2011-12-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Karácsony ünnepének istentiszteletén, 2011. december 25.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 158 (Pécseli Király Imre 1590?-1641? - Kolozsvár 1744.)

1. Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén, Mely Betlehemnek mezején nagy régen Zengett ekképpen. - 2. A magasságban dicsőség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jó akarat mindenféle népnek És nemzetségnek! - 3. Eljött már, akit az atyák rég vártak, Sok királyok is kit látni kívántak, Kiről próféták jövendőt mondottak, Nyilván szólottak. - 4. Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk, Általa lett sok bűnünkből váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk, Boldogulásunk. - 5. Háladás légyen az Atya Istennek, Ő szent Fiának, a ma születettnek, A Szentléleknek, mi bölcs oktatónknak, Vigasztalóknak. - 6. Ó, örök Isten, dicső Szentháromság, Szálljon mireánk tőled világosság. Távozzék tőlünk bűn és szomorúság, Légyen vidámság!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Gyermek született nékünk, Fiú adatott nekünk. Az uralom az õ vállán nyugszik, és így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Békesség Fejedelme. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett! Kinyújtotta szent karját, jobbjával szabadulást szerzett. Az Úr megmutatta váltságát, feltárta igazságát a népek előtt. Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Gyermek született nékünk, Fiú adatott nekünk. Az uralom az õ vállán nyugszik, és így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Békesség Fejedelme.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg életünket, szívünket Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk most Istenhez hittel, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram! Add tudtomra életem végét, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség Előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül Benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat, és figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, Aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő szegénysége révén meggazdagodjunk. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Áldunk Téged, Istenünk, hogy Fiad új világosságát reánk árasztod. Add, hogy világosságod hit által ragyogjon a szívünkben és megmutatkozzék az életünkben az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvérek! Isten Igéjét olvasom, figyeljétek nyitott szívvel. Karácsony ünnepének az Ószövetségben megírt Igéje Mikeás próféta könyvében szól, az 5. fejezet első 4 versében így van megírva:

Te pedig, efrátai Betlehem,

bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között,

mégis belőled származik az,

aki uralkodni fog Izráelen.

Származása visszanyúlik a hajdankorba,

a távoli múltba.

Csak annyi időre szolgáltatja ki őket,

amíg a szülő asszony szül,

de megmaradó honfitársai hazatérnek

Izráel fiaival együtt.

A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával,

az ÚRisten fenséges nevével.

Akkor nyugodtan élnek,

mert hatalma kiterjed a föld határáig.

Ez lesz a békesség!

Így szól erről Lukács evangéliuma a 4. fejezet elején:

Történt azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fejtette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik:

„Ne féljetek,

mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,

amely az egész nép öröme lesz:

Üdvözítő született ma nektek, aki

az Úr Krisztus, a Dávid városában.

A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

„Dicsőség a magasságban Istennek,

és a földön békesség,

és az emberekhez jóakarat.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 150 (Luther Márton 1483-1546 - Luther Márton 1483-1546)

1. Mennyből jövök most hozzátok. Jó hírt mondok, jer, halljátok, Mert nagy örömöt hirdetek, Méltán ujjong ma szívetek. - 2. A Megtartó ma született, Ég-föld örül ma veletek. Egy ártatlan kis csecsemő, Egész világ üdve lesz ő. - 3. Ez Krisztus, Isten szent Fia, Ki mennyből jött a földre ma. Ő üdvözít, ő törli el Világ bűnét szent vérivel. - 4. Mit sok ezer szív kérve kért, Mit Isten régen megígért, Ő hozza, tőle nyerheted Az üdvöt, örök életet. - 5. Ráismertek, ez a jele: Kemény jászol fekvőhelye, És szegénység a bölcsője, Bár világ Üdvözítője. - 6. Ó jertek, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bemenjünk, Hogy lássuk, mit ad Istenünk Ő szent Fiában minekünk. - 7. Nyílj meg szívem, fogadd be őt, Az áldott égi csecsemőt, Ki e világ üdvére jött! Borulj le jászola előtt!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

A mai napnak, Karácsony ünnepének a levélbeli Igéjét olvasom, kedves Testvérek. A Zsidókhoz írt levél első 3 versében így van megírva:

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Weltler Ödön áldott emlékű, Sopron környéki lelkész volt. Írásában megemlékezik egy hat éves kisgyermekről, aki Karácsonykor odaállt elébe, és megkérdezte tőle azt a nagyon fontos, számára nagyon fontossá vált kérdést, amely éles gyermeki szemét foglalkoztatta Karácsony istentiszteletén: „Miért van a karácsonyfa mögött két nagy vödör?”

Azokban az időkben, amikor még a templomi karácsonyfákon is viaszgyertyák égtek, előírás szerint mögé raktak két, vízzel-teli vödröt. Persze ott volt előtte a feldíszített fenyőfa, csomagok, sok-sok tűlevél, csillogás, - mindezek nagyjából eltakarták a vödröket. De a biztonság kedvéért ott kellett lenniük ezeknek a vödröknek, nehogy baj legyen a Karácsonyból, és a kelleténél nagyobb tűz keletkezzék.

