet, Mert te látod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. - 6. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben, Végre nálad örvendezhessünk mennyekben!

3. ének: 201 (Homburg Ernő Kristóf 1605-1681, német - Wessnitzer W. 1615?-1697)

1. Jézus, élte életemnek, Halálomnak halála. Letetted énértem lelked Mély ínségbe leszállva, Fájdalmakra, nagy kínokra, Hogy én ne jussak poklokra, Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 2. Te, ó, Jézus, te szenvedtél Káromlást és csúfságot, Köpdöstettél, verettettél, Viselvén gyalázatot, Csakhogy megments bűn láncától, Ördög ártó hatalmából. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 3. Te sok sebbe estél értem, Megrontattál keményen, Hogy meggyógyítsd minden sebem, És én nyughassak szépen, Hogy én legyek érted áldott, Némán viselted az átkot. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 4. Értem tűrted a szidalmat, Csúfságot, gyalázatot, Tövisből font koronádat. Erre mond, mi indított? Hogy boldoggá tehess engem, S a koronát én elnyerjem. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 5. Gyenge tested verést vállalt, Hogy megkímélj engemet. Tűrtél minden hamis vádat, Hogy én vádtól ment legyek. Vigaszt hagytál örökségül, S te ott függtél vigasz nélkül. Soha én ezt nem tudom Meghálálni Jézusom! - 6. Jézus Krisztus, hálát adok Neked minden kínodért. Dicséretet szívből mondok Sebedért, halálodért. Rettegésed, vereséged Ezerféle nagy ínséged Soha, soha nem tudom Meghálálni, Jézusom!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat, és adjunk hálát Neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6