Nos, elég sokfélét jelenthet nekünk Karácsony. Így, a templomi ünnepen és az életünkben, otthonunkban elég sokfélét jelenthet. Például nézhetünk a fenyőfára és a sokféle pompára, amit jelent, amivel jár. Mert ez szép, szórakoztató és ünnepélyes. - Aztán nézhetünk a dolgok mögé is, a háttérbe, a díszletek mögé. Oda, ahol a vödör van. Mert valakinek arra is gondolni kell a biztonság kedvéért, hogy minden szép rendben legyen, hogy az ünnepnek meglegyen a dísze, tartalma, formája; nézhetünk a dolgok mögé is, mert igazán félelmetes dolog elképzelni, hogy esetleg baj történjen a Karácsonyból, vagy ne legyen minden rendben, és ne menjen minden simán. - Persze mondom, itt nincsenek vödrök, de ez részletkérdés. A fenyőfák, a díszek, a csomagok és a vödrök változnak az időben. A lényeg azonban: itt a templomban és az otthonainkban és a szívünkben - lehet könnyedén ünnepelni, lehet szorongva, koncentráltan gondoskodni, és lehet fásultan nézni.

Így is, úgy is szólhat hozzánk a Karácsony. Lelkialkat és vérmérséklet kérdése. Semmi másé. Mindegyik lehetőség más és más -, de egy dologban egyformák. Abban, hogy határaik vannak. Ahogyan határa van az egész Karácsonynak. Behatárolt dolog: elkezdődik a szórakozás, a gondoskodás vagy a félelem, elkezdődik november táján, amikor az üzletek polcain megjelennek a karácsonyi kellékek, és tart addig, míg Vízkereszt után kidobjuk a fenyőfát.

Határolt az ünnep és annak valamennyi átélése. Egy valami van, ami ezekben, önmagukban nincs meg! Ez pedig a békesség. A békesség ugyanis, - ellentétben a szórakozással, a gondoskodással vagy a félelemmel - a békesség határtalan. Nem is tud más lenni. Pont azért hívják békességnek.

Hatszáz évvel Krisztus testtélétele előtt Mikeás próféta ezt már tudta. Igaz ugyan, hogy összekeverte az üdvösséget a Babilonból való hazatéréssel, - de ez részletkérdés. A lényeget tudta: ez lesz a békesség! Határtalan!

Ezért merészeli a levél írója, a Zsidókhoz irt levélnek nevezett rejtélyes írás szerzője így elkezdeni szavait: Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Érdemes kicsit megállni és másként gondolni, nézni Karácsonyra. Istenre. Magunkra. Ebben segít, igyekszik segíteni minden, ami az ünnephez kapcsolódik - ha nem pusztán szórakozás, gondoskodás vagy félelem. Segít abban, hogy másként nézzünk Istenre, úgy, ahogy itt ez a levélrészlet beszél Róla. Egész különös. Mintha csak a Teremtés történetét mondaná el újra.

Megteremtette az Isten az embert. A maga képmására teremtette. - Ő Isten lényének képmása, Aki eljött hozzánk, hogy hatalmas szavával hordozza ezt az egész Mindenséget. Ideje másképp nézni Rá. Valahogy úgy, hogy ez a hatalmas szó nem azért hatalmas szó, mert dübörög, és megrepednek tőle a templomnak a falai. Hanem azért hatalmas, mert hozzánk jön, az irántunk való szeretetből szól, és képes arra, hogy ezt az egész Mindenséget, bennünket minden bűnünkkel együtt megtartson, megtisztítson.

Ezért szól az Isten szava és lett testté ebben a végső időkben. Vagyis hát úgy, hogy ezen túl aztán már Istennek nem- igazán van több, egyéb mondanivalója a számunkra. Ez az utolsó, amit mond: Jézus eljött érted!

Ez az utolsó.

Imádkozzunk:

Édes Atyánk! Tőled való félelem és Rajtad való szórakozás helyett add Lelkedet, hogy Veled, Általad tudjunk élni. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759) - Liturgia: 12

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

1. ének: 305 (Luther Márton 1483-1546)

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

2. ének: 76 (42. zsoltár. Béza Tivadar 1519-1605, - francia, Szenczi Molnár Albert 1574-1633)

1. Mint a szép hűvös patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem Istent úgy óhajtja És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én szívem. Színed elé, ó, nagy Isten, Vajon mikor jutok innen? - 2. Éjjel-nappal hulló könnyem Énnekem a kenyerem, Amidőn azt kérdik tőlem, Hol van az én Istenem? Ezen mélyen bánkódom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben. - 3. Mért csüggedsz hát, ó, én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon? Bízzál, nem hagy el az Isten, megvigasztal egy napon! Szent arca ha rád tekint, Bízzál, megsegít megint. Ó, kegyelmes, jó Istenem, Mért kesereg az én szívem? - 4. Sebessége árvizeknek És a zúgó, nagy habok Fejem felett megütköznek, S már-már összeroskadok. Uram, hozzád esdeklek, Mert gyógyulást szívemnek Bármilyen nyomorúságban Csak te adhatsz, én kőszálam!

3. ének: 171 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. - 2. Itt a Megváltó! Itt a szeretet! Elhagyott, árva senki nem lehet. Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. - 3. Szálljon a jóhír! Vigyük szerteszét! Hirdessük Isten nagy szeretetét! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. - 4. Hirdessük szóval, tettel, élettel: Jézusban Isten szívére ölel! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. - 5. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet.

4. ének: 385 (Steinbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957)

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, áldjuk az Urat, mert irgalmas, és adjunk hálát Neki:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örökéletet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

2